Kim Jongdae szemszöge 

Nyugodtan keltem és nem akartam megmozdulni, nehogy felkeltsem a "párnámat", csakhogy rá kellett jönnöm, Minseok már ébren volt. Legalábbis a hajamat birizgáló keze erre utalt. 

- Jó reggelt. – köszöntem. 

- Neked is. Hogy aludtál? 

- Jól. – emeltem fel a fejem, hogy rá nézhessek. – Tökéletes párnám volt. 

- Azt elhiszem. – kuncogott. 

- Mióta vagy fent? 

- Pár perce. – mosolygott és elengedte a hajamat. – Megfürdünk együtt? 

- Persze, de még maradjunk egy kicsit. – öleltem meg és fejemet nyakhajlatába fúrtam. 

- Így jó lenne minden reggel kelni. – jegyezte meg. 

- Így fogunk mostantól. – mosolyogtam. 

- Persze... Megyünk? 

- Sh. Nyugi. Még maradj.

- Rendben. – kezdte el simogatni a hajamat. Én pedig visszaaludtam.

Megint magamtól keltem és sajnos üres volt az ágy. Kicsit letört hangulattal fordultam oldalamra, hogy tovább pihenjek, de valaki belépett a szobába. Hátranéztem és láss csodát, Minseok volt az. 

- Hol voltál? – fordultam meg. 

- Fürdőben. Jössz? – nyújtotta ki a kezét. 

- Viszel? 

- Ha nagyon szeretnéd. – mosolygott. Bólintottam, mire megemelt.

Pár perc múlva már a kádban ültünk, Minnie pedig hasamra írt le köröket. Kellemes érzés volt, emiatt pedig megint az alvás szélére kerültem. Azonban mielőtt mély álomba merültem volna két szipogást hallottam meg. Kipattantak a szemeim és tovább hallgatóztam. Megint hallatszott és mögülem jött. 

- Minseok? 

- Hm? – emelte meg jobb kezét és gondolom megtörölte az arcát. 

- Sírsz? 

- Dehogy. – tette le karját. 

- De. – Felültem és szembefordultam vele, hogy megbizonyosodjak állításomról. Valóban sírt. Vöröses volt a szeme. – Mi a baj? – húzódtam közelebb hozzá aggódva. 

- Semmi. – rázta meg a fejét. 

- Minnie… – simítottam arcára. 

Megfogta kézfejemet és jobban hozzábújt a tenyeremhez. Egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait, emellett egy újabb könnycsepp szökött le az arcán. Hazudnék, ha azt mondanám nem ijedtem meg ettől, hiszen ő nagyon ritkán sírt. Ilyen letörtnek utoljára a nyaraláskor láttam, mikor elárulta a múltban történt dolgokat. Megint valami azzal kapcsolatos? Vagy én miattam sír? 

- Tettem valamit, amit nem kellett volna? – kérdeztem rá. 

- Dehogy. – suttogta. – Soha.

- Akkor..? Minnie én… 

Csendben maradtam, mikor két keze közé fogta az arcomat. 

- Nem akarlak elveszíteni. 

- Mins-...

- Nem akarom, hogy valaki más elvegyen tőlem. Nem akarom, hogy mással élj. Veled akarok élni, nyugodtan, boldogan. 

- Minseok. – fogtam meg kezeit, de megrázta a fejét. 

- Tényleg csak engem szeretsz? Biztos, ezt mondtad…. De mit változtat most ezen Jongin? Hisz ő az első szerelmed.. 

- Minnie. Nem fogok kiszeretni belőled, ha erre akarsz kilyukadni. Bízz bennem. – mosolyogtam rá. 

- Benned bízom. Benne nem. 

- Nem lesz semmi, ígérem. – pusziltam szájára. 

- Mi van, ha elveszítelek? Ha nem figyelek rád, mint anyára?

- Nem fogsz elveszíteni. Nem tudom, mi történt, de-... 

- Anya túladagolta magát gyógyszerekkel, mert nem bírt felnevelni. Ezért vagyok szívtelen. Ezért nincsenek érzéseim. Mert senki nem nevelte belém a jóságot. 

- De vannak! Vannak, mert akkor most nem sírnál. Hiányzik anyukád és sírsz utána, ez azt bizonyítja, hogy igenis vannak érzéseid. Nem mellesleg engem is szeretsz. Szóval verd ki ezt a butaságot a fejedből, kérlek. – hajoltam ajkaihoz, azonban nem érintettem hozzá sajátjaimat. 

- Szeretlek. Szeretlek. Szeretlekh.. – szüntette meg a köztünk lévő helyet. 

Úgy csókolt, mintha nem lenne holnap. Nem is bírtam lelassítani őt, így felvettem a tempót. Tincsei közé csúsztattam az ujjaimat és nyelvemet is belevittem a játékba. Minseok derekamra fogott és teljesen magához préselt. Áttért a nyakamra és azt árasztotta el nyálas csókokkal. 

- Minseokh… 

- Mondd, hogy nem akarod és leállok. – hajolt el tőlem. 

Ennek az ellenkezőjét tettem. Most én kezdeményeztem a csókot és fenekemet farkához nyomtam. Belenyögött a csókba, miközben hátracsúsztatta kezeit gömbjeimre. Viszont, mintha fejbe vágták volna, úgy vált el tőlem.

- Nem tehetem. 

- Miért ne tehetnéd? – értetlenkedtem. 

- Nem akarom, hogy ez az emlék maradjon meg rólam. 

- Miről beszélsz? 

- Én… 

- Siessetek, mindjárt kész a reggeli! – kopogott be Noona. 

- Nem tudom, mit álmodtál vagy milyen gondolatmeneteid lehettek reggel, de nagyon fura vagy most. Ezt fejezzük be, ha már elkezdtük. – közelítettem szájához. 

- Dae.. 

- Akkor ne nyúlj hozzám, mint tegnap. – ingattam a fejemet csalódottan. 

Valószínűleg az arckifejezésem sokat elárult, mert velem együtt kiszállt a kádból, hogy a mosdó mellé tegyen. Lefektetett a pult mellett lévő mosógépre és ánuszomhoz hajolva bedugta nyelvét. Sikításomat még épphogy sikerült kezemmel tompítanom. Miután ezt megunta áttért golyóim kényeztetésére, két ujjával pedig ollózott bennem. 

- Minsh.. Minseh…. Minnieh.. Ah! – próbáltam elkapni tincseit, hogy felhúzzam, de szabad kezével elkapta enyémet és összekulcsolta ujjainkat. Könnyezni kezdtem, mivel azt leszámítva, hogy a pult széle beleállt a hátamba, minden gyönyörű volt. Gyönyörű volt ahhoz képest, miket tett régen. Hirtelen felhúzott ülő helyzetbe és lágyan megcsókolt. Harmadik ujját is csatlakoztatta, de tudtam, hogy ujjai valami szürreális pozícióban lehettek és nem akartam, hogy fájjon neki, ezért derekán összekulcsolt lábakkal jeleztem, vegyen le a pultról. Értette a célzást, kihúzta ujjait, combjaim alá nyúlt és így álltunk, vagyis állt meg. 

- Új pozíció? – vált el tőlem egy pillanatra egy óriási önelégült mosollyal. 

- Csináld. – húztam vissza magamhoz. 

Azt hittem, lassabban fog menni, mintha feküdnénk. Tévedtem. Minseok így is megoldotta, hogy eszméletlen gyorsan a csúcsra juttasson. Én pedig jól rászorítva húztam magammal a gyönyör kapujába. Kifáradva tett újra a mosdó mellé és vállamnak döntötte fejét. 

- Legközelebb ne így. – suttogtam, miután egy kis levegőhöz jutottam. 

- Mert? Nem volt jó? Fájt? – kapta fel fejét. 

- Nem. Csak tudom, hogy nehéz vagyok. 

- Ezt meg sem hallottam. – rázta a fejét, kihúzódott belőlem és két törölközővel jött vissza. 

- De ez az igazság. 

- Nem. – terítette rám az egyiket. 

- De. 

———

Az étkezőbe érve is még ezen "veszekedtünk". 

- Nem. 

- De. 

- Nem. 

- De. 

- Mi a veszekedés tárgya? – kérdezte Baek. 

- Jongdae szerint, ő dagadt. – árulta el Minseok. 

- Ez így igaz. – húztam ki magam. 

- Hülye vagy. 

- Ha te túlsúlyos vagy, akkor én alacsony. – mondta Chanyeol. 

- Soha nem voltál húsos. Szerintem ez bántja mindenki szemét, ahogy a kiálló csontjaid is. – ült le közénk Jongin. 

- Tőled nem fogadok el semmit. Lehet megmentettél, de amióta élsz, hazugságokkal etetsz. – néztem rá szúrós szemekkel. 

- Ebben az egyben igaza van. – mondta mellőlem Minseok. 

Ránéztem és valami leolvashatatlan dolgot láttam íriszeiben. Ő elfordította a fejét, az ételre. Nem értem őt. Gyűlöli Jongint, most mégis egy pártot fognak.

- Na, kicsim, szerinted a tesód dagadt? – kérdezte Noona az imént érkezett Jonghwat. 

- Dehogy! Soha nem volt az! A családi képeken is mindig vékony volt!

- Akkor vita lezárva. Hat-egyre mi nyertünk. – mondta Baek büszkén. 

- Jó, talán egy kicsit sovány vagyok a kelleténél… 

- Inkább nagyon. – javított ki Baekhyun. 

- Most ezen fogtok veszekedni? – kérdezte Chan. 

- Simán! Ez egy komoly dolog! – vágtuk rá szinkronban, mire felnevettünk. Mindannyian.

Reggeli után a kávékat kevergetve ültünk az asztalnál. Megint eszembe jutott az a bizonyos kérdés, amit újra feltettem, hátha érkezik rá most válasz. Érkezett is, sajnos.

- Hogyan tovább? 

- Hát… 

Jongin kicsit hangosan letette a bögrét és hitetlenkedve Minseokra nézett. 

- Nem mondtad el neki tegnap este?! 

- Nem.. 

- Mit? – kérdezte Baek is. 

- Komolyan? – nevetett fel Jongin. – Csak mi ketten tudjuk?

- Nem, Noona is. 

- Mivel ő is jön. 

- Megint kódolt nyelven beszéltek, amit gyűlölök. Miről van szó, Minseok? – fordultam felé. 

- Énh… – Lehunyta a szemeit. 

- Nem vagytok itt biztonságban a húgoddal és kitalált valamit erre. – segített be neki Jongin. 

- De mit? Minseok.. 

Rossz érzésem támadt azzal kapcsolatban, ahogy tegnap este és ma reggel is viselkedett. Valamiért éreztem azt, hogy ennek nem lesz jó vége. 

- Itt nem vagytok biztonságban. A húgodat és téged Jongin meg Noona elvisz. Máshol fogtok új életet kezdeni. 

- Tessék? – akadt ki Baek. 

- Azt akarod mondani, a nagy terved az az, hogy ellöksz magadtól? – nevettem fel hisztérikusan és már most éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban.

- Nem löklek el. Csak… Biztonságos helyre helyezlek titeket. Már többször is tapasztaltad, hogy én, itt nem tudlak megvédeni. Ha velem költöznél el, a baj követne minket. Jongin tud rád vigyázni. Kijuttatott az ellenséges területről, amit én nem tudtam megtenni. 

- Mert te a húgomat mentetted! Én nem megyek innen sehova! Megtanítasz fegyvert használni, az önvédelmet is tanulom Noonával és nem lesz baj! – könnyeztem. 

- De lesz. Kérlek. Értsd meg. 

- Nem! Ez nem igaz! – álltam fel az asztaltól a széket fellökve. – Nem megyek innen sehova! Még akkor se, ha te mondod! – böktem a mellkasára. 

Ő csak felállt és szorosan megölelt. 

- Nem megyek innen el! Maradokh…

Itt tört el a mécses, mivel kirobbant belőlem a zokogás és egy rázkódó valamivé váltam. Nem nyugtatott le semmi. Se Minseok "szeretlek" suttogása a fülembe, se Baekhyun "minden hétvégén meglátogatunk" mondatai. Jongin hátamra simuló keze pedig végképp nem. Amikor hozzám ért, dühösen elváltam Minnietől és ököllel ütögetni kezdtem. 

- Miattad van! Miattad! Ha nem lennél itt, nem kellene ezt tenni! Miattad! – Pofon vágtam és mivel erre sem reagált semmit, ököllel akartam orrba vágni, de Minseok lefogott hátulról. A földre estem és ott zokogtam tovább. 

Anyáékat szerettem, meghaltak. Jongint szerettem, elhagyott. Minseokot szeretem és… Nem lehetek vele. Miért akarja azt a sors, hogy azzal legyek, aki majdnem megfojtott?! Milyen irónia ez?! Miért?! Minek?! 

Arra sem emlékszem, hogyan jutottam ki, arra meg pláne nem, hogyan szedtek le Minseokról és tettek az autóba.

Az utolsó csók viszont még akkor is égette a számat, mikor kiértünk a városból. 

The end

—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—

Második évad?😏😏😏😏
Ha viszont szeretnétek, az nem most lesz. 😅😅
Ha valaki kíváncsi valamilyen részletre, akár, hogy mi történt, akár, hogy hogyan írtam meg, nyugodtan tegyétek fel a kérdéseiteket❣️❣️
Továbbá, nagyon szépen köszönöm azoknak, aki végig követték ezt a könyvet, és azoknak is, akik utólag találtak ide❣️❣️
A kommentek nagyon sokat jelentenek, szóval ne féljetek írni, egyet-egyet a kedvenc írótoknak (nem magamra gondolok, rengetegen megérdemlik csak nem kapják meg).
Und...valaki egy jól megírt Sekait szeretne? Személyes ajánlásom: 'shit happen' által írt sekai sztori, ami a 'honeygirlshg' fiókon található meg. Azt mondta, ne jelöljem meg, de azt ne, hogy ne reklámozzam. 😂
Nem is fecsegek már feleslegesen, csak egy utolsó kérdés; kinek mi a véleménye a mpreg-ről? (male pregnancy, férfi terhesség)