-Lloyd, mi ez rajtad?-kérdezte nevetőgörcs mellett Reese.
-Micsoda?-kérdezte.
-Ez.-bökött a fejével a pólóra.-Lányos apa? Komolyan felvetted azt amit Bloomietól kaptál születésnapodra?
-Csak hogy ne felejtse el a kis seggdugasz hogy is állunk.
-Öltözz át Lloyd.
-Nem.
-Lloyd.
-Nem.-csengettek.-Nyitom, nem e megijed és nyugodt ebédben lesz részünk.
-Abba lesz ha nem indítasz háborút.
-Csak figyelmeztetést teszek. Attól még nem állítasz sarokba, nemde?-kérdezte.
-A konyapulti akció után kivételesen nem.-nevetett Reese ahogy szinte képtelen volt elfelejteni ami nemrég történt köztük a pulton. Vad, mocskos szeretkezés. Pont mint a régi szép időkben, csak citromos jégkrém nélkül. Lloyd eltűnt ahogy ajtót nyitott.
-Szia apa, bocsi itthon hagytam a kulcsom.-hadarta el Bloom. Ransom ott állt az oldalán, a kezei a derekán. Lloyd szinte villámokat szórt.-Apa!-ébredt fel a hangra.-Mi van rajtad?-nevetett Bloom.
-Miért?-nézte a pólóját Lloyd.
-Egyszer vetted ezt fel. Pontosabban mikor odaadtam hogy felpróbáld majd levetted azzal a szöveggel hogy az embereid hogy fognak így komolyan venni téged. Most meg...
-Nincsenek itt az embereim.
-Jól áll.-puszilta meg az apukája arcát.
-Tőlem is akar puszit, apósom?-kérdezte humorizálva Ransom.
-A fegyverem puszilgasd seggdugasz.
-Apa!-szólt rá Bloom
-Seggdugasz.-morogta Lloyd ahogy beengedte őket.
-Anya?
-A konyhában van.-Bloom elrohant a helyiség felé.
-Szabad?-mutatott a kanapéra Ransom.
-Ha azt mondom nem?-Ransom leült.-Úgylátom mindegy.
-Nagyon szép a házuk Mr. Hansen.-nézett körbe Ransom.
-Irigykedsz?-ült le Lloyd ahogy a szivarját elővette. Már épp gyújtotta volna meg mikor Bloom kikapta a kezéből.-Hé!
-Anya azt mondta vegyem el tőled.-nevetett Bloom.
-Anyád honnan tudta hogy szivarozni akarok?-nézett a konyha felé de egyáltalán nem látta sehol se Reeset.
-Anya mindent tud.-vont vállat Bloom.
-Szexi boszorkány.-motyogta az orra alatt. Pillanatok múlva Reese érkezett hozzájuk.
-Szia Ransom.-fogadta a vendégük.-Ne haragudj hogy nem fogadtalak hamarabb.-puszilta meg az arca két oldalát.-Mindjárt kész az ebéd. Remélem éhes vagy.
-Farkaséhes.-mosolygott Reesere.
-Helyes.-nevetett Reese.-Mert mindent végig kell kóstolnotok.
-Anyu szinte egy katonaseregnek készített kaját. Képtelen keveset főzni ha vendégeink vannak.-mondta Bloom.
-Nem kellett volna ennyit fáradnod.-Lloyd feje szinte lerepült ahogy hallgatta Ransom és Reese milyen ,,baráti" viszonyba vannak hogy tegeződnek.
-Ugyan.-legyintett Reese.-Kislányos apuci.-szólt Lloydhoz.-Segítesz nekem egy picit?-Lloyd szinte örült hogy nem kell a seggdugaszt néznie de hogy egyedül hagyta a lányával kicsit aggasztotta.
-Mi a baj? Sietnem kell nehogy a nappali közepén...
-Nem fognak szeretkezni a nappali közepén, ne aggódj.
-Honnan az istenből tudod mire gondolok?
-Mert a férjem vagy évtizedek óta. És mert szeretlek.-csókolta meg Lloydot.-Levennél nekem egy tányért onnan a felső polcról? Azon szeretném felszolgálni a húst.
-Ti nők mindig azt akarjátok ami elérhetetlen.
-Te is annak tűntél régen most mégis az enyém vagy.
-Te az ujjaid köré akarsz csavarni.
-Már megtettem.-harapott az alsó ajkába.
-Boszorkány.-húzta vissza az ajkaihoz Reeset.-Melyik kell?
-A legfelső polcon az ott.-mutatott a kezével oda. Lloyd könnyedén vette le a tányért Reese örömére.
-Ugye tudod mire allergiás?
-Kedves hogy aggódsz de figyeltem hogy semmi olyat ne készítsek.
-Pontosan mi is az amire allergiás?
-Lloyd!
-Csak...hogy biztosra menjünk.
-Nem fogjuk megmérgezni mert te féltő apuci vagy.
-Ne mond ezt, farokállítóan hangzik.-Reese elmosolyodott.
-Segítesz ezt bevinni az asztalhoz?-kérdezte. Lloyd nem válaszolt csak becipelte a tálat. Pillanatokon belül az asztal készen állt így helyet foglaltak.
-Rengeteget készültél Reese, tényleg nem kellett volna.-jegyezte meg Ransom.
-Vendég vagy. Ha vendéget várunk mindig ennyit készülünk. Hansenek már csak ilyenek.
-Tényleg eszméletlen amit csináltál.-csókolta meg Lloyd Reese kézfejét. Reese elmosolyodott. Bloom pedig szinte nem tudott elmenni az mellett hogy az apja sokszor kemény, bunkó énje az anyja közelébe mennyire megváltozik. Őrülten szereti a feleségét ezt pedig nem szükséges kimondania mert látszik.
-Ez a kedvencem, kóstold meg te is Ransom.-mondta Bloom ahogy a tálat felé nyújtotta.
-Köszönöm.-vett a fogásból. Ahogy megkóstolta az arcára volt minden írva.
-Ez eszméletlen finom!
-Örülök hogy ízlik. Féltem hogy nehogy olyat főzzek amit nem szeretsz de szerencsére a lányom szólt mi az amivel ne próbálkozzak.
-Remélem nem okoztam nagy fejtörést.-vakarta meg a tarkóját.
-Egyáltalán nem.
-Másban okozol fejtörést.-mondta szarkasztikus mosollyal Lloyd.
-Egy hét.-motyogta az orra alatt Reese.
-Mr. Hansen...maga igazán mázlista.-Lloyd nem kérdezett de tudható volt válaszra vár.-Csodás családja van és élete.
-Mindezért megküzdöttem.-Reese látta hogy Lloyd mutatni akarja a hatalmát.
-Nem volt könnyű a mi kapcsolatunk eleje se.-szólt közbe Reese.-Hisz...mi se kaptuk meg mindig azt amit akartunk. De...az élet aztán mégis minden kívánságunk teljesítette. Szerelmesek lettünk egymásba, összeházasodtunk hogy egy életet éljünk le egymás mellett. Gyermekünk született akiért a világon mindent megtennénk.
-Irigylem magukat. Az én szüleim szinte mindig veszekedtek. Nem is értem...ők hogy nevezik ezt szerelemnek. Ha magukat nézem, azt látom amit szeretnék elérni az életben Bloommal.-Lloyd nyaki ere megduzzadt.-Boldogságot.-Bloom egy mosollyal fogta meg Ransom kezét.
-A lányunk nálad jobb fiút ritkán találhatott volna.-Lloyd még mindig nem szólt. Ami feltűnt Bloomnak.
-Apa minden rendben?-nem tudta Lloyd magába tartani.
-Ti ketten szexeltetek már?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*