Kim Jongdae szemszöge

Én, kis naiv még azt hittem, hogy az egyszeri alkalom volt. Hogy is szokták mondani? Ja, igen, meg van. Meg a lófaszt azt. Tegnap megint kikötözött, ami miatt most még jobban fájnak a csuklóim. Minden nap. Minden egyes nap minimum egyszer megbasz. Mert ezt mindennek lehet már nevezni, csak szeretkezésnek nem.

Gondolataimból a mobilom csörgése rántott ki. Igen, kaptam telefont Minseoktól, valami csúcs-szuper izét, de én csak telefonálásra használom.

- Igen? - szóltam bele és reméltem, hogy nem lehetett hallani a hangomon, hogy feszült voltam.

- Semmi szia? Most szomorú vagyok.

- Szia Minseok, mit szeretnél?

- Ah, sokkal jobb! Szia, Dae. Bejönnél a bázisra? Még a régiben vagyok.

- Van új is? - csodálkoztam.

- Nem, csak poénból mondtam, hogy régi. Persze, te buta! Na, gyere. Negyed óra múlva legyél itt. - tette le, még mielőtt válaszolhattam volna neki. Megpróbáltam felhívni, de kinyomta. Idegesen sms-t küldtem neki.

Fürdök. És nem fogok sietni.

Másodperceken belül érkezett is az üzenet.

Minnie
Kuldj kepet

Lehunytam a szemeimet. Megint kanos. Ezért akarta, hogy menjek be. Megint meg akar baszni. Letöröltem egy könnycseppet és visszaírtam neki.

Nem látszódna semmi a habtól.

Hazudtam neki. Tisztán látszódott volna minden, de nem akartam küldeni neki. Kinézem belőle, hogy emiatt hazajön.

Minnie
Par nappal ezelott szoltal hogy elfogyott. Azota meg nem vasaroltunk. Na kuld😉

Bazdmeg! Túl okos. Miért is hittem volna, hogy beveszi? Remegő kézzel csináltam egy fotót a testemről. Próbáltam minél többet mutatni, mert tudtam, hogy csak így lesz elégedett és abban is reménykedtem, ezzel befejezi. A küldés gombra nyomtam, letettem a telefont és nyugodtan hátradőltem. Azonban a telefonom rezzent egyet.

Minnie
Szepek a szivasnyomok. Ki is csinalta?😏

Minek kérdezel olyat, amire tudod a választ?

Minnie
Csak valaszolj

Megforgattam a szememet. Erre nem vagyok most vevő.

Menj dolgozni.

Minnie
Szoval elkuldesz? Akkor ne is gyere.

Minnie...

Nem úgy gondoltam.

Minseok?

Hyung, kérlek írj vissza.

Idegesen letettem a telefont, gyorsan megfürödtem, megtörülköztem és a hálóba mentem. Miután felkaptam magamra pár ruhát, megkértem Noonát, hogy vigyen el. Igen, szerencsétlen vagyok és nincs jogsim...

---

- Hol van Minseok? - léptem be a bázisra.

- Az irodájában. - válaszolt egy őr.

- A helyedben nem mennék be. - élezett egy kést Junmyeon.

- Muszáj.

- Te bajod. - tette le és egy pillanatra a szemembe nézett. Nem szánalmat láttam benne, hanem színtiszta aggodalmat.

Először nem értettem, miért.

Aztán értelmet nyert ez.

Alighogy beléptem az irodába, Minseok erősen a falnak lökött és nekem esett.

- Szóval elküldenél? - szorította meg a derekamat.

- N-nem. Csak gondoltam, dolgod van. És nem akartalak feltartani. - mentegetőztem.

- Hazudsz. El akartál küldeni. - mondta és felkapott.

Karjaiba kapaszkodtam és ijedten figyeltem, ahogy minden tárgyat lesöpör az asztalról, amik hangosan értek földet. Meglökte a felsőtestem, ami miatt hátra estem és bevertem a fejemet az íróasztal szélébe. Kezemet fájó pontomhoz tettem és észre se vettem, hogy időközben Minseok megkerülte az asztalt. Két kezemet összefogta, egy kötelet jól a csuklóimra szorított és kikötötte valahova a másik végét. Igen ám, de azt valami nagyon szar helyen csinálta, mivel egy, kifeszült a testem, kettő, a karom kezdett zsibbadni.

Felhúztam a lábaim, annak a célnak az érdekében, hogy megakadályozzam a cselekedeteit, de ő erőszakosan lerántotta azokat. A nadrágomat és a boxert is lehúzta rólam, majd megnyalta a száját.

- Ah, rohadt szexi vagy. - hajolt az egyik lábamhoz és sokszor beleharapott. Ezt a másikkal is megismételte, így nem volt a testemen olyan hely, ahol nem lett volna egy lilás-pirosas folt.

Láttam, hogy előkészítés nélkül akart behatolni, mire megrúgtam. Nem akartam, de muszáj volt.

- Ez nem volt szép. Nagyon nem volt szép. - ingatta a fejét.

A levegőt kapkodva figyeltem minden mozdulatát. Megragadta az oldalamat és megfordított, amitől jobban fájtak a karjaim. De ez semmi nem volt a következőkhöz képest. Ötletem se volt, hogy mivel, de csapkodni kezdte a fenekem. Kibaszottul csípett és fájt. Megeredtek a könnyeim és próbáltam kiszabadulni.

- Minseok! Hyung, el-ah! Elég! Fáj! - könnyeztem.

- Fájjon is. Megérdemled! - csapott az előzőeknél is nagyobbat fenekemre.

- Gyorsan megfürödtem és iderohantam! Ez a hála?! - ordítottam zokogva.

Válaszra sem méltatott. Helyette elém sétált, letolta alul a ruháit és hajamnál fogva megemelte a fejemet.

- Nyisd ki azt a gyönyörű szádat. - utasított vigyorogva.

Felnéztem rá. Csillogtak a szemei. Hirtelen nem is éreztem magamat a "pasijának". Sokkal inkább a kurvájának.

- Nem hallod?! - tűnt el a mosolya.

Elnyíltak remegő ajkaim, de ő meg sem várta, hogy nagyra nyissam, belém nyomta magát. Összeszorított szemekkel tűrtem és ügyeltem arra, hogy ne tudjon mélyre hatolni. Azonban háta rántotta a fejemet, amitől fájdalmasan akartam felnyögni, de ez nem jött össze. Farka annyira mélyre csúszott, hogy nem kaptam levegőt. Ondóját elengedte és lihegve kihúzódott a számból. Fejem előre bukott és köhögésbe kezdtem. Félig lehunyt szemekkel láttam, hogy élvezete nyálammal együtt a padlóra folyik és a köhögéssel egyre több jelenik meg. Ívbe feszült a hátam, mikor semmilyen figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Észre se vettem, hogy megkerült.

- Minseok! Állj le! Fáj!

- Fogd be. - hajolt a fülemhez és valamit a számra kötött. - Vagyis. Hajrá, ha ebben a szájpecekben is tudsz majd beszélni... Akkor le a kalappal előtted. - húzta meg olyan erősen, hogy az arcom is elkezdett fájni.

Nyöszörögve próbáltam kibírni, ahogy minden lökésénél valami fájdalmat éreztem. A fenekembe mindig. A medencecsontom néha neki ütközött az asztal széléhez. A csuklóim már az elejétől fogva lehorzsolódtak, most már véreztek is. Szám pedig majd szétszakadt, annyira fájt. Zokogtam.

De nem állt le.

És az nem az utolsó menet volt.

---

- Oké. Jongdae. - állította meg a játékot Baek és felém fordult Chanyeol ölében. - Mi a baj?

- Nincs semmi gondom. Folytathatjuk. - néztem előre, a tévére.

- Jongdae! - fogta meg az államat és maga felé rántott.

Még ő is erősebb nálam. Ezt Baek is észrevehette, mert elengedett és bocsánatkérően nézett rám.

- Jongdae. Egy ideje más vagy. Érzékenyebb vagy és elég csöndes is. Történt valami? - kérdezte aggódva.

- Tényleg nem történt semmi. - igazgattam meg a pulóverem ujját, hogy lehorzsolt csuklóim biztosan ne látszódjanak. A saját pulóveremet. Még ez se tűnt fel Minseoknak. Hogy a sajátomat vettem fel az övé helyett.

- Dae.

- Baek. Semmi. - próbáltam a leghihetőbben hazudni, de lássuk be, Baekhyun ellen lehetetlen.

- Szabad? - nyújt felém Chanyeol.

- Mit?

Meg se várta engedélyemet, megfogta a pulóverem ujját és feljebb húzta. Sikerült elütnöm és arrébb csúsztam. Megigazítottam a ruhát és a tévére néztem.

- Játszunk tovább. - szorítottam meg erősen a kontrollert.

- Megerőszakolt. - jelentette ki Chanyeol.

[Sziasztok! Még péntek van! 🤣🤣🤣🤣 És öhmm... Ígérem lesznek boldogabb részek~! 💕💕]