Már napok óta gyalogoltak, mikor elértek egy gimnáziumhoz.

- Utálom a gimnáziumokat!! Koszosak, sok idióta ember, tönkre fog menni a hajam!! - nyafogott jó szokásához híven Fakuki.

- Így is szar a hajad. - vágta rá Sajtpofi.

- Naa!! Sajtpofi megint szemétkedik!!! Valaki szóljon már rá!!! - folytatja Fakuki.

- Királynő, ez itt a Sweet Amoris, egy otome ját... Semmi. - hagyta ott őket Grumpy Cat.

- Mi? Ki az az Otome? - nézett kérdőn Cancerre, aki csak megvonta a vállát.

Yuri nézelődött amikoris megakadt a szeme valakin. Egyedül állt az udvaron, karba tett kézzel. Haja vörös volt és hosszú egy fiúhoz képest. Fekete bőrdzsekit és nadrágot hordott. Yuri felemelte a fejét, kihúzta magát és odament hozzá. De a titokzatos idegen nem mozdult.

- Térdre! Királynőd áll előtted. - mondta a páncélban díszelgő Cancer, de továbbra sem mozdult.

Cancer megbökte mire életre kelt.

- እርዳኝ! - mondta mozdulatlan arcmimikával és csukott szájjal.

- Mi? - vakarta a fejét Yakari.

- Én sem tudom, királynőm. - gondolkodott Cancer.

- BESZÉLJ ÉRTHETŐEN  TE *DELFIN KISÍPOLÁS* - kiáltotta Yuri, de a srác nem mozdult.

- Hagyd békén te szerencsecsomag, nem mozdul. - jött vissza Grumpy Cat. Mögüle messziről Nyan Cat hangok hallatszódtak.

- Mi a halál... - suttogta Fakuki.

- Ő itt az unokatesóm te fasz. - mondta Grumpy Cat, majd valami rózsaszín elrepült a társaság felett szivárványt húzva maga után.

*nyan cat zene*

- Mi ez a kiállhatatlan hang felség? - kérdezte Cancer Yuritól, miközben kikapta a felség kezéből a tollat amit a földön talált.

- Hát... Öhhhm... Izé... - nézett össze-vissza a királynő, s közben próbálta visszaszerezni tollát, de Cancer elhajította.

- Nee! - kiálott fel Yuri és ugrott is utána.

- Ő az unokatesóm. - válaszolt Cancer kérdésére Grumpy Cat, nem is törődve a királynővel.

Cancer bólogatva elkapta futtában a királynőt, és nem engedte hogy megszerezze a tollat.

Közben a rózsaszín macska-féle leszállt Grumpy Cat mellé, majd tovább adta ki a Nyan Cat hangokat. Fakuki a fülére tapasztotta a kezeit.

- Ne!!! Halálos zene!! Segítség!!! Mentsenek meg!! - lefeküdt a földre és fetrengeni kezdett.

Mindenki kigúvadt szemekkel nézte, ahogyan kedves Fakuki hisztizett.

- Menjünk. - mondta Sajtpofi és elindult jobbra.

- Felség, jöjjön! - kapta el a karját Yurinak, majd húzni kezdte Sajtpofi után.

- Nee! Szegény tollam! Szegény, kicsi, feld... - itt újból betapasztotta Cancer a felség száját.

- Na de királynőm! Ilyet most sem szabad mondani! - szólt rá a testőr.

- Rendben, értettem. - mondta Yuri, majd Sajtpofi után eredtek a többiekkel.

- NE!! VÁRJAROK MEG!! Hülyék vagytok!! Idióták!!! Heeeeeeelp!! - állt fel majd iszkolt utánuk azonnal.

*EKÖZBEN*

A férfi vigyorogva összedörzsölte a kezét. A terve eddig működik. Eddig egy felhőn ült és úgy nézte hőseinket, de inkább felállt a helyéről. Megigazította fehér zakóját, majd botjával arrébb lököt egy éppen repülő Dodó kacsát.

- Ez volt az utolsó élő kacsa, te fafejű. - mondta Google Fordító hangon egy lány.

- Nem érdekel, Google-sama! - csattant fel, majd megigazította fehér kalapját is, és követni kezdte a csipet-csapatot a levegőben.