Kim Minseok szemszöge

Széles mosollyal az arcomon ébredtem föl, de amint kinyitottam a szemeimet, az le is hervadt onnan.

- Jongdae?! Jongdae! - rázogattam jéghideg testét. Nem most fagyott meg, de miért?! Kitakartam, hogy végig nézzek rajta és ekkor láttam meg a hasán azt a kötést. Elszorította a vérkeringését. Szinte letéptem róla, de nem történt semmi.

- Dae. Dae, kérlek nyisd ki a szemedet!

Megpróbáltam elfordítani a fejét, de nem tudtam. Beállt a hullamerevség nála. Várjunk, a mi is?!

- Jongdae! - ordítottam rá kétségbeesetten, de nem jött válasz. Zokogva rádőltem a testére.

Ijedten ébredtem föl és egyből Daere néztem. Aludt. Megnyugodtam és az oldalamra fordulva figyeltem. Azonban egy idő után feltűnt, hogy nem mozog föl-le a mellkasa.

- Jongdae?!

Nem. Nem hallhat meg. Nem, nem, nem és nem! A mellkasára helyeztem kezeimet és erősen nyomkodni kezdtem. Nem történt semmi. Arcát néztem és remegve odahajoltam. Hirtelen nevetni kezdett és átkarolta a nyakamat.

- Megijedtél, mi? - mosolygott rám.

- Ezt ne csináld többször! Az előbb pont azt álmodtam, hogy meghaltál! - támaszkodtam meg két oldalt a teste mellett.

- Mi? Mit?

Köhögni kezdett. De nagyon erősen. Aggódva felültettem, de nem akart abbamaradni. Hátára simítottam, hátha jobb lesz, de az ellenkezője történt. Jongdae vért köhögött föl és egyre jobban gyengült. Végül előre esett és abba maradt a köhögése.

- Jongdae? Jongdae! - szólítgattam, miközben megemeltem a testét. Orrából és szájából ömlött a vér, míg szemei érdekesen befordultak.

- Nem. Ne-hem.

Remegve magamhoz öleltem és imádkoztam, hogy ez is egy rémálom legyen.

Megint felriadtam, de most nem volt mellettem Jongdae.

- Noona! Noona!! Noona!!! - ordítoztam, miközben kiléptem a hálóból.

- Ne ordíts már! Itt vagyok melletted! Mit szeretnél? - állt meg a takarításban.

- Hol van Jongdae? - néztem kétségbeesetten rá.

- Fürdik, de mi a baj? Nagyon sápadt vagy.

Kezét a homlokomra akarta tenni, de lefogtam azt.

- Mond, hogy már nem vagyok a rémálmok sorozatában! Könyörgöm! Nem fogom kibírni, ha Dae megint mellettem hal meg!

Elrohantam mellőle és berontottam a fürdőszobába. Jongdae ijedten csúszott beljebb a habokba.

- Ne halj meg többször, kérlek. - borultam a kád mellé és hagytam, hogy könnyeim végig follyanak az arcomon. Harmadszor sírtam. Miatta.

Kim Jongdae szemszöge

Korábban felkeltem és elmentem fürdeni, mert tegnap este kimaradt, ez akkora baj? Minseokot figyeltem, ahogy rázkódott a válla, majd a nyitott ajtó felé kaptam a fejemet. A szolgálónő volt az.

- Rémálma volt. - tátogta és becsukta az ajtót. Vizes kezemmel a kád szélén lévő kezeire simítottam.

- M-minseok ez m-már a valóság. - dadogtam zavartan.

Felemelte a fejét és szipogott egy párat. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Csak pár hab takarta el a testemet előle és a kezemet se hagyta, hogy visszahúzzam.

- Szeretnék fürdeni. - motyogtam.

- Megmoshatom a hajad? - tette fel a kérdését hirtelen.

- És utána kimész?

- Utána kimegyek.

- Akkor igen.

Elengedte a kezemet, bevizezte a hajamat és a samponból a fejemre nyomott egy kis adagot, majd ujjaival masszírozni kezdte a fejbőrömet. Élveztem. Most végre már nincs itt Jinhwan és csak rám figyel.

- Tegnap sokat ittál, lehet azért volt rémálmod. - törtem meg a csendet.

- Lehetséges. Ha szabad kérdeznem, miért maradtál itt? És miért nem mentél el? - kérdezte, miközben lassan lemosta a sampont a fejemről. Zavarba jöttem. Nem akartam válaszolni.

- Megmostad a hajam, szóval kimehetsz. - próbáltam kibújni a kérdés alól.

Nagyot sóhajtott, felállt és lassan kiment. Akadozva kifújtam a levegőt és mosakodni kezdtem. Miután elkészültem, póló és nadrág mellé egy bő pulóvert is felvettem. Gyorsan megszárítottam a hajam, de nem foglalkoztam azzal, hogy beállítsam. Egyszer-kétszer beletúrtam, majd ráhúztam a kapucnit.

Reggelinél kivételesen nem Minseokkal szemben, hanem mellette ültem le. Néma csendben fogyasztottuk el a rántottánkat. Én hamarabb befejeztem, mint Minseok, ezért felálltam az asztaltól és a nappaliba mentem. Leültem és bekapcsoltam a tévét. Kizárt dolog, hogy vele legyek egy légtérben. Jöjjön vissza Jinhwan!

- Jongdae. Jonghwa az. - nyújtotta felém a kezét hirtelen valaki. Felnéztem az illetőre, azaz Minseokra, majd elvettem tőle a készüléket.

- Szia, Hwa. - köszöntem neki.

- Jongdaeee! - kiáltott a telefonba húgom. Kicsit eltartottam, hogy ne süketüljek meg. Közben figyeltem, hogy Minseok leül mellém és a combomra teszi a kezét. Felforrósodott a bőröm és nem hallottam testvérem hangját.

- Jongdae! Dae? Bátyus? Figyelsz?

- Igen? Figyelek!

- Akkor holnap átmehetek hozzátok? Légyszíves! - nyüszített a túloldalt. Pont, mint régen, mikor játszani akart velem.

- Persze. Átjöhetsz holnap. - mosolyogtam. Minseok rászorított a combomra, amitől még a levegő is belém szorult.

- Akkor holnap! Szeretlek! - nyomta ki.

Leengedtem a kezemet, de nem néztem a mellettem ülőre.

- Tőlem meg se kérdezed, hogy jöhet-e? - vette el kezét combomról és a telefont a zsebébe süllyesztette.

- Miért? Nem jöhet? - néztem rá csalódottan.

- De, persze. Csak olyan lazán mondtad neki, mintha itt laknál.

- Mert nem lakom itt? Értelek. Még mindig kurvának számítok. - ültem el mellőle.

- Nem! Jongdae! Aish! Miért kell minden szavamat kiforgatnod?

Válszolni azonban, ha akartam se tudtam volna.

- Na, ki hiányolt engem? - jelent meg konkrétan a semmiből Baekhyun. Tárt karokkal jött felém. Mosolyogva felálltam és megöleltem.

- Látom, még mindig nem békéltetek meg egymással. - ült le Chanyeol az egyetlen fotelba. Baekhyun egyből odaszaladt és az ölében foglalt helyet.

- Próbálkozunk. - mondta Minseok.

- Elég hosszú ideje. Egy hónapja? Vagy mennyi ideje szerezted vissza Jongdaet?

- Egy, itt vagyok. Kettő, kibaszottul nem egy tárgy vagyok, szóval ne is kezeljetek úgy.

Nem akartam indulatosnak tűnni, de így sikerült. Pislogás nélkül meredtek rám. Végül Chanyeol szólalt meg először.

- Mindent értek. Amúgy, Minseok. Ezt most szereztem be. - dobott egy közepes méretű zacskót az asztalra. - Mennyiért tudnám eladni? Még nem vagyok tisztában az árakkal...

- Honnan szerezted? - érdeklődött Minseok.

Vett egy kisebb mintát belőle, felállt és elindult valamerre. Chanyeol a fotelba ültette Baekhyunt, majd utána ment.

- Nem érzel semmit Minseok iránt? - döntötte oldalra a fejét Baek.

- Olyat nem, amit régen igen.

- Akkor most mit érzel, ha a közelében vagy?

- Nem tudom. - vontam meg a vállam.

- Máshogy kérdezem. Mire gondolsz, mit akarsz tenni, mikor a közelében vagy?

- Minél hamarabb elkerülni mellőle. Nem szeretek egy légtérbe lenni vele.

- Miért?

- Mert... Mert zavarban vagyok.

- Na, ez jó jel! - tapsolt Baekhyun.

- Nem! Nem jó! Utálom őt!

- Akkor miért vagy itt?

- Muszáj ezeket kérdezned?

Nem akartam válaszolni a kérdéseire. Nem lehet, hogy belé szerettem. Újra. Nem akarom. Sehun mondta, hogy a szerelem gyengít. Nem akarok megint egy irányítható báb lenni.

- Igen, muszáj. Azt akarom, hogy megint a régiek legyetek.

- Olyanok már soha nem leszünk. - ráztam a fejem.

- Akkor legyetek újak. Jobbak, mint régen.

- Baekhyun. Ez nem ilyen egyszerű. Ígérem, igyekszek... Igyekszek jobb lenni. Érezni. Csak tudod, egyikőtök sem sejti, hogy miken mentem keresztül, amíg Sehunnál voltam.

- Igazad van. Ne haragudj. - hajtotta le a fejét.

- Nem haragszom. Hé, fel a fejjel. Mosolyogj. - vigyorogtam.

- Hé, te. Figyelj. - hajolt előréb titokzatoskodva. - Chanyeol nekem nem hagyta, hogy ezt az izét kipróbáljam, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez mit csinál. Megkóstolod a kedvemért? - mutatott a fehér porra.

- Baekhyun, én...

- Kérlek! - nézett rám kiskutya szemekkel. Soha nem tudtam neki ellenállni.

- Legyen. - bólintottam. - De egyáltalán mennyit kell bevenni? És hogy? - kérdeztem, mire elszaladt a konyhába, majd egy pohár vízzel tért vissza. Egy kicsit szedett a vízbe, kanállal megkeverte, viszont furcsálva emelte fel a fémet. Kékes-zöldes lett a szertől.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem.

- Igen! Na, idd meg! - tartotta felém a poharat.

- Gyorsan kell? - kérdeztem, mire izgatottan bólintott. Egy huzamra megittam és letettem az üveget.

- Így erősebben fog hatni.

- Hogy. Mi?! Baekhyun! - álltam fel, hogy megütöm, de előre estem, az üvegasztalra, majd le a földre.

[Naaa nanana nananana oh oh oh oh oh IT'S THE LOVE SHOT
AKI MÉG NEM LÁTTA AZ MOST NÉZZE MEG. 😊😊
(btw fotókat szúrtam be, csak hát EU :')
And... I'M DEAD!!]