Kim Jongdae szemszöge

Remegni kezdtem. Akkor ezért voltak ennyire ismerősek Sehun mozdulatai, mert hasonlítottak azokra, mikor Minseok megerőszakolt.

- Jongdae, én... - nyúlt felém, de elhúzódtam.

Jonghwa visszaért, ezért felálltam és kimentem a mosdóba. A kezemet és a könnyes arcomat mostam, mikor Minseok belépett és kulccsal bezárta az ajtót.

- Menj ki! - mondtam rémülten.

- Dae, az a múlt. Most már más vagyok. - mondta és derekamnál fogva megemelt, hogy a mosdó mellé tegyen.

- Minseok, kérlek most hagyj magamra. - könyörögtem neki.

Megrázta a fejét, nyakamhoz hajolt, majd egy időben harapott bele a bőrömbe és markolt az ágyékomra. Alsó ajkamra haraptam, ezzel sikeresen elfojtva egy nyögést.

- Minseok, kérh-lek. Itt van a-h húgom. - fogtam a vállára.

- A gatyád pedig szétszakad. Egy kis időre könnyítek rajtad, mivel a drog miatt megint fel fogsz állni, de már biztos lila vagy. - rántotta le rólam a gatyát az alsóval együtt, mire elpirultam.

- Mins-ah! - nyögtem a kelleténél hangosabban, mert rám markolt.

Seok hirtelen az ajkaimra hajolt, amitől levegőt is elfelejtettem venni. Mikor magamhoz tértem, eltoltam magamtól.

- Mit csinálsz? - akadtam ki.

- Ha csókollak, kevésbé hallani, hogy nyögsz. - kezdte el kiverni nekem és újra megcsókolt.

Kezeimet a nyakára csúsztattam. Amikor éreztem, hogy közeledek a végéhez, a számat nyitva hajtam és úgy nyögdécseltem, Minseok pedig folyamatosan csókolt. Értve a célzásomat még gyorsabban mozgatta a kezét. Orgazmusom után neki dőlve lihegtem és próbáltam összeszedni magam. Minseok lassan talpra állított és egy törülközővel gyorsan letisztított. Boxerembe, majd nadrágomba is belebújtatott, viszont inkább rám hagyta, hogy felhúzzam azokat. Megkönnyebbültem, mikor nem voltam kemény még percek után se.

- Lehet elmúlt. - mondtam boldogan.

- Majd meglátjuk. - mosta meg szappannal a kezét, megtörölte és kiment. Zavartan néztem utána, de megráztam a fejemet. Ne gondolj bele semmibe, Jongdae! Kedvenc parfümömmel befújtam magam, hogy ne érződjönaz izzadtságom vagy valami más és kimentem hozzájuk.

- Nézzünk mesét! - rángatta a karomat Jonghwa.

- Mit szeretnél nézni? - mosolyogtam rá, de inkább a szemem sarkából Minseokot figyeltem, aki elégedetten ült a kanapén. Hogy rohadna meg.

- Azt a hercegnőset!

- Sok van.

- De a kedvencemet!

- Abból is.

- De béna vagy! Akkor majd én berakom! - ment a dvd lejátszóhoz.

Leültem a kanapéra, Minseoktól távol. Azonban még így is volt pofája hozzám hajolni.

- Én is berakhatok valamit. - súgta, majd visszaült rendesen, széles terpeszbe tette a lábait és nemiszervére tette a kezét.

- Normális vagy?! Itt van a húgom! - suttogtam, közelebb húzódtam hozzá, elvettem onnan a kezét és összecsuktam a lábait.

- Akkor én ide ülök. - foglalt helyett mellettem Jonghwa és így Minseok mellett maradtam. Felnéztem rá, ő pedig féloldalas mosollyal nézett le rám.

- Még sokáig lesz a fejed lent? Mert ha gondolod adhatok egy banánt.

Mikor leesett, hogy a lábösszecsukás után úgy maradtam, gyorsan kiegyenesedtem és ráütöttem a lábára. Ő csak kinevetett és felállt. Összeráncolt homlokkal figyeltem, ahogy besötétít és pokrócokat hoz. Kettő volt nála. Az egyikkel betakarta Jonghwat. Leült mellém, nagyon közel húzott magához és betakart minket.

Minseok keze megindult a takaró alatt, amitől rögtön megijedtem, de ő csak átölelte a derekamat. Egy ideig figyeltem a mesét, viszont a sötétség miatt teljesen elálmosodtam. Lehunytam a szemeimet és oldalra dőltem.

Mikor felébredtem teljesen látszódott a felállt farkam a takarón. Minseok combomba markolt, mire felnyögtem. Jonghwa rémülten nézett rám, majd felpattant.

- Hwa! Meg tudom magyarázni! - álltam fel és utána siettem.

- Nem! Fúj! Undorító vagy! Anyáék is miattad haltak meg! - mondta és kirohant az ajtón. Noona utána szaladt. Én is azt akartam tenni, de Minseok lefogott.

- Engedj el! Utána kell mennem! - szorítottam meg a csuklóját.

- Nem, itt maradsz. - belerúgott a lábamba, ezért összeestem. Fájó pontomat dörzsölgettem, mikor egy kötelet csavart a kezemre.

- M-mit csinálsz? - próbáltam lefogni a kezét, hogy a másikra ne köthesse rá, de nem jártam sikerrel.

Megfogta a kötelek végét és húzni kezdett a földön. Megállt egy ajtó előtt, kinyitotta, majd meglökött. Legurultam a lépcsőn és én szerencsétlen, jól bevertem az oldalamat a végén. Szédelegtem, de megemeltem a fejemet és körbe néztem. Minseok felkapott és egy asztal szerűségre dobott. Beütöttem a hátamat, de nem foglalkozott vele. A karjaimat valamihez rögzítette, majd levágta rólam a ruhadarabokat.

- Minseok! Könyörgöm, ne tedd! - könnyeztem, mikor eszembe jutott, hogy Sehun is pontosan ugyanezt csinálta.

- Most Sehunra gondoltál, igaz? - mosolygott ördögien. - Ne aggódj, én jobban fogom csinálni.

- Miért? Miért csinálod ezt? Az előbb olyan keves voltál! - kezdtem el sírni.

- A kielégítésed és a csók után rájöttem, hogy már nem szeretlek. Csak egy rongy vagy. - mosolygott. - Vagy az én kis büdös kurvám, ha így jobban tetszik.

Zokogtam. Olyan gyorsan történt utána minden. Kínzott. Vagdosott. Vérem és könnyem fejem alatt összemosódott, míg a többi testrészemet vörös foltok borították. Aztán égetni kezdte a bőrömet. Iszonyatosan fájt. Segítségért üvöltöttem.

- Fejezd be! Elég! - zokogtam.

- Kussolj már!

Dühösen megfordult és egy rongyra valamilyen löttyöt öntött, amit visszafordulva a számba tömött. Öklendezni kezdtem, de csak jobban leszorította a fejemet. Mikor végre kiszedte számból, oldalra fordultam és hányni kezdtem.

- M-minseok. Kérlek. Fejezd b-be. - suttogtam erőtlenül.

- Most jön a lényeg. - mosolygott, letolta a nadrágját, majd boxerét, felmászott hozzám és előkészítés nélkül behatolt. A második menetnél feljebb helyezkedett és a torkomra fogott. Óriási tempót diktált és fojtogatott. Mikor végre leszállt rólam egy számomra csak látásból ismert tárgyat emelt föl.

- Ezt ugye Sehun nem használta? - kérdezte.

- N-nem. - ráztam a fejem köhögve.

- És tudod, miért?

- Nem. - kapkodtam a levegő után sírásom közben.

- Mert emiatt halt meg az első és utolsó szerelme, Luhan.

Mellkasomhoz érintette azt a tárgyat, mire az egész testemet megrázta az áram.

- Nem halt volna bele, ha nem felejtik rajta. Pedig Luhant csak meg akarták leckéztetni. - rázta a fejét, majd rám tette azt a tárgyat. Éreztem, hogy belülről égek és torkom szakadtából üvölteni kezdtem.

Felriadtam és bevertem a fejem Minseok homlokába. Fájt neki, de nem foglalkozott vele, helyette megölelt.

- Minden rendben van, nyugi. - simogatta a hátamat. Álom volt. Csak egy kibaszott rémálom. Mellkasába fúrtam a fejem és zokogni kezdtem.

- Shh. - ringatott és hosszan a fejemre puszilt. - Ha én tettem valami rosszat, ne aggódj. Soha nem bántanálak. - suttogta a fülembe.

- Honnan tudod? - mondtam két csuklás között.

- A nevemet mondogattad, meg hogy fejezzem be. Ha ez, amiatt van, hogy a derekadat fogtam, sajnálom.

- Nem. Nem miattad. Hwa? - emeltem meg a fejem.

Húgom előttünk állt és aggódva figyelt engem. Le volt állítva a mese. Jézusom, mióta nyöszöröghettem? Lepillantottam a takaróra, de nem ágaskodott ott semmi.

- Miattam haltak meg anyáék. - könnyeztem ismételten és testvéremre néztem. - Sajnálom...

- Ez nem igaz! Azt mondták nekem, egy teherautó nekik ment! Biztos, hogy nem te vezetted, mert te félsz azoktól! - rázta hevesen a fejét. Jobban kezdtem el sírni, mire Hwa bemászott az ölembe és megölelt.

- Ne sírj, Oppa. Eomma nem szereti, ha sírunk miatta.

- Honnan tudod? - szipogtam.

- Az álmomban mondta. Nem szeretné, ha sírnánk és azt mondta, hogy majd adjam át neked azt, hogy sajnálja. De mit sajnál? - nézett rám.

Hogy kirakott, mikor bevallottam, meleg vagyok. De ezt nem mondhattam el neki, lehet nem is értené.

- Mikor utoljára láttam, veszekedtünk. De semmi baj. Szeretem anyát, apát és téged is. - pusziltam az orrára, mire elmosolyodott.

- Elnézést, itt vannak Jonghwa-ért. - jelent meg noona.

- Már ennyi az idő? - csodálkozott Minseok.

- Hiányozni fogsz. - ölelt meg Minseokot figyelmen kívül hagyva.

- Még sokszor fogunk találkozni, ne aggódj. - pusziltam a fejére.

Egy hosszúra nyúlt búcsúzkodás után noona kikísérte őt a szüleihez.

[Sziasztook! Tudom~ még csak csütörtök van, deee holnap VALAKI átjön hozzám ésss nem akarom elhúzni a rész publikálásával az időt. 😇😇😇 Plusz remélhetőleg annak a VALAKINEK jobb kedve lesz a - már induláskor utált - program után. 💕💕 Btw... Remélem, hogy mindenkinek tetszett.💞💞💞]