51. rész

Kim Jongdae szemszöge

- Minseok kiiktatta az összeset, így nincs kit kihallgatni.

- Legalább életben van. Sokan bújtak el a lakásban. Valaki nagyon holtan akarja látni őt.

- De ki? – léptem be a konyhába. Chanyeol és Noona felém kapták a fejüket. – Ki? Ki akarja ennyire megölni őt?

- Jongdae, hidd el, ha tudnám, már nem élne. – mondta Chan.

- Sehun halott! Ki akarja őt megölni? És miért? – fakadtam ki.

- Sehunnak sok embere volt. Minseoknak pedig rajta kívül más ellenségei is vannak. Bárki ki akarhatja nyírni. – fogta meg a vállaimat.

- Ezzel nem nyugtattál meg.

- Nem is az volt a szándékom. Csak tájékoztatni akartalak. És… Jó, gyere, üljünk le. – húzott az asztalhoz. Noona a lépcső felé indult, gondolom, hogy megnézze Minseokot. Ketten maradtunk, így valamilyen nagyon titkos dolgot akar megosztani. Ennek örüljek vagy ne?

- Nem Minseoknak kellene elmondania, amit most akarsz mondani? – pánikoltam be.

- Mi? Ja, dehogy! Nem komoly, annyira. Bár, lehet. Mindegy, őt ismerve soha nem tudod meg, pedig ez téged is érint. Figyelj, Minseok illegális dolgokban van benne, többségben. Egymásba szerettetek és a jelenlegi helyzet szerintem követeli azt, hogy te is belemenj ebbe.

- Azt akarod mondani, hogy dolgozzak neki!? De nekem a bár az…

- Sh! – fogta be a számat. – Nem neki, hanem vele. Együtt. Önvédelmet kellene tanulnod és a fegyverhez is hozzá kellene szoknod.

- Önvédelmet azt tanultam egy keveset.

- Mikor? – ráncolta a homlokát.

- Nyaralás alatt.

Chanyeol arca érdeklődőből unottá vált.

- Komolyan? Nem pihentetek?

- De! És megváltozott. Higyjétek el, más lett.

- Persze. – nevetett. – Évek óta nem sikerült elnyomnom benne a gyilkos énjét…

- Nekem sikerült. – Chanyeol felvonta a szemöldökét. – Sikerült, romantikusabb lett. – vörösödtem el.

- Komolyan? – kérdezett úgy vissza, mint aki egyáltalán nem hitt nekem.

- Igen, tényleg. Azok a képek, amiket küldtünk, mind igazak. Egyik mosolyt se játszottuk meg. Esküszöm. Chanyeol, legalább nekem higgyél.

- Neked hiszek, viszont félek, hogy Minseoknak valami terve van.

- Azt akarod mondani, hogy az egészet csak megjátszotta?! – háborodtam fel.

- Nem tudom. Nem akarok rosszat mondani.

- Hát, kösz. Tényleg. – álltam fel dühösen.

- Ne. Jongdae én-... – fogta meg a karom.

- Nem is sejtitek milyen nehezen indult az egész nyaralás. Lövésed sincs, miket csináltunk, miután kibékültünk. Igen, abban mindenkinek igaza van, hogy Minseok egy barom volt. De már nem az! És ne ítélkezz úgy, hogy nem tudsz semmit!

- Jongdae…

Elrántottam a kezem és a nappaliba mentem. Hwat elhúztam Baektől és "barátaimra" néztem.

- Menjetek haza. Kérlek.

- Dae? – indult felém Baek.

- Szerintetek szakítanunk kellene, igaz? – könnyeztem be.

- Mi? Dehogy! – rázta hevesen a fejét.

- De. Tudom, mit gondoltok. Borzalmas a kapcsolatunk, rengeteget veszekszünk és szét kellene válnunk.

- Nem! Így vagy boldog! Tudom, hogy te ezt szeretnéd és-...

- Neked is volt olyan pillanatod, amikor imádkoztál, hogy elhagyom, mert szerinted akkor jobb lett volna nekem. Ne tagadd.

- Igen, mikor drogozott, de akkor mindenki-

- Nem érdekel. Menjetek haza.

- Bátyó? – nézett fel rám Hwa.

- Jesszus Jongdae! Te félsz, hogy meghal. – ingatta a fejét Chan.

Fején találta a szöget. Ez ennyire meglátszik? Könnyeim megeredtek, húgom pedig megölelte a karomat.

- Dae, Minseoknak nem lesz semmi baja. – ölelt meg Baekhyun. – Erős, hamar fel fog épülni, ne aggódj.

Attól még ugyanúgy a “rossz” emberek közé fog tartozni. Ugyanúgy illegálisan fog pénzt szerezni. Eddig sem akart belevinni az üzletébe, most miért tenné? Chanyeolnak igaza van. Minninek valamilyen terve van velem, amiről én nem tudok. El akar adni…?

Sírásom felerősödött, ezért barátom pólójába markoltam támaszként. Azt hittem, minden rendben lesz, ezek szerint tévedtem.

———

Este nem aludtam semmit, Minseok nyugodt arcát figyeltem. Chanyeolék a vendégszobában aludtak, Jonghwa pedig Noonával az utóbbi hálójában. Hajnali öt fele már nem bírtam, sajgott a fejem a sok sírástól és egy élő hulla voltam, álom azonban nem jött a szememre, így lementem a konyhába kávézni. Az italomat kevergettem, mikor szemet szúrt Seok telefonja. Hezitálás nélkül kezembe vettem, feloldottam és keresgélni kezdtem benne. Azt magam se tudom, mit kellett volna pontosan, de Chanyeollal és Junmyeonnal való beszélgetéseit visszaolvastam. Semmi. Emailjeibe, sms-eibe sem volt semmi. Sehol sem volt semmi. Frusztráltan letettem a telefont, az asztalra hajtottam a fejem és ismételten sírni kezdtem. Sok szipogásom és levegővételem miatt meg se hallottam, hogy valaki belépett a konyhába. Csak akkor vettem észre, mikor megölelt. Egyből felpattantam és szorosan hozzá bújtam.

- Hé, nyugi. Ne sírj. Nincs semmi baj. – döntötte fejét az enyémnek, miközben lassan simogatta a hátamat.

Illatát mélyen beszívva próbáltam nyugtatni magamat. Perceken keresztül álltunk így, míg meg nem emelte fejemet.

- Aludnod kellene. – dorgált meg kedvesen.

- De nem tudok. – suttogtam a szavakat, majd ajkamra haraptam. A sírás miatt alig tudtam beszélni.

- Miattam? Mert aggódsz?

Attól is, ezért bólintottam. Minseok egy lágy csókot lehelt ajkaimra és meg akart emelni.

- Mit csinálsz? – toltam el. – Le vagy sérülve.

- Gyorsan gyógyulok, gyere. – csúszott keze ismét a combjaimra.

- Nem. Minnie. – fogtam két kezem közé arcát, mire tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. És még Chanyeol azt hiszi, nem változott meg! Olyan törődő lett, hogy azt el se tudja képzelni!

- Baj van? – törte meg a csendet, miután percekig nem szólaltam meg.

- Nincs. – ráztam meg a fejemet.

- Akkor fáradt vagy.

Amint ezt kimondta erősen rám tört az alvásigény. Még a szervezetem is hozzá igazodik.

- Gyere.

És felemelt. Fájt neki, láttam, viszont próbálta takarni egy mosollyal az arcán. Ha ezt felhozom, letagadja és ugyanúgy felcipel a lépcsőn, szóval máshogy kell.

- A kanapén pihenjünk. – karoltam át nyakát.

- Biztos? – állt meg.

- Igen.

Lefektetett a kanapéra és felegyenesedett volna, de nem engedtem el a nyakát.

- Dae.

- Feküdj rám.

- Nehéz vagyok.

- Ezt meg se hallottam.

- Minek akarod?

Mellém akar feküdni, ha nem mondok valamilyen észérvet, nem fekszik rám, pedig ölelni szeretném.

- Nincs takaró.

- És te azt szeretnéd, hogy a testemmel melegítselek? – Szemei megcsillantak az emelkedő nap fényében, fekete, hosszú tincsei pedig szemébe lógtak, ami gyönyörű látványt nyújtott.

- Mi mással szeretnél? – érintettem össze az orrunkat.

- Van pár ötletem. – suttogott.

- Minseok!

- Az a nevem.

- Szeretlek.

Nem válaszolt, helyette ajkaimra hajolt. Egyik lábát az enyémek közé fúrta, míg másikkal csak a jobb oldalamat érintette és becsúszott a kanapé és a köztem lévő helyre. Félig rajtam feküdt, így kifogásom nem lehetett. A hosszúra nyúlt csók után, elvált és nyakamhoz bújt.

- Most már aludj. – suttogta.

Az agyam pedig kikapcsolt és átestem az álmok világába.

———

Lassan nyitottam ki szemeimet, miközben két embertől származó sutyorgást hallgattam. Láttam, hogy csak Baekhyun és Jonghwa játszott a tévén valamivel, így újra lehunytam a szemeim. Seok fülemhez nyomta orrát és megszólalt.

- Jól aludtál?

Szóval ő már fent van. De mióta? Éhes egyáltalán? Vagy evett? Vagy miattam nem tudott?

- Mióta vagy ébren? – fordultam felé.

- Nem néztem az órát.

- Szóval már egy jó hosszú ideje. Ettél? – húztam össze szemöldököm.

- Nem. Nem voltam annyira éhes, hogy itt hagyjalak. – hajolt közel az arcomhoz.

- Minnie az egészséged fontos.

- Nálad nem fontosabb.

Nem volt esélyem ellenkezni, vitatkozni vele, mert számhoz hajolt és egy hosszú, szenvedélyes csókba invitált. Folytattuk volna még sokáig, ha valaki nem dob meg minket egy párnával.

- Hé! – néztem morcosan feléjük. – Melyikőtök volt?

Baek és Hwa egymásra mutattak. Szóval Baekhyun. A húgom soha nem hazudott nekem. Megfogtam a párnát és a fejéhez vágtam.

- Párnacsataaa! – ordította a Hwa és felkapott egy másikat, amivel ütögetni kezdte Baekhyunt. Én pedig Minseoktól elhúzódva csatlakoztam.

[Annyeong! Remélem, mindenkinek tetszett ez a többihez képest sokkal boldogabb rész. 😂😂❤️❤️ Az ok, amiért hamarabb hoztam a részt: nem leszek itthon pénteken. Yeah, it's thay simple! Anyway, magyar Xiuchen sztorit, amiben topminseok van és még nem olvastam?!! 😭😭😭😂😂😂#írónőinyavalygás]

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top