(Mathias)

Sokáig vártam a vallomással. Adtam időt magamnak átgondolni mit is akarok.
Akarom őt, és azt akarom hogy a következő csókunk igazi legyen.

Hatalmas elszántsággal megindultam hozzá.
Mikor oda értem hozzá, csengettem, s vártam hogy ajtót nyisson.

Kis idő elteltével ez meg is történt. Egy fekete ing volt rajta szürke farmerrel, s egy egyáltalán nem hozzá illő zöld-piros zoknival. Elmosolyodtam a látványtól.

-Szia Lukas! -Köszöntem vidáman, míg ő csak enyhén rózsás arccal, s a szokásos unott hangnemben válaszolt.

-Szia Mathias. Mit szeretnél?

-Mondani szeretnék valamit.. Én..

-Várj. Gyere be, ne az ajtóba beszélgessünk. -Invitált be.

Besétáltam az ajtón, majd a számomra még mindig egzotikus nappaliba kerültem. Mindig is szerettem nála lenni, egyszerre barátságos, otthonos a háza, de egyben egzotikus és érdekes. Egyszerűen gyönyörű, mint a tulajdonosa.

-Kérsz valamit? -Kérdezte, s közben rám emelte kék íriszeit.

A pulzusom már ettől is megemelkedett.

-N-nem köszi. -Miért dadogok?

-Akkor mondd mit szeretnél.-Tette karba a kezeit.

Nagy levegőt vettem, majd rá néztem.

-Szeretlek. -Mondtam, s az arcom valószínűleg a vörös minden árnyalatát felvette. A mellkasomban egyfajta szorító érzés uralkodott, mely a jópár másodpercig tartó kínos csend miatt keletkezett.

Lukas teljesen lefagyott. Elvörösödött az arca, majd láthatóan remegni kezdett. Pár lépést hátra lépett, ami számomra nem volt túl biztató.

Lassú léptekkel indultam meg felé. Ő már egyhelyben állt, s meglepetten szemlélt engem.

Lassan odanyújtottam a kezemet, majd az arcára tettem. A gombóc a torkomban egyre jobban nőtt. Ő csak állt s nézett, majd hirtelen összeszűkült a pupillája.

Ellökte az arcától a kezemet.

Mondanom sem kell, nagyon megdöbbentem. Rettentően féltem, hogy mi fog ezután következni.

-N-nor..

-Hagyj! Ez gusztustalan! - Csattant fel hirtelen. Az érzés melyet akkor éreztem leírhatatlanul fájt. A szívemet mintha épp szétszakítanák, s egy árokba dobnák. A mellkasomat mostmár egy szúró érzés járta át.
Lukasnak kikerekedtek a szemei, majd a szája elé rakta a kezeit.

-Várj.. é-én nem úgy gondoltam.. -Mentegetőzött, majd a kezem után akart kapni, de én abban a pillanatban elindultam az ajtó felé.

-Nem vagyok rád kiváncsi. -Mondtam ridegen, s kisétáltam az ajtón.
Fájt. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem szeretném őt továbbra is, de ezzel most összetört bennem valamit.

Hogy is gondolhattam? Hogy is hihettem el, hogy aznap szerelemből csókolt meg? Hogy lehettem ilyen naív?

Könnyeim végig folytak hófehér bőrömön, amiket hevesen próbáltam letörölni.

Gyors léptekkel haza indultam. Becsaptam magam mögött az ajtómat, majd bementem a kamrába, ahol az a sok alkohol várt rám.

Ideje elfelejteni téged, Lukas..