Niki gyors léptekkel haladt a lépcsőház fele, ám amint tekintete felsiklott a második emeleti lakás ablakára, futásnak eredt. Még mielőtt elindult volna, pár szót váltott Robival, aki minden egyes mondatával csak jobban elkeserítette őt. Tomi  egy borotvapengén egyensúlyozott és csak egy hajszál tartotta vissza attól, hogy a mélybe zuhanjon. Épp ezért Niki úgy érezte, nincs vesztegetni való ideje, minél előbb fel akart érni a lakásba, hogy láthassa Tomit, és beszélhessen vele. Rettegett a viszontlátás pillanatától, de tudta, nincs választása.

Ha te sem tudsz rá hatni, akkor senki – hangzott a fülébe Robi utolsó mondata.

Niki szó szerint felvágtatott a másodikra, az sem érdekelte, hogy tiszta zilált lett, mire felért. Tétovázás nélkül kopogott, amikor pedig nem kapott választ, megismételte a műveletet, de most már a tenyerével verve az ajtót.

– Tomi, tudom, hogy ott vagy! – kiabált be. – Nyisd ki az ajtót. Niki vagyok.

Mivel nem kapott választ újra dörömbölni kezdett. Egyre kétségbeesettebben szólongatta a férfit, amikor a lépcsőház csendjét váratlanul kulcszörgés zavarta fel, a következő másodpercben pedig az ajtó résnyire kinyílt.

Niki ijedten hátrált egy lépést, aztán mély lélegzetet vett, megacélozta a lelkét, kihúzta magát, felszegte az állát, és belökte a bejárati ajtót.

Az előszobában sötét volt, azonban a szobából kiszökő kevés fényben tisztán látszott a földön, felhúzott lábakkal ülő alak körvonala, aki épp meghúzta a kezében tartott sörösüveget.

Niki bénultan nézte a jelenetet. Bár azt hitte, mindenre felkészült, ráeszmélt, hogy erre aligha készülhetett fel, mint ahogyan a lakásban uralkodó káoszra meg bűzre sem. Az alkohol és a cigarettafüst fanyar, keserű szaga mérgeskígyóként tekeredett a nyaka köré. Az áporodott levegő szinte fojtogatta.

Ám a férfi iránti aggodalma hamar legyőzte az áldatlan állapotok okozta undorát.

– Tomi – szólította meg őt halkan, elé térdelve. – Mi történt veled? Hm? – nyúlt finoman a férfi álla alá, hogy a földet fixírozó pillantását magára vonja.

– Hagyjál! – lökte el Niki kezét. – Mi a faszt keresel itt egyáltalán? Takarodj innen! – hadarta gyors egymásutánban a mondatokat, aztán újra meghúzta a sörösüveget.

– Robi kért meg, hogy beszéljek veled. – Niki nem hazudott. Semmi értelmét nem látta.

– A kis köcsög – röhögött fel a férfi. – Ki akart velem baszni, vagy mi? Kizárt a céges rendszerből is. Érted ezt? – tajtékzott. – Én alapítottam a céget, és nem férek hozzá a kurva levelezéshez, meg semmihez se. Ez a hála, amiért hagytam, hogy felmásszon a hátamon.

– Nem kéne őt pocskondiáznod. Csak segíteni akar neked. Legalább ő még törődik veled – jelentette ki határozottan Niki, aztán egy határozott mozdulattal kikapta az üveget Tomi kezéből.

– Mit csinálsz? Hogy mered elvenni? – üvöltött fel a férfi. – Egyáltalán, hogy mertél bejönni?

– Te nyitottad ki az ajtót – vetette közbe Niki.

– Mer' azt hittem, le akarsz szopni. De már látom, hogy nem, úgyhogy tűnj innen. Ez az én lakásom! Neked itt semmi keresni valód... Te csak egy olcsó kurva vagy – vetett hátra a fejét újra, majd hangosan felvihogott.

– Tomi – fogta közre Niki a férfi arcát, mialatt olyan közel hajolt hozzá, hogy az orrhegyük jóformán egymást érintette. – Mondd el nekem mi történt! Kérlek! – könyörgött elcsukló hangon, mialatt az első sós könnycseppek végig gördültek az arcán.

A férfi sokáig nem válaszolt. Óráknak tűnő percek múltak el némaságban, mire megtörte a hallgatást.

– Sajnálom – horgasztotta le a fejét. – Csak tudod... – emelte a tekintetét Nikire. – Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek – motyogta, mialatt tekintetéből eltűnt az alkohol okozta mámor, egy összetört ember lelkét maga után hagyva.

– Ezért vagyok itt. Majd kitalálunk valamit – eresztett meg egy biztató mosolyt Niki.

– Nem. Hát nem érted? – tápászkodott fel a férfi. – Mindennek vége. Mindennek... – ismételgette bénultan, miközben besétált a szobába.

Niki értetlenül nézett utána, és tulajdonképpen most tűnt fel neki, hogy a férfi csak egy bokszeralsót és egy begombolatlan inget viselt, épp úgy, mint az első éjszakájukon. A kellemes emlékbe egy másodpercre beleborzongott, de a szobából jövő cifra szitkozódás hamar észhez térítette. Sietve felemelkedett, és Tomi után indult.

Odabent mindenfelé sörös üvegek hevertek, a dohányzó asztal közepén pedig egy pohár háromnegyedig volt elnyomott csikkekkel, legalább öt üres cigisdoboz kíséretében.

– Nem tudtam, hogy dohányzol – jegyezte meg szkeptikusan Niki, amikor a férfi rágyújtott.

– Eddig nem nagyon, de pár nappal ezelőtt ezelőtt rájöttem, mekkora hülyeség nem csinálni. Ennél nincs is jobb a világon. – Tomi vidám arccal fújta ki a kékesszürke füstöt, majd ismét nagyot szippantott. – Ha hasznossá akarod tenni magad, ugorj le a boltba. Fogytán van a pia – bökött az üres üvegek felé.

– Én nem aggódnék a helyedben – vont vállat Niki. – Ha ilyen ütemben cigizel tovább, megfulladsz, mielőtt megint ihatnál.

Az epés megjegyzés betalált. A férfi elnyomta a cigijét, felpattant a fotelből, és néhány hosszú lépéssel máris Niki előtt termett. Mire a lány feleszmélt, hátába már beleálltak az ágy rugói. Bár megpróbált felállni, a férfi gyorsabb volt. Rávetette magát, vadul tépni kezdte a fölsőjét, és erőszakosan beleharapott a nyakába.

– Tomi, állj le! – üvöltötte Niki, kezével a férfi hátát püfölve. Ilyen vadul még Cony sem bánt vele. De ez a harc számára csak kudarccal végződhetett.

– Csak azt csinálom veled, amiért pénzt kaptál. Régen tetszett – morogta levegőért kapkodva a férfi.

Niki nem adta fel a küzdelmet, és végül sikerült is kiszabadítania az egyik kezét, amivel egy istenes pofont kevert le a férfinak. Ez használt. Tomi azonnal elengedte őt, és elborzadt arccal a fotelhez hátrált.

Ijesztő, néma csend borult a szobára, amit semmi más, csak kettejük szapora lélegzetvételei törtek meg közel egyenlő időközönként.

– Térj már észhez, az istenért! Mi ez itt? – tárta szélesre a karját Niki. – Most öt percre kimegyek a konyhába. Annyi időd van, hogy összeszedd magad.

– Ne menj! – kérlelte, mintha az élete függne tőle. – Maradj! Szeretlek!

– Én is szeretlek – hajolt közel a férfihoz Niki. – És hidd el, őszintén sajnálom, hogy elvesztetted Reginát. Tudom, mennyire szeretted őt.

– Reginát szeretni... – lökte magát hátra Tomi. – Én... én utálom őt! Sosem szerettem!

Niki szeme elkerekedett, és maga is hátra tántorodott.

– Micsoda? Hogy érted ezt? – kérdezte a könnyeivel viaskodva.

A férfi kis ideig némán nézett maga elé, aztán feltápászkodott, és az ablakhoz sétált. Futólag kipillantott rajta, aztán megfordult. A szemében ijesztő kietlenség csillant.

– Hazudtam neked – vallotta be megtörten. – Sőt! Az egész világnak. Évek óta hazugságban élek. Regina nem más, mint a világ legalattomosabb és leggonoszabb embere. A tökéletes külső... szörnyeteget rejt.

– Nem értem.

– Ne izgulj, nem vagy egyedül – legyintett flegmán a férfi. – Hét év, Niki! Ennyi ideje teszem azt, amit ő mond. És mindezt egy ostoba botlás miatt.

– Miféle botlás? – Niki beharapta az ajkát, de elkésett. A gondolatban feltett kérdést már kimondta hangosan is.

A szobára terhes némaság ereszkedett, és kis ideig úgy tűnt, Tomi nem fog válaszolni. Azonban végül mégiscsak szólásra nyitotta a száját.

– Huszonkettő voltam, végzős a BA-n. Segíteni hívtak le a gólyatáborba. Az első három napon minden tök jól ment, de aztán a negyedik este, az utolsón, kegyetlenül berúgtam. Egymás után emelgettem a poharat. Whisky, vodka, sör, pálinka, aztán megint whisky... Bárkit kiütött volna – csattant fel hisztérikusan a férfi. – Nem nagyon emlékszem semmire arról az éjszakáról. Képek, hangok, érzések vannak csak meg. Pillanatok.

Niki érezte, hogy a torkában hatalmas gombóc nőtt. Nem akart közbeszólni, ám amikor Tomi elnémult, és nem folytatta, megköszörülte a torkát.

– Milyen pillanatok? – kérdezte bátortalanul.

– Egy fekete, rám omló hajzuhatag, sikolyok, nyögések, ilyesmik – vont vállat nem törődöm módon a férfi, majd mély lélegzetet vett. – Reggel arra eszméltem, hogy meztelenül fekszem. Nem értettem semmit. Csak később világosodott meg minden, amikor Regina megkeresett hazafelé a vonaton.

Niki feje zsongott a sok információtól. Úgy érezte, menten összeesik, ezért elbotladozott az egyik fotelig, és lassan beleereszkedett. Ezt kihasználva pedig a férfi rágyújtott egy újabb szál cigarettára.

– Bejött hozzám a fülkébe, és bezárta maga mögött az ajtót – folytatta Tomi egy slukkot követően. – Lágyan ringatva a csipőjét a lehúzott ablakhoz ment, aztán rágyújtott egy cigire. Figyelmeztettem, hogy itt nem lehet dohányozni, de ő csak nevetett. A hangja felborzolta a hátamon a szőrt, és a karom is tiszta libabőr lett. Miután befejezte a röhögést, felém fordult. Kérsz egyet? Kínált a cigivel. Visszautasítottam. Még most is emlékszem a hangjára. Jól teszed Tomifiú... Hihetetlen, hogy a cigi meg a pia mit tesz az emberekkel, nem? Játszott velem – sötétedett el a férfi pillantása. – Nagyon csúnyán.

Niki bólintott, majd hogy zavarát leplezze, néhány tincset kisimított az arcából. – És aztán mi történt?

– Aztán? – kérdezett vissza elfojtott hangon Tomi. – Aztán szívott még egy slukkot, kidobta a cigit a vonatablakon, és egészen közel hajolt hozzám. Éreztem a leheletét az arcomon. Éjjel megerőszakoltál egy lányt, Tomifiú. Az Emesét. Könyörgött neked, hogy ne, de te annyira részeg voltál, hogy keményen megbasztad. Még pofon is vágtad.

Niki hangosan felszisszent, összeszorította a szemhéját, és a fejét is elfordította. Képtelen volt elhinni, hogy Tomi... Az ő Tomija, aki úgy tudta őt szeretni, mint eddigi életében még senki más, megtette ezt. Megerőszakolt egy lányt, akaratán kívül szexre kényszerítette és bántalmazta.

– Undorodsz tőlem most már igaz? – szakította félbe a fejében kavargó baljós gondolatokat a férfi hangja. – Nem vagyok hős, Niki. Csak egy futni hagyott, bűnöző. Ennyi – tette hozzá flegmán. – Regina üzletet ajánlott. Azt mondta, elhallgattatja a lányt, ha belemegyek, hogy az alibi barátja legyek. – A férfi mély lélegzetet vett, elnyomta a cigit, és Niki elé térdelt. – Gyáva voltam és önző. Belementem. Emese nem iratkozott be szeptemberben az egyetemre, én pedig Regina pasija lettem.

– De miért? – törölte le a könnyeit a lány. – Miért kellettél neki? Hiszen csodaszép, bárkit megkaphatott volna.

A férfi arcára hátborzongató mosoly ült ki. Niki még sosem látott ilyet.

– Regina leszbikus. Viszont az apja meg egy igazi múlt századi seggfej. Ha kiderült volna Regiről az igazság, akkor minden bizonnyal kitagadja. Se saját lakás, se pénz, se divatos ruhák, se egyetem, semmi.

– Te jó Isten! – suttogta maga elé Niki.

– A szüleim imádták. – emelkedett fel a szőnyegről a férfi. – Szerintük keresve se találhattam volna egy ilyen angyalt... Angyalt! – üvöltötte, miközben dühösen beleöklözött a falba. – Nem volt olyan találkozásunk az elmúlt hét évben, hogy a kis kígyó ne emlegette volna fel a múltat. Boldog párnak tűntünk kívülről, a barátaim szerencsés gazembernek neveztek a hátam mögött, amiért egy ilyen nővel lehetek együtt. Pedig csak egyetlen egyszer történt meg. A kapcsolatunk elején. Ragaszkodott hozzá, azt mondta, kíváncsi milyen egy férfival – nevetett fel Tomi. – Éveken át senki sem sejtett semmit. A tökéletes bűntény – tette hozzá egy másodperccel később, aztán visszatérdelt Niki elé. – Most már érted, miért vágytam rád annyira, miközben mindennél jobban féltem tőled? Hét év alatt egy szemernyi szeretetet sem kaptam Reginától. Soha! És akkor jöttél te. De nem lehettem a tiéd miatta. Ezt is elcseszte – fűzte hozzá lehorgasztott fejjel a férfi, majd Niki ölébe roskadt.

– És hogy halt meg? Baleset történt vagy...

– Miután hazaköltözött, egyik nap összeesett. Kihívtam a mentőket, kórházba került. Ott derült ki, hogy... – akadt el hirtelen a férfi szava.

– Hogy? – türelmetlenkedett Niki.

– Bementem hozzá másnap. Amikor meglátott, gúnyosan elvigyorodott. Beteg vagyok Tomifiú. Nem is akármennyire. Kérdeztem tőle, mi baja, de erre csak a képembe röhögött. Sokáig játszott velem, mire végre kinyögte, hogy Aids-es.

– Aids? – hőkölt hátra döbbenten Niki.

– Igen, az.

– Előre haladott stádiumban járt már. Nyolc-tíz éve szedte össze. – A férfi megint elhallgatott, aztán felnézett Nikire. – Amikor együtt voltam vele, akkor egyszer, nem engedett gumit húzni. Írtózott a gondolattól, hogy egy műanyag érjen hozzá belül. Azt mondta, felesleges, úgyis szed fogamzásgátlót, meg ő nem olyan lány, aki bárkivel összefekszik. Szemenszedett hazugság volt.

– De hiszen akkor – kerekedett el Niki szeme – téged is megfertőzhetett – Majdnem elájult a felismeréstől.

– Igen, meg – bólintott Tomi. – Én pedig lehet, hogy megfertőztelek téged, amikor egymásnak estünk a vonaton, és elszakadt az óvszer.

A mondat hosszan visszhangzott a szobában. Niki körül a világ, mintha megszűnt volna.

– Te beteg vagy? – bukott ki belőle végül a kérdés.

A férfi vállat vont, majd a dohányzó asztal felé mutatott.

– Amikor kiderült, a kórházban azonnal csináltak nekem egy tesztet. Ott az eredmény a borítékban. De engem nem érdekel. Nekem már úgyis harangoztak. Vagy a kórházban döglök meg, vagy a börtönben. Apró és lényegtelen különbség – suttogta, aztán gyengéd mozdulattal végigsimított Niki arcán, felemelkedett a földről, és kiment a szobából.

Niki pedig egyedül maradt az érzékeit megőrjítő csenddel és azzal az átkozott borítékkal. Teste teljesen megbénult. Soha, semmitől nem félt még ennyire. Ez még Cony-n, sőt az apja hülye barátján is túltett. Egy darabig csak nézte az asztalon pihenő borítékot, aztán nagyot nyelt, és érte nyúlt.

A torkában dobogó szívvel húzta ki belőle az ambuláns lapot. Ilyen pillanat még sosem volt az életében. Könnyen lehetett, hogy miközben ő mindent feláldozva hagyta az elmúlt hónapokban, hogy Cony azt tegyen vele, amit csak akar, már rég egy halálos kor ostromolta a testét.

A lelet fejlécben a fiú adatai szerepeltek, alatt pedig a rövid szakvélemény. Niki gyorsan végig futtatta rajta a pillantását, aztán keserves zokogásban tőrt ki, és a földre roskadt.

Tomi az előszoba sejtelmes árnyékából figyelte a szőnyegre eső lányt. Sohasem látta még ilyennek őt.

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy ezúttal is velem tartottatok! Ne feledjetek csillagozni, kommentelni ÉS VASÁRNAP VISSZATÉRNI.

Ahogy ígértem, vasárnap érkezik a 16. fejezet!!!

Illetve kis meglepetés gyanánt, holnap felkerül a Vágypor című novellám. Nézzetek be oda is, ha tehetitek. https://www.wattpad.com/886348404-v%C3%A1gypor

Kis kedvcsinálónak íme a 16. fejezet beharangozója.