Kim Jongdae szemszöge 

- T-te? Hogy? 

- Most az nem lényeges. Először kijutunk, aztán mesélhetek, ha gondolod. – vette el a katonától a fegyvert és a sajátját zsebre vágta. 

- Te régen nem is konyítottál a fegyverekhez. 

- Az rég volt. – csinálta meg azt. 

- Hol voltál eddig? 

- Nem fogsz addig várni, amíg ki nem jutunk, igaz? – nézett rám. 

- Nem. – Mivel itt vagy és biztonságban érzem magam. Szerintem, ha most megjelenne az összes katona, meg tudna védeni. 

- Chan elvitt Minseoktól, mielőtt teljesen szétvert volna. 

- Mi? De Minseok azt mondta, hogy-

- Megölt? Nem, nem ölt meg. Csak akart. Chanyeol időben elhozott. Gondolom azért mondta, halott vagyok, hogy ne gondolj rám. Vagy mert neki jobb, ha halottnak hisz. 

- De hol voltál eddig? 

- Chanyeol egyik házában. Havonta hozzám jött, csak ez a mostani időben hetekre, néha pedig napokra változott. 

- Akkor hozzád ment és nem Kyungsoohoz? 

- Nem. Sooval együtt hozzám. 

- Chanyeol és Kyungsoo között van valami? 

- Piszkálják egymást. Állandóan. – ingatta a fejét kuncogva. 

- De nem úgy. Van valami viszony köztük? 

- Hm. – lépett elém és "elgondolkozott". Igazából már tudta a választ, viszont régen is ezt csinálta. Direkt húzta az agyam. 

- Jongin, kérlek. 

- Mit kapok, ha elmondom? 

- Befogom és kimehetünk innen. – ajánlottam fel, ami természetesen nem volt neki jó. – Akkor nem tudom, mit akarsz? 

- Egy…. 

- Nem csókollak meg, nem fekszek le veled, semmi olyan. Minseok a barátom. 

- Nem is akartam, elég lett volna egy ölelés. 

Kérésével nem kicsit lepett meg. Arcán láttam, hogy teljesen komolyan gondolta, így hozzábújtam. Eredetileg rövidnek terveztem ezt az egészet, azonban ő jobban magához ölelt és nem engedett. 

- Jongin. – szólítottam meg egy idő után. 

- Shh. – tette fejét az enyémre. 

Nyugodtan álltam, míg meg nem hallottam a közeledő katonákat. 

- Jong… 

- Sh. 

- De jön-... 

- Sh. 

Megfogunk halni, ő meg teljes nyugalomban ölelget, ez normális?! Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem engedett semmit. 

- Jongin! – kezdtem el könnyezni. Nem akarok meghalni! 

- Sh. 

- Nem mar-

Kattanó hang, majd mintha valami pattogott volna és sistergés. Kinyitottam a szemeimet - mivel csukva voltak félelmem miatt - és észrevettem, hogy valami fehér füst lepte el a folyosót. 

- Ez mi? 

- Mérgező gáz, ha sokáig szívod. – húzta előre a táskáját és kivett belőle két maszkot. Az egyiket a fejemre húzta és megigazgatta azt. – Nincs viszonyuk. Csak barátok. Baekhyun feleslegesen aggódik. Majd mond neki. Most pedig szorosan gyere mögöttem. – tette fel a másikat az arcára. 

Elindultunk már az egyik irányba, mikor megpördült és egy pisztolyt nyomott a kezembe. A szerkezet végén lévő cuccra mutatott, aztán megkocogtatta a homlokom. Elütöttem a kezét és dühösen néztem rá. Tudom, hogy ki kell biztosítani. Már tudom… Szemein láttam, hogy elmosolyodott, amitől morcosabb lettem és elfordultam tőle. 

Viszont azon nyomban megpördültem, mert hallottam, hogy távolodni kezdett. Szívem ezerrel vert és féltem. Féltem, de egyben biztonságban is éreztem magam. Elértünk egy pontot a folyosón, ahonnan már katonák feküdtek ájultan - vagy holtan - a földön, ami miatt ijedten a karjába kapaszkodtam. Jongin oldalra, lenézett rám és megrázta a fejét. Nevetett! Kinevetett!! Oldalába böktem, mire megugrott. Mosolyogva néztem, míg el nem kapta valaki a nyakamat és már a kést is láttam nyakam felé tartani, viszont nem érte el bőrömet se, mert lelőtték. Levegőt kapkodva álltam egy helyben, ezért Jongin, hogy kicsit magamhoz térjek, megfogta a kezemet. A következőkre nem emlékszem, csak annyira, hogy több embert nem kellett ölni kijutásunkhoz. Miután biztonságos távolságra voltunk az épülettől Jongin levette az én maszkomat és épp a sajátját kiszült levenni. 

- Dobd el a fegyvert. – Minseok egy gépfegyvert szegezett egyenesen Jonginra. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert ellenségnek vélte vagy, mert felismerte. 

- Minnie, ne lődd le. – álltam közéjük. 

- Nem tudom mi a szándéka, nem tudom ki ő. Nem bízom benne. Állj félre. – kérte. 

Jongin mellém állt, karját a vállamra tette és lehúzta a maszkját. 

- Hello, barátom. Rég találkoztunk. 

- Te? – engedte lejjebb a fegyvert. – Mit keresel itt? – hangja nagyon mély volt, ebből tudtam, iszonyúan dühös. 

- Chanyeolt kérdezd. Viszont elmennénk innen? Nemsokára rájönnek, hogy már kint vagyunk, onnan meg gyerekjáték lesz megtalálniuk. 

- A közelben parkol az autóm. – biccentett fejével balra. – És előttem mész. – jelentette ki. 

- Rendben főnök. – emelte fel megadóan a kezeit és elindult arra. 

- Jól vagy? – lépett hozzám egyből Seok. – Bántott?

- Ő nem és jobban leszek, ha hazamegyünk. Minseok. – húztam vissza karjánál fogva, mert elindult. – Ugye, Hwa..? 

- Chanyeolékkal biztonságban van és rád vár. – mosolygott. 

- Istenemh. – Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Nincs semmi baja.

–––

Saját házunk helyett Chanyeolékéba mentünk. Belépve a falak közé húgomhoz rohantam és szorosan magamhoz öleltem. 

- Sajnálom. Nem sikerült megvédenem téged. – suttogtam könnyezve. 

Hwa egy szót sem szólt, csak sírt és sírt. Baekhyun volt az, aki még leguggolt hozzánk és hátamra simított. 

- Bocsáss meg. Noonával-... 

- Ne. Nem tehettek róla. – ráztam meg a fejemet. 

Miután Jonghwat lefektettem aludni, az étkezőbe mentem a többiekhez. Noona gyorsan összedobott nekünk valami vacsorát, amit akkor osztott szét, mikor leültem az egyik székre. Most, hogy lenyugodtam egy kicsit, rájöttem, hogy Minseokot se és Jongint se láttam, mióta hazaértünk. Ugye Seok most nem..? 

Gondolataim főszereplői helyet foglaltak az asztalnál, én pedig egyből rákérdeztem. 

- Hol voltatok? 

- A garázsban. – válaszolt a mellettem ülő Minnie. 

- Mit csináltatok ott? – ráncoltam a homlokom. 

- Beszélgettünk. 

- Miről? 

- Tisztáztunk egy-két dolgot, így a pasid már nem fog minden egyes másodpercben késztetést érezni arra, hogy leszúrjon. – válaszolt az előttem helyet foglaló. 

- Értem. 

Szinte az egész étkezés alatt csendben voltunk. Baek volt az, aki néha megszakította ezt a "nyugalmat" egy-egy mondtával. Végül én tettem fel azt a bizonyos kérdést. 

- Hogyan tovább? 

- Ezt...ezt majd holnap megbeszéljük. Ma, most feküdjön le mindenki és aludja ki magát. – válaszolt Minseok. 

- Én? – kérdezte Jongin. 

- Csak két vendégszobánk van. Jó lesz a kanapé? 

- Nekem jó. – emelte fel a kezeit. 

- Akkor én megyek fürdeni. – adtam puszit Seoknak és felvonultam a fürdőbe. Igazából, ez lehet önzőség lesz vagy tudom is én, mi, de… A mai nap sok mindenen mentem keresztül - többek között, majdnem meghaltam -, ezért egy kis kikapcsolódásra, törődésre, élvezetre vágytam. Ja, igen… Testi kapcsolatra vágytam. Ez volt az oka annak, hogy meztelenül feküdtem be az ágyba és be se takaróztam. Direkt háttal voltam az ajtónak, hogy az első dolog amit Minseok meglát, az a fenekem legyen. 

Így is lett. Az ajtó kinyílt, de utána percekig nem hallottam semmit. Végül léptei közeledtek és leguggolt elém. Hátra simította tincseimet és homlokomra puszilt. 

- Jössz? – kérdeztem. 

- Nem, még megfürdök. 

- Rendben. – mosolyogtam rá. 

Ő kiment én pedig a hátamra fordultam. Értette a célzásom? Vagy csak azt hitte, melegem van? Hh… Mindegy. Akkor inkább alszom és nem hisztizem ki magamnak ezt. Megfogtam a takarót, magamra emeltem és elfordultam az ajtótól.

[Ahoy! Hamarabb hoztam a részt, mert vendégem lesz holnap😇😇😇😇😇Egy különleges vendégem❣️]