Kim Jongdae szemszöge

- Miért nem mondtad soha, hogy imádod a romantikus dolgokat? Miért könnyebb egy idegennel ezt megosztani, mint a pároddal? Ennyire rossznak találsz? Nyugodtan mond el, nem fogok haragudni, ígérem. És ne rágd a szádat. – simított említett testrészemre ujjával, majd elengedte arcomat és várt. Várt a válaszomra, én viszont csak idegesebb lettem.

- Mert nem tartottam fontosnak.

- Ez lehetséges. Azonban én nem erre vagyok kíváncsi. Ez csak a tíz százaléka a magyarázatodnak. Szóval még egyszer megkérdezem. Miért nem mondod el nekem más helyett? – fogta meg újra kacsóimat, amitől egy pillanatra lenyugodtam. Ezt kihasználva belekezdtem.

- Mert te nem ilyen kapcsolatra vágytál. És én szeretnék tökéletes lenni a szemedben. Hibáztam, többször is, ezért nem merek semmit kérni. Meg nem is akarok. Nem érdemlem meg, te-...

- Pont ez az, hogy én nem érdemellek meg, én hibáztam állandóan, szóval ezeket azonnal felejtsd el, mert hülyeségek.

- De te nem ilyen kapcsolatot akarsz… Ahol romantikáznod kell, mert a párod egy hisztis picsa.

- Jongdae!

Szemeibe néztem, de nem láttam dühöt. Pedig kellett volna. Könnyezni kezdtem, mire arcomhoz hajolt és hosszan homlokomra puszilt.

- Nem vagy hisztis picsa.

- Mins-...

- Sh. – csitított el, majd számra puszilt. – Fürödjünk meg, utána, ha szeretnéd, folytathatjuk. Most viszont fordulj meg. – kérte.

Mélyet sóhajtottam és megfordultam a kádban. Miért ilyen? Miért csinálja ezt?

- Ne mozogj. Nem mélyek a sebeid, de nem akarom jobban felsérteni a bőrödet.

Nem sokkal mondata után egy puha szivacs nyomódott a hátamnak. Gyengéden csinálta. Szemeim lassan lecsukódtak és hagytam, hogy simogasson. Pár perc múlva megéreztem leheletét nyakamnál, amitől libabőrös lettem.

- Megmoshatom a hajad?

Bólintottam, mire vállamra puszilt. Egy kis idő elteltével megint mellkasának voltam dőlve, vizes és illatos hajjal. Tetszett, de fura volt. Soha nem fürödtünk együtt, mindig csak zuhanyoztunk. Vajon utálja a testem? Van valami, amitől undorodik?

- Már megint min töröd a fejedet? – simította hátrébb a tincseimet.

- Mit szeretsz bennem? – néztem mélyen a szemébe.

- Mindent? – mosolygott édesen, amitől elpirultam.

- Van valami, amit nem szeretsz bennem? – arcáról elvettem tekintetemet, hogy utána pár másodperccel, ismét felé legyen, mivel ő elkapta az államat.

- Nincs. – lehelte ajkaimra, amitől az enyémek egyből elnyíltak.

- Mit szeretnél ma csinálni? – hajolt el tőlem.

Csókot vártam, de nem akartam hisztizni, ezért nyakához bújtam.

- Bármi, ami neked jó.

- Azt szeretném csinálni, amit te.

- Én meg azt, amit te.

- Írjak rá Baekhyunre, hogy tőle megtudjam, mit szeretnél? Úgyis ismer, mint a rossz pénzt.

Ekkor jöttem rá valamire.

- Még azt kéne!

- Szóval igen.

- Nem!

- Pedig az előbb beleegyeztél. – kuncogott.

- Nem igaz! – ültem fel, megfordultam és duzzogva a kád másik végébe húzódtam.

Ő csak egy nevetéssel lerendezett, majd megmosakodott és kimászott előlem. Egy ideig figyeltem, hogy a puha anyagot, hogyan húzogatta egyes testrészein, viszont amikor odaért, inkább elkaptam a fejemet.

- Dae. – fordított maga felé államnál fogva. – Fürödj meg, utána feküdj a kanapéra és bekenem a sebeidet, jó?
Bólintottam, ő adott egy puszit és kiment. Egyből a telefonért nyúltam, amit itt hagyott és megnyitottam egy bizonyos beszélgetést.

BYUN KIBASZOTT BAEKHYUN

Park
Te nem Minseok vagy
Egy pillanat
Igen?

Mit mondtál Minseoknak?

Park
Semmit, mert?

Hazudsz
Én meg ezt nem akarom

Park
Mit?

Te adtál Minseoknak tanácsokat, igaz?

Park
Mi?
Mit??

Byun Baekhyun könyörgöm, ne csináld
Ez így sokkal szarabb

Hirtelen megjelent Chanyeol neve nagyban a kijelzőn, én pedig kicsit se hezitálva fogadtam a hívást.

- Jongdae, mégis mi a francról beszélsz!?

- Te adtad a tanácsokat Minseoknak, ugye?

- Dae.. Ne haragudj, de kezdesz az agyamra menni. Mégis milyen tanácsok??

- Hogy hogyan legyen kedvesebb és törődőbb. Ő nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Beszéltél vele, igaz? De ez így kurvára nem jó. Olyan, mintha veled lennék és nem vele. Semmit sem csinál magától, mert te ott vagy minden pillanatban és adod neki az ötleteket. Ez. Így. Nem. Jó. – haraptam a végén ajkamra, hogy elfojtsam a sírást.

- Kedvesebb veled?

- Igen. Sikerült megfürödnünk anélkül, hogy szexeltünk volna. És ne mosolyogj. Tudom, hogy a te kezed van a dologban.

- Dae. – kuncogott.

- Ezen mi vicces!?

- Azt hiszem a kapcsolatotok feljebb lépett egy fokot a létrán. Ugyanis mi, Chanyeollal egy szót sem szóltunk, hogy mit kellene hyungnak csinálnia veled.

- M-mi? – sokkoltam le. Az nem lehet. Kizárt dolog.

- Úristen… Chanyeol!! Minseoknak végre van annyi vér a pucájába, hogy romantikus dolgot csináljon Daevel! Mi van, ha összebújnak?! Jesszus. Jongdae most leteszem, te meg csináld azt, amire Minseok kért. Jó szórakozást a mai naphoz! – bontotta a vonalat.

T-tessék? Az ajtó felé néztem és hirtelen elillant a bátorságom. Nem akarok kimenni. Mire készül? Ki fog ugrani a szívem a helyéről…

Megmostam elöl magamat, majd kimásztam a kádból és megtörölköztem mindenhol, a hátamat kivéve. Felvettem a boxert és a rövidnadrágot, majd a pulóverrel a kezemben megálltam az ajtó előtt. Mi van, ha…? Váratlanul kinyílt az ajtó és megjelent Ő.

- Jössz? Áh, itt is vagy. Gyere. – intett, hogy kövessem.

Francba. Nagyot nyelve mentem utána. A nappaliba mentünk, ahol a kanapéra kellett feküdnöm.

- Nem is rosszak a sebeid. Csak a vér miatt tűnt borzalmasnak. – törölgette papír kendővel a hátamat, majd valamilyen kenőcsöt húzott végig a sebeken. Rohadtul csípett mindegyik. Viszont  hamar végeztünk.

- Pihenj, vagy nézd így a tévét, csak ne feküdj a sebeidre. – mondta, majd felállt és eltűnt a látóteremből.

Nem voltam fáradt, viszont a film unalmas volt, így bealudtam.

Kim Minseok szemszöge

Mond, jól csinálom eddig? Vagy valamit most is szarul oldok meg? Jó irányba haladok? Jongdaenek szánt kérdéseimet nem mondtam ki hangosan. Kanapé mellett ültem és figyeltem nyugodt arcát. Felé nyúltam, de megállt a kezem a mozdulatban és feje elé tettem le. Azt akarod, hogy gyengéden bánjak veled, de nekem nem volt ott senki kiskoromban, aki megtaníthatta volna a törődést.

Elhúztam kezemet és a kanapénak döntöttem a homlokomat, így néztem a padlót. Anya. Neki kellett volna maradnia. De egyedül nem bírt felnevelni.

Lehunytam szemeim és megpróbáltam felidézni az arcát, azonban nem ment. Mogyoróbarna haja és kék, csillogó szemei meg voltak, viszont nem ugrott be az egész arca.

Felálltam a földről és a fürdőbe mentem. Tükörképemet bámulva néztem az arcomon legördülő könnycseppeket. Mikor megelégeltem ezt, megmostam az arcom, szárazra töröltem és a konyhába mentem. Jongdae még mindig aludt. Van egy étel, amit mindig tökéletesre meg tudok csinálni, szóval kezdjünk is bele. Az a kedvencemmé vált és elég hamar el is lehetett készíteni. Mikor szeletelgettem, igyekeztem a leghalkabban csinálni, hogy Dae ne ébredjen fel, viszont a főzést már nem tudtam halkan megcsinálni. Éppen az egyik fűszerért nyúltam, amikor szemem sarkából észrevettem Daet. Felé néztem és megeresztettem egy mosolyt, azonban ő nem viszonozta, helyette összehúzott szemöldökkel méregetett.

- Baj van? – fordultam a tűzhelyhez.

- Te főzöl? – jelent meg mellettem és szimatolni kezdett. – És nem ég semmi? Szakács lesz belőled a végén?

- Azt nem hiszem. Ez a kedvencem. Spicy Sichuan, méghozzá garnélarákosan. Ez az egyetlen, ami laktatóbb kaja és meg tudom csinálni. – mondtam. (Igen, direkt nem fordítottam le, mert akkor teljesen mást adott volna ki a google. Megint. Cecuáni cíke ára cokken újrahasznoszított húszbó készül, ezért kicit cípősz. Magadra ismersz? Xd)

- Értem. Áá. – nyitotta ki a száját, mire a fakanálra szedtem egy keveset, jól megfújtam és a szájába helyeztem.
Rágcsálta egy ideig, majd kikerekedtek a szemei. Én pedig megijedtem.

- Ha rossz, köpd ki. – téptem le egy papírt és a szájához tartottam.
Aprón elmosolyodott és oldalra nézett, még mindig azt rágva.

- Meglepően finom.

- Akkor nem rontottam el, huhh. – tettem le a papírt, visszafordultam a tűzhelyhez, és hamar végeztem vele. Kiszedtem az egészet egy nagy mélytányérba, kanalakat és evőpálcikákat vettem elő, úgy fordultam meg. Jongdae a pulton ült és végig engem figyelhetett, amíg meg nem fordultam, mert amint ezt megtettem szemei letévedtek a kezemben tartott tányérra. Elé sétáltam, ő pedig egyből szétnyitotta lábait és elvette tőlem az egyik pár fadarabot. Bal kezemmel megtartottam a porcelánt, míg a jobbal szedtem a sűrűjéből, megfújtam és Jongdae szájához tartottam. Ő már valamit evett, úgy sejtem, garnélarákot magában, de szürcsölgetve eltüntette a levet a kanálról.

Miután megettük az eredetileg négy főre szánt ételt - direkt hagytam, hogy a nagyját ő egye meg -, megöleltem derekánál és hozzábújtam. Fejét az enyémre tette és nyakamnál ölelt vissza.

- Nézzünk filmet. – kérte suttogva.

- Amit csak szeretnél. – emeltem meg és a kanapéra vittem.

A következő napokban, Jihoon szavait idézve, Jongdae szükségleteire összpontosítottam. Ő pedig megmutatta egy nagyon aranyos oldalát.

[Egy kicsi cukiság, ami eléggé hiányzik ebből a könyvből, na meg Xiuchen kapcsolatából. 😂😂 Remélem tetszett és kitartást már csak egy hét van a suliból. 💕💕💕]