Jungkook szemszög:

Kibaszottul mérges voltam magamra már egyből az után, hogy fent hagytam Jimint a tetőn, miután keményen megdugtam. Rohadtul nem így terveztem, nemhogy az első alkalmunkat, de az egész dolgot sem.

Igen, felkúrta az agyamat, hogy lefeküdt a barátnőjével és csak fokozta a dolgot, hogy nem hitte el nekem, amit mondtam.

De akkor sem kellett volna gyakorlatilag megerőszakolnom! Mert oké, hogy állt a farka és nyögdösött az elején, éreztem és tudtam, hogy nem élvezi, amit csinálok. Hogy őszinte legyek, én sem élveztem különösebben. Nem vagyok híve a nagy romantikus kapcsolatoknak meg ilyenek, de bevallom; bár kurvára vágytam már rá, hogy megdugjam Jimint, mindemellett azt is szerettem volna elérni, ha érzéseket kezd irántam táplálni.

Belevertem az öklömet a fürdőszoba csempéjébe, ahogy kiszakadt belőlem egy hangos kiáltás. A víz túl hideg volt, szinte didergett a testem a zuhany alatt, de nem érdekelt. Valahogy fel kellett magamat ébresztenem és igenis is járt nekem a büntetés. Hogyan tehettem meg ezt vele? Pont vele, mikor, annyira édes és ártatlan. Minden jól haladt köztünk, sikerült elérnem, hogy magától akarjon velem lenni, erre sikerült szokásomhoz híven elcsesznem az egészet. Gratulálok Jeon Jungkook, sikerült megint a farkad után menned!

Elzártam a vizet, majd kilépve a fülkéből magam köré tekertem egy törölközőt és visszasétáltam a szobámba. Lekaptam az éjjeliszekrényemről a telefonomat és egye fene, ma már hatvanadjára is megpróbáltam felhívni Jimint. Tegnap miután leért a tetőről, mindenféle közlés nélkül felkapta a holmiját és lelépett, azóta pedig konkrétan felszívódott. Hiába üzentem neki, csörgettem rengetegszer, egyszerűen semmi reakciót nem kaptam tőle, amit egyfelől megértettem. Másfelől baromi ideges lettem, ezért is döntöttem úgy, hogyha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez, vagy, hogy van a mondás. Az iskolai órákon való figyelés nem tartozik az erősségeim közé...

Megszárítottam a hajamat, majd kikaptam az első ruhaszettet a szekrényemből, amit találtam és el is indultam a parkoló felé, hogy bezizzentsem a motoromat és meglátogassam Jimint. Körülbelül húsz perc alatt tettem meg az utat, kicsit gyorsabban hajtva a kelleténél és csak reménykedni tudtam benne, hogy Jimin otthon lesz és esetleg be is enged. Készen álltam rá, hogy a családja és Brittany előtt könyörgök a bocsánatáért, csak beszélhessek végre vele!

Csengettem a bejáratnál és kissé türelmetlenül vártam, hogy valaki ajtót nyisson nekem.

- Jungkook! - kerültem szembe egy döbbent Park Jiminnel, aki köszönés helyett csak kimondta a nevemet, ahogyan mindig teszi, amikor meglepődik vagy mérges valakire. Csak tudnám, hogy most melyik a kettő közül... - H-hogy kerülsz te ide?

- Beszélnem kell veled! Beengedsz? - dőltem neki az ajtókeretnek.

Jimin beleharapott az alsó ajkába, amiről el kellett kapnom a fejemet, mert túl ártatlannak nézett ki így. Az pedig a gyengém volt, ha róla van szó! Márpedig békülni jöttem ma ide nem újra rányomulni!

- Én nem tudom mennyire jó ötlet ez... - vallotta be elhaló hangon. Látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva, mert félig meddig mérges volt a hangja.

- Ne aggódj, nem csinálok semmi olyat, amit... szóval, amit nem csinálok. - sóhajtottam frusztráltan. Nem mertem mocskos dolgot mondani neki, mert féltem, hogy csak rondítanék a szituáción.

Jimin végül beengedett a lakásba, így miután ledobta a bőrdzsekim és cipőmet követtem őt a szobájába.

- A szüleid? - érdeklődtem, miután feltűnt, hogy elég nagy a csend náluk.

- Üzleti vacsorán vannak, azt hiszem. Nem igazán figyeltem, amikor hozzám beszéltek. - vonta meg a vállát, majd leült a forgószékébe, míg én vele szemben az ágya szélén foglaltam helyet.

Feltűnt, hogy Jimin szokatlanul furcsán ment előttem és elég lassan ereszkedett le a székre is, amitől kedvem támadt volna beszólni neki, de úgy döntöttem visszafogom magam kivételesen.

- Nézd, sajnálom, ami tegnap történt. - túrtam a hajamba kelletlenül és éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem a kialakult helyzettől. Nem szoktam bocsánatot kérni meg ilyenek, de most mégis erre vetemedtem. Mit teszel velem Park Jimin? - Nem lett volna szabad úgy rád nyomulnom és megdugnom téged a beleegyezésed nélkül.

- Igazad van. - bólintott. - Nem úgy kellett volna megdugnod, hogy a tetőn állunk és ötletem sincs, mi történik.

Meglepetten meresztettem rá a szememet, amikor felfigyeltem rá, hogy mennyire kihangsúlyozza az „úgy" szót. Várjunk csak egy pillanatocskát! Igen, érzékeltem, hogy Jimin, mióta átjött hozzám múlt szombaton máshogy viselkedett velem, olyan értelemben, de, arra nem számítottam, hogy ő is akarja majd, hogy megdugjam nem csak én!
Ha így állunk, maradjunk is így?

- Nagyon haragszol rám? - váltottam át immáron kissé flörtölős stílusba, remélve, hogy átlendülhetünk ezen a bocsánatkérős faszságon. Jimin a vállát vonogatva bólintott, amitől pimaszul elvigyorodtam. - Mennyire?

- Eléggé. - biccentett felém az állával, de már látszott rajta, hogy nem sokáig tudja már magát tartani. - Végtére is, szinte megerőszakoltál...

- Ha erőszak lett volna, nem állt volna úgy a farkad, mint a cövek! - fontam össze magam előtt a karomat elégedetten. Erre Jimin csak összeszorította a száját és úgy tartva őket bámult rám. - Valld be, hogy még ha durva is voltam, sokkal jobban élvezted a velem való kefélést, mint a Brittany félét!

- Nem feküdtem le vele.

- Hogyan? - kerekedtek ki a szemeim és azt hittem csak félre hallom, amiért olyan halkan pusmogott.

- Nem feküdtem le vele! - ismételte el. - Csak azért mondtam, hogy a fiúk leszálljanak rólam. És szerettelek volna egy kicsit téged is cukkolni...

Zavartan lehajtotta a fejét az utolsó mondata után. Ha lehet még elégedettebben vigyorogtam, mint ezelőtt! Mégis sikerült volna? Jimin valóban vonzódik hozzám és be is vallja?

- Akkor mit szólnál hozzá... - másztam le az ágyáról és a kezénél fogva felhúztam a székéről, hogy egymással szemben álljunk. - ha megmutatnám neked milyen, amikor gyengéd vagyok szex közben?

- Mi? - pislogott rám meglepetten Jimin. A dereka köré fonva a kezemet közelebb húztam magamhoz és élveztem a zavarodott káoszt, ami keletkezett. - Úgy érted most?

- Most, holnap, holnapután és lehetőleg mindennap. Veled képtelenség betelni. - markoltam a csípőjére fél kezemmel, míg a másikat levezettem formás fenekére és finoman megsimítottam a gömbjeit, tudván, hogy fáj neki, hiába nem mondja ki.

- Ó, most nem hiszem, hogy jó ötlet lenne... - nézett el mellettem kínosan. - Bármikor hazajöhetnek a szüleim és...

- Miért nem mondod már ki, hogy fáj a segged és ezért nem akarod? - forgattam meg a szememet.

Jimin erőtlenül elnevette magát és homlokát a vállamnak döntötte. Lassú, apró mozdulatokkal kezdtem el cirógatni a hátát, miközben nyomtam egy puszit a fejére, majd a homlokára is.

- Nem szándékoztalak bántani, Jimin. Lehet, hogy egy önző gecinek tűnök, és általában az is vagyok, de nem, ha rólad van szó. Fontos vagy nekem, és nem csak, amiatt mert kurvára bejössz!

- Szóval bejövök neked? - pillantott fel rám aranyosan verdesve a szempilláit. Az állánál fogva megemeltem a fejét és aprót bólintottam.

- Nagyon bejössz nekem, Jimin! - vallottam be és kivételesen nem éreztem késztetést rá, hogy hozzá tegyek valami mocskos, perverz megjegyzést is. - És, amit a barátnődről mondtam...

- Szakítani fogok vele - szakított félbe. - Ne nézz ilyen bambán rám, Jungkook! Te is tudod, én is tudom és szerintem már ő is, hogy ez nem működik köztünk. Azt hittem csak a szex nem megy nekünk, de, ahogy ma gondolkoztam rájöttem, hogy az érzéseim sem igaziak. Olyan, mintha csak leplezni akarnék valamit magam elől, ezért úgy tettem, mintha szerelmes lennék belé. De nem vagyok.

Ahelyett, hogy mondtam volna neki bármit is, lehajoltam hozzá és az ajkaihoz érintettem az enyémeket. Ez volt az első alkalom, amikor nem támadtam le és téptem meg dús párnáit. Csupán édesen csókoltam őt, amit ő ugyanígy viszonzott is. Karjait a nyakam köré fonva bújt hozzám közelebb. Ez most nem egy káosz szintű helyzet volt, ami feltüzel engem.

Ezek azok a gusztustalan pillangók voltak a gyomromban, amiktől korábban hánytam volna. De most boldoggá tett. Soha, senkinek nem vallanám be, de Park Jimin boldoggá tett engem.