-Eleonor...-Reese látta a férje szemeiben hogy Lloydnak és ennek a nőnek története van. De érezte is mert Lloyd a kezét erősebben szorította.
-Rég láttalak.-mondta az Eleonornak nevezett nő ahogy közelebb lépett.
-Másfél éve...-jegyezte meg Lloyd.
-Jó látni téged, remélem jól vagy.
-Jól...
-Valójában keresni akartalak már, csak megváltozott a számod és...
-Megházasodtam.-vágott a szavába.
-Ha-hallottam.-jött zavarba. Szinte már kínos volt, ahogy csendbe álltak egymással szembe.
-Szia, Reese vagyok. Lloyd felesége.-mutatkozott be. Nem tudta hogy a helyzeten ront vagy sem, de ezt a kínos találkozást gyorsan orvosolni akarta.
-Szia. Eleonor.-mutatkozott be a szemben álló szőke nő.-Én...voltam egyszer Lloyd menyasszonya.-Reese nem tudta jól hallotta e.-Gondolom nem mesélt rólam.
-Nem eleget.-nem tudta miért de a gyomra összeugrott.
-Van kedvetek egy asztalhoz ülni és beszélgetni?-próbálkozott továbbra is Lloyd ex menyasszonya.
-Pillanat, beszélhetnék a férjemmel?
-Persze. Akkor majd ott várunk.
-Hé, Lloyd. Lloyd!-szólt rá.-Mi van? Teljesen elbambultál.
-Még...mindig annyira gyönyörű-követték a szemei a szőke szépséget.
-Elfelejtetted megemlíteni hogy neked volt menyasszonyod.-mondta összeszorított fogakkal.
-Nem kellett tudnod.
-Nem kellett? Lloyd, egy asztalnál fogunk ülni!
-Reese...
-Most fogunk lebukni! Hisz ő mindent tud rólad de én semmit!
-Nem fogunk lebukni.
-Fogadjunk?-érezte hogy ebből baj lesz. Az asztalnál ülve Reese idegesen dobolt az ujjaival.
-Nyugodj meg.-súgta a fülébe Lloyd. De Reese nem hagyta abba. Gyengéden nyúlt Lloyd kezéhez ami egy kisebb megnyugvást adott neki.

-Na és hogy ismerkedtetek meg?-kérdezte Eleonor.
-Oh, igen! Ez engem is érdekel.-szólt közbe Lloyd anyukája.
-A munkahelyén láttam meg és szerettem belé.-mondta teljesen spontán Lloyd.
-A munkahelyén? Miért? Mivel foglalkozol ha szabad kérdezni?-Eleonor mintha érezte volna hogy valami nem stimmel kettőjükkel és már csak azért is faggatózik hátha lebuknak.
-Én...
-Egy kávézóban dolgozik, amíg nem végez az egyetemen.-mondta Lloyd szinte túl természetesen.
-Tanulsz még?-kérdezte Leonard.
-Csak a mesterire készülök még. Ha...kicsit túl leszünk a nagy izgalmakon így az esküvő után, jelentkezek pár helyre nem e sikerül végre a szakmámba elhelyezkednem.
-Mit tanulsz Reese?-kérdezte Bray akinek a tekintete annyira tiszta volt.
-Tanár leszek.-mosolygott a kislányra.
-Jöhetnél hozzánk. A mi tanárjaink elég szigorúak.-csúszott ki az ajkain őszinteséggel.
-Harmadikos vagy ugye Bray?-kérdezte Reese.
-Igen. Nem szeretem az iskolát.-jegyezte meg azonnal.
-Nehezen megy neki a matek.-súgta Kaithlyn.
-Oh, ebben tudok segíteni. Nagyon szívesen foglalkozok veled ha szeretnéd és segítek elmagyarázni azt a csúnya matekot.-Reese angyali személyisége megjelenni látszott ami szinte azonnal elvarázsolta a családot. Bár nehezen hitték el a fiuk hogy tudott egy ilyen tiszta lélekbe beleszeretni hisz mind tudták milyen ügyekbe keveredik sokszor Lloyd. És azt is nagyon jól tudták Eleonorral milyen volt a kapcsolatuk. Ők ketten tűz és jég.
-Na de...-szólt közbe Eleonor.-...nem hallottuk még a teljes történetet.
-Eleonor.-szólt rá Lloyd.
-Csak kíváncsiak vagyunk hogy is szerettetek egymásba, hol volt az eljegyzés, esküvő. Hisz akkora titokban tartottad hogy találkoztál...vele.-egy undor jelent meg az arcán amit Reese azonnal meglátott.
-Védeni akartam.-Lloyd tekintete a kezdetiekhez képest megváltozott. Vagy csak ő is megnyugodott hisz érezte Reese kezeit még a sajátján?
-Védeni?-kérdezte Leonard.
-Tudjátok milyen életet élek. Nem akartam veszélybe sodorni. Most...hogy a feleségem mindenki tisztában van vele ha egy ujjal is hozzányúl...azt én magam ölöm meg a saját kezemmel.
-Lloyd!-szólt rá az anyja miután figyelmeztette hogy kiskorú is ül az asztalnál.
-Lloyd mellett biztonságban érzem magam.-szólalt meg Reese.-Mindig is így éreztem magam mellette. Talán ezért sem volt kérdés hogy igent mondjak neki. Minden annyira...tökéletes vele hogy szinte nehezen hiszem el hogy megkaphattam őt.-Eleonorral találkozott a szeme.-De ő az enyém...és ezt most már mindenki tudja.
-Téged is egy vacsorán kért meg mint anno engem?
-Eleonor!-szólt rá Lloyd. Akármennyire is húzott a szíve a szemben ülő nő irányába, nem akart kellemetlenséget senkinek sem.
-Sokkal tökéletesebb volt. Egymáshoz bújva feküdtünk mikor arról beszélt mennyire el akar venni és gyermekeket tőlem.
-Lloyd és a gyerekek?-nevetett.-Csalódni fogsz.
-Vagy nem.-szólt közbe Lloyd.
-Mi?-lepődött meg Eleonor.
-Talán ő miatta vágyok arra hogy családom legyen.
-Nekem mindig azt mondtad nem akarsz nyűgöt a nyakadba.
-De most Reeseről van szó. Reese mellett teljesen más minden.-valamiért védte Reeset. Megmagyarázhatatlan okokból.
-Oh, most látom a gyűrűd.-folytatta Eleonor.-Komolyan Lloyd egy ilyen bizsu ékszert adott neked? Drágám...úgy látszik nálam jobban megerőltette magát.
-Eleonor!-szólt újra rá Lloyd.
-Ennél szebb gyűrűt nem kaphattam volna.
-Igaza van Lloyd Eleonornak. Ennél drágább, fényűzőbb gyűrűt nem találtál?-szólt közbe az apja.
-Apám...
-Lloyd azért vette ezt...mert pont ugyanilyen volt az édesanyámnak is. Nem maradt semmim az édesanyámtól így...kicsit olyan mintha így velem lenne. Lloydnak pedig nem tudok elég hálás lenni ezért.
-Reese...-kezdett bele Lloyd. De Reese egyre kellemetlenebbül érezte magát. Menekülni akart az asztaltól.
-Oh, imádom ezt a számot.-szólalt meg.-Nem táncolunk...drágám?-kérdezte Lloydot, remélve érti a menekülési szándékot.
-Feleségeként tudnod kellene hogy Lloyd soha se táncol. Soha.-Reese arca vörösödött. Lebuktak volna? Lloyd felállt és a kezét a feleségének nyújtotta.
-Menjünk. De tudod hogy szörnyen táncolok.-mosolygott rá.
-Tu-tudom.-lepődött meg ahogy a keze után nyúlt.
-De ki nem hagynám veled ezt a táncot.-húzta a parkett irányába. Kisebb hezitálás után Lloyd magához húzta Reeset. Közel álltak egymáshoz, szinte túl közel.-Nem hiszem el hogy pont olyan indokot kellett találnod amit én gyűlölök.
-Sajnálom de azt hittem megfulladok.-mondta ahogy egy pillanatra az asztal irányába nézett ahonnan szinte minden szem rájuk irányult.-Mindenki minket néz.
-Ne nézd őket. Csak idegesebb leszel.-ringatóztak lassan a zenére.
-Azt hiszem lázas vagyok...szinte tüzel a testem.-Lloyd a homlokához értette az ajkait ahogy egy apró puszit nyomott rá.
-Ez...ez meg...
-Nem vagy lázas.-mondta.-De lehet jobb lesz ha minél előbb elszabadulunk innen.
-Re-rendben.

☆☆☆

-Jól érezték magukat Mr. és Mrs. Hansen?-kérdezte Alan.
-Tudod hogy milyen a szüleimnél. Szokásos.
-Mrs. Hansen?
-Levegőznöm kell. Alan kérlek állj meg.-Alan azonnal félreállt. Reese pedig szinte menekült a kocsiból.
-Megnézzem uram?-csatolta ki az övét Alan.
-Megyek én. Maradj.-szállt ki Lloyd. Reesehez sétált akinek a légzése nehezült.-Most mi bajod?
-Komolyan ezt kell csinálnunk?
-Mi? Mit? Most miről beszélsz?
-Ezt, a családoddal?
-Most elmondanád mi az isten ütött beléd?
-Olyan jó emberek és...és mi meg átvágjuk őket.
-Nem vágjuk át, csak...elérjük hogy békén hagyjanak.
-Lloyd...
-Kellesz a tervemhez.
-Miféle tervhez?
-Eleonort visszaszerezni.
-Oh, a volt menyaszszonyod? Most lett volna esélyed!
-Te ezt nem értheted.
-Akkor mond el hogy megértsem.
-Megcsalt érted?!-üvöltötte az arcába.-Megcsalt! Azt akarom hogy ő is érezze, ez milyen érzés mielőtt megoldok vele mindent! Mert akkor tudni fogom többet nem hagy el.
-Istenem ez olyan szánalmas.-nevetett.-Komolyan? Ez a nagy terv? Feleséged leszek akit utána te megcsalsz az exeddel? A szüleid mit fognak gondolni?!
-Nem érdekli őket kivel vagyok csak hogy legyen egy feleségem és kész. Apám addig nem hagy rám semmit amíg nem növök fel arra hogy elkezdjek családot alapítani. Szerinte ez az alapköve mindennek.
-Ti Hansenek a pénz körül forogtok! Fogalmad sincs mennyi boldogság van az életben!
-Nincs! Mert mindig csalódtam Reese!-Reese nem válaszolt. De tudva hogy egy csali lesz...ettől valamiért kényelmetlenül érezte magát.