Kim Minseok szemszöge

Jongdae lebiggyesztett ajkakkal figyelt és tudtam, teljesen részeg. Azonban én se voltam annyira józan. Megragadtam a kezét és a mosdóba mentem magammal húzva őt. Bezárkóztam vele az egyik fülkébe, a nyakának estem.

- Minseok-ah! – testét az enyémnek nyomta és oldalra döntötte a fejét. Áttértem a kulcscsontjára, miközben ezerrel pörögtek a gondolataim, hogyan is kellene csinálni. Nem tudom, hogy a szigeten lakók mennyire tűrik ezt, így muszáj lesz csendben.

- Jongdae. – suttogtam a fülébe, de nem figyelt rám. – Baby boy.
Csillogó szemeit arcomra vezette és szuszogva hajolt számhoz, hogy megcsókoljon. Én azonban elhajoltam. Lecsuktam a wc tetejét, leültem és nadrágomat gomboltam ki, mikor Dae hirtelen leguggolt, lejjebb húzta elől a gatyát, boxeremmel, majd lehajolt lüktető testrészemhez és egyből bekapta. Hajába markoltam és elfojtottam nyögéseimet, miközben figyeltem, hogy ajkai hogyan is mozogtak a hosszomon. Akkor eszméltem föl, mikor valaki benyitott a mosdóba, hogy nem így kellene csinálni, ezért azonnal a füléhez hajoltam.

- Ülj az ölembe.. Baby boy.
Meg is tette, amire kértem és ajkaimnak esett. Jobb kezemet nadrágjába, majd boxerébe csúsztattam és megkerestem ánuszát. Egyből két ujjamat nyomtam fel neki, amitől a számba nyögött. Ezt kihasználva átdugtam a nyelvem, de reakciójára nem számítottam. Erősen ellökött magától és megrázta a fejét.

- Ne.... Ő is ezt csinálta. Undorító. – könnyezett be hirtelen.

- Shh, ne sírj. – simítottam szabad kezemmel arcára. – Többet nem csinálom, ígérem. Viszont most halkan élvezkedj, rendben? – suttogtam.

Aprókat és gyorsan bólogatott, majd jobban az ujjaimra csúszott és homlokát vállamnak döntötte. Harmadikat is csatlakoztattam, így nyögése helyett hangos szuszogását hallgattam. Kezét hirtelen nemiszervemre helyezte és húzogatni kezdte rajta a bőrt. Nyakába haraptam, amitől éreztem, hogy megremegett.

- Mehet? – suttogtam.

- Ighen. – bólintott és felegyenesedett, hogy lejjebb tolja nadrágját, miután kihúztam ujjaimat. Boxerét is letoltuk, mire felbukkant előváladékától nedves pénisze. Egy önelégült mosoly jelent meg arcomon és füléhez hajoltam.

- Még csak hozzá se értem a farkadhoz, máris ennyire nedves vagy? Hm, Baby boy? – harapdáltam a füle szélét.

- Csináld már, Hyung. – nyöszörgött elvörösödve. Csak nem tudom, hogy a zavartsága miatt vagy a helyzettől.

- Emelkedj meg egy kicsit akkor. – kértem, mire letette lábait és remegve megállt fölöttem. Letoltam a két alul lévő ruhámat a földig, és ráfogtam a merevedésemre. Dae derekára csúsztattam a kezem, majd lassan lehúztam magamra. Mikor makkom már benne volt, egy gonosz mosollyal, gyorsan lenyomtam. Száját eltátotta, de hang nem jött ki rajta.

- Ügyes vagy, Baby boy. – simogattam meg félgömbjeit, majd megmarkoltam azokat és jobban széthúztam.

- Aish... – fúrta fejét nyakamba.

- Tetszik? Vagy fáj, igaz? Kellemes fájdalom, ugye? – húztam szét jobban.

- Elégh, ahmm! – fojtotta el a nyögését azzal, hogy nyakamba harapott.

- Minseok? Jongdae?

Még mielőtt bármit csinálhattam volna, Junhoo kopogni kezdett az ajtókon.

- Igen? – szólaltam meg, miután rendeztem a légvételemet.

- Nem láttad Jongdaet? Csak a bort tettem vissza az asztalra, mikor mindketten felszívódtatok. Téged végre megtaláltalak, de Dae nincs sehol.

Jongdae hátrébb hajolt, a vállaimba kapaszkodott és egy gonosz, egyben élvezkedő mosollyal mozogni kezdett rajtam.

- L-lehet úszni ment. – fogtam a derekára, hogy leállítsam, de nem hagyta magát és hát, nem tagadom, én is már rég el akartam élvezni benne.

- Mikor beszélgettünk, mondta, hogy nem tud úszni, szóval nem hinném.
Dae idegesítően mosolygott rám, mire lefogtam a derekát és egy nagyot lökve eltaláltam prosztatáját.

- Ahhmm... – fogta be a saját kezével a száját.

- Akkor nem tudom, hogy... hol van. – támaszkodtam meg a wc szélében és fel-le mozogtam.

- Olyan nyugodt a hangod.

- Mert egy, szarok! Kettő, ittam! Három, egy pasassal csókolózott!! – Gyorsítottam a tempón.

- De hisz ti az előbb egymásnak estetek...

- Utálom őt emiatt. Nem érdekelt az a csókja, amiben részesített. Remélem visszament a királyához. – gúnyolódtam.

Dae megpróbálta megfogni arcomat, hogy maga felé fordítson, de elrántottam a fejemet.

- Mins....

- Menj ki! És csukd be az ajtót! – ordítottam rá, amitől Jongdae is megijedt.

Pár másodperc után hallottam, hogy bezáródott az ajtó, mire lerúgtam magamról a nadrágot és a boxert. Felálltam Daevel együtt és a falnak döntöttem a testét.

- Min-

Csókkal elhallgattattam, egyik lábát a vállamra akasztottam, ami miatt azonnal eltolt magától, vállaimba kapaszkodott.

- Hyung, nem vagyok hajlékony!

- Most az leszel. – nyújtottam meg a másik lábát is.

Próbált szabadulni, azonban akcióját megakadályoztam azzal, hogy megcsókoltam és újra mozogni kezdtem. Dae egy ideig mellkasomat nyomta, végül ellazult, vagyis próbált ellazulni, átkarolta a nyakamat és így élvezte. Ő is ment el először, én pedig azonnal követtem. Lassan letettem a saját lábaira és magamhoz öleltem.

- Sajnálom. Menjünk haza. – suttogtam a nyakára, amire egy bólogatás volt a válasz.

———

Hazaérve csak még többet ittunk, amit nem kellett volna. Viszont olyan csábítóan ült az ölemben percekkel azelőtt, hogy én is igyak. Lassan kortyolgattam az italt, ami végig égette a torkomat, miközben Jongdae hangosakat nyögve lovagolt rajtam. Harmadjára élvezhetett el, mikor frusztáltan nekem dőlt.

- Elfáradtál, Baby boy? – kérdeztem az üveget letéve a földre.

- Igen, H-hyung... Menjünk aludni... – nyammogott.

- Még csak el se mentem. – suttogtam a fülébe, miközben derekába nyomtam az ujjaimat, amitől ő felnyögött.

———

Nem tudom, hogyan történt, de a hálóba jutottunk és szorosan lekötöztem. Pedig fáradt volt.

———

- Nem is segítesz nekem? Csak te számítasz, igaz?! – szorítottam meg a nyakát, mire fulladozni kezdett. – Ez nem tetszik, ugye?! Nekem se tetszett, mikor azzal a pasassal csókolóztál! – löktem el magamat.

- Jobban csókolt.... – lihegett. – Mint te.. Még Jongin is jobb nálad, sőt! Sehun is! Nem tudsz semmi olyat adni nekem, amit ők nem tudtak volna! Helyette állandóan bántasz!

- Fogd be! – vágtam pofán. – Ez fáj, igaz? – nyomtam szét a lábait és behatoltam.

- Ah! Minseok! – könnyezett, vagyis inkább a zokogot... és le akartam állni, de nem tudtam. Durvábban csináltam annyira, hogy alul vérezni kezdett.

- Minnie! Elh-elég! – szorongatta a selymet, amivel lekötöztem.

- Nem. Ez a büntetésed, büdös kurva! – húztam szét jobban a fenekét.

- Minseok!! Verj meg akkor! Vezesd le a feszültséged rajtam. – változott meg a hozzáállása.

De nem akarom.

- Ha te mondod...
Mi?! Nem! Nem! Minseok!!

———

Fegyver került a kezembe, Jongdae pedig elszántan nézett vissza rám a cső végéről.

- Megölnéd a szerelmed? – Csillogtak a szemei az alkoholtól.

- Te nem szeretsz.

- De te engem, igen.

- Ez nem számít, ha te mást szeretsz, imádsz! Őt akartad mindig, igaz?! Valld be.

- Igen, téged gyűlöllek.

A fegyver pedig elsült. Jongdae feje hátra esett és folyni kezdett homlokából a vér.
Istenem!

- Jongdae! Szeretlek! Nem akartam! Gyere vissza, hozzám! – emeltem meg, hogy magamhoz öleljem, mikor tudatosult bennem a tettem, de, mivel ki volt kötve, ezért ez nem nagyon jött össze. Leszakítottam a kezeiről az anyagot és magamhoz öleltem.

- Dae, ne hagyj el, sajnálom. Istenem. – zokogtam véres nyakába. Megöltem.

Megöltem őt.

Részegen megöltem őt.

- Minseok!! Minnie!! – rázta ki az agyam  minden egyes sejtjét valaki.
Kipattantak szemeim és homályosan az illetőre néztem. Jongdae volt az. Álom volt. Baszdmeg. Csak egy álom.

- Istenem... – suttogtam és magamhoz öleltem, ezzel az ágyra húzva.

- Azt hittem, soha nem kelsz föl. Minden oké? – túrt a hajamba.

- A-azt hiszem, igen.
Mivel életben vagy, igen. Csak álmodtam. Milyen élethű volt!

- M-minnie, ne szoríts. Fáj. – motyogta.

- Bocsi, nem akartam. – engedtem el.

- Csináltam kávét neked és ott vannak mellette a fájdalomcsillapítók is. Én elmegyek fürdeni.

- Nem akarod, hogy menjek? – álltam fel takaró nélkül, mire Jongdae vörös arccal oldalra pillantott.

- N-nem. Lesz más dolgod. – köszörülte meg a torkát.

- Rajtad kívül? Nincs semmi. – léptem közelebb hozzá, de ő megállított. – Zavar, hogy nincs rajtam ruha? Fürdéshez nem kell. – fogtam meg pulóvere alját, azonban leállított.

- Egyedül szeretnék. – motyogta.

- Baj van? – simítottam arcára aggódva.

- Nem, dehogy. – mosolygott és arcomra puszilt. – Idd meg a kávédat, mert kihűl.

Leültem az ágyra és az italt a kezembe véve ittam volna bele úgy, hogy Dae fenekét nézem, miközben ő tevékenykedik. Mindössze pár másodperc kellett ahhoz, hogy észre vegyem a pulóvere hátán a véres foltokat és Daevel felfegyem a szemkontaktust.

- Jong-...

Felkapta az utolsó fürdéshez kellő tárgyat és kisprintelt. A poharat letéve indultam utána, de, sajnos, nem voltam elég gyors. Be akartam nyitni, azonban kulcsra zárta az ajtót.

- Jongdae, nyisd ki, kérlek.

- Nem. Megfürdök lassan, te addig-...

- Feltöröm a zárat.

- Ne! Ne, kérlek.

- Jongdae, látni akarlak.

- Láttál.

Fura a hangja. Biztos, hogy a sírást tartja vissza... Kurva életbe! Rá akartam csapni az ajtóra, de megrémiszteni nem akartam, így tenyeremet csak a falapra helyeztem.

- Részeg voltam... Sajnálom.

- Az én hibám is.

- Nem! Nem. Csak az enyém.

Nem jött válasz, csak egy nagyon halk szipogás.

- Lefürdesz és bekenjük, rendben?

- Mins-...

- Rendben?

- Megtu-...

- Rendben?

- Jó.

- Ha kell valami szólj.

Nem érkezett válasz, így oldalra pillantottam, számat rágcsálva. Összeráncoltam a homlokomat, mikor megpillantottam egy törött vázát a folyosón. Betörtek volna, míg aludtunk? De kik? Ez a sziget nagyon békés.

A folyosó végére érve megtorpantam. A nappaliban lévő üvegasztal el volt törve. A szilánkok meg véresek voltak.
Francba. Mi történt tegnap?

[Hai! Megszeretném köszönni azokat, akik díjra/kihívásra jelöltek, de egy szomorú hírt kell közölnöm. Pontosan 15 hónapja nem csinálom már azokat (pedig kaptam, nem is keveset). Hogy mi az oka? Én se olvasom el mindenkiét, aki esetleg elolvasná, azok pedig közeli ismerőseim, ezáltal ismernek, mint a rossz pénzt. Talán van egy kevés érdekesség, ami nem unalmas, stb. Szóval, akik kihívtak köszönöm mindenkinek és sajnálom, de szabálytalanul fogok eljárni.

1,Vannak bandák/idolok, akiket nem kedvelek annyira. Természetesen nem rohantam hate-támorokba, likor ez tudatosult bennem, ugyanúgy hallgatom a számaikat, - már, ha van olyan, amelyik tetszik - de nem követem őket. Amit kiemelnék, hogy még véletlen se kérjen tőlem edetleg valaki ost velük, az a Bts, jöhet rám mindenki, de nekik csak a régi számaikat szeretem, a mostaniakat nem. Többet nem mondok, mert nem akarok fanwart, csak tisztáztam.

2,Kevés lány banda/idol van, akit esetlegesen hallgatok. Őket, mind Honeybabbe által ismertem meg.

3,Sülve-főve Nusit emlegetem mindenhol, miért? IBBF SO HA BÁNTOD MEGKERESLEK.

4,Ahogy Nusi, én is gyűlölöm, ha lecukiznak, de valahogy már hozzászoktam. Valahogy. (You're adorable Nusi❣️❣️😂😂)

5, Nem vagyok egy pozitív ember, ezt sokan igazolhatják. Igyekszem, hogy a sztorijaimon ez ne látszódjon.

6, Mégis szomorú, ik. De az nem azért van. Pont ma emlékeztem vissza és régen is mindig úgy játszottam, hogy balesetet szenvedtek az autók, robotok. (Igen, jól olvastad, autók, robotok, én nem barbiztam vagy barbieztam. Még leírni se tudom, nem hogy játszani vele xd)

6.2, Plusz, nem szeretem a romantikától csöpögő sztorikat. Szóval figyelem!! Aki a Fiatalság Félegészséget olvassa tőlem, az, készüljön fel a megrázkódtatásra. 😂😂

7, XIUCHEN

8, EXO, MONSTA X, ATEEZ, IKON

9, A. C. E

10, Igen, új profilkép. Nem, nem árulom el, ki van rajta. (JUNHEEEEE) Igen, a biom is félig-meddig új. Nem, nem cigizek. (csak vonz... Nagyon. Lehet ezért is –>

SPOILEREK:
Ha inkább kivárod a könyvben és ott lepődsz meg, akkor lépj ki, már nem írok semmit ez után

Nincs visszaút

Még visszafordulhatsz

Megrázó lesz, biztos akarod?

Én szóltam!

Fiatalság Félegészség: Jongdae egyszer biztos bele fog szívni a cigarettába. Jó.... Ez nem nagy spoiler.. Khmm szóval Minseok nagyon szereti Daet, szóval, ha szakítanak, az nem miatta lesz.

Baby Boy: valakire csak azt hiszik, hogy halott, de nem. Visszatér és Minseok egy esélyt fog látni benne. (Nusi tudja ez nem ér >:c)

I love y'all❣️❣️❣️❣️