A csengő hangja hosszan szólt, mielőtt a lépcsőház teljes csendbe burkolózott volna.

Niki feszülten várta, hogy a férfi ajtót nyisson, de az előző hetektől eltérően, most egy cseppet sem lett jobb a kedve, amikor ez megtörtént. Tomi boldog mosolya mögött árulást látott, a szeme csillogásában pedig olcsó kéjvágyat.

Furcsa volt ez a helyzet. Niki úgy jött ide, hogy egyszer és mindenkorra véget vet ennek az egésznek, és pontot tesz kérész életű kapcsolatuk végére. Több dolog is történt az lemúlt két hétben, ami erre az elhatározásra juttatta, de most, hogy itt állt... ahogy megérezte a lakásban az ismerős illatokat... Mintha egy hatalmas gödör fenekére zuhant volna. Minden, amit előre átgondolt és felépített, egy másodperc alatt omlott össze.

– Hiányoztál – simult hozzá hátulról a férfi. Niki összeszorította a szemét, és megpróbált kibújni Tomi öleléséből, de ellenállása hamar alábbhagyott... Egyszerűen képtelen volt megtenni. Teljesen ellazult, és hagyta, hogy a férfi lassan maga felé fordítsa.

Mindketten levegőért kaptak, ahogy tekintetük találkozott, ám mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna, a férfi közelebb húzódott, és megcsókolta őt. Először finoman ízlelgette az ajkát, aztán a nyelve lassan utat tört. Niki meg sem próbált ellenkezni. Lehunyta a szemét és hagyta, hogy a világ darabjaira hulljon körülötte, minden elcsendesedjen, és ez a megfoghatatlan valami az ég felé emelje.

Közben ujjai kínzó lassúsággal vándorútra indultak a férfi meztelen felsőtestén. Tomi nem is bírta sokáig türtőztetni magát. Gyorsan felkapta őt, és meg sem állt vele az ágyig. A kabátot elhagyták valahol útközben, és mire Niki észbe kapott, már felső sem volt rajta. A férfi mohón tépte le róla a melltartót, majd szélsebesen megszabadította a többi ruhájától is.

– Mindjárt jövök! – suttogta a lány a férfi a fülébe, mielőtt kikelt volna mellőle.

Niki lustán bólintott, kisvártatva megdörzsölte a szemét, és felpillantott a szemközti digitális órára.

Alig múlt éjfél.

Mély lélegzetet vett, majd lassan ülésbe tornázta magát. Félálomban nézett körbe a sötétbe burkolódzó lakásban, amikor az ágy melletti éjjeli szekrényen hatalmas fényárral rezegni kezdett Tomi telefonja.

Niki reflexből a mobil felé nyúlt, hogy a férfi után vigye, de amint meglátta a kijelzőn Regina nevét, megdermedt. A bűntudat hatalmas erővel sújtott le rá. Az alig egy órával ezelőtti vad és szenvedélyes szeretkezésük pedig olyan távolinak hatott, mintha hónapokkal ezelőtt történt volna.

Niki könnyek között hanyatlott vissza a párnák tengerébe, és még akkor sem tudott megszólalni, amikor a férfi visszatért. Csak némán intett a telefon felé.

– Csak adj öt percet! – kérte higgadtan Tomi, aztán a készüléket felkapva kisietett a konyhába.

Az öt percből végül ötven lett, és Niki már majdnem álomba szenderült, mire a férfi visszabújt mellé.

– Alszol? – kérdezte halkan.

– Nem – felelte szárazon Niki, mialatt elhúzódott, és felült. Úgy döntött, nem húzhatja tovább. Már csak kettejük miatt sem. – Beszélnünk kell! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

A férfi némán bólintott, szólásra nyitotta a száját, ám Niki a mutatóujját felemelve belefojtotta a szót.

– Ne! Ezt nekem kell megtennem. Igazából, már akkor meg kellett volna, amikor idejöttem ma. Csak elcsábultam – vallotta be szemlesütve. – Viszont ez így nem mehet tovább, Tomi. Esküszöm neked, hogy én próbáltam! Én tényleg megpróbáltam. De nem megy. A'sszem genetikailag alkalmatlan vagyok erre a típusú kapcsolatra – vont vállat szomorúan. – Nem akartalak megszeretni. Esküszöm nem... Mégis, azt hiszem, már az első éjszaka beléd szerettem. Velem még sosem tett ilyet senki. Egyszerűen hihetetlen, hogy minden érintésedre reagál a testem és a lelkem is. Sokáig úgy gondoltam, hogy tudom kezelni. Most viszont már biztos vagyok benne, hogy nem.

– Most ezt értsem úgy, hogy szakítasz velem? – kérdezett közbe Tomi.

– Nem járunk, így nem is szakíthatunk – ingatta a fejét Niki. – De lényegében igen, erről van szó. Nem jövök ide többet.

A férfi maga elé meredve bólintott, majd néhány pillanattal később, egyenesen és mélyen Niki szemébe nézett.

– Van valakid? – érdeklődött tárgyilagos hangon, ám amint nem kapott választ, újra megismételte a kérdést, ezúttal viszont már dühtől eltorzult hangon.

Niki úgy érezte, mintha leforrázták volna.

– Nincs – motyogta halkan, mialatt a könnyek elöntötték a szemét.

– Akkor talán nem elég jó velem a szex? Vagy kevesled a pénzt?

– Dehogyis! – pattant fel az ágyról Niki. Ez már határozottan sok volt neki. – Szégyelld magad Koltom Tamás, hogy még mindig nem fogtad fel. Kit érdekel a szex és a pénz? Itt már rég nem arról van szó, hogy péntek éjszakánként lezavarunk néhány kört. Én ennél már többre vágyom. Nem akarok a kurvád lenni! Nem azt akarom, hogy péntek délutánonként nekem ess...

– Hát akkor mit akarsz? – vágott közbe szikrázó tekintettel a férfi. – Mit akarsz?!

– Nem tudom – csapta a két kezét a combjához Niki. – Csak azt tudom, hogy mit nem.

– Úgy! – emelkedett fel az ágyról a férfi is. – Szóval nem akarsz velem többet találkozni? – A lánynak, bár nehezére esett, de bólintott. – Rendben. De addig nem engedlek el, amíg nem leszel hozzám őszintén.

– Ez nevetséges! – rázta meg a fejét lemondóan Niki, ám amikor el akart lépni a férfi mellett, az az útját állta.

– Tomi, engedj el! – kérte halk, nyugodt hangon.

– Ne pattogj, ki vagy fizetve reggelig – érkezett azonnal a gúnyos felelet. – De nagylelkűen eltekintek ettől, és elengedlek, ha elmondod az igazat. Tudni akarom, ki az utódom... A táncos csávó, akivel olyan buzgón eljegyeztétek egymást?

– Samu? – szaladt fel Niki szemöldöke. – Ő meleg.

– Akkor ki? Valami hájas, vén trotty politikus?

– Kezeltetned kéne magad.

– Ó, elnézést! Nem én kurválkodom pénzért kettőnk közül. Egyébként nyugodtan elmondhatod, mert Robi úgyis ki fogja szedni Katából. Megtudom majd. Csak idő kérdése.

– Ez igen – jegyezte meg grimaszolva Niki. – Hát akkor sok sikert ehhez.

Bár újra megpróbált ellépni, Tomi megint nem hagyta.

– Miben jobb, mint én? Mennyivel fizet neked többet? – A kérdések minden bizonnyal tovább is záporoztak volna, ha Niki egy istenes pofonnal bele nem fojtja a szót a férfiba.

– Na ide figyelj, Koltom Tamás! Most hallod először és utoljára! Szánalmas ember vagy. Sajnálom, hogy megismertelek és valaha is az ágyadba bújtam. Mégis, hogy mondhatsz nekem ilyeneket azok után, amit átéltünk? Én tiszta szerelemmel, teljes szívemből szeretlek és nem érdekel a pénz. Most már a kurvád vagyok? Eddig azt mondogattad, hogy nem... akkor most mi változott? Válaszolj! Gyerünk már! – üvöltötte Niki, miközben ideges mozdulattal kitörölte a szeméből a könnyeket. – Értsd meg – halkította vissza a hangját –, nekem ez már nem elég. Ha csak egy szexpartner voltam neked, akkor eddig élvezhetted a szolgáltatásaimat. Ha nem, akkor meg úgyis utánam fogsz jönni.

– Mártírnak állítod be magad, miközben olyan feltételeket szabsz, amit tudod, hogy nem teljesíthetek. A francba is... barátnőm van...

– Igen, tudom! És azt is, hogy Regina hazaköltözött – szaladt ki Niki száján. – Kár, hogy nem tartottad fontosnak a múlt héten, hogy ezt elmond.

– Te... Te honnan tudod ezt? – hebegte a férfi elkerekedett szemmel.

– Katától. Ő meg Robitól hallotta. Érted már? Ezért vagyok képtelen ezt tovább csinálni. Regina mostantól itt lesz. Tulajdonképpen azt sem értem, most hol van...

– A szüleinél Debrecenbe.

Niki bólintott, majd néhány tincset a füle mögé tűrt.

– Mindegy. Ő a barátnőd. Én meg... hozzá képest én csak egy senki vagyok. – Tomi azonnal közbe akart vágni, de Niki egy mozdulattal elnémította. – Mielőtt bármit mondanál, egy valamin gondolkodj el. Akkor is volt már barátnőd, amikor Robi barátod elhozott magával arra a vacsorára. Ott volt Regina, mégis eljöttél.

– Meg is bántam már vagy ezerszer – dohogta a férfi. – De a múlton már nem tudok változtatni.

– Sajnálom, hogyha így gondolod. Tudod – mosolyodott el keserűen Niki. – Voltak pillanatok, amikor elhittem, hogy szeretsz. És én tudom, hogy szerettél is. A tekinteted akkor sem hazudott, ha a szád igen.

Niki néhány másodpercig még tartotta a szemkontaktust, aztán lehorgasztott fejjel ellépett a Tomi mellett, és elkezdte összeszedegetni a padlón heverő ruháit.

Nem akart több feszültséget, ezért kiment felöltözni a fürdőbe. Már majdnem elkészült, amikor tompa puffanást hallott a szobából. Lélekszakadva rohant vissza, és a szíve majdnem megszakadt a fal mellett lecsúszott, a földön síró férfi látványától.

– Nem mehetsz el – hüppögte. – Én... én szeretlek – lehelte halkan, felnézve a felette állóra.

Niki egy pillanatra beharapta az ajkát, aztán leguggolt mellé.

– Tudom. De annyira nem, hogy elhagyd értem Reginát – simított végig Tomi arcán, egy könnycseppet elmaszatolva. – Én is szeretlek. Mindennél jobban. De túl önző vagyok ahhoz, hogy ezt a helyzetet el tudjam fogadni. Minden jót neked – adott egy puszit a férfi arcára, majd összeszorította a fogát, felegyenesedett, és elindult kifelé.

Eszébe sem jutott, hogy a ma éjszaka nem lett rendezve.

A lány legalább már egy órája elment, de Tomi még mindig ugyanott ült a földön, és kifejezéstelen arccal meredt maga elé. Sosem hitte volna, hogy ennek így lesz vége. Szégyellte magát a mai este minden egyes percéért. Nem is értette, hogy csúszhatott ki a száján, hogy hiba volt elmennie arra a vacsorára. Hiszen épp ellenkezőleg. Ez volt élete legjobb döntése.

Niki tanította meg számára, hogy mit jelent érezni, létezni és szeretni.

De ez mind nem számított már, mert Regina újra győzött felett. Immáron sokadjára.

Niki mély lélegzetet vett, és szaporán kitörölte szeméből a könnyeket, amint a súlyos lépcsőházajtó nagy döngéssel becsapódott mögötte. Esze ágában sem volt Kata előtt sírni. és barátnője példabeszédére sem vágyott most igazán.

A kopottas, öreg lépcsőket megmászva, Nikit hirtelen valami rossz érzés fogta el. Maga sem tudta pontosan ennek okát, de a hideg minden előzmény nélkül szánkázott végig a gerince mentén. Egy pillanatra megállt, belekapaszkodott a gang korlátjába, és végigjáratta tekintetét a csendes, éjszakai bérházon. Csak két szinttel lejjebb, egy ablakban látott fényt, minden más sötét volt is kihalt. Már-már túlságosan is.

Niki néhány másodpercet még elidőzött, aztán megrázta a fejét, és tovább indult, mintha mi sem történt volna. Az őt üldöző démonok egyre jobban megkeserítették az életét, noha tudta jól, hogy nem lehettek valóságosak. Az otthona, és az odakötődő butaságok is messze, több órányira voltak innen.

A kis lakáshoz érve Niki rosszkedvűen nyugtázta, hogy bent még világos van. Kata ébren várta őt. A fenébe! Jobb lett volna, ha csak holnap találkoznak.

A zár azonnal engedett, az ajtó pedig halkan nyikorogva kitárult. Niki amilyen gyorsan csak tudott, beslisszolt a lakásba, és azonnal be is zárt maga mögött. Lassan vetkőzni kezdett. Levette a kabátját, cipőjét, és már a sálját akasztotta fel, amikor fura nyögést hallott odabentről. A szeme azonnal kikerekedett a nem szokványos hang hallatán, a torkában pedig fojtogató gombóc nőtt.

Hosszú ideig állt mozdulatlanul, azon őrlődve, hogy mitévő legyen, ám amikor újra nyöszörgést hallott, úgy döntött, ránéz Katára. Lábujjhegyen lépkedve indult el barátnője szobája felé. Nagyon bízott benne, hogy semmi eget rengető nem történt, csak Kata vagy rosszat álmodik, vagy felhozott valakit, akivel épp egymás társaságát élvezik.

A szobaajtóhoz érve, Niki belesett az ujjnyi résen, majd halkan kopogtatott, és Kata nevét suttogva, óvatosan benyitott.

A látottaktól földbegyökerezett a lába.

Barátnőjét a szoba túlvégén egy székhez kötözve, félig összeverve, betömött szájjal találta. Azonnal felrémlett benne, hogy mindez Cony műve, ám mielőtt bármit kérdezhetett vagy tehetett volna, léptek zaja ütötte meg a fülét, a következő másodpercben pedig valaki elkapta hátulról a nyakát, és a földre teperte.

Niki próbált kiabálni, küzdeni, de minden hasztalannak bizonyult. A támadója jóval erősebb volt nála, és alig pár pillanat alatt teljesen kifárasztotta.

– Micsoda öröm látni téged, drágám – suttogta egy érces férfihang a fülébe.

A lány azonnal tudta, ki a rejtélyes idegen, amikor pedig a hajánál fogva felrántotta őt, és egészen belepofátlankodott az arcába, már látta is.

– Meglepődtél, hogy itt látsz, ugye? – nevetett fel gúnyosan a férfi, mialatt világító, kék szemével vetkőztetni kezdte őt. – Ah! De dögös vagy így! Mindig is ez volt az álmom, hogy egyszer így lássalak. Csak sok rajtad a ruha – tette hozzá elgondolkodva, majd a szabad kezével belekapaszkodott a lány felsőjébe, és egy határozott mozdulattal letépte róla.

Niki felsikított a fájdalomtól, és megpróbált a szebb napokat látott ruha után kapni, de a férfi hamar a keze után nyúlt, és nem törődve semmivel, hátra csavarta.

– Nyugi bébi! Használhatod majd a kezed. Csak másra.

Niki majdnem elhányta magát, ahogy a lelki szemei előtt megjelent az apja barátja által sugallott kép, ám Kata újabb nyögése egy szempillantás alatt észhez térítette.

– Mit csináltál vele? – kérdezte, bátran farkasszemet nézve a támadójával.

A férfi féloldalasan elmosolyodott, és felnézett Katára.

– Csak csevegtünk. De érdekes dolgokat árult el rólad. Igaz, egy kicsit meg kellett dolgoznom előtte.

– Te állat, te! Ezt nem úszod meg – köpte dühösen Niki, mialatt újra nekiiramodott, hogy kiszabaduljon. Ám most sem járt sikerrel.

– Ez az, bébi! Beszélj csak mocskosan. Felizgat – közölte kéjes hangon a férfi, majd erősen megfogta a lány állát. – Legszívesebben itt és most megbasználak, annyira kívánlak. De azt akarom, hogy te ajánld fel magad... Egy heted van, hogy hazagyere hozzám. Ha nem jössz – nézett mélyen Niki szemébe –, újra megkereslek. De garantálom, hogy a barátnőd nem ússza meg ennyivel. Nyolc éve várok rá, hogy meztelenül ott feküdj az ágyamban, és ájulásig dugjalak. Tovább nem vagyok hajlandó. Világos voltam? – hajolt olyan közel, hogy alig egy centi lehetett kettejük között.

Niki érezte, hogy az arcát beborítják a könnyek, mialatt reménytelenül kapkodott levegőért. A világ kezdett elsötétedni körülötte a oxigénhiánytól, és bár a férfi mondandóját tökéletesen értette, képtelen volt reagálni rá.

Aztán mindennek olyan hamar vége lett, mintha csak egy rémálom lett volna. Az őt erősen megmarkoló kezek eltűntek a semmibe, ő pedig keservesen sírva a földre esett.

A felkelő nap fénye a Péterfi utcai kórházban találta a két lányt.

Niki viszonylag könnyű sérülésekkel megúszta az éjjeli kalandot, de Kata már nem volt ilyen szerencsés. Több bordája is eltörött, és az orrcsontja is megrepedt.

Más megoldást nem látva, Niki azt hazudta a mentősöknek, hogy az utcán támadták meg őket. Bár sejtette, hogy a füllentés előbb-utóbb ki fog derülni, most nem tudott ezzel foglalkozni. Sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy ebből a kutyaszorítóból miként fog kikeveredni.

Kata hosszú ideig feküdt kiütve, reggel nyolc is elmúlt, mire magához tért.

– Cony – suttogta erőlködve a lány, miután végighallgatta Niki történetét. – El kell menned Conyhoz. Csak ő segíthet.

– Nem! – jelentette ki határozottan Niki. – Cony bűnöző.

– Mint ahogyan ez is. Bűnözőt csak bűnöző győzhet le.

– Szó sem lehet róla! – tiltakozott tovább a lány. – Már így is elég bajt okoztam. Megadom neki, amit akar.

– Idefigyelj! – húzta magához egészen közel őt Kata. – Nem mehetsz oda. Érted? Nem mehetsz oda! – „kiabálta", mielőtt beléfojtotta a szót egy köhögőroham.

Nikinek majd' megszakadt a szíve, ahogy szenvedő barátnőjét nézte, s noha egy cseppet sem volt ínyére a dolog, el kellett ismernie, hogy Kata ötlete nem is volt akkora butaság. Sőt, ez tűnt az egyetlen járható útnak.

Kedves Olvasók!

A héten átlépte a történet az 1000 megtekintést! Nagyon hálás vagyok NEKTEK, és köszönöm a bizalmatokat! Továbbra is kérlek titeket, hogy, ha tehetitek szavazzatok, kommenteljetek.

A hagyományokhoz híven, íme a jövő hét beharangozója. Találkozzunk ott is!