Másnap reggel Steve elgémberedett végtagokkal ébredt és fáradtan pillantott körbe. Mindenki fent volt már készülődött hogy tovább menjenek.
-Na gyere álomszuszok-rántotta fel a földről Morita mire Bucky hangosan felmordult.
-Óvatosabban-morogta majd Stevehez lépett Morita pedig szemét forgatva ment Gabehez aki kicsit jobban nézett ki mint tegnap este de még mindig nagyon sápadt volz.
-Jól vagy? - nézett Bucky aggódva Stevere.
-Persze-bólintott és hátrébb lépett mikor Bucky karjaira akart simítani. Kínos csöndben álltak Bucky Stevet szuggerálva Steve pedig a földet nézte és szeme sarkából Samet kereste aki segített Gabet feltenni az egyetlen megmaradt lovukra.
-Indulhatunk? - nézett körbe Bruce. -Mesze van még innen a falu. - tolta feljebb a szemüvegét és megfogta a ló kantárját és elindultak a tegnapi ösvényen amin a lóval jöttek tegnap éjjel. Steve Sam mellé sietett magára hagyva Buckyt.
-Tegnap este óta furcsán viselkedik-szólalt meg Sam halkan óvatosan biccentve a zsoldos felé mire Steve csak megvonta a vállát amiért az anyja biztosan megrovó pillantással jutalmazta volna... Igazából a tegnapi cselekedetei miatt többet is kapott volna mint egy pár csúnya pillantást.
-Biztos beleült valamibe-motyogta Steve és óvatosan hátra pillantva látta hogy Bucky még mindig ugyan úgy nézi mint tegnap mikor elaludt és Bucky szemei alatt lévő sötét karikák elgondolkodtatták Stevet vajon Bucky aludt-e valamennyit de megrázta a fejét. Ez nem az ő dolga. Ha Bucky nem alszik mert őt figyeli magára vessen nem kérte a pátyolgatását megtudja magát védeni és Sam is erre lett képezve.
Az erdős kis ősvényen sétáltak. Steve érezte ahogy az aljnövényzet és az apróbb ágak bokáját és lábfejét súrolják. Fájdalmasan fintorogva taposta lejjebb a szúrós faágakat.
-Jól vagy? - nézett le lábára Sam amin apró horzsolások keletkeztek.
-Persze-mosolyodott el megnyugtatóan majd előrébb sietett.
Steve Bruce mellé lépdelt. Az orvos barátságos mosollyal nézett rá.
-Biztos nehéz lehet-mondta halkan és feljebb tolta szemüvegét az orrán.
Steve homlok ráncolva nézett Brucera és csak vállat vont.
-Csak karcolások Sam túl reagálja. - nézett le a talajra amin lépdelt és mikor az avar alatt valami megmozdult inkább előre nézett és próbált nem gondolni min lépked.

-Majd ha vissza értünk megnézem mit tudok vele kezdeni addig esetleg beköthettem-vett elő táskájából egy kisebb tekercs gyolcsot.
-Nem kell Gabe sebeit átkötnöd? - Steve aggódva nézed a lovon fekvő sérültre.
-Ne aggódj neki is jut-fogta meg csuklóját és Stevet egy kidőlt fára ültette és levette lábáról a sarut.
-Minden rendben? - lépett hozzájuk egyből Sam és Bucky egyszerre. Steve megforgatta a szemeit, bólintott majd elfordítva a fejét kémlelte a közeli virágokat.

-Csak pár karcolás-ismételte Bruce Steve szavait hogy megnyugtassa aggodalmaskodókat.
-Biztos? Ne álljunk meg? - guggolt le Bucky Steve mellé és nagy tenyerét talpa alá helyezte hogy óvatosan felemelve jobban szemügyre vegye.
-Vérzik-mordult fel.
-Tudom-Steve semleges hangon beszélt és még mindig nem volt hajlandó Buckyra nézni. A tegnap este történtek megijesztették mélye belül és nem engedhette meg magának hogy elgyengüljön és közel engedjen magához valakit. Főleg nem egy ilyen helyzetben mint amiben ő és Sam is vannak. 
-Ha átkötjük az aljnövényzet nem sérti fel a bőrét és rendben lesz. - hallotta Bruce hangját miközben a mellette lévő lila virágokat birizgálta és homlok ráncolva tanulmányozta azokat.
-De az nem megoldás ha csak bekötjük mi van ha elfertőződik? - morgott Bucky és Steve érezte ahogy a barna hajú hüvelykujja a lábfejét simogatja.

Steve leszakított egy apró lila virágot.
-Doki ez Piaget ugye? - tartotta a virágot Bruce felé aki levéve szemüvegét vizsgálta meg közelről majd megszagolta. Bruce szemei felcsillantak és lelkesem bólintott.
-Ez valóban Piaget nagyon jó szemed van-vette vissza szemüvegét majd szedett egy marékkal a lila virágokból.
-Mi az a Piaget? - ráncolta Bucky a homlokát Stevere pillantva aki csak lehajtotta a fejét és nem nézett a szemeibe vagy úgy egyáltalán rá.
-Egy gyógynövény amit egy kis vízzel összekeverve masszát kapunk amit a sebre kenve be gyógyítja azokat. - magyarázta az orvos.
-De most be kell érnünk azzal hogy nyállal keverjük össze. - fejezte be és a virágokra nézett amik a markában hevertek és Stevenek adta aki a szájához emelte de Bucky megragadta a csuklóját.
-Mi az? - pillantott rá Steve zavartan és Bucky mély levegőt véve nézett kék szemeibe majd elvette a virágokat és szájába tette a virágokat és fogai között kezdte őrölni mind végig Steve szemeibe nézve.

Steve érezte hogy arca felforrósodik de nem zavarában hanem dühében. Nem volt egy gyámoltalan kis gyermek aki még rágni is alig tud.
Összeszorította fogait és hagyta hogy Bucky a lábfejeire kenje a virágból lett lila masszát. A nedves lila massza meleg volt és kellemesen nyugtatta Steve felsértett bőrét.
-Én is megtudtam volna csinálni-motyogta Steve ahogy a másik lábfejét is bekenték.
-De az én nyálam jobb. - Bucky Steve lábfejét masszírozta majd nadrágjába törölte a kezét.
-Már megbocsáss de mi? - kerekedtek el Steve szemei közben Bruce lábai köré tekerte a gyolcsot.
-Az alfa nyál... Jobban gyógyítja egy omega sebeit. - simított Bucky a szőke térdére de az csak elrántotta.
-Igazából ez nincs tudományosan bizonyítva. - ráncolta Bruce a homlokát Buckyra nézve.
-Ahogy az sincs hogy a keleti erdő tele van alakváltókkal, boszorkányokkal és más rémségekkel még is mindenki tudja. - mordult fel és felállva tovább indult ahol a többiek vártak.
-Nos ebben is van valami-motyogta Sam és segített felállni Stevenek mikor vissza vette saruját.
-Igazából ezek is csak mendemondák az ijedt falusiak találták ki csak mert néha egy egy ismeretlen állat faj felbukkan a falujukban.-vont vállat Bruce.
-Meg azért is mert bárki aki belépett a keleti erdőkbe nem tért vissza. - mondta Sam maga elé halkan.
-Nos szerencsétlen egybe esések-vont vállat Bruce.
-Nincs keleten semmi én már csak tudom ott születtem.
-Tényleg? - lepődött meg Steve. - Mikor jöttél nyugatra?
-Még a nagy háború előtt... Akkor még gyerek voltam a szüleimnek rossz előérzetük volt szóval egy hónappal az előtt hogy minden pokollá vált útnak indultunk... Azóta itt élek. - meredt a távolba az orvos mintha maga előtt látná a régi emlékképeket.
-Biztos nehéz lehetett mindent hátra hagyni-hajtotta le Steve a fejét.
-Nem annyira-rázta meg fejét az orvos-Persze voltak akiket nehéz volt hátra hagyni de keleten nem volt jó az élet még a háború előtt sem.

Pár percig néma csendben sétáltak.
-Tudjátok félek kelet is a vég felé halad. - Bruce halkan beszélt közben pedig a zsoldosok hátát figyelte.
-Miért? - kerekedtek el Steve szemei.
-A termőföldeken egyre kevesebb a termés a folyok nem tiszták ezzel együtt egyre több a betegség és az erdők nagy része is pusztulásnak indult. Így kezdődött ez akkor is keleten. Ráadásul állítólag a herceget is elrabolták-pillantott Stevere az orvos és a szőke ideges dörzsölte meg karját.
-Valóban? - kérdezett vissza és a sáros útra pillantott előttük ahol már csak itt ott elszórva voltak fák.
-Igen-Bruce továbbra is Steve arcát figyelte. - Érdekes hogy nem hallottatok róla olyan közel a fővároshoz.
-Nos sose érdekelt minket a politika mi csak éltük a kis életünk. - nevetett fel kínosan Sam.
-És mi változott? - kérdezte Bruce.
-...Néha mindenkinek kell egy kis izgalom nem? - vont vállat a volt gárdista.
-Igaz-bólintott bizonytalanul Bruce.

Csöndben sétáltak tovább néha egy-egy falusi vagy egy egy lovassal is találkoztak ami jelezte hogy egyre közelebb vannak a városhoz.
-Mennyi még? - sóhajtott Steve mert a kenőcs egy ideig csillapította fájdalmait de már órák óta sétáltak és a nap melegen égette bőrét és a kötésen keresztül bőrére szárította a lila masszát.
-Közel vagyunk nézd-mutatott előre az orvos és a távolban egy város körvonalazódott. Steve megkönnyebbülten sóhajtott. És megkétszerezve lépteit utolérte a zsoldos csapatot.

-Lovakat kell vennünk ha beértünk a városba-Morita rosszallóan fordult Buckyhoz.
-Szóval ne verd el megint a pénzünk mindenféle örömlányra.
Steve értetlenül nézett körbe miközben mindenki helyeslően bólintott.
-Örömlány? - kérdezett vissza Buckyra nézve és egy pillanatig mindenki a szőkére nézett majd kínosan fordultak a város irányába.
-Hát tudod... Utcalányok-kezdte Dugan de Steve csak megforgatta szemeit.
-Tudom mi az az örömlány. - morgott.
-Rendben mert nagyon kínos lett volna elmagyarázni. - nevetett fel az alfa Steve pedig csak a fejét rázta majd összehúzott szemekkel nézett Buckyra.
-Mi az? - kérdezte a barna hajú idegesen és ezúttal ő kerülte a másik pillantását.
-Sose hittem a sztereotípiákban mint például hogy az északiak hangosak és barbárok de ezek szerint a zsoldosok tényleg semmirekellők akik csak isznak és... - Steve egy pillanatra elgondolkozott majd minden mindegy alapon engedte hogy a szavak legördüljenek ajkairól. - basznak. Vagy csak te vagy ilyen? - vonta fel egyik szépen ívelt szemöldökét.

Bucky szemei elkerekedtek ahogy hallotta amint a kis ártatlan szőke vulgárisan beszél pedig tegnap még a zsoldos félmeztelen látványa is zavarba hozta és a "baszást" ki sem tudta mondani csak így utalt rá mint AZ.
-Nos..-köszörülte meg torkát amint magához tért a sokkból. - néha nekem is kell szórakoznom. - mondta és társai hangosan felhorkantak.
-Jah minden városban és faluban szórakozol ember. - fordult hátra Dugan de amint meglátta Bucky gyilkos tekintetét inkább vissza fordult.

Steve szemeit forgatta. Gondolhatta volna hogy Bucky kedvességének más oka is van mint puszta jó szándék.
-Ne gondolj rosszra-nézett Bucky Stevere aki csak szkeptikusan pillantott fel rá.
-Jó tudom de élvezem az életet addig amíg meg nem találom az igazit.-mosolyodott el szélesen a zsoldos Steve pedig csak grimaszolt.
-Még is milyen omega akarna hozzá menni egy olyan alfához aki már ágyba bujt a fél világgal?-morogta.
-Meglepődnél mennyien jelentkeznének csak azért mert leveszem az ingem. - Bucky önelégülten vigyorgott majd végig mérte Stevet.
-De azt hiszem erről te is tudnál egy két dolgot mondani.

Steve arca felforrósodott.
-Csak az a különbség köztem és a többi nyáladzó barom között hogy nekem van tartásom és képzeld elvárásaim is. - túrt idegesen hajába mert ugyan nemesi vérből származik és mióta eszét tudja tisztában van azzal hogy nem lehet együtt azzal akit ő választ még is álmodozott és mércéket állított fel magában.
-Mint például? - kérdezett vissza Bucky szarkasztikusan.
-Legyen nagyon gazdag? Vagy öljön érted sárkányt? Megvan mentsen ki téged egy toronyból mint azokban a nyálas romantikus történetekben.-nevetett fel gúnyosan.
-Nem-motyogta Steve maga elé. - Nem érdekel ha nincs egy lyukas garasa se, nem kell értem sárkányokat ölnie és megmentenie se kell nem akarom hogy gyámoltalan kisgyereknét kezeljen...-hunyta le szemét majd felpillantva Buckyra mélyen nézett szemeibe.
-Egyszerűen csak legyen hűséges és szeressen.

Egy pillanatig csak bámultak egymás szemeibe és Bucky elveszett azokban a mélykék szemekben.
-Tudod-törte meg a beállt csendet. - A falusi omegák ennél többet szoktak elvárni... Minimum egy fehér lovat.
Steve csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
-A fővárosból jöttem-húzta ki magát büszkén.
- És a fehér lovakkal csak a gond van túl hamar bekoszolódik a szőrük. - lépdelt előre Dugan mellé Bucky pedig csak nézte a szőke hátát. Végig nyalt kiszáradt ajkain és mélyeket lélegezve próbált lenyugodni. Olyan érzés volt mint múlt éjjel a tónál pedig még csak nem is érezte teljesen Steve illatát. Nem is kellet egyszerűen csak a szavai és a tekintette is elég volt ahhoz hogy felforrjon a vére. Viszketett a tenyere hogy Steve bársonyos bőrére simítsa és szorosan akarta tartani épp úgy mint a tábortűznél. Nem tudja mi változott azóta de Steve hozzáállása mindenféleképpen ellenségessé vált amitől összeszorult a mellkasa.
Arra gondolt ahogy beértek a városba megkeresi a legelső bordélyt de gondolatai mindig vissza tértek Steve undorodó arckifejezéséhez majd ahhoz ahogy mélyen szemébe néz és azt mondja hogy a választott ember aki mellett élni akar legyen hűséges. Lehet rosszul értette a szavakat de mélyen belül arra gondolt talán Stevet épp úgy bizsergeti valamilyen vágy belülről iránta mint a zsoldost Steve iránt és ha ez így van akkor ez a mondat sokkal fontosabb volt mint csak üres szavak egymás után.
Bucky ajkát harapdálta figyelte a szőkét. Hűség és szeretet. Steve erre vágyott mélyen legbelül. Még ha szeretetet tudna is adni neki, a hűség olyan fogalom volt Bucky számára amit csak hírből ismert. Nem volt hű senkihez egyedül csak a pénzhez. Ezért lett zsoldos. Sehol sem marad túl sokáig. Nem köti le senki és a csapata akik a legközelebb állnak hozzá mindig vele tartanak de ez nem hűség egymás iránt ez csak kölcsönös jó mindenki részéről.
Ha hűséges lenne nem lenne jó abban amit csinál. Hiszen az egyik nagy úr felbéreli hogy ölje meg a másik fiát. A másik nagy úr bosszúból felbéreli hogy végezzen előző megbízójával.
Továbbra is csak nézi azt az apró hátat amin az ő inge log, talán... Stevehez tudnak hűséges lenni. Szeretne hozzá az lenni. Szeretne neki mindent adni amit csak tudd. Ékszert. Ruhát. Lovakat. Gyerekeket. Hűséget és szeretet ha ez kell a kis szőkének.
Nem tudja miért vonza oly nagyon ő a semmiből feltűnő ismeretlen de Buckyban lángra gyújtott valamit amit még sosem érzet. Heves volt és forró. Szikrázott és millió pontban cikázott az ereiben.
Mély sóhaj hagyta el ajkait és elhatározásra jutott. Nem fog más ágyában pillanatnyi örömöt keresni. Nem fog többet senkinek se fizetni hogy hamis szeretettel etesse.
Csak előre nézett Stevere. Tudta hogy nem kellene de még is akarta. Akarta Stevet és nem csak egy pillanatra, órára, napra vagy a megbízása végéig. Vele akart lenni míg az utolsó lélegzette el nem hagyja rózsaszín ajkait.

Steve hirtelen fordult hátra nagy mosollyal az arcán ahogy beértek a városba.
-Itt vagyunk. - jelentette ki a nyilvánvalót Steve de Bucky csak mosolyogni tudod és aprót bólintott.

Bruve gyorsan elhaladt Bucky mellette és a város szélén lévő kis házhoz vezette őket.
-Elég szűk bent a hely. - fogta meg Gabet és óvatosan leemelte a lóról majd intett Stevenek.
-Segíts nekem ha jól gondolom értesz  a gyógynövényekhez.

Steve kicsit meglepve segített az orvosnak bevinni Gabet míg a többiek idegesen várakoztak oda kint.
-Szóval itt laksz? - nézett körbe Steve miután a kiságyra helyezték a sérültet.
-Nem ez csak az a hely ahol a betegeket vizsgálom és látom el. A lakásom sokkal beljebb helyezkedik el közel a városközponthoz. - Bruce a polcait vizsgálgatta és üvegcséi közt turkált majd mikor megtalálta amit keresett Gabe mellé húzott egy széket és leült mellé.
A doki csöndben dolgozott Steve pedig csak figyelte a zsúfolt helyiségben lévő gyógyszereket kenőcsöket és növényeket.
-Szóval kezdte - Bruce lassan mintha nem akarná megijeszteni Stevet amitől a herceg gyomra görcsbe rándult. Utálta ezt az érzést.
-Mit keres Kelet herceg ilyen messze a palotától?

Steve ereiben meghűlt a vér és lábai elgyengülve csuklottak össze alatt. Megpróbált megkapaszkodni a mellette lévő asztalban sikertelenül.
A földön ülve bámult az orvosra.
-Honnan? - csak ennyit bírt kinyögni kiszáradt torkán.
-Ugyan-fordult felé Bruce. - Becsaphatsz néhány zsoldost és falusit akik még életükben nem fogtak a kezükben könyvet - biccentett az ajtó felé.
-De engem nem Steven herceg. - rázta fejét.
Az orvos láthatta Steve arcán hogy közel áll ahhoz hogy megálljon a szíve mert barátságosan elmosolyodott.
-Nyugodj meg nem fogom elmondani nekik. Senkinek sem. Csak érdekel hogy a herceg miért szökik meg a saját esküvőjének ünnepléséről.
-Az nem ünneplés volt-ingatta fejét a herceg.
- Hanem kivégzés. - emlékezett vissza azokra a szörnyű sikolyokra és kiáltásokra.

-Kifejtenéd? - kérdezte az orvos bizonytalanul Steve pedig elmesélte az egész katasztrófát amiből kimenekültek Sammel egészen addig hogy egy szörnyeteg aminek eddig a létezéséről sem tudod megtámadta őket az erdőben.
-Akkor gondol a jutalom a megtalálásodért inkább vérdíj, nehogy a Hydra ellen vonulj. - dörzsölte nyakát Bruce, Steve pedig helyeslően bólintott.
-Mi a terved?
-Tervem? - kérdezett vissza Steve nevetve.
- Mi csak menekülünk és reménykedünk Sammal hogy északon befogadnak... Már ha elérjük északot egy darabban. - pillantót Gabe sérülése felé.
-Szóval akkor hagyod hogy az országod elbitorolja egy hatalommániás őrült? - kérdezte Bruce homlokát ráncolva.
-Mit tegyek? Nincs seregem nincs haditervem... Samen kívül nincs senkim aki mellettem állna-halkult el a végére.
-Nos most már van egy orvosod. - mosolyodott el Bruce.
-Köszönöm de ez kevés egy sereg megrohamozásához. - nevetett fel a szőke keserűen.
-De ha északot magad mellé állítod akkor nem.

Néma csendben bámultak egymásra és Steve szívében apró remény sejlett fel.
Nem akarta veszni hagyni otthonát, nem akart átengedni senkinek amiért ősei harcoltak.
Steve határozottan bólintott.
-Megteszek mindent hogy megóvjam az otthonunk. - súgta maga elé, Bruce pedig csak a lágyan mosolygott.