Kim Minseok szemszöge

Kézen fogva jöttünk ki a hálóból, mire Junhoo felpattant a kanapéról és megtapsolt minket.

- Bravó! Mindketten épségben megúsztátok a veszekedést. Remélem, mindent megbeszéltetek, mert mostantól a nyaralásotok tökéletes lesz, csak a boldogságról fog szólni. – vigyorgott. – Mehetünk?

- Igen. – indultam meg Jongdaevel az oldalamon.

Egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett, amit Jihoon szakított meg, pontosabban Jongdae, mivel ő válaszolt hanggal Hoon jeleire. Ők, ketten lassan leváltak tőlünk, előrébb mentek és ott kommunikáltak. Jongdae elég jól kijött vele és meg is értette őt, én biztos nem lettem volna rá képes.

- Élvezni fogjátok, hidd el, csak ne legyél minden egyes emberre féltékeny, aki ránéz Daere. – szólalt meg Junhoo.

- Nem leszek.

- Megígéred?

- Meg.

———

Hát, nem igazán sikerült betartani az ígéretemet. Idegesen szorongattam a poharamat, miközben figyeltem, hogy Jongdaet vagy tízmillióan megsimítják. Miért mosolyog ennyire?! Miért nem néz felém?! Miért nem jön ide?!

- Megígértél valamit. – jelent meg Junhoo a semmiből. Konkrétan a semmiből. Az előbb a környékemen sem volt senki, nem is láttam közelíteni egy embert sem. Erre most itt van előttem.

- Mit?

- Hogy nem leszel féltékeny.

- Nem vagyok az.

- Aha, látom. – ült le mellém. – Kérdezhetek valami személyeset?

- Eddig is azt csináltad, nem? – ittam meg a maradékot a poharamból.

- Minek vagytok együtt, ha ennyit veszekedtek? Ez nem egészséges kapcsolat.

Ökölbe szorítottam a szabad kezemet és lehunytam a szemeimet. Legszívesebben képen törölném most, de... Igaza van. Rohadtul igaza van. Jongdaet csak tönkreteszem. Szeretem őt, de szar vagyok és nem tudom hogyan kimutatni. Jobbat érdemel nálam. Sokkal jobbat.

- Hé. – tette Jun a kezét karomra. – Segíthetek, ha szeretnéd.

- Mi az ára? – néztem rá. Nem akarom elveszíteni Daet, és ha ehhez az kell, hogy Junhootól kérjek tanácsot, hát legyen.

- Hogy előtte kajáljunk. – állt fel és ekkor vettem észre, hogy mindenki az asztalokhoz indult.

Szótlanul vacsoráztam és ez nagyon nem érdekelt senkit. Junhoo és Jihoon valamilyen királyi csókot magyaráztak Jongdaenek, a másik két pár, aki még helyet foglalt a nagy asztalunknál, azok meg a saját nyelvükön kommunikáltak. Tele töltöttem egy poharat és készültem inni belőle, mikor Jun egyszerűen kivette a kezemből, megitta a felét és Dae felé nyújtotta, aki kiürítette azt. Mindezek után felpattantak és a tánctérre szaladtak. Felszúrtam a villámra az utolsó falat húst is és idegesen rágcsáltam. Az haladásnak számít, ha nem fejbe lőni, hanem csak jól szétverni akarom most Junhoot? Vagy Daevel legyek durva? Nem, ha megint megteszem, soha nem fogom megbocsátani magamnak.

Hirtelen Jihoon átült mellém és telefonját a kezembe nyomta. Értetlenül néztem rá, mire a megnyitott jegyzetekre mutatott.

- Szabad?

Megforgatta a szemeit és bólintott. Még neki is az agyára megyek...

Hagyd, hogy ez az este lemenjen, garantálom, hogy holnap boldogan fogtok felkelni egy jó kis fejfájás mellett. (Jongdae elég sokat iszik, nem tudom, észrevetted-e.) Viszont. Térjünk a tárgyra.
1, próbálj meg kevésbé féltékeny lenni, Jongdae szeret, nem fog megcsalni
2, nem tudom, milyen a ti kapcsolatotok, de amiket tapasztaltam/láttam.... Muszáj Dae igényeit figyelembe venned, nem csak a sajátodat
3, ne feszengj ennyit, oldódj fel, a szigeten nincs semmi, ami ellenetek fordulna
Sokan leltek boldogságra itt. Szóval neked is ajánlom, hogy nyisd ki a szemedet és vedd észre ezeket.

- Mit értesz "ezek" alatt? – ráncoltam össze a homlokom, de ő csak széttárta a karját, majd felállt és intett, hogy menjek vele. Állj. Én biztos nem megyek táncolni. Az kizárt dolog.

- Nem, köszi. Menj csak.

Azonban megrázta a fejét, megfogta a karomat és a homoknak arra a részére húzott, ami táncparkettként szolgált. Jihoon elkezdte rázni magát, én meg úgy álltam mellette, mint a cövek. Ji csak a fejét rázta és két kezemet megfogva, próbált mozgásra bírni, sikertelenül. Egy idő után hozzánk csapódott egy Chanyeol magasságú idióta, aki nem fogta fel, hogy engem nem lehet tapizni. Mikor már ötödjére csúsztatta kezét a derekamra, megfogtam azt és hátra feszítettem az ujját.

- Ha még egyszer hozzám nyúlsz, eltöröm!

- Egyszer már megtették. – mondta nevetgélve, mire inkább elengedtem.

Megugrottam, mikor belefújtak egy dudába és egy pillanat alatt mindenki a dj-hez furakodott.

- Ez mi?

- Most jön a királyi csók. – mondta izgatottan az a pasas, aki tapizgatott.

- Mi az a-...

Hangos sikoltozások szakították félbe a mondandómat és valami diófélék repkedtek a levegőben. Jihoon kettővel a kezében állt fel és az egyiket a kezembe nyomta. Visszaszámolt mindenki és kinyitották azokat. Ji felnevetett azon, hogy lesokkoltam és kinyitotta az enyémet is.

Star

Értetlenül néztem a betűket és arra se figyeltem, hogy a mellettem lévő boldogságában a levegőbe boxolt.

- És most csókolja meg gyönyörű virágszálát a király, a ragyogó csillagok között.

Nem értettem mi van, Jihoon viszont izgatottan megragadta a karomat és mellénk mutatott. Felnéztem. Nem kellett volna. Arra a pasasra élethű koronát tettek.... Jongdae pedig megjelent a fején egy virágkoszorúval. Szemei csillogtak, ötletem sincs, miért, bár remélem az alkoholtól... Jihoon pedig hátrébb húzott, mielőtt az a pasas megcsókolta Daet.

Kitágultak a szemeim, vérem pedig forrni kezdett a dühtől és ezen az se segített, hogy egyre mélyebben csókolóztak. Tudtam már, hogy ez valami szokás lehetett itt, de... Pont Jongdae. Magamat felülmúlva, nem mentem oda, jelenetet csinálni, hanem a mosdók felé vettem az irányt és hideg vízzel megmostam az arcomat. Semmi baj, Minseok. Csak egy ártatlan csók. Egy kibaszottul ártatlan csók.

Percek múlva kiléptem a helyiségből, de még mindig nem voltam nyugodt. Jongdae ott táncolt azzal a fasszal. Egymáshoz simultak. Mosolygott. Meg akarta csókolni, de Dae elhajolt. Elhajolt. Istenem, elhajolt!

Lehunytam a szemeimet és próbáltam arra gondolni, hogy az a csók nem jelentett semmit. De nem tudtam kiverni a fejemből. Ahogy Dae seggébe markolt és feljebb húzta. Olyan... Birtokló volt az a csók. Mintha már évek óta együtt lennének. Most elhajolt, de akkor nem.

Megemeltem szemhéjam, felkaptam egy boros üveget és visszamentem arra a székre, amin a rendezvény eleje óta ültem. Nem tudom, mennyire nézhettem ki letörtnek vagy mennyire lehettem már részeg, mindenesetre, mikor Junhoo leült mellém és el akarta venni az üveget a kezemből, én nem hagytam.

- Állj le, nem azért jöttél, hogy a sárga földig idd le magad.

- Akkor csak a pirosig. Vagy a zöldig.

- Minseok!

- Az a nevem, igen?

- Rettenetesen hülye vagy.

- Köszönöm a bókot. – akartam volna inni az üvegből, de nem hagyta.

- Nem tudom eldönteni, hogy te most alkoholproblémákkal vagy szerelmi bánattal küzdesz. – próbálta elvenni ismét a bort.

- Az egy jó kérdés.

Váratlanul, a semmiből valaki az ölembe ült és mélyen, részegen megcsókolt. Nem viszonoztam, hanem eltoltam magamtól, de azzal a lendülettel vissza is húztam, nehogy leesen, mikor rájöttem, ki is ő. Úgy csókolt, mintha nem lenne holnap. Tincseimbe olyan erősen markolt bele, azt hittem, kitépi. És a ráadás csak kicsivel később jött: combjaimon előrébb csúszott, hogy közelebb legyünk egymáshoz. Ekkor elváltam tőle és letoltam magamról.

[Tudom, nem péntek van, de egy számomra naaagyon fontos ember holnap egy számára egyáltalán nem fontos kirándulásra megy. Szóval még ajándékoztam egy korai résszel. Kettőspont három😊😊❤️❤️]