Bloom a könyvébe mélyedve készülődött lefekvéshez. A telefonja csipogására kapta fel a fejét.
-Mi a...?-látta meg a küldőt.

-Ez a faszfej...!-morogta ahogy ignorálni akarta az üzenetet.

-Most ez komoly?-mérgelődött.-Megölöm Sofiet!-a telefonját kezdte nyomkodni.

-Ki a fasznak képzeli ez magát?-morogta az orra alatt.

___________________________________________

-Csodálkoztam hogy az apád elengedett egy ilyen buliba.-jegyezte meg Sofie.
-Nem engedett. Nem tud róla hogy itt vagyok. Anyu tud róla de ő tudod milyen. Félt de hagyja had éljem az életem.
-Akkor apud nem lesz mérges ha megtudja?-szürcsölte a koktélját.
-De minden bizonnyal az lenne de nem fogja megtudni. Meg amúgy erre az esetre ott van anya. Ő segít nekem.
-Anyukád is ilyen volt fiatalon?
-Milyen?
-Szabályfelrúgó.
-Ez miért szabályfelrúgás?-kérdezte Bloom.
-Hát mert apukád szerintem kifejezetten utálja ha ilyen helyekre jársz.
-Nem te hívtál?
-De! De mondhattál volna nemet is.
-Most menjek haza?-állt meg a barátnője előtt.
-Isten ments.-ölelte őt át Sofie.
-Helló lányok.-lépett eléjük egy láthatólag már ittas férfi.-Ismerkedni van kedvetek?
-Veled? Kösz nem.-mondta Sofie.
-És te tündérke?-nézett Bloomra.
-Kihagynám.-mondta majd Sofiera nézett.-Menjünk.-hagyták volna ott a férfit de ő elkapta Bloom karját.
-Jól értettem hogy velem tartasz?
-Vedd le a mocskos kezed róla, ha életbe akarsz maradni.-hallotta meg Bloom a férfi hangot ami második napja üldözi.
-Csak nem Hugh Drysdale?-ismerte fel őt a részeg.
-Mondtam vedd le a mocskos kezed róla.
-Miért?-kérdezte vigyorogva.
-Mert ő az enyém.-a hangja határozott volt. Pont olyan érzése volt Bloomnak mintha a kedvenc könyve lenne élőszereplős kiadásban.
-Nem vagyok a tiéd.-nézett a mellé érkező férfira.
-Nem?-nézett le rá Drysdale.-Akkor majd leszel. Tudod kicsilány, a könyvet valahogy be kell hajtanom.
-Szereted a könyveket tündérke? Gyere velem haza, igazán gyönyörű pornómagazinjaim vannak. Érdekel?
-Döntsd el, vele mész vagy velem. De ha vele mész nem foglak megvédeni.
-És ha nem megyek egyikőtökkel se?
-Szerinted ő nem fog hazáig követni?-mondta Bloom füléhez hajolva.-Ismerem őt. Itt csak én menthetlek meg titeket.-a szemeik találkoztak.
-Honnan tudjam hogy te nem vagy olyan őrült mint ő?
-Nem én loptam könyvet.-mosolyodott el.
-Bloomie...-szólalt meg Sofie hátulról. Tudta Bloom hogy a barátnője is fél a történésektől.
-Ha bármi hátsószándékod lesz...biztos lehetsz benne az apám megöl.
-Jobban szeretnék egy nő lábai között meghalni de legyen. Nincs taperolás.-emelte fel a kezeit.-Indulhatunk?-bólintottak.-Akkor gyertek.-vezette őket az autóhoz. Nem arról van szó hogy Ransom az a izmos sportos férfi akinek az izmai majd széttépik róla a felsőt de mégis az alatt a felső alatt biztosan a legtökéletesebb test rejtőzik. Még ha nem is ő a világ legerősebb embere, az emberek tartottak tőle. Bloomie nem tudta de Ransomnak hatalma volt. Ez pedig megrémisztette az embereket.
-Köszi Hugh...a fuvart.-mondta Sofie ahogy kikapcsolta magát.-Majd írj Bloomie.
-Rendben.-mondta Bloom megnyugtatásként.-Aludj jól Sof.-az ajtó bezárult.
-Téged hova vigyelek?
-Elég ha kiraksz félúton.
-Azt kérdeztem hova vigyelek? Hol laksz?
-Én pedig azt mondtam kiraksz félúton és én hazasétálok.
-És ha az a pöcs követ téged?
-Nem fog.
-Kicsilány.
-Indulnál? Elég nehéz veled egy levegőt szívni.
-Te nem kedvelsz engem.
-Oh, erre most jöttél rá?-nevetett.
-Miért?
-Mert egy pöcs vagy.
-Miért?
-Mert el akartad lopni a könyvem.
-Kicsilány. Nem te futottál el a könyvvel amit én fizettem ki?
-Mert nem adtad oda!
-De én vettem!
-De...
-Legalább jó volt?
-Mi?
-Mármint a könyv? Élvezted?
-Komolyan? Ez érdekel téged?
-Kíváncsi vagyok milyen könyv lehetett amitől egy ilyen lány mint te erre vetemedik. Nem mintha bánnám, elvégre ennek hála tartozol nekem. Életem eddigi legjobb behajtása vagy.
-Abbahagytad?
-Nem. Szóval holnap elvihetlek valahova?
-Mi...a....mi a fene? Te hülye vagy?
-Miért?
-Miért mennék én bárhova is veled?
-Mert a szíved mélyén te is érdekes személynek gondolsz. És kíváncsi természet vagy. Tehát...hova vihetlek?
-Nem viszel sehova.
-Ne ellenkezz.
-Amúgyis...nem Ransom a neved? Mindenki Hughnak szólít.
-Az a nevem.
-Akkor miért...?
-Nem szeretem. A Ransomot jobban. Ezért akik valamilyen szinten fontosak nekem azok hívhatnak így.
-Fontosak? Én? Alig ismersz.
-De megfoglak.-mosolygott Bloomiera.
-Dehogy fogsz!
-Ellenkezhetsz. De felesleges.
-Itt kiszállok.-unta meg az utat Bloomie.
-Bloom.
-Mondom kiszállok.-Ransom leparkolt az út szélére.
-Had vigyelek haza. Veszélyes éjszaka egyedül.
-Mert veled egy autóba nem veszélyes?
-Mond hogy ezt azért mondod mert nehezen tudod megállni hogy ne ülj rá itt azonnal a farkamra.
-Istenem...-nyitotta ki az ajtót.-Jó éjszakát Ransom.-csukta be mielőtt bármit is mondhatott volna a férfi.
-Ez a nő mit művel velem?-féltette. Nehezen ismerte volna be de féltette őt az éjszaka. Kiszállt az autóból ahogy követni kezdte őt tisztes távolságból. Nem szólt hozzá, nem hívta fel magára a figyelmet. De ott volt és végig figyelt és vigyázott rá, nehogy baja essen. Öt perc múlva megérkezett Bloomék otthonához. Figyelte a lányt eltűnni a hatalmas ajtó mögött.-Mire vesz rá ez a nő engem?-rázta meg a fejét ahogy visszaindult a kocsijához. A szélvédőjén egy cetli volt. Bírság a parkolásért.-És még meg is bírságolnak miatta...-nevetett.-Kivételesen megérte.-dugta zsebre.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*