Steve pillái megrebbentek ahogy a hajnal első madarai elrepültek a tábor felet. A nap még nem bukkant fel a láthatáron de Steve óvatosan kibújva Bucky karjaiból lépett ki a még csendes táborba. Szemeit dörzsölte nagyot ásított és a szürke égboltra tekintve látta ahogy a madarak köröznek a tábor fölött és Steve hunyorogva követte mozgásuk míg meg nem látta Clintet. Intett egyet és bár nem sok reményt látott rá, hogy Clint észreveszi a sólyom mégis egyből a föld felé kezdet el zuhanni majd lassítva leszállt Steve vállára.
-Neked is jó reggelt. - mosolyodott el halvány. - Mit csinálsz?

Clint leugrott a herceg válláról és visszaváltozva nyújtotta Steve felé a kezét, amiben egy kisebb pocok volt.
-Reggelizem szívesen osztozkodom. - mosolygott az alakváltó és Steve nagyot nyelve rázta meg a fejét.
-Köszönöm nem vagyok éhes. - motyogta.
-Pedig ma szükséged lesz az erődre. - guggolt le Clint a tábortűz maradványához, hogy újra életre keltse.
-Egy falat sem menne le a torkomon. - sóhajtott és a nap első sugarait figyelte. - Visszamentek keletre, ha ennek vége? - kérdezte Steve mire Clint egy pillanatig megfagyott.
-Nos amennyiben nem Hydra kajaként végezzük gondolom igen. Natasha és én mindenképpen. Wanda és Pietro lehet nem jönnek és Banner... Embereket akar gyógyítani de fél hogy egyszer elveszti az irányítást. - halkult el a végére Clint és sikerült felélesztenie tüzet. - Gondolom te királlyá koronáztatod magad és Buckyval lesz egy sok kis hercegetek meg hercegnőtök.
-Nem tudom sose neveltek arra, hogy egy nap én leszek majd a király. Kisebb koromban azt hitték nem fogok elég ideig élni utána pedig megtudták, hogy Omega vagyok és természetesen az elképzelhetetlen, hogy egy Omega vezessen egy egész országot.
-Hát... Ha mindenfelé tapasztalat nélkül vonulsz csatába... Utána már egy országot simán elfogsz tudni vezetni. - mosolygott Clint és Steve viszonozta.
-Nocsak nem gondoltam volna, hogy már is fent leszel. - lépett melléjük Natasha és egyáltalán nem látszott rajta idegesség mintha nem éppen az nap terveztek volna a Hydra ellen vonulni. - Jó hátassal volt rád Stark kis ébresztgetése.
-Neked is jó reggelt Natasha. - forgatta meg szemeit Steve.
-Hamarosan el kell kezdenünk készülni. Remélem te is annyira izgatott vagy mint én.
-Ha az idegesség egyenlő az izgalommal akkor igen. - nevetett kínosan Steve mire Natasha csak megrázta a fejét.

Nem kellet sok idő ahhoz, hogy mindenki felébredjen és mire a nap negyede látszódott az egész déli sereg felszerelkezve állt mögöttük. Steve a kék páncéljában ült a lován a csapatuk elején egyik oldalán Starkkal a másik oldalán pedig Natashaval és Thorral. Szemei az előttük álló útra szegeződőt.

-Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte Tony mikor már egy ideje néma csendben meredtek maguk elé.
-Mit kellene mondanom? - kérdezett vissza Steve.
-Honnét kellene tudnom a vezérek mindig mondanak valami biztatót mielőtt a biztos halálba vinné az embereit. - válaszolt Tony mire Steve értetlenül rázta a fejét.
-Nem megbeszéltük, hogy te vagy a vezér én meg a paraszt? - pislogott nagyokat kék szemeivel.
-De megbeszéltük, hogy a parasztból lesz vezér.
-De még nem tartunk ott. - túrt szőke tincsei közé. - Mondj nekik te valamit.
-Istenem légy jó paraszt és csináld, amire a vezér utasít! - csattant fel Tony.
-A paraszt is vezér-
-Oh az ég szerelmére csak induljunk már! - dőlt lova nyakának Natasha.
-Nos... Azt hiszem ezzel Natasha kisasszony meg is adta a végszót. - nevetett fel Thor.

Tony és Steve egymásra pillantottak majd bólintottak. Steve még utoljára hátra nézett Buckyra aki ajkába harapva próbálta elfojtani a nevetését és Steve elvörösödve fordult vissza és adta ki lovának a vezényszót.

Ahogy egyre közelebb és közelebb jutottak a nyugati kastélyhoz a nap a hátuk mögött egyre feljebb haladt az égen és Steve kezdte megérteni Bucky, hogy értette, hogy milyen kényelmetlen teljes páncélban lovagolni. A nap tűzte a hátukat és Steve érezte ahogy a homlokán végig csordulnak az izzadság cseppek.
-Mire oda érünk a Hydra csak egy nagy rakás főt hússal fog küzdeni. - motyogta orra alá mire Tony mellette felhorkant.
-Ne aggódj lépés előnyben vagyunk. Nem számítanak ránk. - nyalt végig kirepedezett ajkain.
-Ugyan... Tudják, hogy jövünk. - fújt ki Steve egy szőke tincset homlokából. - Túl nyugodtan jöttünk eddig egyetlen egy emberbe sem botlottunk és szerinted ez véletlen? Mindig azt akarják, hogy elhiggyük, hogy biztonságban vagyunk aztán pedig támadnak.
-Nyugalom Rogers rég nem használt kereskedelmi utakat használtunk... -
-Ami azt illeti-szólalt meg Natasha, akinek furcsán zölden világítottak szemei. - Clint szemmel tartja a terepet fentről, de nem látunk senkit. Szerintem is furcsa, hogy egyetlen egy katona sem járőrözik. - hunyta le szemei és megdörzsölte és mikor újra kinyitotta újra a megszokott szempár nézett Steve szemeibe.
-Ti..
-Megkértem Wandát hogy kössön össze minket még évekkel ezelőtt így mindig tudhatom hogy Clint mit lát és azt is ha esetleg bajban van. - vont vállat és mindhárom férfi meglepetten nézett rá. - Ne nézzetek így nem fedem fel egyből az összes kártyám annál okosabb vagyok. - mosolygott önelégülten és Steve egy pillanatig nevezni akart míg Natasha mosolya le nem hervadt arcáról és halántékához kapva szorította össze szemeit.
-Ez... Igazán nagy probléma. - motyogta Natasha.
-Oh igen azt hiszem látom a problémát. - hördült fel Thor, aki egy kicsivel előrébb sietett és a völgy szélénél megállt.
Steve először csak az otthona csúcsát látta majd Thor mellé érve vezette tekintetét a lejjebb és elkerekedtek a szemei.
-Jézusom. - motyogta maga elé ahogy szemei végig nézett a megannyi fekete páncélon, amin ott díszelgett a Hydra vörös jele és Steve legnagyobb bánatára néha felvillant egy-egy nyugati páncél is a tömegben. Egyenletes sorokban voltak felsorakozva csapataik egyenesen feléjük néztek és az egész sereg élén Steve a megégett arcú Rumlowt látta, aki undorító mosolyt villantott.

-Hol is van a lépés előnyünk? - fordult Steve az elkerekedett szemű Tonyhoz.

Bucky és a többiek is melléjük léptek és a barna hajú Alfa ajkát éles káromkodás hagyta el.

-Nos azt hiszem most utoljára szólhat bárki, ha van valami, amit nem halaszthat a síron túlra. - vakarta meg fejét Dugan. - Én kezdem. Bucky egy éve én vettem el a kedvenc tőrödet és azóta is féltem vissza adni. - nyújtotta át az említett fegyvert Buckynak aki csak kikapta a kezéből.
- Ember az családi örökség, két hónapig nem tudtam túl tenni magam azon hogy elhagytam. - akadt ki Bucky.
-Ki folytatja? Essünk túl rajta amíg a vörös fejűek nem teszik meg az első lépést. - terelte a témát Dugan.
- Ha meghalok menjetek majd el északra és mondjátok meg Janenek, hogy szeretem. - nézett körbe Thor és mind egyszerre bólintottak. - És hogy nem lehet a gyerek neve Segvi ki nem állhatom azt a nevet. - próbálta oldani a feszültséget majd Natasha folytatta.
- Nos... Én nem meghalni jöttem... De nem félek mindent feláldozni a népemért mert nekik már csak ez az utolsó remény maradt. - húzta ki magát mikor Clint átváltozva szállt le mellé és térdre ereszkedett
-Ha ennek vége és túl éljük... Legyél a feleségem Nat. - vigyorodott el az alakváltó és szinte ő volt az egyetlen, aki még mindig felhőtlenül mosolygott és mindenki kíváncsian nézett Natashara
-... Igent mondok, de csak akkor, ha sosem emlékeztet senki erre a jelenetre az életembe. - motyogta maga elé. - Kérlek valaki folytassa ezt a szánalmas búcsúzkodást.
-... Ha nem élném túl szeretném, ha gondoskodnál Peterről. - fordult Tony a szőke Omega felé, akinek elkerekedtek szemei.
-Megígérem. - bólintott majd lehajtva fejét hallgatta a többieket.
-Nekünk nincs senkink, akit rátok hagynánk, ha meghalunk. - szállt le Wanda a lováról és Pietro mellé állt, hogy megfogja a kezét. - Egész életünkben féltünk az emberektől... Most ideje nekik félniük tőlünk, csak ennyit mondhatok.
-Jól mondod húgi. - mosolygott Pietro.
-Én csak annyit mondhatok, hogy bassza meg. - mordult fel Sam és a távolba mutatott. Mindenki arra kapta a tekintetét, ahol az egész északi sereg vonult élén Lokival aki csak gonosz mosolyt villantott feléjük.
-Thor ne vedd sértésnek de utálom a testvéred. - mordult fel Steve de Thor csak mosolygott. - Ne mosolyogj kicsit sem ilyen mulatságos a helyzetünk-
-Herceg - szólította meg nyugodtan Loki és Steve ijedten fordult felé mert az asgardi herceg mellette állt ahelyett, hogy a távolabb lévő serege előtt állt volna.
-Te meg -
-Megmondtam egyke herceg... Nem értheted a fivérek mit meg nem tesznek egymásért. - mosolygott Loki intve az északiaknak, hogy szépen lassan csatlakoznának a déliekhez.
-Oo én is szeretlek tesó. - érzékenyült el Thor mire Loki leintette.
-Ne essünk túlzásba. - forgatta szemeit és Steve még mindig meglepve tátogott és hátuk mögé pillantott. A déli sereggel és az északiakkal együtt már majdnem voltak annyian mint ellenfelük és szíve reménnyel telt meg.
-Most mondasz végre valamit a csapatnak? - kérdezte halkan Bucky és Steve elhúzta a száját.
-Mit mondhatnék? - kérdezett vissza mikor Rumlow hangja csendült fel a fejükben.
-Miért harcoltok, ha az a sorsotok, hogy elbukjatok? -csengett a fülükben és Steve nem értette, hogy lehetséges míg Wanda meg nem magyarázta.
-Mágiát használnak, de nem tudom pontosan melyikük. - masszírozta halántékát és Steve a fogát csikorgatta.
-Wanda megtudod csinálni ugyanezt? Hallja mindenki ne csak a mi csapataink, de még maga Pierce is.
-Megpróbálom. - bólintott és kezei vörösen gyúltak ki és Steve kihúzva magát mély levegőt vett és egy pillanatra lehunyta szemeit.
-A mi sorsunk, hogy megbosszuljuk azok életét, akiket a Hydra elvett tőlünk... Barátok, anyák, apák, fivérek és nővérek. A népünk. Nem tudom milyen sorsról beszélsz... De az egészen biztosan nem a miénk. Bosszúállók... Gyülekező. - emelte maga elé a pajzsát.
-Ügyes fiú-kuncogott Stark, de Steve meg sem hallotta csak kiadta a vezényszót a lónak és erősen szorítva magához pajzsát indult meg a Hydra felé. Nem nézte, hogy jönnek a utána mert pontosan hallotta az üvöltésekből és pár pillanat múlva lovasok ezrei haladtak el mellette és az ellenséges csapatok is megkezdték a támadásukat.

Steve érezte maga mellett Bucky jelenlétét, de nem mert felé nézni csak Rumlow sötét szemeit látta majd lehunyta szemeit és hagyta, hogy elvesszen a tömegben. Előtte és mögötte is lovagoltak az emberek és Steve próbált az apró rések között átjutni és eltűnni minden ellenségük szeme elől ahogy fülében Tony szavai csengtek. " Te csak mész tovább míg el nem érsz Pierceig és igazi vezérhez méltón lezárod ezt a csatát... Kést kell szúrnod egyenesen a szívébe." Steve úgy gondolta nem lesz probléma megtudja csinálni de ahogy az első emberek összeütköztek és emberek zuhantak Steve hallotta a fájdalmas üvöltéseket és a sikolyokat nem állhatta meg hogy szemeivel ne barátait és az Alfáját keresse.
Steve pánikúvá kapkodta fejét mikor egyetlen ismerős arcot sem látott és idegességét az sem segítette hogy elveszítette a lova felet az irányítást és a mellette lévő embereknek ütközött akik leestek a lóról és Steve aggódva forgolódott most érezte csak igazán milyen is az igazi csata és egyáltalán nem tetszett neki. Tudta, hogy hibázott mikor nem előre figyelt és nem fogta rendesen a gyeplőt, de egyszerűen nem tudott előre koncentrálni és meg is fizette az árát. Nem vette észre mikor az egyik Hydra katona felé tartott, aki csak az alkalomra várt, hogy kardjával elvághassa Steve lovának mellső lábát. Steve nem volt felkészülve a hirtelen megállásra mikor lova a földre hanyatlót ő maga pedig a lendülettől métereket zuhant előre és földet érve erősen beverte a fejét mert még sisakon keresztül is érezte ahogy fejébe éles fájdalom nyilall és sisakja hátuljába lassan terjedt el a melegség amit rossz jelnek vett.
Kinyitva szemeit sápadt el ahogy maga Rumlow állt felet a magasban tartva karját és Steve ösztönösen maga elé emelte volna pajzsát de az esés közben azt is elejtette.
-Megmondta... A te sorsod az, hogy elbukj. - mordult a megégett arcú Alfa és Steve felé lendítette a kardját. A herceg és a Hydra katona tekintette szinte egybe fonódott és Steve valahonnan hallotta, hogy a távolból felcsendül a neve de csak az járt a fejében hogy megfog halni és még csak a kastély ajtajáig sem jutott.