Kim Minseok szemszöge

Jongdae állapota eléggé ingadozó. Az egyik pillanatban annyira beteg, hogy még a kisujját is alig mozdítja meg, a másikban meg rohangál a házban, mert szerinte jól van. Noona viszont mindig tesz a homlokára hideg rongyot, így olyan, mintha egy indián szaladgálna a lakásban.

Sajnos a karácsonyban sem volt semmi különleges, azon kívül, hogy filmeket néztünk összebújva. Utána természetesen két pofára tömtem a gyógyszereket, hogy ne kapjam el tőle. És sikerült elkerülnöm, hogy lebetegedjek.

A munkával kapcsolatban pedig... Nem jutunk sehova és ez kezd egyre jobban felidegesíteni. Pedig még Chanyeol is beszállt és segít. De semmi. Mintha felszívódtak volna. Négy rohadt banda nem tűnhet el csak úgy!

Hazaértem, levettem a kabátomat, cipőmet és elindultam a háló felé. Viszont Noona megállított.

- Alszik. Megint visszaesett.

- Nagyon rosszul van? - fújtam ki feszülten a levegőt.

-Sajnos, igen. Veled akart aludni, de mondtam, hogy későn érsz haza. - magyarázott.

- Rendben, köszönöm. - mentem inkább a fürdő irányába.

Zuhanyzás helyett, most egy hosszabb fürdést választottam. Gondoltam, ha belefekszek a meleg vízbe és lazítok egy kicsit, lenyugszom. Hát, nem így történt. Ahogy próbáltam kiüríteni a fejemet, annál több gondolatom volt. Emiatt negyed óra múlva kiszálltam a kádból. Hajamat gyorsan megszárítottam és meztelenül mentem a hálóba, mivel én szerencsétlen, megint nem vittem magammal boxert.

Hogy nem tűnt fel semmi! Noona is mindig megengedte, hogy bemenjek hozzá, bármilyen beteg volt.

Megtorpantam a nyitott ajtóban és a kilincsre szorítottam, míg kitágult szemekkel néztem az ágyra.

- Jongdae?! Mit csinálsz? Neked pihenned kéne! - szóltam rá idegesen.

Kihúzta magából az ujjait és felült. Lassan elmosolyodott és nyávogott egyet. Mine. Mégis hol szerezte ezeket a cuccokat?!

Lemászott az ágyról és elém sétált. Még feszültebben álltam ott és hátra tettem a kezemet. A másik, az még mindig a kilincset szorongatta.

- Dae, vedd le ezeket.

Fejét rázva nyávogott egyet és testemen végig simítva leguggolt. Időm se lett volna ellökni, mert mire leesett, hogy mire készül, már bekapta merevedésemet.

- Jongdaeh! - fogtam meg másik kezemmel is a kilincset. - Elég! Ah! Bazdmegh! Daeh!

Nem akarta abbahagyni, én pedig már remegtem. Nem akarom bántani. De a kinézete is meg, hogy most rohadt ideges is vagyok...

Túl jól csinálja. Elkezdtem mozogni, mire hátrébb hajolt. Elengedtem a kilincset és farkamra nyomtam teljesen a fejét. Félig lehunyt szemekkel mozgattam a csípőmet. Dae a combjaimra fogott, de nem tolt el. Nagyobbra próbálta nyitni a száját. Egyik pillanatban sikerült nagyon mélyre löknöm, mire rám harapott. Mélyen nyögve eresztettem el spermáim és lenéztem rá. Könnyezett.

Kihúzódtam belőle, talpra állítottam és magamhoz öleltem.

- Bocsáss meg. - suttogtam és fejét simogattam, mivel hátát a bőrszíjak miatt nem tudtam.

- Folytassuk. - hajolt a számra.

Csodálkoztam rajta, ahogy az előbbiek ellenére sem hátrált meg. Ajkaimat falta, viszont én nem voltam képes viszonozni. Kezemet fejéről fenekére tette és elvált.

- Meggyógyultam. Nincs semmi bajom. Vezesd le az idegességed. - túrt bele a hajamba.

- Dae. Nem akarlak bántani.

- Kötözz ki. Csináld durván. Kibírom. - mondta elszántan.

- Dae.

- Sh! - tette ujját a számra. - Látod ezt? - emelte feljebb a fejét.

Bólintottam. Már az elején szemet szúrt az a nyakörvszerűség.

- A tiéd vagyok. Egy ilyen miatt nem fogok szakítani.

- Akkor sem teszem meg. - mondtam, miután elvettem kezét a számról.

- Rendben. - fordult el.

Túl egyszerűen "adta fel". Valamit csinálni fog. Figyeltem, hogy a párnák közé telepszik, mint egy cica. Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy egy műpéniszt dug fel magának. Sóhajtozva megállt és rám pillantott.

- Te is lehetnél. - nyelt egyet.

Vérem megint megindult lefelé és idegesen ajkamra haraptam. Dae fent tartva a szemkontaktust, fenekéhez nyúlt és mozgatni kezdte magában azt.

- Fejezd be. Kérlek. - szóltam rá.

- Nem, mí-ah! Míg nem megyek elh! - csúszott lejjebb, szélesebb terpeszbe tette lábait és úgy nyögdécselt.

Vettem egy mély levegőt, majd odamentem hozzá, kivettem a kezéből és kirántottam a műpéniszt.

- Minseokh! - szólt rám idegesen.

Ajkaira martam, összecsukódott lábait szétnyitottam és így másztam fölé. Hajamba túrt és szenvedélyesen csókolt. Bepozicionáltam magam és tövig behatoltam. Elhajolt és felsikított. Hoppá. Egyből teli találat.

Őrült módjára mozogtam benne, amitől ő felváltva sikított az élvezettől és a fájdalomtól, miközben a lepedőt markolászta.

Lelassítottam, a felsőtestéhez hajoltam és erősen beleharaptam a bőrébe. Még egy párszor megismételtem ezt, a teste különböző pontjain. Nyakához hajoltam és erősen kiszívtam ott, majd megálltam minden mozdulatomban. Megvártam, míg lihegve rám néz és arcához hajoltam.

- Őszintén. Fáj? - kérdeztem.

- Nem és csinálj még olyanokat, kérlek. - nyelt egy nagyot.

- Nem arra gondoltam. Itt. Fáj? - simítottam a fenekére.

Nem válaszolt. Csendben szuszogott. Nem is csodálom. Még el se ment.

- Jongdae...

- Ha azt mondom, hogy igen, akkor be fogod fejezni. De! - intett csendre, mert mondani akartam valamit. - Ne hagyd abba. Azt mondtam, egyszer kibírom.

- Dae...

- Hyung. - nézett mélyen a szemeimbe, majd megnyalta az ajkait és eltátotta azokat.

- Jong-...

Még a neve is belém szorult, mikor meglökött, majd rám ült, két értelemben, és mozogni kezdett. Nyögve a csípőjére tettem a kezemet és figyeltem az arcát. Egy idő után lelassult és remegni kezdett a teste. Egyik tenyerével megtámaszkodott mellkasomon, míg másikkal nemességéhez nyúlt és húzogatni kezdte a bőrt.

Elvettem onnan a kezét és úgy fordultam meg, hogy közben kihúzódtam belőle. Jongdae értetlenül pislogott rám, de én nem foglalkoztam vele, csak leszálltam az ágyról.

- Hol van az a táska? Tudom, hogy Laynél voltál. Biztos küldött valamit.

- A szekrény aljában van. - nyúlt megint magához.

- Vedd el onnan a kezed! - parancsoltam rá, mire ledermedt.

Kinyitottam a szekrényt, kivettem a táskát és átkutattam. Felcsillantak a szemeim, mikor megláttam a keresett dolgokat. Kivettem belőle a szíjakat és egy bilincset, majd visszamentem hozzá.

- Min-minseok? - hátrált meg egy kicsit.

- Sh. - csókoltam meg, miközben háta mögött rátettem a bilincset csuklóira.

- H-hyung. - suttogott a csókba.

Nem figyeltem rá, helyette a nyakörvre illesztettem az egyik szíjat és hátra löktem. Az ágyhoz kötöztem és ajkaira martam ismét. Mellbimbóit kezdtem el csipkedni, mire felnyögött.

- Minseokh. - szorította össze a szemeit.

- Igen? - hajoltam nyakához és csókolgatni kezdtem.

- Fájt az előbb. - nyöszörgött.

- Azt mondtad, hogy kibírod, nem? Baby boy... - rántottam magam felé állánál fogva. - Nem szereted betartani az ígéreteidet? - dugtam be egyszerre három ujjamat, mire oldalaimhoz szorította a lábait.

- De... De h-hyu-ah!

Nyögdécselve lehunyta a szemeit, ezért én megint felsőtestéhez hajoltam. Körbe harapdáltam a szíjak körül, néha megszívva a bőrét. Váratlanul azonban elment. Lihegve nézett rám, én pedig lassan kihúztam az ujjaimat.

- Megengedtem? - markoltam erősen a hajába.

- N-nem. - nyelt egyet. - S-sajnálom.

- Ezért most szépen megfordulsz. - fordítottam a hasára és mivel nem tudott kezeivel támaszkodni fejét a párnák közé ejtette. - Nem jó. - fogtam meg a haját és úgy húztam hátrébb. - Ha a párnákba nyögsz, csináld hangosan, mert hallani akarom. Baby boy. - haraptam a végén fülébe, mire felnyögött.

- Hyung, csináld. - tette szét jobban a lábait.

Elengedtem a tincseit, így visszaesett a mellkasára. Félgömbjeire simítottam és nem bírtam ki, hogy ott se jelöljem meg. Mikor elhajoltam fenekétől, az tele volt pirosas-lilás foltokkal. Vékony derekába kapaszkodtam és megint tövig hatoltam.

A párnák ellenére is hallottam hangos nyögéseit. Kezei ökölbe voltak szorítva és ujjai teljesen elfehéredtek.

Mikor éreztem, hogy közeledek a végéhez, közelebb húzódtam hozzá és erősebben hatoltam belé.

Fel sem tűnt, hogy már nem hallottam a hangját.

Csak az számított, mikor orgazmusomat elérve teljesen elgyengültem és lenyugodtam. Kihúzódtam belőle és elengedtem derekát, mire az ágyra esett. Láttam, hogy elöl kicsit megemelkedett és köhögni kezdett.

Pislogtam párat, hogy magamhoz térjek és egyből mellé másztam. Megemeltem felsőtesténél és megláttam a vörös fejét, ahogy felváltva köhögött és kapkodta a levegőt.

Fénysebességgel szedtem le a nyakáról azokat és magamhoz húztam.

- Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg! Sajnálom. Nem akartam. - öleltem át fél karral, miközben másik kezemmel simogattam az arcát.

Csak megrázta a fejét és nagy levegőket vett.

Láttam, hogy a szíjak megnehezítették a légzését, ezért azokat is leszedtem róla a bilinccsel együtt. Lelöktem a takaróról a cicafület, ami az aktus közben esett le róla, majd magunkra terítettem.

- Bocsáss meg. Üss meg. Kérlek, üss meg, de ne mond rám megint, hogy Jongin vagyok.

Szorosan lehunytam a szemeimet és vártam a pofont, de helyette puha kezével arcomra simított. Megemeltem szemhéjamat és érdeklődve, de egyben félve rápillantottam.

- Nem mondom, de te se tűnj el reggel. - suttogta, viszont így is rekedt volt egy kicsit a hangja.

- Nem fogok. Ígérem. - öleltem magamhoz szorosan.

[Hello~!! Itt vagyok, nem tűntem el - annyira - just... Nem fogok nyafogni, akit esetleg érdekel a problémám, írjon rám.😅😅]