5. rész

Kim Jongdae szemszöge

Levettem a vizes ruháimat és a szárítóról leszedtem egy boxert, pólóval. Felöltöztem, lassan kinyitottam az ajtót és kiosontam a sötétbe, azonban pár lépés után megtorpantam. Szétverte a falat. De nem csak az a sima, "ütök párat és véletlen megreped a fal". Nem, rendesen szétverte. Nem tudtam, mit tegyek. Hogy bemerjek-e menni a hálóba vagy aludjak inkább kint. Viszont... Rá kellett jönnöm, hogy ez mind miattam van. Így, hát bementem a hálóba.

Minseok a fotelben ült, széles terpeszben és engem nézett. Nyelnem kellett egyet a látványra. Hiszen, a helyzettől eltekintve kibaszott szexi volt úgy, ott.

- M-minseok? - remegett meg az állam és szívverésem csak jobban felgyorsult, mikor felállt onnan és elém lépkedett. A hajamba markolt, hátra rántotta a fejemet és neki esett a nyakamnak.

Belém szorult az a maradék levegő is és csak egy nyöszörgést hallattam, ugyanis érzékeny pontjaimat szívogatta.

- Ezeket ő nem tudta, igaz? - orrát nyakamnak érintette és puszit hintett a bőrömre. Következő lépésként elhajolt tőlem és levetkőztetett, majd az ágyra döntött és ő is megszabadult ruháitól. Fölém mászott és számhoz hajolt. Egy ideig szenvedélyes volt, azonban egyre erősebben harapdálta ajkaimat és nem tetszésemet jelezve, elhúztam a fejemet.

- Még csak nem is ágyban csináltátok. Mond, mégis mi a szar volt jobb benne? Nem hinném, hogy az érzelmei miatt kedvelted meg. Talán a teste? Vagy a farka tetszett? Mi az? Én nem vagyok megfelelő? Nem adok elég szeretetet? Bánjak veled úgy, mint a kurvákkal?! Csak a másik farka kell neked, igaz? Jonginé nem volt elég, ezért jöttél hozzám. Aztán engem is meguntál! - kattant a bilincs bal kezemet és az ágy széléhez rögzített.

- Minseok! Minseok. - nyúltam felé jobb kezemmel, de leszorította azt a fejem mellé.

- Tessék. Megkapod azt a bánásmódot.

És akkor ott, életemben másodjára erőszakolt meg egy olyan ember, akit szerettem. Először Jongin. Majd... Minseok. Élvezte, láttam és tudtam, hogy nagyon jó érzés ez most neki. Én nem élveztem, de tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy lenyugodjon.

Oldalra fordítottam könnyes arcomat és imádkoztam, hogy hamar vége legyen és megoldódjon a probléma. Viszont már akkor bántottak a kimondott szavai. Iszonyat erőset lökött és hiába találta el prosztatámat, félig felültem.

- Min-minseok. Minseok, k-könyörgöm. - könnyeztem és jobb kezemmel nagy nehezen arcára simítottam.

Elütötte a kezemet és durván megcsókolt. Visszafektetett, majd folytatta, ahol abba hagyta.

- O-olyan va-agy, mint Jong-in! - próbálkoztam és ezzel fején találtam a szöget.

Megállt. Nem nézett rám. Én pedig kihasználtam ezt az esélyt és leszálltam róla, majd gyorsan az ágy szélére másztam, ahonnan egy nagy puffanással a földre estem. Fél kezem a fejem fölött még mindig az ágynak volt bilincselve és én összehúzva magam, neki dőltem az éjjeliszekrénynek. Megpróbáltam nem Minseokra koncentrálni és mihamarabb elaludni. Sikerült.

---

Mikor felébredtem, már nem a földön ültem, hanem az ágyban feküdtem és a bilincs is le volt véve rólam. Nagyokat pislogva néztem körbe. Sehol senki.

Fenekem nagyon fájt a tegnapi miatt, ezért oldalamra fordultam. Ekkor láttam meg egy papírt az éjjeliszekrényen. Magamhoz vettem, hogy elolvassam.

"Jó reggelt Jongdae❤ Nagyon sajnálom a tegnapit. Utálom magamat ezért. Ma...ma direkt akkor megyek haza, mikor már aludni fogsz. Egyszerűen képtelen lennék a szemedbe nézni. Megmentettelek attól, aki bántott. Aztán ugyanazokat megtettem én is. Nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz bocsájtani.
- Minnie

Ui.: Csináltam neked reggelit nyolc óra körül, ha később kelsz föl, akkor kicsit melegítsd meg."

Könnybe lábadtak a szemeim. Fél, hogy elveszít. Szeretem őt. Tényleg. Nem akarom elveszíteni őt. Remélem, nem változik semmi közöttünk.

---

Három hét telt el és semmi. Semmi nincs köztünk. Együtt vagyunk, annyira, hogy esténként valahány órát együtt alszunk. Nem is köszön, nem csókol meg, hozzám sem ér. Sőt! Nem is találkozunk soha! Akkor jön, mikor alszok és akkor megy, mikor alszok.

Baekhyunnek is elmondtam, mi történt, még az események utáni valamelyik nap és először nem akartam megcsinálni azt, amit ajánlott, de más ötletem már nem maradt...

Kim Minseok szemszöge

- Fogd már föl, hogy nem vagyok képes rá! - csaptam be a kocsi ajtót és a lakásba indultam. - Látnod kellett volna az arcát mikor-...

- Minseok-hyung. Annak már három hete. - hallottam a telefon másik végéből Chanyeol hangját.

- Nem érdekel! Akkor is látnod kellett volna! Megmentettem Jongintól, erre ugyanazt csinálom, mint amit az a fasz tett. - mondtam halkabban, mert nem akartam felkelteni Jongdaet.

- Azzal nem kell foglalkoznod. Tudod jól, hogy...

- Föld alatt van. Tudom.

Letettem a kocsikulcsot az asztalra, majd az órámat is leszedtem.

- Na, akkor meg, semmi gond.

- De van. Az a pasas biztos bejött neki.

A fürdőbe mentem és kezet, majd arcot mostam.

- Minseok. - sóhajtott egyet barátom. - Visszanéztük a kamerafelvételeket. Láttad, hogy nagyon ronda volt és semmi kedvesség nem volt benne.

- Lehet, jobban élvezte vele.

- Téged lehetetlen feldobni. Néha annyira hülye tudsz lenni.

- Tudom. - megtöröltem az arcomat és levettem a ruháimat. - Megyek aludni.

- Holnap maradj otthon, vele.

- Kizárt dolog. - ráztam a fejem és egy szál boxerben a hálóba léptem.

- Reménytelen eset vagy. - "köszönt el" és letette.

Megálltam az ágy mellett és egy ideig figyeltem, ahogy a...pulóveremet öleli? Fél szemöldökömet felvontam és furcsán néztem tovább alvó lényét. Megráztam a fejem és odahajoltam, hogy puszit adjak neki, de homloka előtt megálltam. Nem. Nem tehetem meg.

Megkerültem az ágyat és háttal neki lefeküdtem. Annyira fáradt voltam, hogy hamar elnyomott az álom.

---

Arra keltem fel, hogy valaki valamit csinált az egyik lábammal. Még mindig sötét volt, ezért gondoltam, mivel a bal lábam volt, lehet Dae ment ki wcre és véletlen belerúgott, mikor visszafeküdt. Így nem nyitottam ki a szemeimet.

Azonban, mikor a másik lábammal is megtörtént, már megemeltem szemhéjaimat. Pislogtam párat, hogy megbizonyosodjak, tényleg nem képzelődöm. Aztán mikor leesett, hogy ez a valóság, fel akartam ülni, de két kötél visszarántott. Kikötözött.

- Jongdae? - kérdeztem furán, mert nem tudtam mire vélni a kinézetét. Persze, nagyon izgató volt a cicás kosztümben, de ha úgy vesszük, még mindig távol tartjuk magunkat egymástól.

Nem válaszolt, csak felkúszott hozzám és csókolgatni kezdte a nyakamat, amit néha egy kisebb harapással egészített ki.

- Jong-jongdaeh. - szorítottam ökölbe a kezeimet, mikor hozzám dörgölőzött alul.

Nem állt meg, folytatta tevékenységét. Most mellbimbóimat szívogatta, amitől halkan nyöszörögtem. Hirtelen megállt és rám pillantott.

- Ezth miért csinálod? - néztem le rá.

Mikor felvettük a szemkontaktust, a bőrömhöz hajolt és végig húzta fogát felsőtestemen, le nem véve a szemét rólam. Azonban én a plafonra néztem és egy hosszú sóhajt engedtem el, ami egy nyögésbe fulladt, ugyanis bekapta hosszomat. Darabosan kiengedett a szájából és nyaldosni kezdte. Fellöktem csípőmmel, mire elhajolt és megrázta a fejét.

- Mondjh már valamit. Beszélj! Kérlek. - sóhajtoztam.

- Tetszik? - döntötte oldalra a fejét és megemelte a cicafarkát.

Ékességem jobban kezdett el lüktetni a látványtól és elfojtottam egy sóhajt. Bólogatni kezdtem.

- Nagyon. Imádlak.

- Akkor miért nem foglalkoztál velem három hétig? - vonta fel fél szemöldökét.

- Mert megijedtél tőlem. És azt mondtad olyan vagyok, mint Jongin. Nem akartam, hogy úgy is végződjön, mint azzal.

Mondatom után halványan elmosolyodott.

- Nem kellett volna hetekig kerülnöd és akkor most nem lennénk így. Talán hozzám is érhetnél. - hajolt nagyon közel az arcomhoz.

- Akkor engedj el. - ajánlottam fel.

- Miért tenném? - karmolászott egyre lejjebb felsőtestemen.

- Mert biztos szeretnéd, hogy hozzád érjek. - sóhajtottam egyet.

- Eddig is kibírtam anélkül. - állt meg pont nemességem fölött és elhajolt tőlem.

[Sziasztok~! Tudom, a fenti képen nem terpeszben van Minseok lába, de a többi az stimmel. (Amúgy én úgy képzelem el őket, hogy Minseoknak fekete haja van, Jongdaenek pedig világoa barnás...) The second thing is that ma hozok még két részt. Idk miért pont kettőt, de annyit hozok. Remélem ez a rész tetszett és várjátok a többit is!💕]

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top