46. rész
Kim Jongdae szemszöge
Befogtam a számat és visszafogtam a sírásomat. Lehunytam szemeimet és vártam, hogy elmenjen az ajtótól. Mikor hallottam, hogy léptei elhalkulnak elvettem a kezemet és sírni kezdtem. A mosdónak támaszkodva néztem a tükörképem és haragudtam magamra. Megint hagytam magamat. Még részegen is túlságosan szeretem.
- Miért nem tudsz ellenállni neki?! Miért nem lököd el magadtól, Jongdae?! – Összeszorítottam a fogaimat és lehunyt szemekkel elszámoltam tízig. Megfordultam, megnyitottam a csapot és egy ideig figyeltem, ahogy folyt a víz. Könnyeim természetesen most sem álltak le, mivel Minseokon járt az agyam.
Lassan megfordultam, levetkőztem és megálltam a tükör előtt, hogy megnézzem…. Hogyan is néztem ki… Nyakamra tettem a kezem, ahonnan lassan lesimítottam a testemen. Tegnap ezeket biztos élveztem, részegen, de most mind fájnak. Rohadtul. Hátat fordítottam, hogy ott is lássam magam, azonban inkább lehunytam a szemeim. Borzalmasan nézett ki. Mondjuk a fenekem kimaradt ezekből, mivel azon csak halvány piros foltok voltak a lilák, kékek, vörösek helyett. Kívül nem fájt, viszont belül…. Na, az már más kérdés volt.
A kádba léptem, majd befeküdtem a forró vízbe. Égette a bőrömet, de ez nem zavart. Dühös voltam magamra. Jobbnak kellene lennem. Minseoknak nem kellene aggódnia értem. Nem kellene semmi romantikusat csinálnia. Eddig se tett, vagyis… csak nagyon ritkán. Viszont ne is tegyen. Nem érdemlem meg. Biztos, hogy ez a baj. Biztos, hogy az én testem a gyenge. Biztos, hogy én vagyok a baj. Én, egy szerencsétlen, akinek már rég meg kellett volna halnia az első adandó alkalommal. Mit vártam? Hogy sikerül megváltoztatni Minseokot? Dehogy! Nem vagyok képes rá, mert egy rakás szerencsétlenség vagyok! Egy nagy darab szar.
Ekkor már rendesen zokogtam. Alig kaptam levegőt is. Homályos tekintetemet csuklómra vezettem. Az én hibám. Az én kibaszott hibám. Nem tudom, hány perc telt el a következő események között, de arra tisztán emlékszem, hogy ismét felszakadt sebeimből már nem kicsit folyt a vér, ezzel bepiszkítva picit a vizet, mikor Minseok berontott az ajtón egy szál boxerben, a kád mellé térdelt és szorosan magához ölelt.
- Nem a te hibád, érted? Többet ne csináld ezt. Többet ne hagyd, hogy durván bánjak veled. Ellenkezz, üss meg, kérlek. Semmi sem a te hibád, ezért kérlek, hogy ezt – fogta meg a kezemet –, fejezd be.
- De az én hibám.
- Jongdae! Nem! – tolt el lassan magától és a szemembe nézett.
- De igen! Két dolgot tehetnék. Maradhatnék ebben a helyzetben, viszont olyan szar a testem, hogy még erre se vagyok képes. A másik, hogy megváltoztathatnálak, azonban nem tudlak. Nem tudlak, mert hülye és szerencsétlen és-...
Befogta a számat és megrázta a fejét.
- Nem vagy egyik se. Nekem nehéz megváltoznom, ezért kérlek arra, hogy légy türelmes és segíts. Ha durvább vagyok a kelleténél, jelezd, rendben?
- Minseok…
- Jongdae. Szeretlek, magamat meg utálom, hogy képes voltam erre.
Még mondta volna tovább, ha nem szólal meg a telefonja. Némán bólintottam a fel nem tett kérdésére, megvártam, míg kimegy és lemerültem a víz alá. Égette a nyílt sebeimet a forró víz, amitől üvölteni kezdtem.. A víz alatt. Mikor kifogytam a szuszból, se jöttem föl. Minseok volt az, aki ijedten felhúzott.
- Várjatok már. Jongdae, jól vagy? – simította hátra nedves tincseimet.
Bólintottam, viszont bekönnyeztem az orromon át feljutott víz miatt. Megtöröltem arcomat, eközben egy ismerős hangra lettem figyelmes.
- Jongdae, megverjem azt? – hallottam Baek dühös hangját. Minseokra célzott ezzel.
- Nem kell.
- Mégis mi a faszomat csináltál Daevel, miután videochateltünk?!
- Videochateltünk? – csodálkozott barátom arcomat vizslatva, én viszont elnéztem róla.
- Igen. Részegen felhívtatok minket és… Khmm, ja.
- Mit csináltunk?
Ujjammal megint kaparni kezdtem a sebemet, amit észre is vett és lefogta kezemet.
- Érdekel, hogyan tört el az üveg asztal?
- Igen! Mond, hogy nem én voltam…
- Nem. Dae volt az, aki táncolt neked rajta, csak valahogy megcsúszott és… Eltörte. Utána hívtatok fel és baszdki! Kurva jó pornó volt.
Fülemig vörösödtem és még véletlen se néztem rá. Ő pedig szóhoz se jutott. Valaki látott minket szexelni.. Ez…
- Baekhyun… Nem kellett volna. – motyogta Chanyeol.
- De hallod…. Olyan durván csinálták, hogy wow. Jut eszembe, Dae, mennyire fáj?
- Csak a hátam fáj, de az nagyon. A többit már megszoktam. – húztam el kezemet tőle.
- Lehetne, hogy majd később beszéljünk? – kérdezte Minseok.
- Nem, én mo-... – kezdett bele Baek.
- Persze. Gyógyszert meg ne felejtsetek el bevenni fejfájásra. Minseok, ha elcseszed, megjárod. – bontotta a vonalat Chan.
Minseok felállt és eltűnt látókörömből. Szó nélkül csinált valamit, majd újra megjelent előttem, immár meztelenül. Értetlenkedtem, de nem néztem rá, szemem sarkából figyeltem, hogy beült elém a kádba. Felhúztam lábaimat, hogy ne érjek hozzá, lehunyt szemekkel fejemet a térdemre tettem és meg se mozdultam utána. Nem kicsit lepődtem meg, mikor Minseok egyszerűen csak megpörgetett és magához húzott.
- Mins-...
- Sh. – bújt a nyakamhoz és hasamnál szorosan tartott.
Meleg lehelete kellemes bizsergést váltott ki belőlem, így jobban az ölelésébe bújtam, fejemet pedig a vállára hajtottam. Arcomra puszilt, jó hosszan és fejét az enyémnek döntötte. Percekig nem mozdultunk és azt hittem már, hogy így bealudt, mikor ujjával köröket kezdett el leírni bőrömre, majd megemelte a fejét.
- Sajnálom.
- Mit? – nyitottam ki a szemeimet, hogy ránézhessek.
- Azért jöttünk ide, Thaiföldre, hogy pihenjünk, erre miattam megint baj történik.
- Minseok…
- Ne mondd azt, hogy nem igaz. Vagyis mondatod, de ezzel az állításoddal egyedül fogsz maradni. Igenis bántottalak, megint, és ez-...
Befogtam a száját és úgy néztem a szemébe, majd megráztam a fejem.
- A hátam fáj a legjobban, azt pedig nem te tetted.
- De a többit igen. – motyogta a tenyerembe.
- Hamar elmúlnak és most nem is fájnak.
- Hazudsz.
- Nem..
- Jongdae, ne csináld.
- De tényleg nem fáj.
Megrázta a fejét, elvette a kezemet szájáról és ajkaimra hajolt. Összekulcsolta ujjainkat, a hasamra tette, csókunkat pedig még lassabb (*mély levegő* neeem nem, nem. Nusi megöl... don't mess up my) tempóra vette. Gyengédsége miatt olvadozni kezdtem. Szó szerint, annyira elvesztem benne, hogy lejjebb csúsztam rajta, bele a vízbe. Minseok elengedte kezemet és jobban a rám szorított, hogy megtartson, én pedig felszabadult végtagommal a hajába túrtam és úgy viszonoztam. Akaratlanul, megint könnyezni kezdtem, amit Minseok hál isten, nem vett észre. Azonban mikor el akart válni, jobban magamhoz húztam. Belemosolygott a csókba és végre úgy éreztem, hogy mindketten igazán boldogok voltunk. Az én részemről legalábbis ez száz százalékosan biztos volt.
Végül elvált tőlem és tudtam, hogy engem figyelt, ezért nem nyitottam ki a szemeimet. Éreztem, hogy hátrébb dőlt, így nyugodtan emeltem meg szemhéjamat. Ujjbegyével hirtelen simogatni kezdte tenyeremet, amitől kirázott a hideg és libabőrös lettem. Észre se vettem, hogy mosolygok, míg szóvá nem tette.
- Mosolyogsz. Ugye őszintén? Mond, Jongdae, boldog vagy? Kérlek ne hazudj.
- Igen, az vagyok. Honnan jött ez ilyen hirtelen? – kérdeztem, félve a választól.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Mit?
Válasza előtt ülő helyzetbe tolt és maga felé fordított. Szerencse, hogy nagy a kád, különben nem nagyon férnénk el…
- Hogy ezeket a dolgokat imádod.
- Most… Nem értelek. Miről van szó? – ráncoltam össze a homlokomat.
- Miért Junhoonak mondtad el, hogy mi a baj? Miért egy idegennek, helyettem?
Hangja a megszokotthoz képest lágy volt. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Egy, azt se tudtam, miről beszél. Kettő, ha kikérdezett - márpedig ez annak számított -, akkor soha nem ilyen hangnemben szólt hozzám mostanság.
Idegesen a kezeimre néztem, amin pár másodperc múlva megjelent Minseoké. Másik kezével megemelte fejemet és rám mosolygott. Itt már rendes pánikrohamot kaptam, mert ez a viselkedése egyáltalán nem volt átlagos. Talán drogozik? Megint bevett valamit?! Most lassan, kedvesen megközelít, hogy aztán megerőszakoljon?!
- Ne tervezd meg a halálomat, kérlek. Ez csak egy egyszerű kérdés volt. – mosolygott, ami idegesített!
- Egy hiányos kérdés! Honnan tudjam, hogy miről van szó?!
- Dae. – simított ujjbegyével ajkaimra, mire lehunytam a szemeim. – Ha nem figyelsz, nem tudod meg. – szólt, mire kipattantak azok. Kuncogott rajtam egy sort és közelebb csúszott hozzám.
Jézusom, közelebb van a teste. Közelebb van az ágyéka. Közelebb van a nemiszerve. Közelebb van és simán mege-...
- Jongdae! Istenem. Az egyszer figyelnél rám? És ne tervelj összeesküvés elméleteket a fejedben. – tette másik kezét is az arcomra.
Idegességemben már a számat kezdtem el rágni és azon kattogott az agyam, hogy a tegnapról emlékszik-e valamire, amire nem kellene.
- Jongdae…
- Mond már el és akkor nem leszek ideges! – fakadtam ki végül.
Ő meg csak mosolygott. Egy ideig. Mert sajnos eltűnt az a görbület onnan. Esküszöm, jobb volt őt figyelni addig, míg az ott volt.
[Egy kedves olvasóm miatt hamarabb hoztam a részt, remélem nem okoz ez senkinek sem gondot❣️ Black_Witch_ jó szórakozást❣️❣️]
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top