Kim Minseok szemszöge

Egy enyhe puffanásra értünk vissza. Baekhyun a földön guggolt... Dae teste mellett.

- Mit csináltatok?! - rohantam oda Jongdaehez és megemeltem a testét, hogy a fotelba ültessem.

- Baekhyun. Ugye nem...?

Hátra néztem rájuk és Chanyeol egy poharat tartott a kezében.

- Elszíneződött a kanál. Erről jobb, ha tudtok. - mosolygott kínosan.

- Meddig fog tartani? - kérdeztem Chantól.

- Az elején nem lesz önmaga, aztán visszatér, de két napig nagyon érzékeny lesz.

- Király! Köszi Baekhyun! - néztem rá szúrós szemekkel.

- Szívesen. Valamiért nem akar elhagyni. Majd szedd ki belőle.

- Baekhyun ez nem igazságszérum. - rázta a fejét Chanyeol.

- De hasonló ahhoz, nem?

- Most bántad meg, igaz? Mikor már beadtad neki! - dühöngtem.

- Ő itta meg!

- Aish, ne üvöltözzetek már! - ébredt föl Jongdae a fejét fogva, mire mindhárman érdeklődve pillantottunk rá. - Most miért néztek ennyire?

- Nem érzed rosszul magad? - kérdezte Baekhyun.

- Nem.

- Akkor valami fura érzés? - érdeklődtem.

- Az van. Hogy mind engem néztek. És nem értem, miért.

- Mert megittál egy pohár vizet, amiben volt ilyen por. - magyaráztam fejemet elfordítva és a drogra mutatva.

- Minseok, most már hat rá. - tájékoztatott Chanyeol.

Visszanéztem Daere, aki az ágyékába markolt nyöszörögve és pupillái is kitágultak.

- Használd ki ezt a lehetőséget. Vagy ma hagyd, de holnap úgyis szüksége lesz még rád. - mondta Baekhyun.

- Nem fogom kihasználni, csak azért, mert te bedrogoztad! - fordultam dühösen feléjük. - Chan, kapd fel a drogot és menjetek.

- Sajnálom. - hajtotta le a fejét Baekhyun. Odamentem és megszorítottam barátságosan a vállát. Taán egy picivel erősebben. De nem volt szándékos. Azt hiszem...

- Semmi baj. Majd megoldom. Ne szomorkodj, menjetek. - toltam Chanhoz.

Miután beültek az autóba és hazamentek, visszamentem Jongdaehez, aki már nadrág és boxer nélkül nagy terpeszben ült a fotelban. Ujjazta magát. A látvány miatt nagyot kellett nyelnem és mély levegőt vennem.

- Minseok! Akarlak. - nézett rám félig lehunyt szemekkel.

Odamentem hozzá és felemeltem. A fülembe nyögött és farkához nyúlt. A plafonra néztem és próbáltam nem rá koncentrálni. Váratlanul a nyakamba harapott, amitől én is felnyögtem. Megremegett a lábam, de megráztam a fejem és gyorsan a hálónkba vittem. Ledobtam az ágyra és a bútor alól kihúztam egy dobozt. Jongdae épp felém mászott, mikor felemeltem a fejem. Leraktam a takaróra a kartont és két kezem közé zártam a fejét.

- Tudom, hogy nem vagy önmagad. És mikor elmúlik a hatása, utálnál, ha kihasználnám ezt a helyzetet. De nem fogom. Tudom, hogy nem szereted a drogokat, ezért sem értem, miért engedted ezt Baekhyunnek. Mindegy. Most itt hagylak.

- Ne hagyj itt! - dörgölőzött a kezemnek.

- Kulcsra zárom az ajtót és majd csak noona fog bejönni, hogy letegye az ételt. Ezeket odaadom, használd őket egészséggel. - toltam felé a játékszereket.

- De én téged akarlak! - mondta, majd nagyot lökött a vállamon, emiatt elterültem a földön.

Időm sem volt felfogni, hogy mit csinált, mert azonnal ráült a hasamra. Nekem háttal. Túl közel van a feneke. Letolta a nadrágom és már épp a boxert akarta, mikor megemeltem és az ágyra dobtam. A lehető leggyorsabban sprinteltem ki a szobából, kulcsra zártam és a falnak dőltem. Noona egy ideig figyelt, majd fejét ingatva folytatta a takarítást. Idegesen a hajamba túrtam és lenéztem a dudorra. Bazdmeg Kim Jongdae! Az említett nyögdécselni kezdett a szobában, ezért inkább elmentem onnan.

Egész nap lehetett hallani, hogy nyögdécselt. Nem mintha zavart volna, csak ettől én is álltam... Délután három körül elmentem otthonról munka ügyben és csak este kilenckor értem haza.

- Alszik már? - kérdeztem.

- Igen. Fél órája mélyen alszik. - válaszolt Noona.

- Segítesz feltakarítani? Nem akarom, hogy holnap nagyon megrémüljön.

- Persze. - biccentett.

Így takarítottuk ki a szoba nagyját. Azaz mindenhol kivéve az ágyat. Nem akartam felébreszteni, ki tudja, hogy milyen állapotban lenne akkor. Leguggoltam mellé és megigazítottam izzadt haját, hogy láthassam az arcát. Fáradt volt. Nem is csodálom. Halkan kimentünk a szobából és én rögtön a másik hálószobába mentem, hogy lefeküdhessek aludni.

---

Másnap egy frissítő zuhanyzás után bementem a hálóba ruhákért. Nyöszörgésre lettem figyelmes, ezért a pólót felvéve megfordultam. Jongdae nagyokat pislogva nézett körbe és kikerekedtek a szemei. Rám nézett, mire egyből megráztam a fejem.

- Egy ujjal sem értem hozzád. - húztam fel a nadrágom. - Baekhyun miatt megkóstoltad a drogot, amitől tegnap végig kanos voltál. Bezártalak ide, a többit már csak te tudhatod.

Magára nézett, majd körbe a szobában. Odaléptem hozzá és egy inget adtam rá.

- Ma jön a húgod szóval szedd össze magad. - emeltem meg, hogy talpra állítsam, de csak egy nagyott nyögött és a vállaimba markolt. Basszus. Még ma is kanos lesz. Chanyeol azt mondta, hogy még két napig fog tartani.

- M-minseok. Szedh ki.

- Mit? - értetlenkedtem. Nem miattam nyöszörgött?

- Van valami a seggemben. - hajtotta a fejét vállamra és éreztem, hogy forró lett a bőre. Elpirult.

- Jongdae, attól tartok, hogy le kellene mondanod ezt a találkozót. - gömbjei közé nyúltam, mire nagyot nyelt.

- M-miért?

- Mert... - nyomtam be két ujjamat, mire karjaimba mélyesztette a körmeit és halkan felnyögött - Ma is kanos leszel. Egész nap. Azzal a különbséggel, hogy nem leszel kiütve.

Megfogtam és kihúztam belőle a játékszert. Megint nyögött, majd lihegett a vállamon.

- Nem értelekh.

- A farkad egész nap állni fog, de nem leszel kiütve, hogy ne emlékezz semmire. - magyaráztam el. Ha most sem érti, így járt.

- Kívánlak.

Mi?! Nem azt mondta Chanyeol, hogy ma már önmaga lesz?!

- Tessék? - kérdeztem vissza.

- Cs-csak annyit mondtam, hogy telefon. Ide adod, hogy beszélhessek a húgommal? - emelte fel a fejét.

Arcát figyeltem, hogy rá jöhessek, tényleg jól hallottam-e vagy sem, viszont kopogtak az ajtón és Noona bedugta a fejét.

- Jonghwa megérkezett és lent vár titeket a nappaliban.

Jongdaere néztem, aki teljesen lesápadt.

- Mindjárt megyünk. - mosolyogtam rá, ő pedig csak biccentett és becsukta az ajtót.

- Most mi lesz? - nézett rémülten rám.

Tetszik, hogy most az én segítségemre van szüksége.

- Felöltözöl és lemegyünk. - tájékoztattam.

- De Mins-...

Kezemet a szájára tettem.

- Mondom felöltözöl és lemegyünk. Bízol bennem? - kérdeztem és ő bólintott. - Akkor tedd azt, amire kértelek. Ha végeztél gyere le. - mondtam és kiléptem a szobából.

A nappaliban Jonghwa éppen valamilyen mesét nézett, de mikor megjelentem felém kapta a fejét.

- Oppa hol van?

- Még öltözik. Mit szeretnél ma csinálni? - ültem le mellé, a szőnyegre, érdeklődve.

- Azt, amit régebben csináltunk együtt! Anyu és apu elhozta a társasjátékokat is! Nézd!

Felállt, elsprintelt valahova, majd egy edzőtáskát húzva jelent meg újra. Segítettem neki és magunk elé tettem. Egyből kinyitotta és minden társasnál elmagyarázta, hogy pontosan mit is kell csinálni.

- Értem és melyikkel szeretnél kezdeni? - vettem az ölembe egy párnát és rákönyököltem. Jonghwa csillogó szemekkel leutánzott.

- Ez így kényelmes! - csodálkozott. - És legyen mondjuk... Ez! - emelte meg az egyik hercegnős társast.

- Mindig ezekkel játszottatok Daevel? - kérdeztem.

- Igen. - bólintott.

Akkor már értem, hogy néha miért vannak eléggé lányos... dolgai.

- Melyikkel játszunk? - jelent meg Jongdae, mire Hwa felpattant és odarohant megölelni őt. Dae kicsit ijedten emelte fel és úgy szorította magához. Először nem értettem, miért. Aztán megláttam a dudort a nadrágján. Kajánul mosolyogva néztem fel rá, mire dühösen megrázta a fejét.

- Gyere, te is. - ugrott le Jonghwa és kezénél fogva húzta mellém. - Ülj le ide.

- És tessék egy párna. Mert így kényelmesebb lesz. - nyújtottam oda neki az egyik díszpárnát. Hálálkozó tekintettel vette el és egyből ágyékára tette.

Órákon keresztül játszottunk a társasokkal. Csak akkor álltunk fel, mikor noona szólt, hogy kész az ebéd. Hwa egyből az asztalhoz rohant. Én viszont megvártam, míg Jongdae felkel a földről.

- Még mindig állsz. - álltam fel fejemet ingatva.

- Igen és baszottul fáj! Szóval ne fogdosd a térdem! - fújta fel az arcát dühösen.

- Miért ne fogdosnám? Jobban esne, ha belemarkolnék a pöcs-...

- Minseok! - csapott a mellkasomra, majd elviharzott. Jót szórakoztam reakcióján és az étkezőasztalnál is mellette foglaltam helyet.

Csendben hallgattam őket, amíg evés közben felhozták a régi boldog emlékeiket. Azonban egy idő után kezdtem unatkozni, ezért a combjára simítottam. Jongdae félre nyelte azt a falatot, ami épp a szájába volt és köhögni kezdett.

- Hé! Meg ne fulladj! - ütögettem a hátát. - Máson szoktál megfulladni. - mosolyogtam rá, mire szúrós szemekkel nézett rám.

- Min? - hallottuk meg Hwa kérdését.

Dae nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de megelőztem.

- Banánon. Amiket én veszek neki. - simítottam belső combjára. Bokán akart rúgni, de abból az lett, hogy neki ütközött a lába az enyémnek, én pedig a kezemet az ágyékára tettem.

- Pedig a banán finom! - mondta Hwa.

- Ugye? Én is ezt mondom. - mosolyogtam Daere.

- Minseok bácsi, merre van a mosdó? - kérdezte a lány.

- Gyere, megmutatom. - fogta meg a kezét Noona és elvezette.

- Elég. Minseok, kérlek. - nézett rám könyörgően.

- Miért fejezném be? - nyomtam meg egy kicsit a tenyeremmel, mire leejtette a pálcikákat és nyögött egyet.

- Mert itt van Hwa. Kérlek. Utána szexelhetünk. - szorított a karomra.

- Már miért közösülnék veled? - vontam fel a fél szemöldököm.

- Amit reggel mondtam az tényleg igaz. Kívánlak. - nézett mélyen a szemembe.

- És? - kérdeztem közönbösen.

- Mi és? - értetlenkedett.

- Én csak olyannal fekszem le, aki szeret.

- De én szeretlek!

Elhúztam a kezemet és odébb toltam a lábát is.

- Most bezzeg hirtelen szeretsz. Csak, mert a farkad áll.

- Miattad van!

- Tudtommal te nyelted le a drogot. Saját akaratból.

- Az első alkalmunknál nem is szerettelek. - vetette be a másik érvét.

- Jongdae. Egy, az régen volt, akkor más elveim voltak. Kettő, az első alkalom mindig különbözik a többitől. A második alkalomnál bevallottad, hogy szeretsz, szóval nem értem, miről beszélsz.

- Minseok, én tényleg szeretlek, csak...

- Nincs csak! Vagyis, hallgatlak.
Mindig az volt a hibám, hogy nem hallgattalak végig. Most megteszem. - dőltem hátra és összefont karokkal néztem rá.

- Csak... Aish! Ez bonyolult!

- Akkor magyarázd meg!

- Már nem érzem azt, hogy bíznál bennem. A veszekedéseinknél mindig másnak hiszel. Soha nem nekem. Aztán elvárod, hogy szeresselek. Belefáradtam. Azt akartam, hogy azt hidd, már tényleg nem szeretlek. Mikor Jinhwan megjelent és vele foglalkoztál állandóan, eltört bennem valami. Aztán a húgom. Annyira örültem, hogy végre újra láthattam! Meggondolatlanul mondtam azt, hogy ő az egyetlen fontos ember az életemben. De úgy nekem estél akkor, este. Féltem, hogy újra kidobsz. Most pedig itt van ez a drog is. Tudom jól, hogy akarsz, de félek. Nem tudod, miket tett velem Sehun.

- De tudom. - vágtam közbe. - Én tanítottam őt.

[Hai guys! Remélem tetszett, ha igen, kérlek, kommenteljetek! 😍😍😍 ("picit" rossz napom volt és khmm szeretethiányos vagyok😇)]