– Oké, figyelj rám, Körte – kezdtem. – Nagyon fontos, hogy ha esetleg Márk azt akarja beadni neked, vagy bárkinek, hogy olyasmit mondtam, hogy szeretem... Akkor egy szavát se hidd el...

-Hú – döbbent le Daniella, amikor összegyűltünk az üres teremben. – Ki halt meg? – röhögött fel, a sok fekete ruhát nézve.
-Senki – vágta rá Körte, majd a Márk és Tomi közti feszültséget érzékelve gyorsan hozzátette – még.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod? – kérdeztem óriási gombóccal a torkomban.
– Ezt most miért mondod? Le fog zuhanni a gép? – kérdezett vissza emelkedett, kissé hisztérikus hangon.

-Miért? – kérdeztem halkan.
– Mert már akkor tetszettél, mielőtt megismertelek. És amikor találkoztunk, ezt nem elrontottad, ahogy szerettem volna, hanem ezerszeresére fokoztad, én pedig nem szoktam hozzá, hogy passzolnak.