112. Após?
Lloydnak egy megbeszélése volt ahonnan igyekezett arra a híres találkozóra. Nem tudta kivel kell találkoznia. Valójában kicsit sem érdekelte. De kiakart békülni Reesesel erre pedig ez a találkozó az egyetlen megoldás. Mégis úgy tűnt ő érkezett először. A lefoglalt helyre kísérték őt mikor a szemei a szembe ülő személyre terelődtek.
-Már megint ez a seggdugasz?-motyogta az orra alatt. Lloydnak akkor még fogalma se volt ki ül előtte.
-Még mindig nagyon dope a bajsza.-mondta Ransom ahogy meglátta Lloydot.
-Te seggdugasz követsz engem?
-Nem.-Ransom laza volt. Túl laza. Egy csepp izgalmat se érzett. Meglehet hogy a tegnap esti őrült szex amit Lloyd lányával végzett volt az oka?-Törzsvendég vagyok.
-Lehetnél máshol is az.
-Mégis hol?
-Mondjuk a föld alatt.-mondta szarkasztikus mosollyal.
-Állati hely lehet.
-Ki a pöcsöm ez?-motyogta újra idegességében ahogy ingerülten az itallapot kezdte nézni.
-Mit hozhatok Mr. Hansen?-kérdezte a pincér.
-Egy kibaszott erős whiskyt de gyorsan.
-Ransom.-állt fel a helyéről Ransom ahogy Lloyd elé sétált majd kihúzta a széket és szembe leült vele.-Ransom Drysdale vagyok.
-Hé, seggdugasz. Ki mondta hogy leülhetsz? És korántsem érdekel a neved. Takarodj.
-A whiskyje uram.-tette az asztalra a pincér a rendelt italt amit meghúzott Lloyd.-A következőt.-mondta a pincérnek.
-Ez gyorsan üt. A bajsza nem fog lekonyulni tőle?
-Megtennéd hogy elköltözöl a halál faszára mondjuk most azonnal?
-Hogy tartja rendben? Minden reggel a tükör előtt igazgatja?-Lloyd kezdte elveszteni az eszét. Mégis ki a fasz ez?-Olajat is használ hogy ilyen fényes?
-Téged a szüleid biztos akartak?
-Nem biztos. Hisz előre tudták mekkora szívdöglesztő srác leszek.
-Szívdöglesztő...az meg a faszom.-érkezett ki az újabb whisky.
-Maga olyan gengszter típusnak néz ki.
-Ha megnyugtat van egy kés a zsebembe. Megszúrkáljalak vele?
-Nem tenné.
-Biztos vagy benne?
-Nem akar maga senkinek se szívfájdalmat okozni.
-Ez most valami vicc lett volna?
-Nem teljesen, de lássuk be marha faszán jött ki.
-Te neked elgurult a gyógyszered.
-Na de visszatérve. Mégis hogy csinálja?
-Mit?-kérdezte már idegesen.
-A bajsza csillogását.
-Én ezt a szarost megölöm.
-Nem korai még a whiskyhez...drágám?-hallotta meg Reese hangját Lloyd.
-Takarodj szaros. Mostantól a családomé vagyok.-állt fel ahogy fogadta a lányát egy puszival majd Reeset egy csókkal. Annyira hiányzik neki Reese. Szörnyen hiányzik. A szeme sarkából még mindig látta Ransomot.-Szaros tű...-nem tudta befejezni mert Reese a szavába vágott.
-Szia Ransom, jól vagy?-ment oda hozzá ahogy az arcára egy puszit nyomott.
-Mi a...faszom?-pislogott Lloyd.-Te...kavarsz a feleségemmel?-csattant ki a kérdés a szájából.
-Ez hülye.-forgatta meg a szemeit Reese.
-Mi a...faszom?! Te megpusziltad!-akadt ki teljesen Lloyd.
-Csak köszöntöttem. Elvégre valamilyen szinten családtag.-ült le Reese, Lloyd mellé.-Üljetek le.-mondta Ransomnak és Bloomnak. Lloyd csak nézte az asztalnál lévőket. Bloom és Ransom szinte ragyognak egymás mellett. A felesége megpuszilja a kis pöcs gyereket?
-Családtag? Ki a faszom?-hangzott kicsit hangosabban a kérdés.
-Ülj már le.-szólt rá Reese.
-Mi a faszért néz ez a seggdugasz a lányomra így? A szemed vedd le róla!-szólt Ransonra.
-Ülj már le.-mondta már kissé idegesen Reese. Lloyd leült, de az agya kattogott.-Amúgy meg ideje megismerned a lányod barátját.
-Hogy ki a faszt?
-Üdv apósom.-mondta egy vigyorral az arcán Ransom.
-A-a-após? Mi a tököm?!
-Csendesebben már!-szólt rá újra Reese.
-Biztos jó ötlet volt ez anya? Apa mindjárt felrobban.-mondta idegesen Bloom.
-Robbanjon. Szokjon hozzá hogy szerelmes vagy abba a srácba akit te választottál. Hisz mindketten ezt akartuk, hogy boldog légy nemde Lloyd?
-Nem! Ebbe a kis seggdugaszba biztos nem!
-Az az igazság hogy már a huszas éveim szinte felét átléptem. Kicsinek nem éppen mondanám magam.
-Nagy seggdugasz? Legyen! Ez a nagy seggdugasz biztos nem fog a lányommal járni!
-Megtennéd hogy miután elért a szívroham lenyugszol?-kérdezte Reese. Ő és Ransom meglehetősen nyugodtak voltak. Bár Reese miért is ne lett volna az mikor tudta hogy ő az egyetlen aki irányítani tudja a férjét?
-Reese!
-Ransom egy tisztességes, jól nevelt fiú. Igenis a lányunknak való. Márpedig ha a lányunk boldog vele akkor se te, se én nem fogunk beleszólni abba kivel van és miért.
-Reese!
-Ha kiakarsz velem békülni most azonnal abbahagyod. Fogadd el őt, ismerd meg. A lányunk boldogsága a fontos.
-Apa...-szólt hozzá Bloom és ha tudná hogy mennyire az ujjai köré tudja csavarni őt amikor ezt mondja neki. Ez az egyszerű szó, mégis ez a szó teszi a legboldogabbá a világon.-Én szeretem Ransomot.
-Hogy mit mondtál?-azt hitte rosszul hallja.
-Szeretem őt apa.
-Nem! Biztos hogy nem! Ez a hülyegyerek nem lesz családtag.
-Pedig rohadtul kíváncsi vagyok milyen olajat használ a leendő apósom.
-Ransom!-szólt rá Bloom.
-Én megölöm őt!
___________________________________________
Lloyd szinte kiszakította az irodaajtót a helyéről mikor hazaért. Reese követte.
-Lloyd!
-Mi a kurva fasz volt ez?-üvöltötte.
-Nyugodj le kérlek.
-Ezt jól elterveztétek! Mióta tudtad hogy ezzel a seggdugasszal van?
-Lloyd...
-Mióta Reese?!
-Az elejétől.
-És te inkább titokban tartottad előttem?
-Mert tudtuk hogy reagálsz Lloyd!
-Mégis hogy kellene reagálnom? A lányunk valami idiótával jár!
-Nem idióta Lloyd! Egy fiú aki szereti a lányunk és nekünk ez számít csak!
-Miért? Ennyire ismered?
-Nem, nem ismerem. De bőven elég ha tudom hogy a lányunk boldog mellette. Neked miért nem elég ez?-Lloyd nem válaszolt. Ideges volt.-Ismerd meg őt Lloyd. Utána dönts afelől milyen ember is ő.-Lloyd továbbra se szólt.-Lloyd...-sétált hozzá Reese ahogy megfogta a kezét.-Kérlek szívem. Kérlek.
-Ha egyszer is megsiratja a lányom...
-Én magam ölöm meg. Te meg fizetheted az óvadékom. Rendben?
-Szerzek neked egy fegyvert.
-Azért még nem kell.-bújt Lloydhoz.-Köszönöm hogy ma bíztál bennem és eljöttél.
-Az a szerencséd hogy őrülten szeretlek.
-Tényleg szerencse.-mosolyodott el.-Én is szeretlek Lloyd.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top