Kim Minseok szemszöge

- Vacsorázzunk. - jelentettem ki.

Megfogtam a még mindig szipogó Dae kezét és felhúztam magamhoz. Egész lényében remegett. Fél tőlem. Mégis mit csináltam vele az álmában? Fejezzem be. Erre kért folyamatosan. Megerőszakoltam...?

- Egy pillanat. - szaladt el mellettünk Noona, míg leültünk.

Székemet közel húztam Jongdaehez és combjára simítottam. Lassan kifújta a levegőt, de nem nézett rám.

- Dae. Jongdae, nézz rám.

Nem emelte meg a fejét, ezért ujjammal álla alá nyúltam és megtettem helyette.

- Szeretlek és soha nem tennék veled olyat. Nem tudom, mit álmodtál, de hidd el, soha nem tennék veled semmi rosszat.

- Eddig is tettél.

- De az már a múlt. Ez a jelen. Esküszöm, mostantól csak rád fogok figyelni. Rád fogok vigyázni. Téged foglak védeni.

Ahogy mondtam, egyre közelebb hajoltam az arcához, így a végén egy-két centi választott el minket egymástól. Légzése felgyorsult és ajkára harapott. Lenéztem, majd ördögien mosolyogva pillantottam vissza rá.

- Csak nem felizgultál a közelségem miatt, baby boy?

Nyöszörögni kezdett és megint nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit, de ajkaimra hajolt. Meglepődöttségemben hátrébb húzódtam, viszont ő ahelyett, hogy elvált volna, jött velem. Derekára csúsztattam kezeimet és viszonoztam csókját.

Fél szememet kinyitottam, mikor zajt hallottam, de csak Noona volt az. Letette az ennivalókat, majd mutogatta, elvonul és magunkra hagy. Intettem, hogy menjen, majd letoltam Dae nadrágját, amit a boxere követett és rákulcsoltam az ujjamat ékességére.

- N-neh! Min-minseok-ah... - nyögte, ellökte a kezemet és farmeromhoz nyúlt. Nagy nehézségek árán, de lehúzta rólam. Szórakozottan figyeltem, ahogy a boxeremmel is szenvedett. Rám morgott, ezért kuncogva segítettem neki. Alighogy hátra dőltem Jongdae az ölembe és a farkamra ült.

- Daeh! - fogtam a derekára és a gyönyör miatt elkezdtem mozgatni testét.

Ellökte kezeimet és mozogni kezdett rajtam. Mikor nagyjából magamhoz tértem, felfigyeltem, hogy csak fájdalmasan nyögdécselt. Lefogtam és magamhoz öleltem.

- Várj egy kicsit. - lihegtem.

- Nem. - rázta meg a fejét és megint mozogni kezdett.

- Ha nem állsz le, megint vérezni fogsz. - mondtam és nyakához hajoltam. Harapdálni és szívogatni kezdtem ott a bőrt, mire vállamra hajtotta a fejét és nyögdécselve jelezte, hogy abba ne merjem hagyni.

- Mi tetszett ennyire? Hogy a combodra simítottam? - kérdeztem és testrészére simítottam.

Nyöszörgés volt a válasz. Mosolyogva fogdostam a még sajnos vékony részt és fejben már elterveztem, mikkel fogom teletömni pocakját.

- Vagy az, ahogy neveztelek. Baby boy... - suttogtam a fülébe.

Erre már felnyögött és közénk nyúlt. Elkaptam a kezét onnan.

- Mit csinálsz? Megengedtem? Nem hiszem.

- H-hyung. Mozogj, kérlekh.

- Még nem. - nyúltam félgömbjeihez és nyomkodni kezdtem.

Felnyögött, majd felemelte fejét a vállamról és durván megcsókolt. Kezem felcsúszott a derekára és győzedelmesen viszonoztam.

- Könyörgöm. - vállt el. - Mozogj. Vagy mozgass. Nem bírom.

Kérésének eleget téve, emelgetni kezdtem. Lassan átvette az irányítást és ő mozgott, rajtam. A kezem már csak a biztonság kedvéért volt a derekán. Arcát figyeltem, ami nyugodtságot és élvezetet tükrözött. Hirtelen eltátotta a száját és mindene kitágult. Szó szerint. A szeme is, az orra is, ugye, az ajkai is eltávolodtak egymástól, viszont lyukában is beljebb csúsztam, mintha az is tágult volna. Alhasától kiindulva remegett a teste, emiatt nem tudta megemelni magát.

- Mi a baj, baby boy? - túrtam bele hajába, míg másik kezemmel farkára szorítottam.

Egy nagyot nyögött és lehunyta a szemeit. Azonban mikor rájött, hogy nem fogom mozgatni a kezem, rám nézett.

- Minseokh kérhlek. - mondta és nyelt egy nagyot, hogy ne fulladjon meg a saját nyálától.

- Mit szeretnél, baby boy? - mosolyogtam rá.

Megint felnyögött. Viszont annyira türelmetlen volt már, hogy rám szorított. Egyből elmentem egy mély nyögéssel.

- Követnih. - lihegett. - Kérlek! - könyörgött magas hangon.

Húzogattam egy kicsit a bőrt, egészen addig, míg Dae el nem ment. Megint rám dőlt és úgy lihegett. Háta simogatása közben néztem az asztalra, ahol egy kevés húsos étel mellett még rengeteg más nasi is volt.

Leemeltem magamról Jongdaet és a mellettem lévő székre ültettem. Elvettem a tálból egy szem epret, a kisebb tálka csokiöntetbe mártottam és Dae szájába tettem. Mivel még azon volt, hogy rendezze légvételét, nagyokat szuszogva rágta meg a gyümölcsöt.

- Kérsz? - húztam magam elé azt a húsos ételt.

Válasz helyett összetolta a székünket és a vállamra dőlve nyitotta nagyra a száját. Egy nagy adagot fogtam a pálcikák közé és megetettem vele. Teljesen megnőttek oldalt a pofijai, ami cukibbá tette, izzadt testét figyelmen kívül hagyva. Felváltva ettük meg az egyetlen nagyjából egészséges ételt. Jongdae aztán felegyenesedett és maga elé húzta az eprekkel teli tálat. Figyeltem, hogy eszik, de néha, vagyis gyakran eltévedt a tekintetem és azon kaptam magam, hogy a fenekét bámulom.

- Szexi vagy. - simítottam a combjára, így még közelebb kerültem hozzá.

Megállt az evésben és rám nézett. Csillogott a szeme, de nem tudtam eldönteni, hogy pozitív vagy negatív értelemben. Azonban, mire rákérdezhettem volna, elkapta a fejét. Fészkelődni kezdett, ezért gondoltam, hagyom enni.

- Megyek, lefürdök. - álltam fel, a feje tetére nyomtam egy puszit és a fürdőbe mentem.

Miután lezuhanyoztam, egy törülközővel a derekamon indultam meg a hálóba, mert én szerencsétlen, nem vittem magammal boxert, azonban a folyosón megtorpantam. Jongdae nem kis mennyiségű bogyót tartott a kezében és éppen készült bevenni azokat.

- Kim Jongdae!- indultam meg felé.

Annyira megijedt tőlem, hogy mindet kiejtette a kezéből és lefagyva bámult rám. Elkaptam a csuklóját, nehogy elmenjen.

- Mégis miért akarod bevenni ezeket?! Tudod, hogy milyen sok ez? Kórházba is kerülhetnél tőle!

- É-én cs-csak...

- Igen? Mi az? Utálsz? Megakarod ölni magad, hogy eltűnhess?!

Idegesen pillantottam rá. Komolyan itt hagyna? Egyedül? Hát nem érti meg, hogy én szeretem?!

- Csak mélyen akartam aludni! - fakadt ki belőle.

- Mert? - csodálkoztam. Ennyire nem akarja, hogy a közelében legyek?

- Mert még mindig a drog hatása alatt van a testem. Vagyis merev vagyok alul állandóan. És te ezt kihasználnád! - bökött a mellkasomra. - Egész este basznál, mintha csak egy kurva lennék. Vagyis... Az vagyok, nem? Egy büd-...

Befogtam a száját és mély levegőt vettem. Nem szabad leordítani a fejét. Nyugodtan kell hozzáállni. Gyerünk, Minseok, meg tudod csinálni!

- Rohadtul nem igaz. - sziszegtem a fogaim között.

Ennyit a nyugalomról.

- Nem akartam azt mondani. Muszáj állandóan felhoznod?! Nem akartalak lekurvázni, de egyszerűen annyira ideges voltam!

Elengedtem a csuklóját, ő pedig magához húzta és felváltva masszírozni kezdte azokat. Kicsit piros lett a bőre. Ezt sem akartam.

- És ha ez a bajod, mond el, mert le akarom tagadni. Nem akarlak kihasználni. Én azt szeretném, ha újra szeretnél. Ezzel nem mennék semmire.

Lehunytam a szemeim és mély levegőt vettem. Mellette szerettem volna ma este aludni, de akkor ez a tervem meghiúsult. Kifújtam a levegőt és rá néztem.

- Alszom a másik szobában, nem foglak zavarni. - mondtam, azzal megfordultam és elindultam a folyosón. Azonban mivel útközben hála isten eszembe jutott, még bementem a hálóba egy boxerért. Ritka alkalom az, ha meztelenül alszom. Viszont mindig ugyanaz az oka; Jongdaevel szeretkezünk.

Gondolataimból egy ujj rántott ki, ami megbökte a vállamat. Fel sem tűnt eddig, hogy az ablakon bámultam ki...

- Megyek. - indultam ki a szobából, de Dae elkapta a karomat. Értetlenül pillantottam rá és kicsit reménykedtem, hogy marasztalni fog.

- Megígéred, hogy nem érsz hozzám? - kérdezte.

Olyan aranyosan tette fel a kérdését, hogy muszáj volt megeresztenem egy mosolyt.

- Csak, ha te kéred akkor. - válaszoltam. - Viszont akkor öltözz fel. Még mindig meztelen vagy alulról.

- Minseok! - dobbantott egyet dühösen. - Én itt éppen próbálom rávenni magam, hogy veled aludjak, de te elhülyéskeded!

Ajkaira hajoltam. Nem bírtam ki. Régen is imádtam így elhallgattatni. És most is olyan édesen tombolt. Muszáj volt megtennem.

Először hátrahőkölt, de egy idő után viszonozta. Kinyitottam a szemeim, hogy ránézzek, de az ő szemhéjai le voltak csukódva. Belemosolyogtam a csókba, mikor átkarolta a nyakamat. Derekára simítottam és magamhoz húztam, így megéreztem tényleg merev tagját. Szuszogni kezdett, de nem akart elvállni, ezért én tettem meg helyette.

- Bocsáss meg. Nem bírtam ki.

Egy ideig néma csendben álltunk és néztük egymást. Végül én szakítottam félbe a kínos szituációt.

- Akkor aludjunk. - fordultam az ágyhoz és hamar befeküdtem a takaró alá. Természetesen úgy, hogy Dae felé legyek. Megvártam, amíg betakarózik ő is és már nyúltam felé, hogy arcára simítsak, de elhúzta a fejét.

- Bocsi, elfelejtettem. Jó éjt. - suttogtam és lehunytam a szemeim.

- Muszáj póló nélkül aludnod?

Félálomban voltam, mikor meghallottam a kérdését.

- Miért nem alszol? - kérdeztem álmosan.

- Mert póló nélkül vagy.

- Mindig így alszom.

- Minseok...

- Jongdae. Nem fogok felkelni egy nyamvadt póló miatt. - fordítottam hátat neki.

Hallottam, hogy mozgolódik, de nem szenteltem különösebb figyelmet rá, egészen addig, míg egy nagyot sóhajtott.

- Dae.

- Bocsi. Alszok.

Megint csend volt egy ideig, míg nem kezdett el nyöszörögni.

- Jongdae.

- Ne haragudj.

Csend telepedett a szobára.

- Minseok. - szólított meg halkan egy idő múlva. - Hyung. Minseokkie.

- Jongdae. Nem akarsz aludni? - néztem hátra, rá.

- Nem tudok. - motyogta.

- Akkor hunyd le a szemed és számolj bárányokat. Vagy menj ki a konyhába és igyál meleg tejet, az majd segít. - tettem le a párnára a fejem.

Hangosan felnyögött. Viszont azután se fejezte be azt. Hangja mellett mást is hallottam, mire megfordultam és lefogtam a kezét.

- Jongdae.

- Minseok. - utánzott és az ajkaimra mart.

Boldogan viszonoztam a csókját, azonban akkor már eltoltam, mikor fölém mászott.

- Dae azt mo-...

- Sh... Tudom, mit mondtam. De nem bírom. Nagyon fáj. Segíts. - kezdte el harapdálni a fülemet.

- Jongdae! - löktem le magamról. - Elég. Nem akarom.

- Könyörgöm. - bújt vissza hozzám és egy macska nyávogáshoz hasonló hangot adott ki. - Szükségem van a gazdimra. - mondta lágy, vágytól fűtött hangon.

Eddig bírtam.

- Csak ilyenkor vagyok jó?! - ültem fel dühösen és ledobtam magamról. - Heteken keresztül még csak rám sem néztél, most meg hirtelen kellek. - forgattam a szemeim.

- A drog miatt van! - mentegetőzött.

- Sajnos. De még azzal is csak testileg kellek neked.

Felálltam az ágyról, elhagytam a hálót és a másik szobába mentem.

Nem szeret.

Ez ezer százalék.

Én pedig belefáradtam abba, hogy futok utána.

Nem kellek neki, akkor nem kellek.

Ennyi.

[Sziasztok~! Uhm... Nem is tudok mit mondani😂😂 Majd holnap😏😏]