Niki mindig is utálta a bájcsevejt, de Tomi kedvéért igyekezett jó képet vágni hozzá. Már egy órája itt voltak, mégis alig az emberek felével tudtak néhány szót váltani. A férfi, mint a cég alapítója, alapvetőnek tartotta, hogy mindenkivel beszéljen, mindenkit hátbaveregessen, és megdicsérje az éves teljesítményét.

Niki csodálta Tomit azért, ahogy az beosztottjaival bánt. Tisztelettel beszélt velük, látszott, hogy érdeklődése nem csak puszta udvariasságból fakadt. Beszélgetéseik alatt a férfi mindig fel tudott idézni egy közösen megélt emléket vagy egy vicces történetet.

Persze, azért az este nem minden pillanata volt ennyire derűs. Noha Niki Tomi kedvéért, igyekezett nem foglalkozni az őt vizslató kíváncsi szempárokkal, olykor egy-egy a szokásosnál tolakodóbb tekintetnek sikerült áthatolni a pajzsán. Ilyenkor igazi szajhának érezte magát. Biztos volt benne, hogy egy aranyásónak tartják, aki a férfi pénzére hajt, most, hogy Regina elhunyt.

Igazából nem érdekelték ezek a szúrós tekintetek, lefitymáló arckifejezések. Neki már mindegy volt. Élete álma réges-régen elúszott, és senki nem tudott volna neki olyan munkát mutatni, amit ne végzett volna el jószívvel a Conynál történtek után. De Tomit nem akarta kitenni a pletykának. Samu példájából tökéletesen látta, hogy a makulátlannak tűnő álarc mennyit számított. Ő pedig hatalmas foltot ejtett Tomi egyébként hófehér becsületén.

Amikor a férfi befejezettnek minősítette a köszönő-kört, a tánctér közepén egy kilencvenes évekbeli slágerre kezdtek lassúzni. Niki szorosan hozzásimult, a fejét pedig a vállgödrébe fúrta. Lehunyta a szemét, és mélyre szívta Tomi férfias és megnyugtató illatát. Egy pillanatra el tudta feledni a körülöttük zsizsegő termet, az őt néző embereket, és csak kettejükre koncentrált. A világ nyolcadik csodájának érezte magukat. A kurva meg az üzletember... Ilyen csak a mesében lehetett volna, mégis itt táncoltak.

A férfi lágy csókot lehelt a fülcimpájára, mire önkéntelenül felnézett rá.

Tomi tekintete boldogan és vidáman csillogott. Niki képtelen volt tőle megtagadni egy mosolyt. Dőreség lett volna, még ha nem is érezte magát a legfényesebben.

– Látod! Se mennydörgés, se földindulás – súgta a fülébe a férfi. – Minden rendben.

Niki bólintott, majd megpróbált visszabújni a férfi vállgödrébe. Nem volt szíve elmondani neki, hogy ő nagyon is hallja a baljós mennydörgéseket, és látja a terem széléről, a féltékeny nők szeméből cikázó villámokat. Nem is értette, Tominak ez hogy nem tűnt fel.

A dalnak lassan vége lett, és egy következő kezdődött. Ám mielőtt belemerülhettek volna a latin ritmusba, Robi jelent meg Tomi háta mögött.

– Bocsánat, hogy megzavarom a szerelmespárt – hadarta szélesen vigyorogva – de szükségem lenne rád néhány pillanatra. Itt van a fickó az önkormányzattól.

– Ó, remek – csillant fel Tomi szeme, és kezet csókolt Nikinek. – Egyél valamit – intett a fejével a svédasztal felé. – Azonnal jövök.

Niki mosolyogva útjára engedte a férfit, de belül ordított és toporzékolt. Nem akart itt maradni egyedül és védtelenül. Persze tudta, hogy nem lóghat egész este Tomi karjába kapaszkodva, elvégre felnőtt a nő volt.

Ráérősen körbepillantott a teremben, majd a férfi tanácsát megfogadva tényleg a büfé felé indult. Elvett egy tányért, és összeválogatott néhány igazán finomnak tűnő szendvicset. Már épp el akart a hosszú asztaltól lépni, amikor megszólították.

– Hát újra találkozunk...

Niki azonnal felnézett, és bosszúsan konstatálta, hogy pontosan abba akadt bele, akit a leginkább el akart kerülni.

A nő nevére már nem emlékezett, de arra igen, hogy a múltkor a színházban milyen gúnyos mosollyal méregette őt.

– Ezek szerint – felelte sietve.

El akart tűnni innen, de a másik nem hagyta.

– Meglep, hogy itt láttlak. Azt hittem, csak egyszeri kaland vagy Tomi számára.

– Hát – vont vállat nem törődöm módon –, két éjszakás már biztosan. – Ha valami haszna volt a Conynál töltött időnek, akkor kétségkívül az, hogy a színjátszást tökélyre fejlesztette.

A különösen éles mondat egyébiránt úgy tűnt, betalált, mert a felnyomott mellű nagysága tátogni kezdett, mint egy hal. Niki elérkezettnek látta az időt, hogy lelépjen, ám ekkor két másik, hozzá hasonló korú lány, csatlakozott a kettősükhöz. Az egyikük, a lila színű, mélyen dekoltált ruhát viselő lány ismerős volt a színházból, a másikról viszont fogalma sem volt, ki lehet.

– Matilda, drágám! – adott két puszit a túlbuzgó lány a nőnek. – Milyen jó, hogy újra találkozunk.

– Részemről az öröm – hajbókolt a másik.

Niki majdnem elhányta magát.

– Veronika, édesem, Nikit ugye ismered? Tomi barátnője – fordult felé Matilda széles, gúnyos vigyorral.

A lányok Niki felé fordult. Mindketten lefitymálóan végignéztek rajta.

– A barátnője, mi? – kérdezte rosszmájúan Veronika.

A tekintetében volt valami, amitől Nikit leverte a víz. Ez a lány nem csupán gonosz volt, hanem egyenesen démoni. A beszélgetésbe hosszú csend állt be. Niki csak nagy sokára vette észre, hogy mindnyájan az ő válaszára várnak.

– Igen, az vagyok – mondta halkan.

Tudta, hogy épp ellenkezőleg kellene viselkednie, büszkén kihúznia magát, és ezeket a boszorkányokat messzi földre elküldenie. De képtelen volt így cselekedni.

– Legalább is most – folytatta rossz indulatúan Veronika, majd, amikor mindenki felé fordult, megjátszottan a szája elé kapta a kezét. – Mármint, gondolom nem fizet a hét minden napján neked, csak az eseményekre vesz igénybe kísérőnek.

Ez már kezdett több lenni a soknál. Niki tisztán érezte, hogy az ereiben forrni kezd a vére. Ám mielőtt visszavághatott volna, Matilda ragadta magához a szót.

– Ne is tiltakozz, édesem! – emelte fel a kezét. – Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy escort vagy.

– Nem vagyok escort – próbált ellenkezni Niki, jól lehet tisztában volt vele, hogy az arca elárulta.

– De az vagy – toppantott idegesen Veronika. – Ne játszd meg magad! Tudjuk. Sőt, ebben a teremben mindenki tudja – mutatott körbe.

Niki érezte, hogy megtántorodik. Minden bizonnyal el is esett volna, ha nem tud az asztal szélébe megkapaszkodni. Fogalma sem volt arról, honnan tudhattak mindenről. Már ha ugyan tényleg tudták...

Már az összeomlás szélén táncolt, amikor a fülében pavlovi reflexként megszólalt Kata hangja.

Az ég szerelmére! Szedd már össze magad! – visszhangzott a fejében barátnője korholó hangja.

Ám mielőtt Niki megvédhette volna magát, egy birtokló érintést érzett a hátán. Bár hajszálhíján megugrott, az orrába még időben bekúszott Tomi ismerős illata.

Megkönnyebbülten a férfinak dőlt, aki semmit sem sejtve biccentett a vele szemben álló nők felé.

– Milyen szépek vagytok ma – bókolt, mire a három boszorkány azonnal szemlesütve kezdett mosolyogni.

Niki legszívesebben felpofozta volna őket.

– Te is jól nézel ki – válaszolt tüstént Matilda, undorítóan végigfuttatva tekintetét a férfin. Niki dühe lassacskán minden határon túlment. Hogy mert ez a botokszolt vénasszony szemet vetni az ő párjára? Ráadásul úgy, hogy vagy tíz évvel idősebb volt nála.

– Köszönöm – mosolyodott el szélesen Tomi.

Niki nem tudta eldönteni, hogy ezt megjátszott vagy őszinte gesztus-e, de mielőtt kideríthette volna, Veronika újra megszólalt.

– Olyan szép pár vagytok – negédeskedett. – Elmeséled, hogyan találkoztatok?

Niki ijedten kapta a pillantását a férfira. Bár volt erre a kérdésre egy előre kitalált történetük, de ezzel csak olajat öntöttek volna az egyébként is hatalmas lángokkal lobogó tűzre.

– Mi közöd hozzá? – vágott ő közbe hirtelen felindulásból.

Nem kerülte el a figyelmét, hogy mindenki szája a másodperc tört része alatt nyílt hatalmasra.

Főleg Veronikáé, aki idegesítő ártatlanságot színlelve pislogott.

– Én... én... én csak érdeklődtem.

– Ugyan már – legyintett Niki. – Hiszen az előbb közölted velem, hogy tudod, miszerint escort vagyok. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy honnan.

– Robitól – húzódott gúnyos mosolyra Veronika szája. – Ha leitatod, végtelenül sokat tud fecsegni hülyeségekről. Persze – nevetett fel – néha egy-egy hasznos dolgot is elmond. Ő fizetett neked azért, hogy Regina halála után Tomi kiereszthesse a gőzt, és szórakozhasson rajtad. Elvégre téged lehet durván...

– Ugyan, drágám! – szólt közbe Matilda. – Ne légy közönséges.

– Bocsánat – cincogta a lány.

Niki nem tudta, mit mondjon vagy reagáljon. Némán nézett maga elé, akárcsak a jobbján álló férfi.

Végül az egyre kínosabbá váló csendet Matilda törte meg.

– Nincs ezzel baj. Nem mindenki születhet úrinőnek – jelentette ki lenézően. – Ráadásképp ez a legősibb mesterség. A gond azzal van – váltott fenyegető hangnemre –, hogy te elfelejtetted hol a helyed. Tomi – fordult a nő a férfihoz. – Én megértem, szükséged volt valakire. Regina halála szörnyű csapás, de ideje, hogy megszabadult ettől a kis kurvától. Ha ez kitudódik, ártani fog az üzletnek. A befektetők nem szívesen adják olyannak a pénzüket, aki prostit hordoz magával. Ez a züllőt nő...

A pohár ebben a pillanatban betelt. Niki teste felett mintha egy külső erő vette volna át a hatalmat. Szinte fel sem fogta még mit tesz, amikor a tenyere hangosan csattant Matilda arcán.

A teremben azonnal néma csend lett, de őt ez már nem érdekelte. A könnyeit visszanyelve, futásnak eredt.

De Tomi nem tartott vele.

Bár az éjszaka hideg volt, és Niki rettenetesen fázott, semmi pénzért nem ment volna vissza a partira a kabátjáért. Inkább felszegett fejjel bevállalt egy tüdőgyulladást, minthogy újra szembe találja magát azokkal a gonosz emberekkel vagy Tomival.

A férfi mindent hallott. Végig ott állt mellette, mégsem védte meg egy szóval se.

Ujjaival fázósan megdörzsölte a karját, aztán óvatos mozdulattal végigsimított a délután kapott nyakláncon. Szíve szerint letépte volna a nyakából. Azt hitte, valós érzelmek voltak az ékszer mögött, de csak hazugság és hamisság.

Tomi kifizette őt. Csak nem pénzzel, hanem gyöngyökkel.

A könnyei lassan az egész arcát elborították, a túlparti Buda színpompás képe pedig egy elmosódott maszlaggá vált.

Próbálta visszatartani a sírást, de képtelen volt rá. A múltja mindig utolérte, folyamatosan üldözte őt, és a legváratlanabb pillanatokban rávetette magát. Hazug és romlott volt az egész.

Niki nem hallott lépéseket a háta mögül, csak érezte, amint a férfi a vállára teríti a kabátját. Az egész teste belebizsergett a gesztusba, és hamarosan szorosan összehúzta maga előtt a fekete anyagot. Most kezdte csak érzeni – az adrenalin elmúltával –, hogy mennyire fázik.

Miközben kihúzta magát, és mély levegőt véve az égre tekintett, a perifériájába lassan bekúszott Tomi képe.

A férfi zsebre tett kézzel, a háttal a korlátnak dőlve fürkészte őt. Egyfolytában a száját rágcsálta. Világos volt, hogy ideges. Sőt, mi több, nagyon ideges.

De Niki nem akarta megkönnyíteni a dolgát. Igaz, hogy utána jött, de mindez már csak eső után köpönyeg lehetett. Akkor és ott kellett volna megvédenie őt. Nem itt, és nem most.

– Elrendeztem a dolgot – törte meg a hallgatást néhány másodperccel később Tomi. – Kidobtam azt a közönséges perszónát, és Matildának is megmondtam, hogy fogja vissza magát.

– Remek – jegyezte meg gúnytól csöpögő hangon Niki. – A problémát megoldottad – fűzte hozzá, mialatt letörölte a könnyei egy részét.

– Sajnálom... – kezdett volna mentegetőzni Tomi, de Niki hamar beléfojtotta a szót. Erre most egy kicsit sem volt hangulata.

– Jobb lett volna, ha ott sajnálod – vágott közbe éles nyelvvel.

Tomi arcvonásai a másodperc törtrésze alatt változtak meg.

– Ne nézz így rám! – vetette oda neki Niki. – Ez a te hibád volt. Te vagy, aki idáig juttattál.

– Tessék?! – rugaszkodott el a korláttól a férfi.

– Nem megmondtam neked, hogy baj lesz? Éreztem a színházban meg a vacsorán, meg mindenhol. Én láttam, hogy ezek nem fogadtak be. Soha nem is fognak. Én csak egy kurva vagyok a szemükben... Ez...

Niki tovább beszélt volna, de Tomi nem hagyta. Elkapta őt, és magához húzta.

– Ezért nem hibáztathatsz engem – köpte dühösen. – Te mondtad, hogy ki akarsz szabadulni a lakásból.

– Igen, de nem így.

– Hülyeség. Most őszintén? Kit érdelek, hogy mit gondolnak ezek?

– Kit érdekel? – nevetett fel hisztérikusan Niki, mialatt kitépte magát a férfi karjaiból. Szüksége volt a távolságra.

– Igen! Kit? – tárta szélesre a karját Tomi. – Mondd meg!

– Hát példának okáért téged nagyon is.

– Mi van?

– Szégyellsz, Tomi. Tudom, hogy szégyellsz.

– Ez butaság – toppantott egyet a férfi. – Nem szégyellek! Soha nem tudnál olyat tenni, hogy szégyelljelek. De ezt már elmondtam neked. Senkit sem szerettem még úgy, mint téged.

– Nem. Ez a butaság, amit most mondtál. – Niki egy pillanatra a szája elé kapta a kezét, de végül belátta, nincs értelme elkendőzni semmit. – Ha szeretnél, nem tűrted volna el azt, ami odabent történt. Ott voltál. Láttál és hallottál mindent. Lekurváztak, azt mondták, hogy züllött nő vagyok. Te meg csak álltál ott. Csak álltál – ordította a férfi arcába. – Nem szóltál. Nem védtél meg. Nem csináltál semmit. Hallgattál. És ezek után – lépett egyet hátrébb – higgyem el, hogy szeretsz?

– Nem emlékszel azokra a csodálatos hetekre a Balatonnál? Meg a...

– De igen – szólt közbe Niki. – Épp ezért fáj most ennyire az árulásod. Semmit nem érnek a szavaid, ha a tetteiddel ellent mondasz nekik.

– Niki, kérlek, én... – próbált magyarázkodni Tomi.

Mindez azonban teljességgel felesleges volt. Niki már döntött. Botladozva eltávolodott a férfitól.

– Ne – rázta meg a fejét, amikor Tomi elkapta a karját. – Engedj el! – kérte reszkető hangon. – Gondolkodni akarok. De ez csak tőled messze megy. Itt nem...

És akkor megtörtént az elképzelhetetlen. A férfi elengedte a karját, ő pedig tüstént futásnak eredt.

Nem tudta, hová megy, azt sem, hogy miért. Csak minél messzebbre akart kerülni Tomitól, meg ettől az átkozott bolhacirkusztól. Neki itt nem volt helye, bármennyire is szerette volna. Ehhez az egészhez ő egyszerűen kevésnek érezte magát.

A kurva meg az üzletember – rémlett fel Niki fejében a fél órával ezelőtti gondolat.

Mostanra már az is világossá vált, hogy ilyen tényleg csak a mesében létezhetett. A valóságban nem igen. Talán elhitethette magával órákig, napokig, hogy a világ megbocsátja a bűneit, és szemet huny felettük, de ennél tovább bizonyosan nem.

A sorsuk még azelőtt megpecsételődött, hogy először lefeküdtek volna. Csak ezt valamiért egyikük sem akarta belátni.

Legalább is eddig. Mert Niki most már hajlott rá, hogy ezt beismerje.

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy ismét itt jártatok. Ha tetszett csillagozzatok, kommenteljetek. A jövő heti fejezetről csak annyit árulnék el előjáróban, hogy igen meglepő lesz. ;)