Noha bőven elmúlt már éjfél, így is borzasztó hőség uralkodott a jacht belső terében. Niki a férfihoz bújva pihegett, aki érzéki cirógatásával próbálta elfeledtetni vele a szörnyű forróságot. Pokoli volt ez a kánikula, mégsem engedték volna el egymást egy pillanatra sem. Ahhoz túl sok időt töltöttek külön az elmúlt időszakban.

Bár mindketten behunyt szemmel feküdtek, egyikük sem aludt.

– Ez jól esik – motyogta álomittas hangon Niki.

– Mi? – könyökölt fel kíváncsian a férfi.

– Hogy simogatsz – lehelte a lány, miközben szembefordult Tomival, akinek homlokán épp ekkor gördült le egy izzadtságcsepp. – Meleged van?

– Az nem kifejezés – bosszankodott a férfi –, de csak azért, mert melegítesz – fűzte hozzá, mire Niki egy hirtelen mozdulattal kiperdült a férfi karjai közül. – Na! Jössz vissza, de azonnal – kezdett méltatlankodni Tomi.

– Azt hittem, meleged van...

– Már fázom – nyafogott tovább a férfi, majd Niki után nyúlt, és visszahúzta őt magához. – Így az igazi.

– Persze, hogy így, mert fogdoshatod a mellemet – jegyezte meg epésen Niki.

– Eddig nem mondtad, hogy zavarna – vágott vissza szellemesen a férfi, aztán finoman masszírozni kezdte a lányt. – És azt sem mondod, hogy hagyjam abba.

– Legalább vegyem már valami hasznodat, ha hozzám izzadsz.

– Nézzenek oda, milyen nagy lett a kishölgy szája. De várj csak – kiáltotta a férfi, a következő pillanatban pedig csikizni kezdte Nikit. Az sikított, rugdosott, karmolt, de sehogy sem tudott a Tomi fölé kerekedni.

– Hagyd abba – kiabálta Niki két nevetés között. – Kérlek! Könyörgöm!

– Mit kapok, hogyha abbahagyom? – állt meg egy pillanatra Tomi.

– Bármit! Bármit, amit kérsz – sikította Niki.

Szerencsére ez hatott, a férfi végre befejezte a csiklandozást. Niki pedig kihasználva az alkalmat, azonnal belebokszolt Tomi vállába.

– Olyan hülye vagy!

A férfi elkínzott arccal végigsimított a vállán, aztán a homlokára csapott.

– A francba! Elfelejtettem! – ugrott ki az ágyból, és hamar a fedélzet felé vette az irányt.

– Mégis mit? – szólt utána Niki.

– Ezt! – mutatta fel a kezében lévő pezsgős palackot a visszatérő férfi. – Fent hagytam, amikor visszaértünk.

Niki kérdőn felvonta a szemöldökét, mialatt pillantásával végigmérte Tomi meztelen testét. – Azért egy alsónadrágot felvehettél volna – korholta.

Tomi nemtörődöm módon vállat vont.

– Engem nem zavar. Büszke vagyok minden testrészemre – feszítette be, majd miután Niki a plafonra emelte a tekintetét, vidáman elnevette magát.

Néhány perccel később egyszerre kortyoltak bele a hideg pezsgőbe.

– Ez jó ötlet volt. – itta ki a poharat Niki. – Kicsit lehűtött.

– Örülök neki, bár azért remélem nem fagytál meg teljesen. Igaz, ha kell, fel tudlak melegíteni.

– Hátrébb az agarakkal, te szexkazán! Csak szeretnél felmelegíteni – incselkedett Niki, aztán a férfi felett átnyúlva újra töltötte a poharát. Nem kerülte el a figyelmét a férfi éhes pillantása, noha igyekezett úgy tenni, minta nem hozná tűzbe a dolog. – Még mindig melegem van – nyafogott kicsivel később. – Lehetne itt légkondi.

Most Tomin volt a sor, hogy a plafonra emelje a tekintetét.

– Tudod mit? – itta ki a maradék pezsgőjét. – Húzzunk el innen!

– Tessék?

– Menjünk el!

– Mégis hova?

– Mit tudom én! Majd útközben kitaláljuk.

– Hajnali egy van...

– ... és péntek éjszaka. Biztos találunk egy nyitva lévő helyet. Csak öltözz fel. A többi az én dolgom.

– Tiszta bolondok vagyunk – ingatta a fejét rosszallóan Niki, miközben a tegnapelőtt vásárolt ruhákat rejtő táskák után nyúlt.

Alig tíz perc múlva már készen is álltak a kimenőre. Tomi egy szürke-kék csíkos inget választott, hozzáillő farmerral, ő pedig egy piros alapon, fehér pöttyös miniruha mellett döntött.

Jókedvűen perdült meg a tengelye körül, és letagadni sem tudta volna, mennyire jól esett neki a a férfi elismerő pillantása.

– Mehetünk? – kérdezte, finoman noszogatva Tomit, hogy szedje fel az állát a padlóról.

– Naná! – mutatott utat a férfi. – Csak ön után, szép hölgyem!

Csendben siettek végig a kihalt kikötőben a milliónyi lehorgonyzott hajó között. Tomi figyelmét nem kerülte el, hogy Niki eszeveszetten kapaszkodott az ujjaiba, ezért az egyik fordulónál elengedte a kezét, és helyette átkarolta a derekát. Az ezért kapott hálás pillantás az égbe emelte őt, arról nem is beszélve, hogy most először tehette ezt meg mindenféle rossz érzés nélkül.

A sétányra kiérve már nagyobb volt az élet. Több vendéglátóhely előtt is elbámészkodtak, de végül továbbmentek addig, amíg útjukba egy disco nem került.

Tomi óvatosan a lányra sandított, aki megbabonázva, lehunyt szemmel hallgatta a tempós zenét.

Igen! Ez volt a tökéletes hely a számukra. Mikor, ha nem most fért volna rájuk igazán a lazítás.

Tomi a bejárat felé húzta a lányt, elintézte a jegyeket, futó csókot nyomott az arcára, majd belökte a súlyos vasajtót.

Az arcukba csapó levegő fülledt izzadtság szagot hozott odabentről. Egy pillanatra mindketten megtántorodtak, de aztán a lány maga után vonta Tomit.

Épp egy dal záró taktusára léptek be, így a helyet hamarosan tapsvihar hangja töltötte be, amit a következő szám első ütemei csendesítettek le. A terem végében lévő kis színpadról valósággal örvénylett le a zene.

„Romantikus szombat délután,
Elém állt az iskola udvarán,
Azt mondta: "sweet little baby",
S, hogy fél hétkor a negyedik bébe vár,
Nem lesz bent tanár, csak egy pár gitár."

Ért az első versszak végére a fekete körszoknyát viselő fiatal nő. A kellemes, nem túl gyors ritmusra önkéntelenül is ringatni kezdte a csípőjét Niki, amit a hozzá szorosan simuló Tomi hamar megérzett. Maga felé fordította a lányt, átkarolta, és összebújva táncolni kezdtek. Lassan végig simította a hátát, majd a keze a fenekénél nyugodott meg.

A lány Tomi legnagyobb meglepetésére énekelni kezdte az énekesnővel a szöveget, miközben kacérabbnál kacérabb pillantásokat vetett rá. Ezen annyira megdöbbent, hogy még a szája is tátva maradt. Ám miután Niki az öléhez nyomta a csípőjét, becsukta. Igazából nem értette, miért is lepődött meg. Annyira természetes volt alánytól, hogy mindig tudott meglepetést okozni. Most miért lett volna másként?

Mielőtt a dal véget ért volna a lány egészen közel hajolt Tomihoz, és az utolsó sorokat belemondta a fülébe.

„Baby Doll!

Ma este újra táncba hívlak én,

Az álom hotel lépcsőjén!"

Ismét felhangzott a tapsvihar Tomi pedig nem bírva türtőztetni magát, hevesen a lány ajkára tapadt. Hosszú, édes csókot váltottak egymással.

– Igyunk valamit? – kérdezte Nikitől, aki bólintott.

Miután kikértek két kólát, a színpaddal szembeni fal tövénél lévő egyik bokszban pihentek meg. Tomi estéjének legboldogabb pillanata volt, amikor a lány az ölébe fészkelte magát, és a mellkasára hajtotta a fejét.

Ez a meghittség nagyon hiányzott az eddigi életéből, évekkel ezelőtt már le is mondott róla, hogy megkapja. Felfoghatatlan volt, hogy ennyi év után mégis osztályrészül jutott neki.

– És most! – kiabálta az énekes, akinek hangja egy szempillantás alatt rántotta vissza Tomit a gondolataiból. – Van kedvetek énekelni? – A bulizók egy emberként üvöltöttek fel. – És itt? – mutatott maga mellé, mire azonnal csend lett. Az énekesnő körülhordozta tekintetét a termen, aztán dallamos hangon felkacagott. – Ne legyetek már ilyen nyuszik! Na!

– Én szívesen mennék! – húzta ki magát a Tomi ölében ülő lány.

– Niki?! – kerekedett el a férfi szeme.

– Csak, figyelj! – kacsintott Tomira, aztán kiugrott az öléből, és felsietett a színpadra.

Közben felhangzott az összetéveszthetetlen zongoraszóló, és elindult a dal.

„Szemeim előtt tűzkarikák,
A szívem lángol és forr a vérem
Tagadni nem tudom, és nem is akarom:
Beléd estem egy őrült éjjel!"

Tominak ismét tátva maradt a szája.

Úristen! Mit tettem én ezzel a lánnyal? – suttogta maga elé, amint figyelte a színpadon mindent beleadó Nikit.

Ám nem is sejthette, hogy ez még csak a kezdet volt. Pár sorral később a lány leugrott a színpadról és egyenes felé indult.

Tomi igyekezett hátrébb húzódni, de a háttámla megakadályozta ebben. A lány felállt az asztalra, és onnan üvöltötte a számot, majd megragadta Tomi ingét, és a gallérjánál fogva felhúzta őt magához.

„Nem kell a szöveg, a hegyi beszéd!

Jó vagy nálam és ez untig elég."

A dal végeztével hatalmas ováció tört ki a teremben.

– Vissza! Vissza – skandálta egyre a tömeg.

– Na? – nézett kérdő tekintettel rá a lány.

– Aztakurva! – nyögte ki Tomi. – Ezt az oldaladat nem ismertem – tette hozzá kisvártatva.

– Eddig én se. De remélem, hozzá tudsz szokni, mert nekem nagyon tetszik.

– Nekem is! Amúgy eddig nem is mondtad, hogy így lelkesedsz ezekért a zenékért...

– Anya volt az egyik legnagyobb rajongójuk, ezeken a dalokon nőttem fel. Nincs ebben semmi meglepetés. – A lány ismét Tomi ajkára tapadt. Szenvedélyesen, sőt már-már erőszakosan csókolta. Olyan tűzzel, mint eddig még sosem.

Hajnal négy is elmúlt, mire hulla fáradtan elindultak hazafelé.

Kéz a kézben andalogtak a Balaton partján, amikor Niki az egyik lépcső mellett kitalálta, hogy lógassák bele a lábukat a vízbe.

– Na, légyszi – fűzte a vonakodó Tomit. – Legalább harmincöt fok van, és a víz is nagyon kellemes.

– Drágám – simított ki néhány nedves tincset a lány arcából a férfi. – Nincs több huszonöt foknál, nemsokára feljön a nap, és mi még egy másodpercet sem aludtunk.

– Nem baj – toppantott tetettet dühvel Niki. – Jó lesz az! Csak egy kicsit – ragadta karon Tomit, és addig nem is engedte el őt, amíg bokáig nem gázoltak a kellemesen hűvös vízbe. – Ez az – sóhajtott fel jólesően, és letelepedett az utolsó előtti fokra. – Nem ülsz le? – kérdezte a hanyagul a korlátnak támaszkodó férfit.

– Jó így – válaszolta a férfi, majd elgondolkodva a túlpart felé fordult. – Holnap tovább kell állnunk.

– Micsoda? – kapta fel a pillantását Niki. – Miért?

– Attila jön le este, és itt is marad. Meg nem árt, ha mozgásban vagyunk.

– Ó, gondolod, hogy a nyomunkban vannak? – horgasztotta le a fejét Niki.

– Nem hiszem – ingatta a fejét a férfi. – De nem árt az óvatosság.

– És van már ötleted, hová megyünk?

A férfi bólintott, aztán közel hajolt a lány füléhez.

– Meglepetés.

Niki ábrándosan csillogó tekintettel felmosolygott Tomira, és már épp meg akarta csókolni, amikor hangos zsivaj ütötte meg a fülét.

Mindketten a hang irányába kapták a fejüket, de hamarosan kiderült, hogy csak egy csapat részeg fiatal az, akik hamarosan arrébb is álltak.

– Bolond kamaszok – szűrte a fogai között a férfi, mire azonnal kapott egy kiadós hasba vágást.

– Na! Ne szidd őket! Te sem vagy sokkal öregebb.

– Dehogynem – vonta fel az egyik szemöldökét a férfi. – Huszonkilenc vagyok. Ezek nem lehettek többek tizenhatnál.

Niki sokatmondóan megforgatta a szemét, aztán visszafordult a víz felé, és egyik kezével finoman karcolni kezdte a lágyan hullámzó feketeséget.

– Nekem nem is volt kamaszkorom. A balett elvette tőlem ezt – mondta halkan. – Akkoriban a gyakorlásról szólt csak az életem. Reggel, délben, este... Kár, hogy igazából a semmiért adtam fel mindent.

– Hé – guggolt mellé a férfi. – Soha semmi sem történik véletlenül. Mindennek oka van.

– Hát ennek aztán megvolt az oka – jegyezte meg epésen Niki. – Az, hogy nem másztam be az egyik felsőbb éves ágyába.

– Tessék? – hőkölt hátra a férfi.

Niki utálta és gyengének érezte magát érte, de megint megtelt könnyel a szeme.

– Megtetszettem az egyik már egyetemista táncos srácnak. Nagy reménységnek tartották, sok mindent elnéztek neki. Tudod, először azt hittem, tényleg érdeklem, hogy komolyan gondolja. Bemehettem megnézni, ahogy gyakorol, elvitt vacsorázni, meg a karácsonyi vásárt is bejártuk. Megígérte, hogy megpróbál bejuttatni egy-két előadás tánckarába. Aztán benyújtotta a számlát. Nemet mondtam, időt kértem. Ő megfenyegetett. Nem hittem neki, úgyhogy repültem.

– Ő rúgatott ki? – ült le mellé a lépcsőre Tomi, majd átkarolva őt a vállára húzta a fejét.

– Aha.

– De azt mondtad a múltkor, hogy anyukád miatt...

– Igen – vágott közbe Niki. – Ez a hivatalos ok, és biztosan valamennyire benne is volt. De azért talán még nem rúgtak volna ki. Bár... Nem tudom – rázta meg a fejét, mintha ezzel messze űzhetné a szomorú múltat.

Hosszú ideig csend honolt közöttük, amit végül Tomi űzött messzire.

– Azt tudod, hogy mit mondott rólad?

– Nem – rázta meg a fejét Niki. – Soha nem derült ki. Csak azt tudom, hogy néhányan próbáltak mellettem kiállni, például Samu is. Kis híján az ő karrierje is megsínylette ezt.

– Sajnálom, hogy elvették tőled ezt az álmot.

– Flavia volt a vágyam. Azt akartam a Spartacusban eltáncolni. Gyönyörű zene, fantasztikus koreográfia, és hatalmas színészi feladat. Na mindegy – vonta meg a vállát Niki –, ennek már bottal üthetem a nyomát

– Biztos csodás lettél volna pedig benne.

– Talán. De azért nem lehetek elégedetlen. Balett-táncos nem leszek, viszont kaptam helyette valami mást – kacsintott fel a férfire. – Téged.

– Engem? – mutatott magára értetlenül Tomi.

Niki érezte, hogy pirulni kezd az arca, és a férfi elfátyolosodó tekintetélő egy pillanatra benne reked a szusz.

– Nem mondtam még neked, de te vagy a legjobb dolog, ami történt velem egész eddig életemben. Nem is tudom, hol lennék már, ha nem jössz velem szembe azon az estén. – Niki mély lélegzetet vett, majd mielőtt Tomi bármit is reagálhatott volna, felemelkedett a lépcsőről. – Ennyi bánat elég is volt mára. Menjünk vissza a hajóra és szeretkezzünk ebédig. Aztán vár ránk az egész világ – nyújtotta a kezét a férfinak, aki gondolkodás nélkül összefűzte az ujjaikat.

Kedves Olvasók!

Köszönöm, hogy továbbra is követitek a történetet! Ha tehetitek, hagyjatok magatok után nyomot.

A folytatás a jövő héten érkezik.