Niki egy futó pillanatra beharapta a szája szélét, ahogy a kőbányai, kopottas gyárépület előtt megállt. Bár a félig-meddig vakolat nélküli falak nem voltak bizalomgerjesztőek, és Cony kiművelt, finom stílusához sem igazán illetek, Kata jó előre figyelmeztette, hogy a látszat ne csapja be.

Nikinek egy porcikája sem akarta ezt az egészet, de tudta, nincs választása. Védelemre volt szüksége, és Katának is. Ezt pedig csak Conytól kaphatták meg. Ezért vett egy mély lélegzetet, eltűrte a füle mögé az arcába szökő tincseit, aztán a felsőjén kigombolt két gombot, hogy a dekoltázsa mélyen kivillanjon.

Gyűlölte magát mindazért, amit tenni készült, de nem volt választása.

Az épület sarkából nyíló, béna cégérű kocsmába lépve minden szempár azonnal rászegeződött. Az asztaloknál és a pultnál ülő tagok kivétel nélkül meztelenre vetkőztették őt a puszta tekintetükkel. Páran minden bizonnyal, már gondolatban meg is dugták.

Niki nagyot nyelt, majd az erkölcsös, szürke kisegér énjét teljesen elnyomva magában, felszegett fejjel, a csípőjét ringatva elsétált egészen a pultig. Gondosan ügyelve arra, hogy a pultosnak villantson, felült az egyik szabad bárszékre, és vörösre festett körmeivel unottan dobolni kezdett a sokat megélt, viseletes falapon.

Hosszú másodpercekbe telt, mire a pultos annyira felocsúdott a döbbenettől, hogy odament hozzá. Niki alaposan előre dőlt, és egészen közel hajolt a férfihoz.

– Conyval szeretnék beszélni – közölte csevegő hangnemben.

A pultos arcán megannyi érzelem száguldott át.

– Az lehetetlen – jelentette ki némi habozást követően. – Cony nem fogad senkit csak így az utcáról.

– Hm – mímelt meglepődést Niki. – Biztos vagyok benne, hogy nekem örülni fog – kacsintott a férfire, aztán egészen közel hajolt hozzá.

Tisztán hallotta a fülében a pultos zihálólélegzetét a mellkasában pedig a veszettül doboló szívét.

– A főnök nem szereti, ha idegenek zaklatják – motyogta maga elé a férfi. – Az életembe is kerülhet, ha rosszkor zavarom. Miért érné ez meg nekem?

– Biztos nem lesz veled hálátlan. Talán még belőlem is ad neked. Csak szólj neki, jó? – suttogta a férfi fülébe, aztán lassan és érzékien a szájára tapadt.

Nem adott neki igazi csókot, csak egy nyálas szájra puszit, de ez épp elég volt a céljai eléréshez.

Niki pontosan tudta, hogy csak percek kérdése, és újra farkasszemet nézhet magával az ördöggel.

Tomi hátán végigfutott a hideg, valahányszor az orvos hangja eljutott a tudatáig. Bár megpróbálta kizárni a fejéből a középkorú doktor szavait, az idővel előre haladva egyre kevésbé járt sikerrel.

– Ez már a végső stádium – fejezte be a monológját az orvos. – Megteszünk mindent, ami emberileg lehetséges, de ezen az állapoton már nem segíthetünk.

Tomi a földet bámulva bólintott, mintha eddig odafigyelt volna, aztán ráérősen megkereste az orvos tekintetét.

– Mennyi ideje van még hátra? – kérdezte szenvtelen hangon.

A doktor zavartan belenézett az előtte heverő papírhalomba, majd – talán puszta időhúzás gyanánt – megvakarta a fejét.

– Egy hónap. Legfeljebb kettő – bökte végül ki. – Tényleg nagyon sajnálom.

Tomi megint bólintott. Úgy érezte, nincs mit mondania.

A némán eltelő másodpercek sokasága ólomsúlyként telepedett a vállára mindaddig, amíg a doktor újra meg nem szólalt.

– Az elkövetkezendő időszak nem lesz könnyű. A jobb és rosszabb periódusok folyamatosan váltakozni fognak. De jegyezze meg jól, amit most mondok – húzta össze bozontos szemöldökét az orvos. – Attól, hogy esetleg egy-két napra jobban lesz majd a barátnője, nem jelenti azt, hogy meggyógyul.

– Értem – motyogta halkan Tomi, tanácstalanul a tenyerébe temetve az arcát.

Cony irodája elképesztő méretű volt. Inkább tűnt lakosztálynak, mint dolgozószobának. Niki tátott szájjal fordult körbe a görög stílusú oszlopok által határolt, giccses, lila-arany színben pompázó falak között, és őszintén elszörnyedt, amikor az egyik sarokban, egyfajta oltárként, meglátta Cony mellszobrát, körülötte négy pislákoló gyertyával. A lány tett néhány lépést a különös kompozíció felé, ám a mögötte álló biztonsági ember morgását meghallva, inkább megálljt parancsolt a kíváncsiságának, és lassan visszahátrált oda, ahol az imént állt.

Épp jókor, mert a következő pillanatban a háta mögül meghallotta Cony hangját.

– Nahát! Micsoda meglepetés – köszöntötte őt Cony, aki egy szál, hófehér, a mellkasánál díszes, aranyveretes C betűvel díszített köntösben érkezett. – Látom, meggondoltad magad – tette hozzá ragadozó mosollyal, mialatt a nyakában lévő törülközőt a földre dobta.

Niki gyomra tótágast állt, a nyelőcsövét pedig marta az epe, más választás híján azonban rábólintott a dologra.

– Igen – szólalt meg kis idő múlva. – Beláttam, hogy az ajánlatodnál jobbat aligha kaphatok.

– Nem bizony – vágott közbe Cony, majd összeráncolta a homlokát. – Hogy van Kata? Napok óta nem láttam.

– Nem jól – biggyesztette le az ajkát a lány. – Kórházban van.

– Ó! – sóhajtott fel színpadiasan Cony, miközben egy pohár whiskey társaságában a sarokban álló bőrkanapéra telepedett. – Mi történt vele?

Bár az érdeklődése nem tűnt őszintének, Niki mégis minden szépítés nélkül előadta a két napja történeteket. Cony egy szót sem szólt közben, sőt, igazából úgy tűnt, eléggé szórakoztatónak találja az egészet. Kétszer még el is mosolyodott. Először, amikor Niki arról beszélt, hogy Katát megkötözte az az állat, másodjára pedig akkor, amikor elmesélte, hogy utolsó hazalátogatásakor, miként bánt el a féreggel.

A története végeztével Niki zavarában lesütötte a szemét. Szégyellte magát. Egész teste bizsergett, a szíve pedig hevesen dobogott. Alig hitte el, hogy életének szennyesét csak így kiteregette egy közönséges bűnöző előtt, aki tulajdonképpen semmivel sem különbözött attól, aki miatt épp próbált védelmet szerezni.

Cony sokáig nem szólt, aztán hangosat csettintett a nyelvével.

– Nem semmi – jegyezte meg széles vigyorral. – Azért megnéztem volna Katát kikötözve. Bilincsben láttam már párszor, de kötéllel még sosem próbálkoztam. Nem is értem, miért – merengett el a távolba nézve a férfi.

Niki félelmét e szavak hallatán azonnal felváltotta a vak düh. Érezte, ahogy a feje búbjáig elönti az idegesség, különösen azután, hogy a férfi vidáman csillogó szemébe nézve, nem látott benne egy csepp együttérzést sem. Azt mondják, a szem lélek tükre. Eza lapján Conynak egyszerűen nem volt lelke.

– Magadtól jöttél ide, vagy Kata küldött? – szólalt meg váratlanul a férfi.

– Kata küldött – vallotta be gondolkodás nélkül Niki. – De készen állok bármit megtenni – folytatta azonnal, ám Cony egy kézmozdulattal elhallgattatta őt, aztán egészen közel lépett hozzá.

– Ne mondj ilyeneket, mert aki hazudik, azt mindig megbüntetem – mondta vészjóslóan, mialatt tökéletesre manikűrözött ujjaival végigsimított a lány állán. – Bár azt hiszem, ezt élveznénk mind a ketten.

Nikinek minden lélekjelenlétére szüksége volt ahhoz, hogy ne mozduljon, amikor Cony óvatosan végigsimított orrával a nyaka vonala mentén, majd lágy csókolt lehelt a kulcscsontjára. Aztán kis idő elteltével még egyet, aztán egy újabbat. A férfi ujjai hamar megtalálták a lány blúzának gombjait, és egymásután kipattintották az összeset. Amint a könnyű anyag szétnyílt, Cony birtoklóan alá férkőzött, és Niki mellét kezdte markolászni.

A lány tehetetlenül tűrte a maffiafőnök bárdolatlan közeledését, és még akkor sem ellenkezett, amikor a férfi benyúlt a nadrágjába.

– Vetkőzz le, most! – adta ki az egyértelmű utasítást Cony, majd otthagyva őt, visszasietett a kanapéra. A férfi széttárt lábbal, kényelmesen elhelyezkedett, és mohó pillantással vizslatva figyelte, ahogy a szoba közepén álló Niki kelletlenül meztelenre vetkőzött.

A lány majd elsüllyedt szégyenében, de az utolsó ruhadarabja is a földre hullott. A fejében egyre csak az járt, hogy mennyivel másabb lenne ez a jelenet Tomival. Ott nem érezne undort, sem kényszert, csak perzselő vágyat. De hol volt már a férfi? Az mintha egy másik élet lett volna, évezredekkel ezelőtt.

– Ide, elém! Térdelj le – vakkantott neki Cony, és a saját térdére támaszkodva előre dőlt.

Niki előre sandított, és ekkor látta meg, hogy a férfin nincs semmi a köntös alatt.

– Micsoda látvány – jegyezte meg elégedetten Cony, majd a lány álla alá nyúlva rákényszerítette, hogy felnézzen rá. – Gyönyörű vagy.

Niki nem felelt.

– Már a vacsorán is gondoltam, hogy kedvemet lelném benned, de most már tudom is – vigyorodott el a férfi. – Különös, nem? Most itt térdelsz előttem, meztelenül, akkor meg ellenkeztél és dacoltál velem. Akkor még nem gondoltad volna, hogy ez meg fog történni, ugye?

Niki rémülten megrázta a fejét. Annyira félt attól, ami következni fog, hogy képtelen volt egy hangot is kipréselni magából.

A férfi még egy kicsit húzta az időt, párszor végigsimított a lány arcán, aztán elégedetten hátradőlt, és elterpeszkedett.

– Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy finom modorú ember. Szeretem, ha a kurváim fájdalmukban sikítanak, üvöltenek. – Cony elhallgatott egy pillanatra, és kutató tekintetét mélyre fúrta Nikiébe. – Azt viszont nem szeretem, ha más feni a fogát arra, ami az enyém.

Niki nyelvén ugyan ott volt az a bizonyos mondat, hogy ő senkié sem, de most ezt nem mondhatta ki. Különben sem lett volna már igaz. A sorsa eldőlt, abban a pillanatban, amikor belépett ebbe a kopottas gyárépületbe. Sőt, talán már a Katához költözésnél.

A lassan pergő, kínzóan néma másodperceknek végül a férfi vetett véget, aki a hallgatást megunva, kioldotta köntöse pántját, és szélesre tárta azt.

– Gyere közelebb – intette magához Nikit, aki bár egy cseppet sem akarta ezt, mégis, robot módjára cselekedve, megindult előre.

Tudta, hogy a férfi mit vár tőle, legnagyobb meglepetésre, amint egészen közel ért Conyhoz, az a kezével megragadta az ő állát, és magasra emelte a fejét, hogy ismét farkasszemet nézhessenek egymással.

– Azt mondtad a vacsorán, hogy te nem vagy senkié sem. Ez most is így gondolod?

Niki szemébe könnyek szöktek, de végül rá tudta magát venni arra, hogy nemet intsen a fejével.

– A tiéd vagyok – suttogta halkan és megtörten, mire Cony vigyora kiszélesedett.

– Akkor... Gondolom tudod, hogy mit várok tőled...

Egy ideig fájdalmat érzett, aztán a világ lassan megszűnt körülötte. Niki kívülről látta magát, mintha a plafonról függve nézné, ahogy az undorítóan izzadó férfi, felajzott állat módjára döfködi őt. A teste érzéketlenné vált az érintésre, az érzései pedig nyomtalanul eltűntek, mintha sosem léteztek volna.

A férfi gyorsított, ő pedig lehunyta a szemét, és beharapta a száját, hogy ne kiáltson fel. Cony mind a tíz ujjával belekapaszkodott Niki hajába, erősen hátra rántotta a fejét, majd hangosan felüvöltött, és egy utolsó döféssel elélvezett.

Niki mélyet sóhajtott, és hálát adott az égnek, hogy a megpróbáltatásai véget értek. Még ha kis időre, akkor is. Reszkető ujjaival kisimította az arcából nedves tincseit, a két karját maga előtt összekulcsolva pedig megpróbálta eltakarni a mellét.

Szégyellte magát ezért. Azzá a kurvává vált, akivé sosem akart. Az anyja, az apja, Tomi... Most már mindenki jogosan vethette meg.

A hideg hirtelen szánkázott végig az izzadságtól kipirult bőrén, amikor a férfi felállt az ágyról. Niki csak a szeme sarkából látta, ahogy egy kiadós nyújtózkodás után, Cony – cseppet sem zavartatva magát – meztelenül a bárszekrényhez sétált, és kitöltött magának egy pohár italt. A lánynak az is csupán most tűnt fel, hogy a megerőszakolását gyakorlatilag végignézték az őt ide kísérő őrök, akik még mindig az ajtóban álltak.

Ezt látva azt kívánta, bár láthatatlanná válhatna e percben. De hiába húzta a mellkasához egészen közel a térdét, hiába igyekezett kicsire összegömbölyödni, eltűnni képtelen volt.

– Nincs miért szégyenkezned – szólalt meg Cony, kitalálva Niki gondolatát. – Gyönyörű és hibátlan tested van. Az embereim pedig nagyfiúk. Tisztában vannak vele, hogy a gyereket nem a gólya hozza. Apropó gólya... Az orvosom hamarosan ad majd neked eseményutáni tablettát.

– Szedek fogamzásgátlót – suttogta közbe Niki.

– Nem számít! – csattant fel a férfi. – Fő az óvatosság. Nem hiányzik balkézről valami kis korcs – mondta közömbös hangon Cony, mialatt visszasétált az ágyhoz. Niki újra behunyta a szemét, megpróbálva kizárni a külvilágot, ám amikor a férfi izzadtságtól nyirkos ujjai a hajába túrtak, újra kénytelen volt visszatérni a valóságba.

– Nem volt azért ez olyan rossz – jegyezte meg elégedett hangon a férfi. – Bár még van hova fejlődnöd. Szeretek játszani, és szeretem, ha egy nő élvezi. Úgy istenigazából.

Niki száján majdnem kicsúszott, hogy ő aztán nagyon is élvezné a dolgot, ha nem undorodna minden porcikája a férfitól, ám a lelki szemei előtt megjelenő, megkötözött Kata képe, még idejében hallgatásra kényszerítette.

Cony, mintha csak belelátott volna a fejébe, kisvártatva megszólalt.

– De lesz időd tökéletesíteni a technikádat, mert mostantól itt maradsz nálam. Védelmet akartál, hát megkapod – súgta a lány fülébe, aztán könnyáztatta, riadt tekintetét meglátva, elégedett mosollyal hátradőlt.

– És Kata? – kérdezett vissza azonnal Niki.

A férfi úgy tűnt elgondolkodott, egy másodpercre legalább is ez látszott a szemében. Ám hamar visszazökkent a szerepébe.

– Érdektelen a számomra – felelte egy vállvonással, majd megragadta Nikit, és odahúzta magához egy nyálas csókhoz. – Csak te számítasz, hercegnő. Igen – bólintott elégedetten a férfi. – Így foglak hívni ezentúl. Illik rád nagyon. Elvégre utcalányból, most a hercegnőmmé tettelek. Erre is csak én lehetek képes.

– Kérlek – könyörgött tovább Niki. – Muszáj Katát is megvédened. Ha én eltűnök, az az állat bántani fogja.

Cony szája mosolyra húzódott, majd ujjaival lágyan a lány hajába túrt.

– Édesem. Mindenki úgy bassza el a saját életét, ahogy akarja. Ha valaki rossz utat választ így jár. Én nem vagyok őrangyal. Nem azért segítek neked, mert érdekel a sorsod. Hanem azért, mert használni akarlak. Amíg hasznosnak érezlek, jó dolgod lesz itt. Utána meg – keményedtek meg a vonásai – a barátnőd sorsára jutsz. Ilyen az élet – kacsintott Nikire a férfi, aztán meglapogatta a fejét, és felemelkedett a kanapéról. – Fiúk! – szólt oda az ajtónál strázsáló két őrnek. – Kísérjétek a hölgyet a szobájába. És gondoskodjatok róla, hogy ott is maradjon.

A két gorilla azonnal megindult Niki felé, ő pedig tehetetlenségében összeszorította a fogát és behunyta a szemét.

Innen már nem volt visszaút.

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy továbbra is követed Niki és Tomi történetét. Ha teheted, hagyj nyomot magad után.

A történet egy hét múlva folytatódik, a 13. fejezettel.