Kim Jongdae szemszöge

Itt áll előttem. Félmeztelen vagyok. Élvezet van a pólómon és lövésem sincs, hogy mi történt tegnap este!!

- Oké. Mindenki nyugodjon le. Nem káromkodunk tovább, de azért bazdmeg Minseok, hogy nem voltál képes kint maradni. – nézett Junmyeon az előttem lévőre.

- Nem is tudom, hogy ki baszta rám majdnem az ajtót!

- Miattad fáj a hátam!

És egyre többször ordítoztak, egyre több dolgot vágtak egymás fejéhez. Hirtelen valaki derekamnál megfogta a takarót és úgy állított fel, hogy ne látszódjon az ágyékom.

- Menj, öltözz fel, ezt addig elintézem. – utasított Yixing.

Nem kellett kétszer mondani, elindultam volna, ha az első lépéseimnél nem érzem meg, hogy valami oda nem illő van a fenekemben. A rohadt életbe! Ez a második alkalom, hogy egy műfasszal a seggemben ébredek!

Az egyik szekrénybe kapaszkodtam és ajkamra haraptam, hogy ne nyögjek hangosan. Azonban, én szerencsétlen, sikeresen levertem valamit arról, ami ugyan nem tört el, de mivel valami nehezebb anyagból lehetett, ezért hangosan ért a földre. Nem fordultam meg, hanem erősen kapaszkodtam a szekrénybe és a takaróba.

- Hozok nektek gyógyszert. – szólalt meg Junmyeon és távolodó léptek hangját figyeltem.

- Menj arrébb.

Ez Minseok.

- Nem. Hagyd őt. Megy átöltözni.

- Én nem úgy látom.

Valamit csináltak, majd két erős kezet éreztem meg a derekamon.

- Nem tudsz menni? Segítsek? – hallottam meg a hozzá tartozó hangot.

- N-nem! Megoldom! – löktem le magamról kezeit és aprókat léptem előre. Viszont így is mozgott az a szar bennem. Minseok lehajolt mellettem és mire felfogtam, hogy mire készül, már a karjaiban voltam.

- Tegyél le! – ijedtem meg.

- Merre? – indult meg lassan a lépcsőn.

Fel-le. Fel-le. Fel-le. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam. Van bennem  egy műfasz. Minseok a karjaiban tart. A rohadt izmos karjaiban. Nem mellesleg megint eszméletlenül szexi. Miért van rajta napszemüveg? Mondjuk... Annyira nem izgat. Izgat... izgul...

Magamra pillantottam és sajnálatos módon észrevettem ágaskodó énemet. Kezemet egyből rátettem és lenyomtam azt, viszont érintésemre jobban lüktetni kezdett.

- Ez az, ugye? – állt meg hirtelen.

Kipattantak a szemeim és az ajtóra néztem. Igen, az volt. Azonban émelyegni kezdtem. Sajnos. A számat összeszorítottam és Minseok vállába kapaszkodtam.

- Jongdae? Dae? Rosszul vagy? – kérdezte aggódva, mire bólintottam egy aprót.

Balra fordult velem és gyorsan a fürdőbe sietett. Letérdeltetett a wc elé és leguggolt mellém. Könyörgöm, menj ki! Ki akarom szedni azt a szart a seggemből!

- Hogy megyünk így nyaralni? – túrt a hajamba.

Ettől a két dologtól óriásira nőttek a szemeim. Értetlenül rá néztem és megemeltem karomat, hogy eltoljam a kezét, de megrázta a fejét.

- Van időd bőven, míg a repülőnk indul, szóval akár meg is fürödhetsz.

- Nélküled. – vágtam rá egyből.

- Nem is mondtam, hogy velem kell. – mondta, de csalódottságot hallottam a hangjában. Nem érdekel! Megérdemli! Itt hagyott!

- Menj ki.

- Ha megcsókolsz.

- Mi? Biztos, hogy nem. – fordultam a wc felé.

- Hát akkor maradok.

- Minseok! – néztem rá feszülten, de ő csak mosolygott.

- Végig nézem, ahogy megfürdesz, ahogy a testedet simogatod mik-...

Ajkaira hajoltam, mert nem akartam, hogy pont most kezdjen bele a perverz dumájába. Belemosolygott a csókba és közelebb akart húzni magához, de eltoltam.

- Megkaptad, mehetsz. – néztem el róla.

- Rendben. – sóhajtott és nagy nehezen kiment.

Végre! Egyből felpattantam és kulcsra zártam az ajtót. Ledobtam a takarót a szennyesekhez a pólómmal együtt és farkamhoz nyúltam. Nem. Még nem. Ki kell szednem azt a szart.

Az elkövetkezendő pár percet végig nyöszörögtem, de sikerült kiszednem a műpéniszt. A zuhany alá álltam, kicsit letakarítottam, ami azt jelentette, hogy oldalra nézve lógattam a víz alá, majd félre tettem és magamra fókuszáltam. Nem mehetek ki egy merevedéssel, muszáj lesz kivernem...

Ujjaimat rákulcsoltam és először lassan, majd gyorsan húzogatni kezdtem a bőrt. Alsó ajkamat annyira haraptam, nehogy hangosan nyögjek, hogy megéreztem a vér ízét a számban. De nem álltam le. Nekidőltem a csempének, hátra hajtottam a fejemet és mellbimbóimat morzsolgatva vertem tovább magamnak.

- M-minseok-h! – nyögtem véletlen hangosan a nevét és a zuhanykabin falára élveztem. Váratlanul öklendezni kezdtem, ami hányásba fordult át. Undorító volt. Undorító és a lábaimmal majdnem benne álltam. Viszont sajnos nem állt le a gyomrom. Még több jött fel. Nem akartam a wchez rohanni, mert akkor biztos, végig hánytam volna a fürdőszobát. Mikor végre leálltam, megremegtek a lábaim, ezért a zuhanyfej tartó rúdba vagy mibe kapaszkodtam. Remegtem. Egész lényemben remegtem. Alig bírtam tartani magamat és a hányásom... Ismételten elnyíltak ajkaim és még annál is undorítóbban jelent meg a tegnapi vacsorám.

Nem tudom, végül hogyan, de sikerült kijutnom a zuhany előtti szőnyegre. Lehunyt szemekkel feküdtem azon. Testemet csak hanyagul fedte egy szürke törülköző. Próbáltam erőt gyűjteni, hogy rendbe szedjem magam, de valahogy nem sikerült. Hasam kongott az ürességtől, viszont képtelen voltam megmozdulni. Észre se vettem, hogy elaludtam.

Kim Minseok szemszöge

- Komolyan ide akarod vinni? – csodálkozott Junmyeon.

- Miért? Szerinted nem jó? – lettem csalódott. Még ennyire se vagyok jó. Hogy egy szép helyet válasszak pihenésre...

- Te most hülyéskedsz?! Yixing! Én is el akarok menni ide!

- Ijesztgetsz. – sóhajtottam megkönnyebbülten.

- Hallod! Akkor is elmegyünk, ha az égből műfaszok fognak esni! – indult a konyhába Myeon.

- Arról szó sem lehet! Ha azok fognak esni, akkor mi itt maradunk és összegyűjtjük az összeset. Meggazdagodnánk belőle!

Eddig hallottam a beszélgetést, mivel felosontam a lépcsőn. Megálltam a fürdőajtó előtt és fülemet az ajtóra tapasztottam. Nem folyik a víz. Nincs mozgolódás. Már nincs bent?

Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az kulcsra volt zárva. Francba. Mit csinál bent?!

- Jongdae? – szóltam, hátha válaszol. Nem történt meg. Még egy párszor megpróbáltam, de nem történt semmi. Kezdtem ideges lenni.

- Jongdae! – dörömböltem az ajtón egy ideig, majd tovább füleltem.

- Nincsh semmih bajh. – hallottam meg nagyon halkan erőtlen hangját. Biztos, hogy van valami.

- Nyisd ki az ajtót, kérlek.

- Nem tudomh. – kezdett el szipogni. Mégis mi a francot csinált?

- Várj, sietek vissza. – mondtam, majd lerohantam a földszintre. A konyhába sprintelve megtorpantam és megköszörültem a torkomat.

- Ig-igen? – vált el Yixingtől kipirosodva Myeon. Egy dudorodással a nadrágján. Elég naggyal. Mindegy, nem akarom tudni.

- Van pótkulcs a fürdőhöz? – érdeklődtem.

- Nincs.

- Van. – mondta egy időben vele Xing.

- Mi van? – nézett rá felháborodva párja.

- Valahogy be kell jutnom, ha neked épp Yixing-ellenes napod van és távol akarsz maradni tőlem.

- Te szemét!

- Ide adnád, még mielőtt összekaptok? – kérdeztem.

- Persze. – húzta elő az egyik konyhafiókból és odaadta nekem.

- Ezért még rohadtul meg foglak-...

Nem voltam kíváncsi a veszekedésükre, ezért felrohantam és konkrétan berontottam a fürdőbe. Dae sápadtan feküdt a kabin előtt, amiben a hányás lassan folyt le.

- Jongdae?! – húztam fel ülő helyzetbe ijedten.

- Mondtam, hogy nincs semmi baj. – suttogta könnyes szemekkel és karjaimba kapaszkodott. Mégsem volt olyan erős a fogása, mint máskor.

- De van. – néztem újra a kabinra. – Már jobban vagy? – figyeltem újra rá.

- Az számít, ha már nem érzem úgy, hogy legszívesebben kihánynám a beleimet? – kérdezett vissza.

- Igen? Bár... Nem tudom. – hajoltam fejéhez és megszagoltam a haját. – Megfürdetlek, jó?

- Szóval büdös vagyok. – bólintott egyet lassan.

- Nem! Én így is szeretlek. – öleltem gyengéden magamhoz. – Csak nem akarom, hogy te rosszul érezd magadat, amiért sokan fintorogva néznek rád.

- Lehet te is köztük leszel. – motyogta.

- Jongdae! Nem leszek köztük! És tudod mit? – hajoltam el az ölelésből, hogy ajkaira hajoljak, de oldalra fordította a fejét, ezért csak egy puszi sikerült.

- Ne. Felfogtam. Nem akarom, hogy te is rosszul legyél.

Rámosolyogtam, amit ő lehunyt szemekkel viszonzott. Lassan megemeltem a testét, betettem a kádba és megnyitottam a csapot. Ügyeltem arra, hogy ne legyen forró, de ne is legyen túl hideg. Samponnal megmostam fekete tincseit és hátát is jól megdörzsöltem.

- A többi menni fog? – kérdeztem, mire bólintott és mosakodni kezdett. Én addig a zuhanykabinhoz mentem és vízzel próbáltam lemosni a hányást. Rengeteg időbe beletelt, mire kész lettem. Felnéztem volna Daere, de megakadt a szemem egy fehéres csíkon. Összeráncolt homlokkal néztem a fiúra, aki éppen a kádból mászott ki szép lassan. Mikor két lábán megállt, rám pillantott, majd a foltra és lehajtotta vörös fejét. Egy pimasz mosollyal azt is lemostam, elzártam a vizet és Daehez sétáltam.

- Szóval kiverted? Mond csak, kire gondoltál, baby boy? – nyálaztam be ajkaimat.

- El ne kezd! – háborodott fel és elnézett rólam. – Nem is sejted, milyen jó érzés lehet műfasszal a seggedben felébredni, hogy aztán a hetek óta nem látott állítólagos barátod felcipeljen a lépcsőn. Testi kapcsolat! Tudod, mi az, igaz? Képeld el, mennyire fájhatott!

- Megmasszírozzam? – suttogtam a fülébe.

- Minseok!

[Hé... Pszt... Lesz ma egy os az exo one shotos könyvemben, ha valakir érdekel.... 🤭🤭🤭
YA! Még mielőtt elfelejtem. Nem lesz maraton, mert az elmúlt hónapokban nem voltam nagyon a helyzetek magaslatán🙄🙄úgyhogy sajnálom... Ha valakit esetleg ez felvidít: az Ekae (Exo Kísért Az Erdőben) előtt lesz egy Sekai, ha még nem mondtam, plusz az "Azt mondtad, szeretsz" os-ből lehet, lesz egy nagyon rövid könyv is😅😅😅😅remélem, nem baj... ]