Kim Jongdae szemszöge

Másnap már ébredésemtől kezdve ideges voltam. Reggelizés közben folyamatosan Minseokot néztem és egy falatot sem ettem.

- Még ma kinyögöd, hogy mit akarsz? Vagy egész nap így fogsz bámulni? - nézett rám.

- T-találtam egy szép helyet a neten... El...eltudnánk menni oda? - kérdeztem és olyan erősen szorítottam a pálcikákat, hogy elfehéredtek az ujjaim.

- Minek?

- Mert...mert én el szeretnék menni oda.

- Hideg lesz ma.

- Nem baj.

Könyörgöm! Egyezz már bele!

- Noonával elmehetsz.

- Veled szeretnék. - motyogtam.

- Nocsak, valamit akarsz velem? - gúnyolódott.

- Kérlek...

- Készülődj. - ment bele.

- Nem! Délután szeretnék menni. Mikor sötétedik, mert akkor... Akkor szebb. - próbáltam a leghihetőbben hazudni.

- Milyen helyre akarsz te menni? - vonta fel fél szemöldökét.

- Elkérhetem a telefonod? - nyújtottam ki a kezemet.

Ő elővette a zsebéből és odaadta. Remegő kézzel kerestem ki Sehun által megadott helyet, majd felé fordítottam a képernyőt.

- Aha. Innen körülbelül negyed óra. Fél ötkor elindulunk és akkor még sötétedés előtt odaérünk. Úgy jó? - kérdezte, mire egy bólintást kapott válaszul.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd gyorsan a szobámba mentem, mert nem bírtam tovább mellette maradni. Félek, hogy nem sikerül.

---

Ezt a gondolatomat meg is osztottam Baekhyunnel, mikor délután átjöttek. Chanyeol elvitte Minseokot, hogy mi nyugodtan beszélhessünk és felkészülhessünk.

- Félek, hogy nem sikerül a tervetek. - könnyeztem az ágyon ülve.

- Jongdae. Chanyeol mindent kitervelt. Annyi a dolgod, hogy találd el Sehunt. Mi ott leszünk. Mikor Sehun összeesik vagy legalább annyi, hogy észre veszi, vérzik, Chanyeol emberei megtámadják Sehun bandáját. Megtudod csinálni, jó? Bízunk benned. - szorította meg a kezemet.

- És ha nem sikerül időben? Vagy Sehun egy lövésszel öli meg Minseokot? Ha éppen boldog és fejbe lövik? - hadartam, miközben kapkodtam a levegőt.

- Ebből is látszik, hogy szereted. Ne félj! Nem lesz baj! Ott leszünk. Vigyázunk rátok. Na, menj öltözni! - utasított.

A szobámba mentem, pár ajtóval arrébb. Kék pólót és egy nagyon szűk farmert húztam magamra, majd a téli kabátommal együtt mentem vissza a hálóba.

- Nem találom azt a fehér pulóvert! - dobtam le a kabátomat az ágyra és mellé dőltem. Mélyen beleszippantottam a takaróba és elmosolyodtam. Tömény Minseok-illat.

- Ezt? - bökte meg a vállamat.

Oldalra fordítottam a fejem és megláttam a kedvenc Minseok pulóveremet, amit hetekkel ezelőtt elloptam tőle.

- Igen! De hogy került ide, vissza? - pattantam fel és magamhoz öleltem.

- Szerintem Minseoknak hiányzott a pulóvere és visszavette tőled. - kuncogott.

- Ne nevess! Te is elszeded Chanyeol cuccait! - bújtam bele.

- Van benne valami. - bólintott elismerően.

Egyszerre kaptuk a fejünket az ajtó irányába, ugyanis meghallattuk, hogy lent beléptek a házba Chanyeolék. Megfogtam Baekhyun karját, kirohantam vele Minseok szobájából, a sajátomba.

- Ennyire félsz, hogy észreveszi, bent voltál a szobájában? - nevetett fel lihegése közben.

- Nem! - tagadtam le egyből. - Csak még nem vettem fel azt az övet vagy mit, amit hoztál. - húztam elő a táskából a pisztolytartó övszerűséget. - Egyáltalán hova kell ezt tenni?

- Először is. - lépett az ajtóhoz és kulccsal bezárta. - Másodszor pedig, add ide. - vette el tőlem.

Hosszú percekig szenvedtünk, mire sikerült felvennem rendesen. A kabátba is belebújtam, viszont megtorpantam.

- Mi a baj? - nézett rám aggódva Baek. - Szoros? Még lazíthatunk rajta!

- Nem az. Mi van... Mi van, ha mikor Sehun felbukkan és...

- Hirtelen felé fogsz kötődést érezni?

Bólintottam egyet és feszülten leültem az ágyamra.

- Figyelj. - foglalt mellettem helyet és megszorította a karomat. - Chanyeollal ezt is megbeszéltük, emlékszel? Mikor sokáig nem lövöd le Sehunt és látjuk rajtad, hogy te egyáltalán nem akarsz Minseokkal lenni, meg se fogunk mozdulni. Csak kivárjuk a végét. - mondta, majd váratlanul hosszan sóhajtott egyet. - Chan mondta, hogy köszönjek el tőled, mert látja rajtad, hogy ez már veszett ügy.

Kikerekedtek a szemeim.

- Igen, tudom. Az én reakcióm is ez volt. De én bízom abban, hogy itt még mindig szereted Minseokot. - bökött mellkasomra. - Viszont Chan kérését is szeretném végre hajtani... Szóval.

Nagy levegőt vett és remegve kifújta azt.

- Ha esetleg tényleg Sehunt választod, nem fogok rád haragudni. Még akkor sem, ha Sehun rávesz, te öld meg Minseokot. Nem fogok haragudni akkor se, ha egymásba ütközünk a későbbiek során és le se szarsz. Nem leszek dühös, mivel te voltál, vagy és leszel a legjobb barátom.

Mondandója végén szorosan megölelt és szipogni kezdett.

- Nem fogok haragudni. Tényleg. Csak hiányozni fogsz.

Lehunytam a szemeim és vállára hajtottam a fejemet.

- Esküszöm. Soha! Soha nem tudnék! Jó egyszer volt, mikor azt hittem Chanyeol téged szeret, de azért is utálom magam! Hülye voltam, bocsánat! - tolt el magától.

- Baek, ne. Ne hibáztasd magad. Megértettem, mit akartál ezzel mondani. És... Aish! Nem tudok mit mondani. - nevettem föl könnyezve. - Túl jó vagy hozzám, látod? Mondasz egy hosszú beszédet én meg...

- Szeretlek. Mint barát. - vágott közbe. - Chanyeolt szeretem a legjobban, de utána te jössz. Persze, nem úgy, mert az fura lenne. És... Na, érted, nem?

- Én is szeretlek, mint barát. - nevettem fel, majd megint megöleltem.

- Ne sírjunk, mert Minseoknak fel fog tűnni. - suttogta.

- Igaz. - váltam el tőle és gyorsan elővettem pár zsepit.

Miután kifújtuk az orrunkat és megtöröltük a szemünket, lementünk a földszintre, annak a reményében, hogy nem fog látszódni rajtunk.

- Ti sírtatok? - ráncolta össze a homlokát Minseok. Basszus.

- Igen. A kutyusos videók között elindult egy szomorú is és... - kezdett szipogni Baek, mire Chanyeol megölelte. - Megölték szegényt!

- Semmi baj. - simogatta a megint zokogó Baekhyun hátát. Jól színészkedik.

Minseokra pillantottam, aki ezidáig engem figyelt. Idegesen összébb húztam a kabátot, ezzel kicsit kitapintva a fegyvert.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Igen. - bólintottam, majd mikor elfordult, Chanyeolékra néztem.

Baekhyun felemelte hüvelykujját, Chan pedig biztatóan rám mosolygott. Hogy hagyhatnám itt őket? Vagy Chanyeolnak igaza van és amint meglátom Sehunt, Minseok már nem fog érdekelni? Meg ők sem?

Nagy levegőt vettem és utána mentem. Beültem az autóba és bekötöttem magam. Remélem nem húzódik meg a ravasz.

Nem szólaltam meg egész úton. Minseok se erőltette a beszédet. Csak akkor ráncoltam össze a homlokom, mikor lehajtott az autópályáról és egy kis idő múlva egy kajálda előtt megállt. Azonban nem tudtam tőle semmit kérdezni, mert kipattant a kocsiból és bement oda. Feszülten piszkáltam a kabátomat. Minél előbb oda akarok érni... Miért is? Hiányzik... Vagyis. Szeretnék egy olyan csókot meg ölelést. Hevesen dobogó szívvel jöttem rá, azt a pillanatot várom, mikor Sehun karjai közt lehetek.

- Tessék. Rámen. Ehetsz útközben is, de ki ne borítsd. - adott a kezeimbe egy tálat, miután visszaült.

- És...és te? - kérdeztem dadogva.

- Én nem vagyok éhes. - állt meg egy piros lámpánál és az ajtónak támasztva a könyökét rám nézett. - Rád pedig rád fér. Sovány vagy.

- Az miért baj? - bontottam ki a dobozt, ezzel direkt nem őt figyelve. Rohadt szexin néz rám, pedig tudom, hogy nem direkt csinálja!

- Mert én jobban szeretem, ha husis vagy, mintsem, hogy csontos.

- Nem tök mindegy, hogy milyen vagyok? Amúgy se vagyunk együtt. - tettem lábaimra a tálat és szétszedtem a pálcikákat.

- Miért? Szeretnéd, ha együtt lennénk? - indult el.

A számba emeltem egy falatot, ezzel elkerülve azt, hogy azonnal kelljen válaszolnom. Lassan rágtam a tésztát és pörgött az agyam. Most mit mondjak neki? Hogy lehet kiszerettem belőle, szóval nem akarom? Vagy mondjam, hogy igen, aztán meg lehet Sehunnal maradok? Valaki jöjjön és segítsen!

- Nem kell válaszolnod. - simított a karomra.

Ránéztem és engem figyelt. Nem az utat. Engem. Sokáig. Nagyon sokáig.

- Minseok. Az utat nézd. - böktem előre a pálcikákkal.

- Az nem annyira érdekes, mint te. De mivel te kérted, legyen. - fordította fejét az út felé.

A következő pirosnál megemeltem a tálat és egy nagyobb falatot tartottam Minseok szájához. Fél szemöldökét felvonva nézett rám.

- Még ma megeszed? Vagy megvárod, míg úgy maradok? - forgattam a szemeimet.

Minseok nagyra nyitotta a száját és az egészet bekapta. A lelógó részeket is felszívta és így pontosan hasonlított egy mókusra. Rágni is alig tudott. Nem bírtam tovább visszatartani, kitört belőlem a nevetés. Könnyeimet törölgettem és láttam, hogy Minseok mosolyogva evett.

- Hülye vagy! És ha megfulladsz? - ráztam a fejem kuncogva, miközben bezártam a tálat. Tele vagyok, ettől a kevéstől is. Az idegesség miatt összeszűkülhetett a gyomrom.

- Akkor mi lesz? Hagyod, hogy fulladozzak vagy segítesz? - nézett rám.

Kim Minseok. Rohadtul nem tudod, hogy mit kérdeztél. Ha pisztoly van nálam lelőlek-e vagy sem? Ez körülbelül ugyanaz. Mert ha segítek neked vagyis nem lőlek le, túl éled. Ha viszont nem segítek, azaz lelőlek, meghalsz.

- N-nem tudom. - pörgött megint az agyam, hogy mit mondhatnék, miközben lábamhoz tettem a műanyagot. - Ez attól függ mennyire nevetek. Hiszen te tömted tele magad. Te fullasztottad meg magadat. Ha van egyáltalán ilyen szó.

- Szóval azt mondod, nem segítenél. - tette könyökét a könyöklőre, tenyerét pedig a combomra.

- Megismétlem magam; ez attól függ, mennyire nevetek. - fogtam meg a kezét, hogy levegyem lábamról.

- Végülis az is lehet, hogy megvárod, míg nem lélegzek és felélesztetsz. - kulcsolta össze ujjainkat és úgy tette vissza a lábamra.

Pislogás nélkül meredtem a kezeinkre és szívem készült kiugrani a helyéről. Aztán eljutott az agyamig mondata és felháborodva ránéztem.

- Ne hidd azt, hogy megcsókollak, csak azért, hogy levegőhöz juttassalak! - emeltem meg a hangom.

- Én nem is arról beszéltem. Hanem, hogy az izmos mellkasomra kell tenned a puha kezeidet. De, ha te már egyből a számra gondolsz... - mosolygott.

- Mondtam már, hogy rohadj meg?! - fújtattam és elfordultam az ablakhoz.

- Egy párszor igen, de nem zavar. - kezdte el simogatni hüvelykujjával a kézfejemet.

Mosolyogtam. Kellemes érzés volt. Ezt elfogadnám. Így utazni órákon keresztül.

Csak vele.

[A nagyon hiányolt Xiuchen jelenetek. 😁 De lehet az utolsók is egyben? 🤔 Upssz... Anywayyy. A kép, amit használtam, (mikor még nem volt 13-as cikkely és nem voltam beszxrva, hogy eltűnteti esetlegesen valami hülye okkal emiatt a sztorilat, alit nektek >rok❤️) az Minseok régi instájáról van.
Valami olyasmit írt alá, hogy "végre megfogtam Chennie kezét". 😏😍]