Kim Jongdae szemszöge

- Majd hazasétálok. - szálltam ki Minseok autójából.

- Biztos? - nézett rám aggódva.

Megkerültem az autót és lehajoltam.

- Minnie. Ez a munkahelyem. Innen ismerem a hazafelé vezető utat. Különben is, állandóan cipeled a fenekemet mindenhova. Egyszer hazasétálhatok egyedül is, nem? Nem lesz semmi bajom, ígérem. - mosolyogtam rá lágyan és odahajoltam megcsókolni.

Már három hónapja, hogy veszekedtünk és majdnem szét is mentünk, de még mindig nagyon félt néha. Olyan, mintha valaki pánikrohamot kapna. Na, nála ez hasonló, csak akkor nem akar elengedni sehova egyedül.

- A fenekedet szeretném látni csupaszon a-...

Befogtam a száját kezemmel és már láttam a csalódottságot a szemében. Megpróbáltam a legélethűbben nyávogni, majd elvettem a kezemet és egy rövid csók után felső ajkára haraptam. Elhajoltam tőle és mosolyogva vártam a reakciójára. Lassan kinyitotta a szemeit és nagyot nyelt.

- Ha most nem lenne dolgom, maradnék és megint szabadnapot kellene kérni Chanyeoltól.

Mondata végén felnevettem, majd puszit adtam neki és a fényszórok előtt sétáltam el. A fenekemet bámulta. Tudom. Éreztem. Nagyon boldogan léptem be a bárba, de Baek kiábrándított egyből.

- Hol voltál? Késtél! Öltözz át és gyere! - parancsolta és elszaladt valamerre a tálcával.

A pult mögötti kis helyiségbe mentem és gyorsan átöltöztem. Igen, végül Minseok kedvéért visszaálltam az italosztáshoz. Bár még néha itt is táncolok. Részlet kérdése.

- Én készítem, te viszed. - adta ki az utasítást a barátom.

Egészen hajnali kettőig kapkodtunk, mert rengetegen jöttek. A nagy sürgés-forgás után, pihenés gyanánt, Baekhyunnel a pultnak támaszkodva törölgettük a poharakat.

- Chanyeol azt mondta, hogy jövő héten elmegyünk valahova. - mondta barátom egy óriási mosollyal az arcán.

- Nocsak, valami romantikus is fog történni a sok szex közben? - böktem oldalba nevetve.

- Hé! Amúgy meg... Épp tegnap kérdezte meg, hogy ha a lapos tetőn, holdfényben, durván megrakna az romantikusnak számít-e.

- Ugye nem gondolta komolyan? - tört ki belőlem a nevetés.

- Sajnos, de. Viszont nem baj, legalább majd én megtanítom a romantikus dolgokra. - ábrándozott.

Mosolyogva figyeltem szerelmes barátomat, mikor egy ismerős hang szólalt meg a pult túl oldaláról.

- Mi kapható itt? Vagy kérdezzem inkább, hogy ki? - mosolygott rám ördögien.

- Foglalt vagyok. - próbáltam a lehető legerősebbnek tűnni, de remegtek a lábaim. Baekhyunnek ez feltűnhetett, mert mellém lépett.

- Már nem sokáig, bogaram. Egészen addig, míg hazaérsz. - húzódott egy gúnyos vigyorra a szája. - Aztán megismételhetjük azt. Én nagyon élveztem. És te is. - simított az arcomra.

- Bedrogoztad! - lökte el a kezét Baekhyun.

Igen, őt bele avattam mindenbe, ami "azon" a napon történt. Minseok azonban arról nem tud semmit. Nem is akarom, hogy tudjon.

- Baekhyunnie, ha gondolod te is olyan sorsa juthatsz, amit most Jongdaenek szánok. - mosolygott rá.

- Sehunnie, hord el magad most, vagy a farkadnál fogva hajítalak ki innen! - utánozta a megszólítást.

- Szerintem a farkamon megállna a kezed és tovább nem mozdulna, csak fel-le. Fel-le. Fel-le. - mondta idegesítően lassan.

- Tűnj innen, amíg szépen mondom. - szorította össze a fogait és gyilkos pillantásokat vetett rá.

- Jól van, jól van, megyek már. Ma este még úgyis megkapom, amit akarok. - nézett rám. Fúj.

- Takarodj! - ordított rá Baek, mire többen is felénk fordultak. A kidobó is megindult, de Sehun magától hátrálni kezdett. Meghajolt az emberünk előtt és végleg kilépett az ajtón.

Könnyeim kitörni készültek, mikor egy kar berántott az öltözőbe. Baekhyun aggódva vizsgált, végül leültetett és elém guggolt. Egy ideig vacilált, hogy kezét a térdemre tegye-e, de végül rátette.

- Figyelj, csak meg akart félemlíteni. Ne aggódj, nem lesz semmi, baj, rendben? - mosolygott rám bátorítóan. Aprót bólintottam. Pedig éreztem. Éreztem, hogy nem lesz igaza.

---

Mikor hazamentem már hajnali öt volt. Mégis ébren volt Minseok. Várt rám. Dühösen.

- Szia! - köszöntem neki a helyzet ellenére mosolyogva.

- Nem szeretnél valamit elmondani? - mondta köszönés nélkül, miközben lassan felállt a székről.

Végig pörgettem mindent az agyamban. Még azt is, hogy Sehun figyelmeztetett, de semmi. Arról nem tudhat, hacsak nem... Rossz érzésem támadt azzal a laptoppal kapcsolatban, ami mellette volt az asztalon.

- Kérdeztem valamit! - ordított rám.

- N-nem tudom, miről beszélsz. - motyogtam erőtlenül. Kezeim remegni kezdtek, amiket a hátam mögé rejtettem.

- Mondjuk, Sehunról? Ő az új pasid és én vagyok az exed? - nevetett fel hisztérikusan.

- Minseok, én-...

- Ezt hogy magyarázod meg?

És akkor felém fordította a képernyőt. Elindította. Én pedig megjelentem rajta meztelenül, bedrogozva. Az a nap volt felvéve.

- Sehunnie~! - hallottam a hangomat a videóból, miközben az említett nyakát öleltem át és bódultan megcsókoltam. És csókoltam. És mélyebben csókoltam. És megint undorodtam magamtól.

- Minseok, én-...

- De nem elég ez. Ötven kibaszott percen keresztül a farkáért könyörögtél! Maga a viselkedésed meg olyan, mint a legjobb kurváé. Egy faszéhes kurváé. Takarodj a házamból! - mutatott az ajtó felé, én mégis megindultam felé.

- Minseok, én...én...engem bedrogozott Sehun! - fogtam meg könnyezve a karját, de csak ellökött.

- Persze! Mert majd ezt elhiszem. Nézd meg ezt. Nézd. - fejemet durván megfogta és a képernyő felé nyomta. - Mit akarsz látni? Hogy rohadtul élvezed? Hogy könyörögsz neki, ne álljon le? - kérdései közben folyamatosan ugrált előre a videóban. - Vagy talán mondani akarsz valamit? - rántotta fel hajamnál fogva a fejemet. - Azt hittem, egy félénk, ártatlan lelkű, szeretethiányos lélek vagy. Mert nekem kétszer is annak tűntél. És mindkétszer Jongin miatt sírtál. Megöltem. Megkínoztam és kinyírtam azért, amiket veled tett. És tessék, nyugodtan mond rám, hogy egy hidegvérű gyilkos vagyok. De te se vagy jobb, büdös kurva! - mondatai közben egyre közeledtünk az ajtóhoz.

Mikor odaértünk, kilökött és becsapta azt. Tüdőből tört fel belőlem a zokogás és attól féltem, hogy a levegőhiány miatt meg fogok fulladni. Bár mit számít az? Egy senki vagyok. Se házam, se cuccaim, csak egy telefonom!

Előkaptam a készüléket és könnyeim közt kerestem ki Baekhyun nevét. Remegő ujjammal már a hívásra nyomtam volna, de megállítottam a levegőben. Azt mondta, jövő héten utaznak. A jövő hét pedig két nap múlva itt van. Ha most felhívom ezzel a problémával őt, maradni fognak. Nem. Nem tehetem ezt vele. Ha már neki stabil a...kapcsolata.

Sírva felnéztem az utcára, Minseok háza felé. Visszafordultam és lenéztem a telefonra. Ezt a szart is tőle kaptam. Nem kell. Csak rá emlékeztetne. A földhöz vágtam.

- Miért nem hallgattál végig?!

Rátapostam.

- Miért nem bíztál bennem?!

Felkaptam és a legközelebbi oszlophoz vágtam. Ismét fájdalmas zokogásba kezdtem, mikor hirtelen megöleltek hátulról.

- Mondtam, hogy még az este találkozunk. És nézd, hajnalodik.

A világosodó égbolt felé fordított, amit csak nagyon homályosan láttam.

- Most pedig velem jössz. - próbáltam ellenkezni, de sokkal erősebb volt nálam. Az autója csomagtartójába dobott és lecsukta a tetőt. Hallottam, ahogy beszáll és beindítja az autót.

- Te tehetsz mindenről! Te vetted fel az egészet, hogy aztán megmutathasd Minseoknak! - zokogtam.

- Te tehetsz róla. Hiszen te könyörögtél a farkamért.

Nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog.

- Bedrogoztál!

- Az már más kérdés.

Dühösen rugdosni kezdtem az autó oldalát.

- Fejezd be! - ordított hátra, de én folytattam. - Nem mondom még egyszer.

Csak azért sem álltam le.

- Jó, akkor az eladásod előtt hagyom, hogy mindenki keményen megbasszon! - fékezett le, mire hátra csapódott a fejem. Fájó pontomat fogva gondolkoztam el a hallottakon.

- M-mi az, h-hogy eladsz?

Testem remegni kezdett és Minseok jutott az eszembe. Ő tudna most segíteni, de... de... mégsem.

- Az, hogy eladlak. És rohadt sokat fogok keresni, de előtte kiélvezem magamat rajtad.

Megint zokogni kezdtem. Minseok büdös kurvának hívott és kidobott a házából, holott tudja, hogy nekem nincs hol laknom. Az utcára küldött.

Sehun meg... Azt hiszem, most fogom akaratlanul is megtapasztalni, milyen egy rendes kurva élete. Tessék, Minseok, igazad volt. Csak egy rongy vagyok, amibe mindenki beletörli a kezét és tovább adja. Jól emlékszem, ezt mondtad mindig a kurvákra.

[I know...I know... Pörögnek az események...De ígérem innentől kezdve minden lassabb lesz...egy fokozattal. Lassítok a tempón😏😏]