Bucky szemeit lehunyva tartotta. Nyugodt volt, élvezte ahogy kitett bőrét a nyugati nap sugara sütötte. Háta búza zsákoknak támasztva miközben egy szekér hátulján zötykölődött. Résnyire nyíltak szemei és feketén csillogó fém karját a magasba emelte egyenesen a nap felé, tenyere kitárva mintha megérinthetné azt a ragyogó kékje eget, ami majdnem olyan szép volt, mint szerelme kék szempárja. De a nap akár mennyire is próbálkozott kiemelni az szép színét Bucky tudta hogy sose veheti fel igazán a verseny a keleti herceggel akár milyen halványan is él emlékeiben kedvese.
3 év hosszabb idő mint hittem - gondolta és halvány szomorkás mosoly ült meg arcán.
Nem tervezet ilyen sokáig távol maradni de egyszerűen addig nem térhetett haza ameddig nem végezte el a saját maga által kijelölt küldetést.
Nehéz volt, piszkosul nehéz mind lelkileg és mind fizikailag.
Az ünnepség után Starkkal tartott aki új kart adott neki. Fájdalmas volt, de össze sem mérhető azzal, ami utána következett. Dugan és Morita egy darabig végig kísérte útján pont ugyan azon célból amiért ő maga is elindult. Megadni a tiszteletet és a végső nyugalmat elesett társaiknak.
Persze a holttestüket nem temethették, de járt nekik, hogy ők hárman emléket állítsanak nekik ott, ahol életüket vesztették. Juniornak egy elhagyott kereskedelmi út szélén állítottak emléket, amely északra vezetett. Morita megőrizte a kardját is a kis kőkupacba szúrhatták. Dernier pedig egy kis faluban hagyta itt a világot. A falusiak voltak olyan jó szívűek, hogy eltemették, de nem tudtak róla semmit. Nem volt fejfája vagy bármi, ami miatt az emberek tudták volna, hogy a temető szomorú fűzfája alatt elesett társuk alszik örök nyugalmában. Bucky a fél napját arra áldozta, hogy a fatörzsébe faragj a volt társa nevét, hogy az évek múltán is jól látszódjon.

Az útjuk során megannyi fájdalmas könnyet elhullajtottak, amit akkor nem tudtak és még mesze volt az útjuk vége. Két év, két bajtárs és ők hárman nehezen dolgozták fel a lezárást, de tudták, hogy évek múltán majd könnyebb lesz. Fájni fog, de könnyebb lesz.

Bucky még mindig emlékszik milyen kétségbe esetten kerestek bármit, ami Gabehez tartozott. Elmentek abba a nyugati kis faluba, ahol bajtársuk életét adta értük, de a falu közepén nem emelhettek neki semmit és a testét sem temették el. Ennyi év távlatában pedig szinte az emberek meg is feledkeztek arról az esetről hisz abban az évben a Hydra bukása és a népek összefogása volt az, amiről mindenki beszélt. Hónapok is eltelhettek és Dugan és Morita szép lassan megbékéltek a tudattal, hogy Gabe barátukat már mindenki elengedte rajtuk kívül. Ők ketten virágot vittek a falu szélén álló házhoz, ahol Banner annak idején kezelte barátjukat majd búcsút vettek Buckytól. Megértette őket, új életet akartak kezdeni, tiszta lappal indítani és nem akarták, hogy örökre a múlt árnyait kelljen kergetniük.
-Neked is menned kéne. - emlékszik Bucky vörös hajú barátja szavaira és bár egyet értett vele még sem tudott ilyen könnyem tovább lépni.

Túl sokáig tartott mire lelke megnyugvást kapott a kis nyugati faluban az egyik árus által. Nem gondolta volna, hogy megtörténhet, de ott volt amire lelke várt. Gabenek nem volt sok mindene, de mint a fémek szülőföldjén nevelkedett fiú neki is volt legalább egy nemesfémje ami emlékeztette honnan is jött és ki is ő valójában.
Arany gyűrű volt a belsejében Gabriel felirattal és Bucky tudta ahogy látta az árus portékájában hogy ez a gyűrű ugyan az ami barátja mindig a nyakában hordott és sosem az ujján.

Miután Bucky végre talált valamit régi barátjából válaszút előtt állt. Itt hagyni és emléket állítani vagy visszavinni délre az aprócska ékszert, ahova Gabe mindig is haza vágyott és egyszerűbb lett volna itt megállni és örökre elengedni a fájdalmas érzést Buckynak ez nem volt elég. Még az nap útra kelt, hogy Délen végre megadja barátjának azt, amit érdemelt.

Persze ez nem volt ilyen egyszerű rengeteg kis falucska volt, ahol a határban kút is volt, de persze ha körbe kérdezett soha senki nem hallott Gaberől míg nem egyszer csak végre érezte, hogy megállhat. Nem tudta az a falu miben különbözött, de érezte, hogy végre meg van, de nem gondolta volna, hogy mikor megkereste a faluhatárban lévő kútat eleredtek könnyei. A kis kút gyönyörű volt egy zöld rét közepén, amely virágzott és Bucky azt kívánta bárcsak Steve is ott lenne vele, hogy ezt lássa. Olyan békességet árasztott a hely, amit Bucky ritkán érzett. Lassan lépdelt a kút elé térdre borulva törölte le könnyeit majd hátát a kőből készült kútnak támasztotta.

Lehunyta szemeit és csak élvezve milyen békés és csöndes is ez a hely és megértette, hogy Gabe miért akart oda visszatérni.
Apró léptek zavarták meg az idillt és felnyitva szemeit egy állapotos Omegával találkozott, aki ugyan olyan meglepődött volt mint Bucky. A lány kezeiben fehér virágokat szorongatott.

Mint kiderült a lány Gabe húga volt, aki mindennap kijárt a kúthoz mert ő és a családja azt hitte a 10 éves Gabe évekkel ezelőtt beleesett a kútba és sejtésük sem volt arról, hogy az az eleven kisfiú megszökött, hogy olyan életet élhessen, ami végül nem volt kifizetődő.
Bucky átadta Rachelnek - Gabe húgának- a bátyja egyetlen megmaradt emlékét és érezte hogy egy kis súly emelkedik le mellkasáról.

Ennek már vagy egy hete és Bucky végre visszatért ahhoz a személyhez aki a világot jelentette neki.
A szekér egészen a nyugati kastélyig vitt és Bucky mosolyogva ugrott le megfizetve az öreg földművest majd felnézett az előtte magasodó építményre és határozott léptekkel indult meg senki nem állíthatta meg még a két fiatal kapu őr sem és kitárva a palota kapuit egy rég nem látott ismerős fogadta.
-Kit hozott erre a szél? - kérdezte Sam mosolyogva és Bucky nem hitte hogy ennyire fog neki örülni mikor újra viszont látják egymást.
-A herceghez jöttem. - kijelentését halk nevetést majd egy néma bólintás követte és Sam sarkon fordult, hogy értesítse a herceget vendége érkezett.

****

A nyugati szárny szobájában a szőke hajú herceg mit sem sejtve vendégükről magában dúdolva vezette végig hevesen az apró szén darabot az egyik papíron, amit talált. Kezei és arca fekete szénnel voltak borítva és szinte biztos volt, hogy ezért rendesen megszidják, de mit sem törődőt vele.

Az ajtaja halk nyikorgására hátra kapta fejét.
-Az úrfinak látogatója van. - mosolygott rá Sam és kitárta az ajtó. Apró lábaira állt és koszos kezeit nadrágjába törölte mire egy rosszalló pillantást kapott és mosolyogva vonta meg vállait mire Sam megforgatta szemeit és kézen fogta a herceget, hogy elvezesse a vendégéhez és reménykedett benne hogy ismételten a déli király látogatott el hozzájuk.

****

Bucky a vörös és kék bársony címeres zászlókat tanulmányozta mikor Sam visszatért és mosolyogva állt meg a lépcső tetején egy aprócska szőke fiú kezét tartva.
-Nos-köszörülte meg torkát Sam. - Gabriel Joseph Rogers herceg fogad téged James Barnes. - jelentette a tőle telhető legnagyobb komolysággal és Bucky egy pillanatig levegőt sem kapott.

A fiú olyan volt, mint Steve, szőke haja volt és a kék szemei is egyértelműen úgy fénylettek, mint Steve-é, de az orra, a szája és még az álla is olyan volt, mint Bucky-é és az Alfa hirtelen úgy érezte le kell ülnie.

Ehelyett csak letérdelt és kitárta karjait, de a fiú természetesen nem értette szándékát. Sose látta ezelőtt Buckyt és csak félénken bújt meg Sam lába mögött.

-Sam? - csendült fel az édes hang, ami Bucky szívét megdobogtatta és nem kellet sokat várnia míg a lépcső tetején meglátta Steve-et. Talpig kék selyemben vállai rövid vörös palást fején büszkén ült a királyi korona és Bucky azt hitte hirtelen újra szerelmes lesz.

Stevenek sem kellet sok idő míg észrevette a földön térdeplő Alfát és kék szemei könnyekkel teltek majd egyáltalán nem uralkodóhoz illő módon trappolt le a vörös szőnyeggel beborított lépcsőkön, hogy Bucky karjaiba vesse magát és hosszú idő óta végre csókot válthassanak.

- Hiányoztál - motyogta könnyeit nyelve Steve az ajkaira és Bucky szorosabban ölelte át szerelme derekát.
-Sajnálom kicsit sokáig tartott, de itt vagyok. - csókolt újra a rózsaszín ajkakra. Szerelmes újra egyesülésüket egy apró kéz szakított félbe, ami Steve palástját rángatta. Mindkét felnőtt elpillantott a zavarodót 3 éves gyermekre és Steve mosolyogva vonta karjaiba.
-Bucky bemutatom neked a fiad Gabrielt. - simított végig büszkén arany fürtjein és Bucky szíve túl csordult a szeretettől. - Gabe ő itt az apád meséltem róla emlékszel ugye?

A kisfiú szégyenlősen bólintott majd óvatosan Bucky felé lépett.
-Szia. - sóhajtott fel érzelmesen Bucky és óvatosan magához ölelte fiát, aki egy kis idő után felengedett és orrát Bucky nyakába temette és Steve is csatlakozott az öleléshez.

Senki nem tudja mennyi időt töltöttek így a palota padlóján térdelve és senki nem avatkozott bele a kis család újra egyesülésébe hisz kik voltak ők hogy megzavarják a boldog nyugalmukat.

A nap szépen lassan alá bukott a láthatárnak és helyüket átvették az éjszakai csillagok, amik mintha fényesebben ragyogtak volna az égen kimutatva mennyire boldogok a Bucky és Steve igaz szerelmének, aminek gyümölcse ott aludt karjaik között halvány mosollyal ajkán.
Az ifjú hercegnek még nem kellet aggódnia semmi miatt csak kiélveznie, hogy családja végre egyben van és szeretet veszi körül. Hogy mi lesz majd évek múltán mikor majd házasságra kell lépnie arra aztán végképp senki nem gondolt. Hogy a Hydra újra felbukkanjon és megkörnyékezze a fiatal fiú naiv szívét pedig lehetetlenségnek tűnt, bár Steve Rogers és Bucky Barnes pontosan tudta, hogy nem létezik lehetetlen furcsa kifürkészhetetlen világukban, de mind ez már egy másik történet ami várja hogy elfoglalja helyét a Rogers szerelmi krónikákban Sarah és Joseph Rogers, és Steve Rogers és Bucky Barnes története mellett.

(Köszönöm szépen mindenkinek aki idáig töretlenül olvasta szerencsétlen kis történetem! Remélem tetszett nektek! ❤️
És ahogy ígértem bővebb betekintés a tervbe vett Stucky történetekről:
What if
Mi történt volna ha a vonaton történt baleset más fordulatot vesz.
James Buchanan Barnes őrmester elveszti bal karját és legjobb barátja aki egyben titkolt szerelme is volt. A szőke férfi csak a pajzsát hagyja maga után és Bucky elfojtva érzelmeit viszi tovább Amerika Kapitány nevét és a történelem és az emberek szép lassan meg feledkeznek az apró törékeny szőke fiúról Brooklynból aki mindig mások érdekeit nézte, ám Bucky sosem volt képes elfeledni és mindennap nehezen vette magához azt a pajzsot ami elvette tőle azt a személyt akit a világon a legjobban szeretett. Mikor a jeges vízbe irányítja a Valkűrt abban reménykedik hogy a túl oldalon majd újra láthatja elvesztett társa arcát de ehelyett 70 évvel később egy új világban ébred. Nem értette miért bünteti az ég hogy tovább kell élnie míg nem szembe nem találja magát a férfival aki nem csak a világnak de Buckynak is egy kísértet históriának tűnt.

Before we became 'Captain and Solider' (omegaverse)
"Mielőtt én a Kapitány lettem volna... Mielőtt te a Katona lettél... Annyi minden történt amiről a törtélem könyvek sosem mesélnek majd mert csak mi ketten voltunk ott hogy átéljük."
(Perfect Child előzmény)

On the other side of the wall(omegaverse)
Bucky Barnes nyomozó élete legnagyobb ügyén dolgozik az a küldetése váratlan fordulatot vesz két karton fal között rejtegetett Omega miatt.

Will YOU marry ME
Bucky problémáira a megoldás Steve lenne?

Bucky Barnes háborús hős, megmentette megannyi társa életét és még a bal karját is feláldozta értük. Legalábbis a nemzet így tekint a megtört emberre aki csak úgy akarja érezni magát mint még mielőtt bevonult volna a katonaságba csak azért hogy büszkévé tegye az apját aki lelépett otthonról egyedül hagyva az anyját és a húgát amíg Bucky a kínok kínját élte át a háborús övezetben. Belefáradt abba hogy mindig mindenért meg kell küzdenie. Ő csak egy átlagos egyetemista srác akar lenni két ép karral és tiszta fejjel.
Egyetlen karácsonyi kívánsága pedig mélyen lapul a veterán központ mikulás dobozában amit húga csempészett oda bátyja tudta nélkül. Steve Rogers pedig - mint egy ellesett katona egyetlen fia, aki imádta és csodálta apját - mindig szívesen segített a veteránoknak.)