Kim Jongdae szemszöge

Két hét telt el azóta az este óta. Másnap nem figyelt rám. Nem érdekelte, hogy még mindig a drog hatása alatt voltam. Ignorált. Ez fájt a legjobban. De én tehetek róla. Én nem tudom újra szeretni.

- Sziasztok! - rombolt be a lakásba Baekhyun és a nyakamba ugrott.

Szorosan megöleltem és a nyakhajlatához bújtam. Hiányzott. Akartam vele beszélni, ezért kértem meg Minseokot, hogy hívja át őket.

- Na, meséljetek. - ült le nagy terpeszben a fotelba Chanyeol.

Ez valami bevett szokásuk Minseokkal? Ő is állandóan így terpeszt. Bár az más hatással van rám. Minseok... Rá pillantottam, de ő csak nagyban telefonozott a kanapén.

- Semmi... Érdekes. - motyogtam.

Felnézett rám és csalódottsággal a szemében, gúnyosan mosolyogva ingatta meg a fejét.

- Nem akarjátok elvinni valahova? Szeretnék valakivel kettesben lenni, de csak útban lenne. - tette kezét a háttámlára, miután zsebébe süllyesztette a telefont.

Kihagyott egy ütemet a szívem és teljesen összetörtem. Egy, úgy kezel, mint egy tárgyat. Kettő, valakivel kettesben akar lenni és engem el akar küldeni. Akkor valószínűleg...

- Minek? Jongdae veled szeretne lenni. - mondta Baekhyun megszakítva a gondolatmenetemet.

- Azt kétlem. Különben is, fontos találkozó. Szóval, Chan, kérlek. - fordult a colos felé.

Egy szó nélkül felálltam és a hálóba mentem átöltözni. Kényelmes, de mégsem otthoni ruhát vettem föl. Az éjjeliszekrényre pillantottam, viszont gyorsan letöröltem a könnyeim, mikor zajt hallottam magam mögül.

- Munka ügy. Az ügyfelem nagyon kényes. Az otthonában nem akar találkozni, mert fél, hogy kirablom. Noonát is elküldöm, mivel nem szeret olyannal találkozni, akinek vannak emberei a közelében. - magyarázott Minseok az ajtófélfának dőlve. - És van férje.

Pislogás nélkül meredtem a szemeibe és nem tudtam eldönteni, hogy most magától jött utánam, vagy Baekhyun küldte föl.

- Nem tudom, hogy ezeket miért osztottad meg velem, szerintem teljesen fölösleges volt. - sétáltam el mellette és lementem a nappaliba.

Nevetve követett, majd megállt a kanapé mellett és egyenesen Chanyeol szemeibe nézett. Baekhyun közben egy zacskó édességgel megállt mellettem és rám mosolyogva rágcsálta a csokijait. Megkínált vele, én elfogadtam és a szám felé emelve visszanéztem rájuk.

- Vidd bárhova. De nekem a régi Jongdaet hozd vissza. A mostani borzalmasan bonyolult és már lassan nem is érdekel. - mondta a vége felé rám nézve.

Lyukat égetett bennem a tekintete. Lehajtottam a fejem és az édességet sem mertem lenyelni.

- Menjünk először vásárolni! - törte meg a csendet Baekhyun és karon ragadva húzott ki onnan.

Beültem vele a hátsóülésekre és míg Chanyeolt vártuk újra megkínált a csokival. Megráztam a fejem. Annak az egynek is borzalmas íze volt Minseok nézése után.

Mikor Chan végre kijött és beült a volán mögé, elindultunk. Figyeltem a forgalmat, de nagyon idegesítő volt, hogy a colos állandóan rám nézett a visszapillantó tükörben. Nem mellesleg Baekhyun is feszülten ült mellettem.

- Mit szeretnétek kérdezni vagy mondani? - sóhajtottam végül. Egyszerre érkezett két féle kérdés.

- Mi történt?

- Mi a francot műveltél Minseokkal?

Természetesen az utóbbi tartozott Chanyeolhoz. Még Baekhyun is furán nézett rá a hangneme miatt.

- Állandóan ideges volt és azt mondogatta, hogy akar tenni valamit. Aztán mikor haza kellene volna mennie, hirtelen mindenfelé kapta a fejét, mert maradni akart. Nem tudott semmire sem fókuszálni. És most? Most olyan szigorú és hideg lett, mint az első éveiben. Akkor viszont meghalt az egyetlen haverja. Ez érthető. De te nem vagy halott. Minseok most mégis így viselkedik. Szóval egyszer kérdezem meg és nem kérek fölösleges dumát! Egyenesen mond ki, ho-...

- Nem tudom szeretni.

Chanyeol váratlanul lefékezett. Még szerencse, hogy a biztonsági övet bekötöttük.

- Hogy. Mi van?!

- Te hülye vagy. - szólalt meg mellettem Baekhyun is.

- Köszönöm. Érzem a felém irányuló szereteteteket. - forgattam a szemeim.

- Te csak ne forgasd a szemedet, mert kiszúrom! Minseok rohadtul a legjobb barátom és ha így viselkedsz vele-...

- Chanyeol, vezess. - szólt rá Baek. - Kérlek.

- Bocsánat. Az indulatok. - fordult előre.

- Semmi baj.

- Jongdae. - szólított meg Baekhyun, mire ránéztem. - Igen is, szereted Minsoeokot. És ezt nem azért mondom, mert ez a dolgod. Hogy szeretned kell őt. Mert nem. Nem kell szeretned, de látszik rajtad. A szemeidben. Meg természetesen, hogy mindig féltékeny leszel. Jinhwannál is ez volt, nem? Most is. A drogról pedig jól tudtuk, hogy mit tesz az emberrel. Ez csak ürügy volt.

Kikerekedtek a szemeim és számat is eltátottam.

- Állj! Még mielőtt elhordanál mindennek, hallgass meg! - csukta be a számat. - Chanyeollal meguntuk, hogy a szenvedéseteket kellett figyelnünk. Ezért mentünk el hozzá. Chanyeol megkérdezte a dolgokat, én pedig addig adtam a drogból egy kicsit. De nektek még ez se használt! - csapta össze a tenyereit.

- Mert ő csak akkor szeretné, ha én újra szeretném...

- De te szereted! - értetlenkedett.

- A fejében lehet, de attól még Minseokkal is közölnie kellene. - állt meg Chanyeol. - Na, most. - fordult hátra.

- Nem! Nem! Én! Én! Én akarom mondani! - ugrált ülve Baek, mire Chanyeol biccentett, hogy folytassa. - Veszünk neked egy kibeba-...

- Ne beszélj csúnyán. - szólt rá párja.

- Mert neked szabad? - háborodott fel.

- Csak ne beszélj. Ne legyen olyan mocskos a szád, mint nekem.

- De az szokott lenni. - mosolygott rá perverzen.

- Istenem, gyere le! Ha itt akartok baszni, én hazasétálok. - szóltam közbe.

- Nem itt. Majd a boltban. - mosolyodott el féloldalasan Chan és kiszállt az autóból.

- Mi van? - követtem én is. - Elmagya-... Én ide nem megyek be. - torpantam meg.

- De! De, gyere! Muszáj venni valami szexi ruhát, amitől Minseok begerjed rád. Állj elé abban és mond cuki hanggal, hogy szereted! Az biztos be fog vállni! Na, gyere! - rángatott.

- Chanyeol... - néztem segélykérően rá.

- Sajnálom. Unalmas a szenvedéseteket nézni. Különben is, Baekhyunnek egyszer megígértem, hogy egy boltban fogjuk csinálni.

- Nektek elment az eszetek! És ha meglát valaki?! Ez egy rohadt kicsi bolt! - mutattam a...a...szexshopra.

- Nem is itt fogjuk. Ide csak miattad jöttünk. Alapból ruhát venni indultunk. - magyarázott Baekhyun.

- Na, bejössz magadtól? Vagy bevigyelek? - nézett rám Chanyeol.

Inkább bementem, mert elég szigorúan nézett rám. Lehajtott fejjel követtem őket. Nem Chan miatt, hanem mert egyik olyan dologra sem akartam nézni.

- Áh, Chanyeol, Baekhyun! - köszönt valaki.

Felnéztem és összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy lepacsiz Channal és megöleli Baeket.

- Ki a friss hús? - biccentett felém.

- Jongdae és Minseokhoz tartozik.

- Jó az ízlése. - sétált körbe körülöttem.

Rohadtul zavarban voltam, mivel megbámulta mindenemet. De tényleg. Mindenemet.

- Mi járatban erre? Tönkrement valamitek? Jaj, jut eszembe. Ezek az új szerzemények. - kapott elő a pult mögül dolgokat.

Elnéztem róluk és a padlót figyeltem. Mégis milyen gyakran járnak ide? Baekhyun miért nem mesélt erről a helyről? És ez a fazon honnan ismeri Minseokot? Együtt voltak?!

- Uuu, Chanyeol! Ezt! Ezt! - ugrált Baekhyun.

- Jongdae miatt jöttünk. - jelentette ki, de Baek arcát látva megenyhült. - Legyen.

- Igen!

- Ajándékba adom. Viszont akkor jól hallottam, hogy a virágszál miatt jöttetek ide? - nézett felém.

- Igen. Valami olyan ruha kellene, ami-... - kezdett bele Chan, de párja átvette a szót.

- Szexi, de addig aranyos, míg azt mondják benne, hogy szeretlek. Hm... Valami gazdi-cica keverék, de mégis baby boyos. Talán cicafülek? - magyarázott, amíg én pislogás nélkül meredtem rájuk.

- B-baekhyun! - jöttem zavarba, mert egyszerre két ember előtt leplezte le az intim dolgainkat Minseokkal.

- Jaj, édesem. Ne aggódj. - tette kezeit a vállaimra. - Rengeteg dolgot hallottam már a pályafutásom során. És őszintén? Azt hittem Baekhyun valami nagyon nyálas kis izét fog mondani. - sétált el a fejét ingatva. - Na, de baby boy? Hm, Minseoknak tényleg jó az ízlése, bár a cica se rossz.

- Azt szereti ő. - csúszott ki a számon.

Megállt a keze a sorok között és rám nézett. De nem csak ő. Baekhyun és Chanyeol is.

- Nem mondod, hogy te szereted a baby boy-t?! - csodálkozott Baek.

- Mert? Baj? - pislogtam rájuk értetlenül.

- Nem hiszem el! - rázta a fejét Baek.

Az eladó hirtelen előttem termett és mélyen a szemeimbe nézett. Nyelnem kellett egyett, annyira féltem a kialakult helyzettől. Most mit akar velem?

- Elég nehéz elhinni, hogy pont te vagy az, aki szereti a baby boy-t. Ez tetszik? - emelt fel váratlanul egy műpéniszt.

- Fúj! Nem! - kaptam el róla a tekintetem.

Mindhárman nevettek rajtam és az eladó elsétált.

- Na, látod. Pont ezért nem akarjuk elhinni neked. Túlságosan is ártatlan vagy.

- Akkor ne higyjétek el, de igaz! - dühöngtem.

- Te hogy hívod őt?

- Csak simán hyungnak.

- Most már tényleg nem hiszem el, hogy szereted a baby boy-t. - ingatta a fejét.

- Tudjátok, mit? Szerettem, mikor kikötött. De szerettem azt is, mikor romantikusan csináltuk. Szerettem, mikor törődött velem. Viszont azt is imádtam, mikor néha bedurvult, a határt nem lépve át. - hadartam el nekik.

[Xiuchen sex kibeszélés✔️Anyway, kinek hogy telik a karácsony? 😊😊]