SzJG •4•

- Virág, valóban csodaszép a szemüveged, jól is áll, de tudod, mi lenne igazán nagyszerű? - kérdezte Kardos erőltetetten kedves hangsúllyal.
- Más színben esetleg? - kérdezett vissza Virág, még mindig a szemüvegén agyalva. Kardos két ujjával meg masszírozta az orrnyergét, és csak a fejét rázta.
- Vagy ha például ELEMEZNÉD A VERSET!!! - üvöltötte, Virág pedig ösztönösen hátrált egy lépést.
- Juj, elnézést, máris - bólintott, aztán mégis megakadt. - Melyik verset?



  - Ezt a kezembe nyomta, mielőtt kiviharzott a házból – nyújtott felé anyu egy könyvet.
Szomorúan elvettem és megnéztem a borítóját. Egy könyvtári könyv, John Lennon életéről, franciául.
– A fenébe, Arnold könyvet is hozott nekem, én meg így viselkedtem – motyogtam szomorúan.
– Igen – veregette meg a vállam anyu. – De ezt Cortez hagyta itt.



– Ne már! Szerdán dupla matek, dupla fizika? Ki készítette ezt az órarendet, Hannibál Lecter? – üvöltötte Zsolti totál kiakadva.



Kinga terve szerint úgy lett volna a dolog, hogy én kezdem, rohanok, mint az őrült, átadom Virágnak a botot, ő is rohan, mint az őrült, végül a saroknál átadja Kingának, aki amúgy is őrült, tehát csak rohan.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top