21. rész
Kim Minseok szemszöge
Feltűrtem az ingemet könyökömig és megálltam azelőtt az ember előtt.
- Egyszer kérdezem meg. Nem akarok kitérő választ. Sehunnak még hány embere akar megölni engem?
- Túl sok. Észre se fogod venni, mikor meghalsz. Lehet, hogy pont a szerelmed fog megölni álmodban. Hiszen ki akarna egy ekkora szart?! - köpött vért a cipőmre.
Ökölbe szorítottam a kezemet és eszeveszettül verni kezdtem a teste minden pontját. Valaki berontott, de nem szenteltem különösebb figyelmet ennek.
- Minseok állj le! - rántott le róla Chanyeol lihegve.
- Nem! Meg kell döglenie! - indultam meg megint, de ellökött.
- Jongdae itt van. - mondta.
- Mi? Hol itt? - váltottam egyből lágyabb hangnemre.
- Itt itt. A bunkerben itt. Ha sikerült megállítaniuk, akkor a folyosón vár. Ha nem akk-...
Elakadt, ijedten mögém nézett és gyorsan a vérző test elé állt. Hátra néztem és lefagytam. Jongdae rám, majd a véres kezeimre nézett és hátrébb lépett.
- Dae, meg tudom magyarázni. - indultam meg felé.
- Hazudtál. Azt mondtad, többször nem fogsz ölni! - hátrált ki a helyiségből.
- Nem halt meg! Csak kiütöttem! Állj meg! - kaptam el a kezét. - Honnan tudtad, hogy hol van a bunker?
- Nem számít! Csak az számít, hogy hazudtál! Engedj el a véres kezeddel!
Nem stimmelt nekem ez az egész. Soha nem mondtam meg neki, hogy hova járkálok. Valaki elárulta neki. Chanyeol nem tenné meg. Baekhyun sem tudott róla, hacsak Chan el nem árulta neki...
- Baekhyuntől tudod? - kérdeztem rá.
- És ha igen? Őt is megkínzod? Mondta, hogy ne jöjjek ide. De megtettem, mert nem tűröm, hogy hazudnak nekem. - mondta dühösen.
Mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak, de nem nagyon sikerült, mivel erősebben szorítottam a csuklóját.
- Csak a te érdekedben tettem. Meg akarnak engem ölni. Ha meghalok kinél fogsz élni, hm? Ki fog eltartani? Kihez fogsz odabújni, ha fázol? Ki fog védeni? Ápolni? Szeretni?!
Nem válaszolt, helyette elkezdett sírni. Baszd meg Kim Minseok, miért kell mindent elcseszned? Magamat szidva elengedtem a csuklóját és meg akartam ölelni, de elhátrált.
- Szóval ennyi vagyok neked. Egy ember, akit kötelességed eltartani. Elmegyek és nem lesz gond, jó? - törölte le durván a könnyeit.
- Megint kiforgatod a szavaimat. Jongdae. Meg akarnak ölni, de az is lehet, hogy az életemre törni. Ami azt jelenti, hogy a te életed is veszélyben van. Meg akarlak védeni, ha ez nem egyértelmű.
Lehajtotta a fejét és csuklóját dörzsölte. Hozzá léptem, hogy puszit adjak rá, de elhúzódott.
- Akkor életed végéig gyilkos maradsz? - nézett fel.
- Sehun is pontosan ugyanaz volt. Sőt. Rosszabb. Mégis vele akartál lenni.
- Megint vele jössz... Nem fogod fel, hogy ő már halott?! - ordított.
- Egy halott, akit szeretsz. Akiért sírsz éjszaka. Ne tagadd, tudom. És tudod, mit? Nem érdekel. Egy kibaszott hónap telt el a halála óta és te még mindig miatta sírsz. Mi ez, ha nem szerelem?
Elfordultam, majd Chanyeol mellett elhaladva visszasétáltam ahhoz az emberhez.
- Vizet neki. - parancsoltam, mire egy vödör folyadékkal az arcába, felébresztették. Belemarkoltam a hajába és hátra rántottam a fejét.
- Szerinted olyan könnyen megtörök? - villantotta ki véres fogait.
Elengedtem és orrba vágtam. A feje hátra esett, de csak nevetett. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Tudtam, hogy halálra verném, ezért inkább a kis irodámba mentem. Idegesen doboltam az ujjammal, majd olyan jutott eszembe, ami mióta Jongdaet ismerem, soha. Előhúztam a papírokat és válogatni kezdtem köztük. Megálltam az egyiknél és áttanulmányoztam. Tökéletes. Szóltam az egyik emberemnek, mire ő idehozta nekem.
- Yeon, igaz? - néztem a meztelen lányra. Egyáltalán nem indított be, pedig voltak domborulatai. És nem is kicsik.
- Igen, uram.
Semmi félelem a hangjában. Ez tetszik. Magamhoz invitáltam, mire elém sétált.
- Felejtess el velem valakit. - utasítottam.
Az ölembe ült és az ajkaimra mart. Egyáltalán nem hasonlított Daere. De akartam. Az étkezős eset óta nem szexeltem. És már rohadtul hiányzott a testi kapcsolat. Viszont Jongdae erre nem alkalmas. Nem szeret. Le se szar.
A lány nyakát kezdtem el harapdálni. Hangosakat nyögött. Túl gyenge, nem bírja a teste. Dae sokkal jobb.
Felkaptam a, Jongdaehez viszonyítva, kicsit nehéz testét. Mondjuk Dae azért könnyű, mert alig eszik. Ledobtam az asztalra, mire nyekkent egyet, de nem tiltakozott. Tovább harapdáltam a testét és leszorítottam kezeit a falapra. Azonban mikor elérkeztem ahhoz, hogy behatoljak, képtelen voltam rá.
Megcsalnám őt. De hiszen ő is megtette!
- Nem csinálod elég jól. Még mindig nem felejtettem el! - ordítottam rá.
Felhajolt hozzám és mélyen megcsókolt. Közben kezeivel kicsatolta az övemet, lejjebb tolta a nadrágomat és bedugta kézfejét a boxerembe. Farkam egyből reagált az érintésre és mélyen felnyögtem. Lelöktem a nőt a földre és letoltam boxerem. Nem is kellett utasítanom, magától szopni kezdett. De így sem járt sikerrel.
- Jongdaeh! - nyögtem, mikor elmentem a szájában.
- Dugj meg, mester.
Így is rég szólítottak. Felfektettem ismételten az asztalra és belé hatoltam.
Kim Jongdae szemszöge
Zokogtam. Egész úton. Segítettem kiszedni abból az emberből a kívánt információt és Minseokhoz akartunk menni, hogy tájékoztassuk erről. Az embere azonban nem engedett be. Akkor hallottam meg a női sikolyokat és...és... Az Ő nyögéseit.
- Jesszusom! Mi történt? - szaladt felém Baekhyun. Mikor értünk ide?
- Minseok mással szexel éppen, mert veszekedtek. - mondta el röviden Chan.
Így hallva, még jobban kitört belőlem a zokogás.
- Mondtam, hogy ne menj oda. - ölelt át szorosan.
- Ch-chan! N-nem ezh a-az el-első al-kal-m-ma, ig...igaz?
Alig tudtam rendesen beszélni, mert folyamatosan kapkodtam a levegőt.
- Nem. Biztosítalak róla, hogy ilyet még soha nem csinált.
Baekhyun nyakába fúrtam a fejem és hagytam, hogy testem egy rázkódó valamivé váljon. Mikor kicsit megnyugodtam felemeltem a fejemet.
- Nem h-hibáztatom.
- Dae, ne...
- Én se lennék m-magam mellett. Különben is! Én m-már megcsaltam, nem? Most ő jön. Az-aztán lehet, hogy mellette marad. De nem ba-aj. Az a nő biz-tosh, jobb.
- Jongdae.
- Ne. Nem kell. E-elmegyek.
- Nem mész sehova! Itt maradsz! Ha kell kikötözlek valahova, de nem mész el! - tiltakozott Baekhyun.
- Nem ak-akarok a terhetekre lenni.
- Nem vagy az. - szólt közbe Chanyeol. - Egyáltalán nem. - lépett hozzám, majd megölelt.
Megint sírni kezdtem és összeszorítottam a szemeimet. Fejemet a colos mellkasába fúrtam és próbáltam elfojtani nagy szipogásaimat. Miattam történt. Én vagyok a hibás. Én vagyok a rongy. Én vagyok A Büdös Kurva.
---
Késő este volt. Jongdae Baekhyunhöz bújva aludt a kanapén. Byun mellette, őt átölelve, könnyáztatta pólóval szintén az igazat álmát aludta. Egy ember volt ébren. Aki a csörgő telefonját kereste. Mikor megtalálta lenémította, nehogy felkeljen a másik kettő és egy ideig figyelte a képernyőt. Végül fogadta a hívást.
- Soha nem hittem volna, hogy erre képes leszel. Rohadtul megérdemled a mostani sorsod. - mondta köszönés nélkül.
- Nálatok van? - kérdezte a vonal túloldalán lévő.
- Nem engedlek be.
- Nem is kell.
- Gyorsan túlléptél rajta. - nézett az alvó Jongdaere. - És rohadtul összetörted a szívét.
- Még, hogy én?! Ő szerelmes Sehunba! Csak elmondtam a véleményem.
- Minseok. Hallottad valaha is, hogy Sehun nevét mondogatta, miközben sírt?
- Nem.
- Volt bármi arra utaló jel, hogy hiányolta Sehunt?
- Szerint-...
- Nem. Nem volt. A vallomására készült. Átjött Baekhyunhöz és elmondott neki mindent veled kapcsolatban, amit most fölöslegesen mondanék el neked. Baek felhívott és mondta, hogy hozzád tart. Egyszerre értem oda vele. Alig győztem visszatartani. Megkérdőjelezte tetteimet és elárultam neki, hogy még mindig kínzod az embereket.
- Chanyeol!
- Ledöbbent. - hagyta figyelmen kívül. - Be akart menni. Ezért rohantam hozzád először én! Miután ott hagytad a folyosón, sírt egy ideig. Én vigasztaltam. Aztán hirtelen azt mondta, hogy segíteni akar neked. Magától bement ahhoz az emberhez. Reszketett a félelemtől, de kiszedte a fogolyból az információkat. Látnod kellett volna a technikáját. Szerintem még én is bevallottam volna neki bármit. Aztán boldogan felém fordult és mondta, hogy szóljunk neked.
- Chanyeol...ugye nem...?
- Mond, jobb volt az a csaj, mint Jongdae? Remélem igen, mert ha nem, akkor életed végéig szingli maradsz.
Letette. Vett egy mély levegőt és a két alvó személyre nézett. Telefonja megint csörögni kezdett. Kinyomta, majd azt a telefonszámot gyorsan fekete listára tette.
[Sziasztook! Egy gyors magyarázat a vége miatt: nem akartam Chanyeol szemszögéből írni, ezért ítam dőlt betűkkel. (Dőlt betűkkel általában az álmokat szoktam. A tudatos álmokat, de vannak ott is kivételek; lásd: 11.rész) Anyway... Kit utáltok a legjobban most? 😂😂Engem vagy Minseokot? Esetleg más valakit?
Ui.: Boldog születésnapot a mi Kyungsoonknak! 💗 És sajnálom, de több probléma miatt sem sikerült Kyungsoo x bárki one shotot írnom. És lehet, hogy be se fogom pótolni...
Mostanában nincs ihletem........ 😅😅]
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top