Kim Jongdae szemszöge

- Esküszöm, ha megint kilöksz a pályáról, megjárod! - nyomkodta idegesen Baekhyun a kontrollert.

Az autóm megcsúszott, Baek pedig pont akkor akart előzött, ezért kilöktem.

- Véletlen volt, esküszöm! Megcsúszott az autóm!

- Na meg a jó édes anyám, az csúszott meg! - kezdte el csikizni az oldalaimat.

Alig kaptam levegőt a sok röhögés miatt. Aztán jött a megmentőm. Chanyeol személyében. Felkapta rólam Baekhyunt és a kanapéra dobta.

- A rossz fiúnak bünti jár. - hajolt arcához és ajkaira mart.

Nem figyeltem rájuk. Már hozzászoktam. Kezembe vettem a kontrollert és tovább játszottam. Baekhyun is helyet foglalt mellettem és bocsánatkérően nézett rám.

- Jaj, ne csináld már! - ráztam nevetve a fejemet. - Ti házatok, azt és akkor csináltok, amikor akarjátok! Annak örülök, hogy itt maradhatok. - mosolyogtam.

- Sajnálom, hogy ennyire hülye volt. - ült le mögénk Chanyeol.

- Ő veszített csak. Aznap este a szexshopban szerzett cuccokat akartam felvenni. - árultam el nekik.

- Cutedae lettél volna. Vagy sexydae? - gondolkozott el Baekhyun.

- Mondtam már, hogy ne mixeld a nevemet a szavakkal! - löktem meg lábammal.

- Most miattad lementem a pályáról! - fújtatott.

- Ovisok.

Egyszerre nyomtuk meg a pause gombot és hátra fordultunk.

- Parancsolsz? - kérdeztük szinkronban.

- Semmi! - emelte föl a kezét ijedten.

- Rendben. - mosolyogtunk rá és visszatértünk a játékhoz.

---

- Chanyeol~! - nyafogott mellettem, vagyis rajtam Baekhyun.

- Igen? - lépkedett hozzánk. - Mégis mit csináltok?

Fejemet lelógattam a kanapéról és úgy figyeltem Chanyeol értetlen tekintetét.

- Egymáson fekszünk, nem egyértelmű? - támasztotta Baek az állát a mellkasomra.

- Elég közel vagytok... Na mindegy. Mit szeretnél?

- Menjünk karácsonyi vásárba! Soha nem voltam olyanon! Kérleek! - bigyesztette le az ajkát.

- Öltözzetek.

- Ez az! - pattant le rólam, majd maga után húzva felszaladt az emeletre.

Pár perc múlva már jól felöltözve álltunk Chanyeol autója mellett, mikor Baekhyun telefonja csörögni kezdett.

- Channie~! Ismeretlen. - mondta a kiérkező párjának. Ő elvette és fogadta a hívást, míg én hátra, Baek pedig előre ült az autóban.

- Igen, elmegyünk. Igen, Jongdae is jön velünk. Nem, nem jöhetsz. Nem érdekel. Az sem. Leszarom. És ne hívogass minket. - nyomta ki. Figyeltem, hogy fekete listára teszi a számot.

- Ő volt az? - kérdezte Baek.

- Ja, megint jött a baromságaival. Mindegy, tudok egy kisebb és nyugisabb karácsonyi vásárt, csak az másfél órára van, szóval addig aludjatok.

Milyen lenne vele a karácsony? Meghitt este? Összebújva? Sütit eszegetve? Vagy romantikázna velem? Nem! Kim Jongdae! Egy nővel volt. Lehet őt baszva tölti a karácsonyt. Könnyezve dőltem az ablaküvegnek és elaludtam.

- Büdös kurva! Mit keresel itt?! - karolta át egy arctalan nő derekát Minseok.

- Én...én...

- Igen? Azt mondtad, nem tudok semmit tenni, hogy újra belém szeress! Tessék. Akkor túllépek rajtad. - hajolt oda, hogy megcsókolja a nőt.

- Szeretlek! Szeretlek... Sajnálom. - suttogtam, lehajtottam a fejemet és sírni kezdtem. Összeszorítottam a szemeimet és leguggoltam. Legyen ennek vége! Meg akarok halni!

- Ne halj meg. - mondta halkan Ő és karjaimra simított. - Ne hagyj egyedül.

Megemeltem a fejem, hogy szomorú arcára nézzek. Az a nő eltűnt. Körülöttünk is megváltoztak a színek. A sötét vörös helyett kékes-fehéres köd volt.

- Vissza akarok menni a múltba. Nem akarok semmi sértőt mondani neked. Azt akarom, hogy boldogok legyünk. - könnyeztem. - Hogy szeressük egymást.

Minseok magához húzott és szorosan megölelt.

- Ébredj fel. - mondta.

- Hallod! Dae! Ébredj! Itt vagyunk! - bökdöste a vállamat izgatottan Baekhyun.

Kinyitottam a szemeim és körbe néztem. Gyönyörű fényfüzérekkel volt kidíszítve minden. Bárcsak Minseok is látná ezt!

- Kiszállás! - parkolt le Chanyeol és kimászott az autóból.

Baekhyunnel követtük, viszont én gyorsan megtöröltem a szemeimet, a sapkámat jól a homlokomra húztam és a sálat is az orromig toltam fel.

- Bankot rabolni készülsz? - nevetett Baekhyun, de mikor a szemembe nézett, megállt a röhögésben. - Vegyünk forró csokit. - mosolygott rám kedvesen.

Mögöttük sétáltam és figyeltem, hogy vidáman beszélgetnek egymással. Kézen fogva. Nem szóltam rájuk, hiszen nekik ez az első karácsonyuk együtt. A bódé előtt beálltunk a kicsiny sorba és míg várakoztunk, szememmel nézelődtem. Mindenhol boldog párok álltak, ültek, koriztak, ettek, ittak, beszélgettek és...csókolóztak. Ami a legfontosabb; egymással foglalkoztak.

Hirtelen Baekhyun jelent meg az arcom előtt egy bazinagy mosollyal. Feltartotta a poharamat, mire egy köszönömmel átvettem tőle.

- Kérsz tőlem csókot? Akkor teljes lesz a napod? - ajánlotta fel.

- Hé! Az még oké, hogy a házamban laksz meg egyebek, de kérlek a pasimat ne vedd el. - ölelte át hátulról Chan és lebiggyesztette az ajkait.

- Uramisten! Mióta tud ilyen aranyos lenni? - tettem szám elé a kezemet csodálkozásképpen.

Mindketten kuncogni kezdek, ezért én is elengedtem egy széles mosolyt. A forró csokit kortyolgatva sétáltunk az árusok között. Egynél azonban megtorpantam. Krumplichips és minifánk. Gyerekkorom óta imádom azokat. Hasam korogni kezdett és nyálam is sűrűbb lett a finomságokat látva.

- Mennyit és milyet kérsz? - állt mellém Chanyeol.

- N-nem kell. - ráztam meg a fejem.

- A sima sós krumpli és az eper öntetes fánk a kedvence. - mosolygott Baekhyun.

Chan bólintott és beállt a sorba. Mi Baekkel addig odébb sétáltunk, hogy ne legyünk útban.

- Tényleg nem kell venni. - ráztam a fejemet.

- De kell. Keveset eszel. Legalább majd azokat eltünteted. - villantotta ki fogsorát.

Viszonoztam a gesztust, majd kiittam a poharam tartalmát és odébb sétáltam kidobni.

Akkor kezdődött minden, mikor visszahúztam a kezemet a kukától. Egy golyó repült el előttem. Majd egyre több. Sikerült kapcsolnom és fedezékbe ugrottam. A nyugodt estét hangos lövöldözés zavarta meg. Mindenfelől sikításokat lehetett hallani. Az emberek eszeveszettül rohangáltak. Menekültek. Én pedig remegő lábakkal gubbasztottam egy pult mögött.

Hirtelen abbamaradt a lövöldözés. Léptek hangja. Szívem olyan gyorsan vert, azt hittem, amiatt fogok lebukni. Egy fekete ruhás beugrott mellém a pult mögé és befogta a számat. Végig pörgettem az összes lehetőséget a fejemben, de mindegyik egy dologgal végződött. A halállal.

Összeszorítottam a szemeimet és vártam a végzetem. Azonban ahelyett egy kezet éreztem meg, ami az arcomra simított. Kipattantak a szemeim és az előttem lévőre néztem, akinek már le volt húzva a maszk a szájáról. És kit láttam magam előtt? Na kit?

- Ne érj hoz-...! - löktem el magamtól, de felém mászott és befogta a számat.

- Sh! Nem érdekel, hogy most utálsz vagy sem, de ha nem akarsz meghalni, nyugton maradsz. Világos? - ordított rám suttogva.

- Inkább a halál, minthogy veled legyek! - válaszoltam ugyanabban a hangnemben, kimásztam alóla és felálltam, hogy elmenjek.

Alig álltam a pult mögött három másodpercig, valaki lőni kezdett. Minseok felpattant és lelökött a földre, majd visszalőtt.

- Faszom! Kell neked ennyire makacsnak lenned! - ült le és vállára tette a kezét.

- Nem kértelek meg, hogy védjél meg. Szívem szerint megdöglenék a francba. - néztem rá.

- Ezt most azonnal szívd vissza. - bökött felém.

- Különben? - vontam fel jobb szemöldököm.

Idegesen kicserélte a tárat, majd felállt és kiment a búvóhelyről. Összefont karokkal néztem utána. Seggfej.

Megint lövöldözésbe kezdtek. Leraktam a kezeimet, hogy négykézláb kilessek. Már épp megindultam volna, mikor fejmagasságban megpillantottam egy vérfoltot. Egyből magamra néztem, de sehol nem véreztem. Aztán eszembe jutott, hogy Minseok pont ott kapaszkodott meg, hogy felálljon. Ijedten ugrottam talpra és kezdtem el keresni őt. Chanyeolt ugyan megtaláltam, de őt nem láttam sehol.

- Maradj ott! - ordított rám Chan.

Én viszont nem hallgattam rá. Bódétól bódéig rohangáltam és kerestem Minseokot. Váratlanul megfogták a vállamat.

- Azt mondtam, maradj ott! Ebből mi nem érthető? - kérdezte kicsit dühösen Chanyeol, mellette pedig egy rémült Baekhyun figyelt.

Hát igen, nem gondoltuk volna, hogy ez a nyugis vásárhely lőtérré alakul.

- De Minseok vérzik!

- Nem lesz baja. Gyere vissza az autóhoz. - fogta volna meg a karomat, de elsprinteltem onnan. Kapkodtam a fejem, hogy merre lehet, mikor egy fekete ruhást vettem észre. Nem tudtam eldönteni, hogy az ő volt-e vagy sem, ezért követtem.

Aztán jött a baj. Valaki megfogta a bokám és nem eresztett el. Lenéztem és kikerekedtek a szemeim. Vérben feküdt egy fegyveres és éppen a pisztolyát kereste. Nem tudtam kontrollálni magam. Mikor rám emelte véres tekintetét, magától nyílt ki a szám és sikítani kezdtem. Rohadt ijesztő volt. Utána pedig kapott egy golyót a fejébe. Hálásan fordultam meg... Igen, viszont én kis naiv azt hittem, Chanyeol követett. Aztán a ruha miatt azt, hogy Minseok az. Mindkét esetben tévedtem.

Alkarja és bicepsze közé szorította a fejemet, ezzel kicsit nehezítve a légzésemet. Karjába kapaszkodtam és próbáltam eltolni, de semmit sem értem el a gyenge kezeimmel. Pisztolyt tartott a halántékomhoz és kihátrál velem egy nyílt térre.

- Látod, ki van nálam?! Gyere elő! - ordított a maszkja mögül. - Ügyes. Most tedd le a fegyvereidet.

Felé fordult velem. A fényeknek hála láttam, hogy bal vállán megcsillant a piros folyadék. Tényleg vérzett. Miután letette az összes fegyverét, felemelt kezekkel megindult felénk.

- Ti engem akartok megölni, nem őt. Engedd el.

- Miért tenném? Tudod, milyen pletykák keringenek róla? Hogy baszott jó az ágyban! Inkább kinyírlak és őt megtartom. - emelte Minseok felé a fegyvert.

Nem gondolkoztam. Csak cselekedtem. Hátra lendítettem a fejemet és így eltaláltam az arcát. Elengedett, mire előre estem és köhögni kezdtem. Hátra néztem és láttam, hogy verekedni kezdtek. A fegyver hozzám volt közelebb. Az az ember Minseok fejét is megfogta, majd másik kezével a pisztolyért nyúlt. Én gyorsabb voltam. Kicsit szédelegve, de felálltam és rá irányítottam a cső végét.

- Engedd el! És nem mondom még egyszer! - ordítottam rá.

Nem akarta azt tenni. Minseoknak már teljesen lila volt a feje. Meghúztam a ravaszt. Elengedte őt és saját vállához kapott. Nem mozdultam, továbbra is ráfogtam a fegyvert.

- Add ide. Megteszem én. - csúsztatta kezét az enyémre.

- Nem! Üsd ki. Lehet többen vannak. - engedtem le a magam mellé a fegyvert.

Egy ideig a szemembe nézett. Gondolom azt hitte, így megváltoztatom a döntésem. Rosszul hitte.

- Add ide és...

- Nem!

- Hallgass végig. Azzal leütöm. Sokkal erősebb nálam. - nyújtotta ki a kezét.

Odaadtam neki és figyeltem, hogy tényleg azt teszi-e. Meglendítette a jobb karját és fejbe vágta, majd füléhez nyúlt és egy tetőre nézett.

-Junmyeon! Mégis mi a franc történt veled?! Le kellett volna már lőnöd ezt a faszt! - mondta ingerülten.

Egy ideig hallgatott, gondolom koncentrált. Hirtelen arról a tetőről lezuhant valaki.

- Igen, láttam. Nem, nem haragszom.

[Sziasztoook! Remélem mindenkinek jól telt/telik a hete. (Én lebetegedtem. 😂😂) Anyway! Aki esetleg nem olvasta el a "Törölve lesz" részt, az kérem tegye meg.
Wow milyen hivatalos voltam.😂😂
Spoiler: lesz még olyan rész, ahol Baekchen játszani fog. 😂😂]