Niki torkára forrt a szó, és teljesen elképedt. Hirtelen még levegőt venni is elfelejtett, ahogy az előtte féltérdre ereszkedő, haloványan mosolygó férfit nézte.

Ezt még legvadabb álmaiban sem gondolta volna.

Bár a tudta, hogy most igent kellene mondania, ám ehelyett egy szó nélkül leugrott az ágyról, és olyan vehemensen borult Tomi nyakába, hogy hátraestek a padlóra. Percekig keservesen zokogott, és csak akkor nyugodott meg kicsit, amikor a férfi a hátát kezdte simogatni.

– Erre azért nem számítottam – súgta a fülébe Tomi, amikor már csak halkan hüppögött.

Niki a férfi mellkasára könyökölt. A tekintete még mindig párás volt, de így is élesen látta a tőle pár centire lévő szempárban a huncut csillogást.

– Nem tudom, mit mondjak – erőltetett ki magából néhány szót kisvártatva Niki.

– Mondjuk igent – jegyezte meg nemtörődömséget színlelve a férfi. – Mi mást?

Niki szeme kikerekedett.

Basszus, tényleg nem felelt még a kérdésre.

Két tenyere közé fogta hát a férfi arcát, és egészen közel hajolt hozzá.

– Igen, Koltom Tamás – suttogta –, hozzád megyek.

A következő csókjuk nem csak a legédesebb volt, amit eddig váltottak, hanem egy egészen új élet nyitánya is.

Jegyesek lettek.

Tomi mindig is szerette a hófödte tájat csodálni. Valahogy megnyugtatta, és energiával töltötte fel ez a miliő. Sok ismerőse nem szerette se a fehérséget, se a hideget, de ő már gyerekkorában is rajongott érte. Sőt, tulajdonképpen a tél volt a kedvenc évszaka.

Miközben egy pillanatra ránézett a GPS képernyőjére, késztetést érzett, hogy tekintetét a mellette folyamatosan mosolygó Nikire fordítsa. A lány lénye vibrált a boldogságtól, a szeme pedig gyémántként csillogott, mióta csak az ujjára került az a gyönyörű gyűrű.

Amint Tomi tekintete a lány gyűrűs ujjára tévedt, képtelen volt megállni, hogy ne érintse meg őt. A kezét a sebváltóról lassan Niki combjára csúsztatta, aki értve a kimondatlan célzást, azonnal összefonta az ujjaikat.

– Hogy vagy? – kérdezte oldalra sandítva Tomi.

A lány még szélesebben elmosolyodott, már ha ez egyáltalán lehetséges volt.

– Nagyon boldog vagyok. Hihetetlen ez az egész – pillantott le a kezére. – És ez a gyűrű...

– Tetszik?

– Naná! Persze, hogy tetszik. Lenne olyan, akinek nem tetszene? Egyszerűen gyönyörű – simított végig szeretetteljes mozdulattal a kristályberakáson. – Tudod, amikor elkezdtük ezt az egészet, először azt gondoltam, hogy a legtöbb, amit kaphatok tőled, a péntek éjszakák. Aztán amikor ott voltunk a stégek, akkor már reméltem, hogy talán egyszer majd veled lehetek. De, hogy egyszer a feleséged leszek... Ez hihetetlen. Ez az eshetőség soha, még csak fel sem merült benne.

Tominak erre nem voltak szavai, így egyszerűen csak megszorította Niki kezét. Ez a gesztus többet ért minden szónál, mert mindaz benne volt, amit az elmúlt egy éves ismeretségük alatt bár el akart mondani neki, mégsem tehette meg.

Hirtelen azon kapta magát, életében először, hogy ő is felhőtlenül boldog volt.

Ha létezett mennyország, az minden bizonnyal ilyen lehetett.

Niki megkönnyebbült, amikor letette a telefont. Bár itt az erdő közepi kisházban csak szakadozva jött a vonal, tíz percet így is tudott az édesanyjával beszélni. Mindenképpen fel akarta őt hívni, hiszen Szenteste volt.

Bár a találkozásukra még néhány napot várni kellett, ez már semmiség volt az elmúlt hosszú hónapokhoz képest.

– Na, minden oké anyukáddal? – ölelte át őt hátulról a férfi.

Amíg az édesanyjával telefonált, Tomi illedelmesen kiment fát hozni a kandallóba.

– Igen – pillantott fel szerelmére Niki. – Nem mondtam neki semmit. Meg akarom lepni.

– Jól van – nyomott egy puszit a homlokára a férfi, aztán felemelkedett mögüle, és a kandallóhoz sétált. – Remélem azért be fogok neki jönni.

– Anyámnak? – vonta fel a szemöldökét Niki. – Most viccelsz, ugye?

– Miért? – nézett vissza a válla felett Tomi. – Lehet, hogy meglát, és elkerget a fenébe.

– Ettől ne félj. Anyám még soha, senkit nem kergetett el. Viszont arra készülj, hogy amikor odaérünk halálra fog tömni. Enned kell a híres-neves húsleveséből, meg biztos süt hatlapost is.

– Hm – mímelt gondolkodást a férfi. – Valahogy azért csak túl fogom élni.

– Kár lenne, ha máris feldobnád a talpad, ember – vigyorodott el Niki.

– Ember? – tátotta el a száját Tomi. – Na jól van ám, asszony.

– Micsoda? – hőkölt hátra Niki. – Te! Ha most lenne a kezembe valami, jól megdobnálak.

– De nincs – kacsintott rá a férfi.

Niki sértődötten nyelvet öltött, aztán elfordult, és tekintetével újra körbe pásztázta a házat.

Igazi szerelmi fészek volt ez a hely az erdő közepén. Távol a város minden zajától és mocskától. Bár a berendezése egyszerű, mégis kényelmes volt. Az egyterű belső térből csak a piciny fürdő volt leválasztva. Noha először szkeptikusan állt ahhoz, hogy a fürdővizet a sparhelten kellett felmelegíteni, végül egészen jó mulattság kerekedett az egészből. Egyébként sem számított semmi, csak az, hogy kettesben voltak itt.

Niki annyira elmerengett ezen, hogy fogalma sem volt, mennyi idő telt el a beszélgetésük utolsó mondata óta. Gyanította, hogy elég sok, mert a férfi őt bámulta.

– Sajnálom – cincogta. – Kicsit elkalandoztam.

Tomi elmosolyodott, és néhány kövér fát dobott a tűzre. Ahogy egészen közel hajolt a lángokhoz, a pislákoló narancssárga fény különös szögből világította meg őt.

Niki a lélegzetét visszafojtva futtatta végig rajta a tekintetét, aztán hátra nyúlt, egy mozdulattal kivette a gumit a hajából, majd felegyenesedett. Kioldotta a bundaköntöse pántját, és ledobta a válláról az anyagot.

Mire a férfi ismét felé fordult, már semmi más nem volt rajta, csak a legszexibb, mályva színű fehérneműje. Imádta ezt az együttest. Gyönyörű csipkeberakás díszítette a mind a melltartó, mind a bugyi elejét. A vékony anyag bár szemérmesen mindent megmutatott, mégsem árulta ki a bájait.

– Gyönyörű vagy – jegyezte meg csodálattal teli hangon a férfi.

Niki felvonta a szemöldökét, aztán csábos léptekkel Tomihoz sétált. Egy lépésnyire megállt előtte, lassan végignézett rajta.

Várt még egy kicsit, mielőtt egy csapásra legyőzte volna a kettejük között lévő távolságot. Vággyal telt mozdulattal túrt a rövid fürtök tengerébe, aztán szenvedélyesen magához húzta és megcsókolta a férfit.

Úgy kapott Tomi ajkáért, mintha az az életet jelentette volna a számára. És abban a pillanatban minden bizonnyal ez igaz is volt.

De a férfi sem volt tétlen. A csók közben ujjaival vándorútra indult. Gyakorlott mozdulattal simított végig Niki gerince mentén, amikor pedig elérte a melltartója kapcsát, egy szempillantás alatt kikapcsolta azt. A csipkecsoda halk suhogással hintázott le a földre, ám erre egyikük sem figyelt.

A férfi Niki bugyijába nyúlt, mire a lány elégedetten felnyögött.

– Olyan nedves vagy és forró – lihegte a fülébe Tomi.

A lány elvigyorodott, majd elindult lefelé. Nyelvével végigszántotta a férfi felső testét, és végül a bokszere gumipántjánál állapodott meg.

Egy másodpercre felpillantott, aztán ragadozó mosollyal az alsónadrágért nyúlt, és egy határozott mozdulattal lerántotta azt.

Tomi órák elteltével is élvezettel merült el újra és újra a lányban. Egyszerűen nem tudott betelni vele. Mintha nem lett volna elég a kielégülésből egyiküknek sem.

A torka mélyéből hangos sóhajtás szakadt fel, ahogy Niki óvatosan ráereszkedett. A szék megnyikordult alattuk, amikor a lány mozogni kezdett. Először lassan, körkörösen, aztán egyre gyorsabban, és hevesebben. Izzadt ujjaival belemarkolt a férfi hajába, és a fejét magához rántotta. Tomi értette a ki nem mondott kérést, ajkaival megkereste a lány mellbimbóját, és finoman kényeztetni kezdte. Niki egyre hangosabban zihált, ahogy még inkább fokozta a tempót. Olyan közel volt már a csúcshoz, hogy a következő pillanatban hangosan sikítva el is élvezett.

Tomi azonnal a lány hátára és a tarkójára kulcsolta a karjait. Bár az ő testén is végigsöpörtek az élvezet hullámai, nem akarta, hogy Niki kiessen az öléből.

– Szeretlek – suttogta a fülébe a lány.

– Én is – válaszolta gondolkodás nélkül Tomi, aztán lendületet vett, felállt, és ölébe kapva a lányt, visszavitte az ágyba.

Drága kincsként tette le a fényes szaténlepedőre, aztán késlekedés nélkül magukra húzta a takarót.

– Ez csodálatos volt – lehelte fáradtan a lány, miközben az ölelésébe fészkelte magát.

– Igen – értett egyet Tomi. – A jegyesszex még jobb, mint a sima.

– Időnként olyan hülyeséget tudsz mondani – vágta őt oldalba Niki.

– De így szeretsz, nem?

– Valami megfoghatatlan ok miatt igen.

– Csak áltasd magad ezzel – öltött nyelvet Tomi, aztán puha csókot lehelt a lány fejére. – Gondolkodtál ma azon, hogy milyen esküvőt szeretnél?

– Most viccelsz? – kerekedett el Niki szeme. – Mégis, hogy gondolkodtam volna, amikor alig tizenkét órája jegyeztél el.

– Ó – biggyesztette le a száját Tomi. – Én azt hittem, a lányok erről más kislánykoruk óta gondolkodnak.

– Hát persze! – emelte a plafonra a tekintetét a lány. – Meg arról is, hogy a herceg majd fehér lovon érkezik.

– Közben meg BKV-val – kotyogott közbe Tomi.

– Válság van – ingatta a fejét Niki. – Már a mesék sem a régiek.

– Hát ez igaz...

– Miért? – könyökölt fel a lány – Te gondolkodtál már?

Tomi egy pillanatra elmélázott, mielőtt válaszolt volna.

– Nekem mindegy – simított ki néhány tincset Niki arcából. – A lényeg, hogy te meg én ott legyünk. A többi mellékes. Ez úgyis a mi napunk lesz.

– Ez szép gondolat – húzódott közelebb a lány.

– Naná! Hiszen én mondtam – lopott egy csókot Tomi. – Amúgy tudod mi jutott eszembe?

– Na?

– Hogy miként fogjuk túlélni, ha a házasszex még ennél is jobb lesz?

Egyszerre nevettek fel, majd merültek el egy újabb csókban, amikor Niki telefonja megszólalt.

Az égtelenül hangos, és egyáltalán nem ideillő popszám egy másodperc alatt rombolta le a sok óra alatt felépített tökéletes légkört.

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok. Ez most egy kicsit rövidebb fejezet lett, de úgy éreztem, hogy így teljes, minden más csak sallang lenne hozzá.

Még 3 fejezet van hátra a történetből. :)