Jimin nem várakozott tovább, magára hagyta a szótlanul ácsorgó fiút. Hangosan trappolt le a lépcsőn, majd az utolsó fokon döbbenten megállt. Egy férfi volt előtte, kávét iszogatva nézte a közlekedő falán logó képet. A festményt még Jimin készítette ajándékba anyjának. A férfi elmosolyodott, és ismét kortyolt a barna italból. Ez az ember volt Jimin életében, aki minden találkozás alkalmával keserédes érzést hagyott maga után. A Min család feje, aki rendszeresen látogatta anyját, és egyben a vér szerinti apja, aki a mai napig nem ismerte el őt fiának.

- Tehetséges vagy. - nézett rá azzal a mosollyal, ami Jimint az őrületbe kergette. Kiismerhetetlen volt. Volt amikor szövetséget ígért, de jó párszor verte már el, ugyanezzel a mosollyal az arcán, ha neki nem tetszően viselkedett.

- Köszönöm uram. - hajolt meg, de még mindig a lépcsőalján állt. Nem ment közelebb, szerette megtartani maga, és a férfi között a távolságot.

- Látom jól kijöttök az unokaöcsémmel. - nézett végig zúzódásain. - Tegnap tőlem kérte el a verőlegényeket. Képzelheted, hogy meglepődtem, amikor azt mondták te voltál az áldozat. - fordult egész testével felé. - Jimin. Miért okoz belső feszültséget Yoongi? Történik valami amiről tudnom kéne? - lépett közelebb, amire a szőke ösztönösen hátrált.

- Ezt talán Sugától kéne megkérdeznie. - felelte szemével menekülőutat keresve.

- Azt mondták kaptál egy mély sebet a lábadba. - kortyolt ismét a kávéba figyelmen kívül hagyva Jimin kitérő válaszát. - De az orvos nem kapott hívást... - nézett végig a szűk, fekete farmerba bújtatott, izmos combokon. - Talpraesettebb vagy, mint gondoltam fiam. - kuncogta.

- Nem vagyok a fia. Most, ha megbocsájt. - szedte össze a bátorságát, és kikerülve a férfit indult a kijárat felé. - Elfogok késni az iskolából...

- Jimin. - emelte fel a hangját a férfi. - Ha nem az anyád lenne az anyád, akkor a fiam lennél. - kapta el a szőke izmos karját. Jimin kirántotta, és rá se pillantva indult tovább. Épp a kabátját vette, amikor a lépcső tetejéről zajt hallott, és egy kapkodó Jungkookkal találta szembe magát, aki a telefonba magyarázkodott.

- Jin mondtam már, hogy sajnálom, csak bealudtunk... - futott le gyors léptekkel az emeletről, és kikerülve a számára teljesen érdektelen férfit, sietett Jimin mellé. - Eskü többet nem lesz ilyen! Mindjárt találkozunk a suliba, addig bírd már ki az ócsárolásom. - forgatta, majd a Pillangóra emelte barna szemeit. - Beszélünk bent, csá. - nyomta ki a készüléket. - Kösz szépen Park! Most örök szobafogságot fogok kapni. - morogta, észre se véve az ijedt fényt Jimin sötét szemeibe.

- Kit tisztelhetek az úrban, Jimin? - hallotta a barna maga mögül. Egy magas izmos férfi állt ott. Macska szemei épp olyan izgalmasok, és sötétek voltak, mint a szőkének.

- Jungkook. Nem közénk tartozik. A bátyja az iskolába kapott tanári állást. A héten érkeztek, és Suga arra kért, viseljem gondját, amíg beilleszkedik. - felelte Jimin, miközben védelmezően maga mögé húzta a barnát. Jungkook ekkor döbbent a házban megváltozott hangulat okára. Sem a zene nem dübörgött, és a lányok se mászkáltak pucéran. Olyan csend volt, mint amikor a vadász az erdőbe érkezik. A vadász jelen esetben pedig, ott állt vele szemben. Jimin szíve olyan erősen vert a félelemtől, hogy a nyakán kidudorodott tőle az ér. Mégis szorosan tartotta őt maga mögött.

- Érdekes, és mégis milyen szerepet szán neki? - lépett még közelebb, amitől a Pillangó pulzusa felgyorsult. Évek óta nem állt ilyen közel az apjához, és a legutóbbi sem tartozott a legszebb emlékei közé.

- Ezt is tőle kéne megkérdezni. -  állta apja átható tekintetét, de az élt sajnos nem tudta elrejteni hangjából. A Min család feje meglepődve emelte fel szemöldökét, majd órájára pillantott. 

- Hogy elszaladt az idő, elfogtok késni. Elviszlek titeket, hátha találkozok az én titokzatos unokaöcsimmel. Úgy látom, lenne mit megbeszélnünk. - nyitotta ki a bejárati ajtót. Mivel Jimin nem tiltakozott, Kook is jobbnak látta csendben sodródni az eseményekkel. Nem tudta beazonosítani a két férfi milyen kapcsolatban van, de az egyértelmű volt, hogy a szőke teljesen kiszolgáltatott a másikkal szemben. 

A bordély előtt egy hatalmas fekete terepjáró állt. A kocsi ajtaja mellett pedig egy öltönyös izompacsirta várakozott. Amint a szőke az autóhoz ért, a férfi kinyitotta neki az ajtót, majd kissé meghajolt előtte. Ezt Jungkook furcsának találta. Jimin helye nem volt tiszta neki ebben a maffiarendszerben. Az idegen, macskaszemű férfi szállt be a kocsiba utoljára, és az öltönyös rögtön becsukta utána az ajtót. Majd megkerülve az autót elől foglalt helyet. A sofőr épp olyan nagydarab volt, mint a már mellette ülő öltönyös. Keményen a gázba taposott, és az autó nagy lendülettel megindult az iskola felé. Legalább is Jungkook remélte, hogy oda, mert nem hallotta mit mondott az idegen az öltönyösnek. Jiminre nézett, de rögtön meg is bánta, mert a férfi alakja, és szép arca, folyton az éjszaka eseményeit idézte benne elő. Sóhajtva simult az ülésnek. Olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Az emlékei onnantól, hogy beleivott abba az édes, zöld italba, kissé ködösek voltak. De egy dologban biztos volt. Lefeküdt Jiminnel, és fantasztikus volt. Össze se lehetett hasonlítani az érzést, a Lemonnal töltött egy órával. Kinézett a kocsiablakán, és picit megnyugodott, ahogy meglátta az ismerős graffitikkel teli utcát. Tényleg az iskolához mentek. Ismét Jiminre vezette a tekintetét, és próbált egy biztató mosolyt küldeni, a leplezetlenül ideges szőkenek.

- Nem biztos, hogy Suga örülni fog, ha meglát. - suttogta Jimin a barnának. - Szóval, ha lehet ma kerüljük. - hajolt közelebb, habár esélytelen volt, hogy a maffiavezér ne hallja. Remélte érzékeli, hogy ez egy, személyes beszélgetés.

- Komolyan ő vert meg téged? - kérdezte felbátorodva Jungkook. Belül egy fojtogató érzés fogta el, arra a gondolatra, hogy Suga megtöri az ő kemény Jiminét. Ahogy ezt felfogta mérgesen fordult ismét az ablak felé. Nem tudta hová tenni "az ő kemény Jiminét" érzést.

- Ő inkább megvágott. - húzta végig az ujját, a nyakán lévő vékony hegen. - De igen ő veretett meg, ha kíváncsi vagy. Nem szereti bemocskolni a saját kezét.

- Jól is teszi! - vágott közbe az idegen. - Egyszer a helyembe fog lépni. És egy maffiavezér nem kelhet ki magából. - nézett lesújtóan a két fiatalra.

- Akkor engem, miért ön vert el, a puszta kezével? - szűkítette össze a szemét Jimin.

- Mert te a fiam vagy. Egy apának kötelessége a saját fiát....

- Nem vagyok a fia! - üvöltötte Jimin idegesen. - Soha nem ismert el, letagad, még a saját öccse előtt is! Ezek után nekem ne játssza meg magát! - ebben a pillanatban, hatalmas csattanással ütközött a férfi tenyere, a szőke arcán. Kezének lenyomata tökéletesen kivehető volt. Kookban bent ragadt a levegő. Az autó lefékezett, és az iskola soha nem tűnt számára, még ennyire vonzó helynek.

- Hol marad a tisztelet? - kérdezte csevegő hangon a macskaszemű idegen. - Tudod, hogy anyád miatt nem vagy méltó a maffiavezető szerepre. Hiszen csak egy kurva fattya vagy, az istenért! Ha elismerlek, azzal a belső viszályt szítottam volna öcsémmel. - Jungkook végre megértette mi folyik itt. Szemöldöke mérgesen összeugrott, és a szőke apjára emelte tekintetét.

- Akar még valamit tőlünk uram? - kérdezte megvetően köpve a szavakat.

- Nem. Menjetek. - igazította meg ruháját a férfi. Jungkook kinyitotta a terepjáró ajtaját, majd kezei közé fogva, a szőke apró kezét, maga után húzta őt. A diákok mind őket nézték, ahogy kiszálltak az északi maffiavezér kocsijából. Suga eddig elégedetten mutogatta új, menta színű tincseit, de szeme rögtön fagyossá vált, amikor tekintete találkozott Jiminével. 

- Yoongi! - kiáltotta a férfi, ahogy meglátta unokaöccsét. - Ülj be egy pillanatra. Szeretnék beszélni veled. - mutatott az ülésre. Ahogy Suga elhaladt a sérült Jimin mellett, egy pillanatra szeme megtelt bűntudattal, de gyorsan rendezte is a vonásait, és érzelemmentesen meghajolt főnöke előtt.

***

Jungkook idegesen járkált a vécében. Úgy döntöttek az első órát kihagyják. Ő szeretett volna többet megtudni, míg a szőke csak rendezni akarta érzéseit.

- Tehát Suga nem is tudja, hogy ő az apád? - kérdezte megállva.

- Nem. Csak annyit tud, hogy szemmel tart engem. Szerinte, biztos azért, mert ígéretesnek lát. - sóhajtotta fáradtan Jimin. Ő az ablakpárkányon ült, és az udvar békés csendjét fürkészte.

- Miért hagyod neki, hogy uralkodjon feletted? - kérdezte Jungkook értetlenül. - Erősebb vagy, mindenki jobban kedvel, és a vezér az apád.

- Nem akarok maffiavezér lenni. - rántotta meg a vállát Jimin. - Akkor meg kéne házasodnom, és gyerekeket kéne csinálnom. - Jungkookhoz lassan jutottak el a szavak, és vele együtt a tegnap este emlékei. A hideg csempének döntötte homlokát. - Jól vagy? - hallotta maga mögül a hangot.

- Nem. Fogalmam se volt, hogy képes vagyok olyanra, amit tegnap csináltunk. - mondta rekedten.

- Igyál, a drog még mindig benned van. Könnyen kiszáradhatsz tőle. - nyújtott felé egy üveg vizet Jimin. Kook elfogadta, majd mint aki napok óta nem ivott, úgy döntötte magába a kortyokat.

- Jimin, én nem tudom mit mondjak neked. Csak a drog hatására akartam, remélem tudod. Én a nőkhöz vonzódom. - mondta, amikor kiüresedett az üveg.

- Tudom. Ismerem a szer hatásait. Egy párszor engem is csőbe húztak vele a lányok. - mosolyodott el kedvesen. - Gond nélkül megdugtam őket, pedig alapból fel se állna rájuk. - kuncogta fejét rázva. Jungkook viszonozta a mosolyt, és próbálta másra terelni a témát.

- De azért valamikor, még lóghatnánk így, csajok, és drog nélkül. - mondta telefonján ellenőrizve az időt. - Mindjárt csöngetnek.

- Szuper! A szünetben megkeressük Sugát, és úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. - nyújtózkodott macska módjára a szőke. - Aztán meglátjuk, ő hogy viselkedik.

***

Ahogy végig mentek a zsúfolt folyosókon, Jungkook szíve hevesen kalapált mellkasában. Ellenben Jimin semmi jelét nem adta az idegeskedésnek. Lazán, zsebre dugott kézzel ment, a folyosó közepén. Hiába mondta, hogy nem akar vezető lenni, valahogy sugárzott belőle. Nem csak a lányok a bordélyban, de az iskola diákjai is úgy kezelték, mint egy főnököt. Sietségük, és elfoglaltságuk mellett is figyeltek rá, hogy utat adjanak a szőkének. Így, mint Mózes a tengert, Jimin a diákok tömegét választotta fokozatosan ketté. Jungkook nagyon menőnek találta a férfit, amit soha nem vallott volna be neki. 

Suga a falnak dőlve beszélgetett egy kisebb csoporttal. A vezetőn látszott, hogy egyáltalán nem hiányolja a szőke társaságát, pedig eddig, mintha össze lettek volna nőve. Ám ahogy meglátta a két közeledő alakot, elhallgatott, és szemét régi barátjára függesztette. A szokásos folyosói morajlás elhalkult, ahogy a két északi férfi megállt egymással szembe. Jungkooknak csak most tűnt fel rengeteg apróság rajtuk. Suga és Jimin egyformán alacsonyak voltak, aranyos pisze orruk volt, hófehér hibátlan bőrük, és mindketten hatalmat sugárzó sötét macskaszemekkel rendelkeztek.

- Park! Remélem megfogadtad a tegnapi tanácsom. - mosolyodott el karba tett kézzel Yoongi.

- Természetesen. Remélem te is az enyémet. - biccentett Jimin, miközben arca teljesen kiismerhetetlen volt.

- Volt reggel egy őszinte beszélgetésem a nagybátyámmal. - folytatta a menta hajú, figyelmen kívül hagyva Jimin válaszát. - Azt hiszem, komolyan csalódott a kis kedvencében. - vigyorodott el gonoszan. - Megkérdezte, miért intéztelek el. Kénytelen voltam elmondani őszintén az okát. Aztán arról faggatott, mit akarok egy kívülállótól. - mutatott Jungkookra, aki legszívesebben eltűnt volna. - Mondtam, hogy mivel olyan meleg vagy, mint a pisztoly csöve, lövés után, ezért ajándékba kaptad tőlem a szépfiút. Nem hitte el. - kacagta hangosan. Jimin arcán továbbra se látszott semmi, ami Jungkookot kezdte végtelenül felidegesíteni. - Azt mondta, iskola után haza visz. Nem csodálnám, ha járni se tudsz majd, úgy ellátja megint a bajod. - igazított egy tincset Jimin füle mögé. - Úgy érzem, le fogják törni a szárnyad kis Pillangóm. - Jungkook ebben  a pillanatban elvesztette a fejét, és nekirontott az idegesítően elégedett férfinak. Könyökét előre lendítve, keményen orron vágta a bandavezért, és még folytatta volna, ha Jimin nem kapja el hátulról, és tartja vissza.

- Elég! Mit csinálsz! - lökte el döbbenten az újoncot. Jimin szemeiből sütött a kétségbe esettség. - Tűnj el! - kiáltott rá. Jungkookhoz lassan jutottak el a szavak, de J-Hope résen volt, és csuklójánál fogva húzta el onnan. Gyors léptekkel vágtak át a kíváncsi tömegen. A nagy zűrzavar közepén, pillanatok alatt eltűntek a bandavezér szeme elől, aki vérző, felduzzadt, és valószínűleg törött orrát tapogatva üvöltött.

- Keressétek meg! Gyerünk! - kiáltozta szakadatlanul. Jimint négy fiú fogta le, hogy ne tudjon meglépni. Yoongi elindult a mosdóba, és a szőkét tartó mitugrászok hűségesen követték. A bandavezér épp az arcát mosta, amikor a Pillangó megelégelte a helyzetet.

- Azt hittem, tegnap azért léptél le, mert észhez tértél. Erre kiderül, hogy csak a fodrászhoz volt időpontod. - kuncogta gonoszan. Suga a tükörből ránézett, majd lassan felé fordult. 

- Pillangóm, én a helyedben, nem feszíteném tovább a húrt. - sziszegte, miközben közelebb sétált. - Tudom, hogy te csendben tűrted volna az alázást, de a kölyök lelke még nincs megtörve.

- Őt nem is fogod tudni megtörni. Nagyon erős, igazi vezető, én a helyedben nem packáznék vele. - mondta komolyan Jimin, amitől Suga jó ízű kacagásba kezdett.

- Miről beszélsz? Ő nem tartozik közénk. Soha nem is fog. - mondta nevetve. Hirtelen elkomolyodott, és ujjait végighúzta a szőke szívásfoltos nyakán. - Ezt ő tette, igaz? - kérdezte féltékeny fénnyel a szemében. Jimin nem válaszolt csak állta a tekintetet. - Azt hittem nem hagyod, hogy megjelöljenek. Azt mondtad az olyan, mintha tartoznál valakihez. Nem egyszer vertél pofán bárkit, aki csak próbálkozott. Tudod, ha ezt nem láttam volna meg reggel. Lehet, hogy meg is bocsátottam volna, és minden ment volna tovább köztünk. - mondta komoly érzelemmentes hangon.

- Yoongi... - kezdte, de a férfi szájára nyomta tenyerét.

- Ne... azt hittem egyértelmű voltam. Te. Csak. Az. Enyém. Vagy. Jobb, ha ezt neki is megmutatjuk. - vigyorodott el gonoszan. - Alig várom, hogy elém hozzák...