Tomi mélyet lélegzett a szmogos, budai levegőből, de hiába, mert a rátörő köhögőrohamnak így sem tudta elejét venni.

A férfi szomorúan felsóhajtott, miközben maga elé idézte a lány arcát. Utálta, hogy mardosta belülről a féltékenység. A múlt héten történtek óta egyfolytában azon járt az esze, hogy a lány vajon mivel töltheti az idejét. Tehetetlen dühöt érzett, valahányszor arra gondolt, hogy Niki mást kényeztet úgy, ahogy őt szokta. Attól a tudattól pedig, hogy más férfi is megérintheti a lányt, egyszerűen a falra tudott volna mászni. Még akkor is, ha tudta jól, hogy ehhez semmi joga nincs. Elvégre Niki nem volt a barátnője. És soha nem is lehetett az.

Tomit végül a gondolatai közül a háta mögött megjelenő Robi ragadta ki. A férfi illedelmesen megköszörülte a torkát, várt egy másodpercet, és csak azután lépett mellé.

– Elintéztem a vonatjegyeket, meg a szállodai foglalást. Az asztalodon van minden. Ja! És felhívtam Katát, mondtam neki, hogy szóljon Nikinek. Tudom, zseni vagyok. Nem kell hálálkodni.

– Köszi – biccentett haloványan elmosolyodva Tomi, aztán hirtelen barátja felé fordult. – Te hogy bírod elviselni, hogy Kata mással is lefekszik?

Robi homlokán megsokasodtak a ráncok.

– Két választási lehetőségem van. Elfogadom, és hetente egy éjszakát a mennyben töltök. Vagy nem, de akkor nem láthatom őt soha többé. Nem mondom, hogy eleinte könnyű volt, de végül én az előbbi mellett döntöttem. Szerintem a legjobban akkor jársz, ha te is ezt teszed – veregette őt hátba Robi, majd sarkon fordulva elindult visszafelé.

Ám csak egy-két lépésnyire jutott, amikor Tomi újra megszólalt.

– Regina hazajön.

– Tessék?

– Egy órával ezelőtt hívott – mutatta fel a kezében szorongatott mobilját. – Elege lett Angliából. Úgy döntött, hazaköltözik.

– Ilyen hirtelen? – sétált vissza Robi. – Két hónapja, amikor itthon volt, nem azt mondta, hogy még egy évet minimum kint akar maradni?

Tomi egykedvűen vállat vont.

– De, viszont ő ilyen. Fütyül a világra, és mindenkire benne. A saját szabályai szerint él.

– Na és mikor érkezik meg?

– Jövő szombaton – felelte alig hallhatóan Tomi.

A mellette álló férfi bólintott.

Kis ideig némán álltak a langyos, tavaszi szélben, aztán Robiból kibukott a teljesen nyilvánvaló, mégis mindennél kegyetlenebb kérdés.

– Mit fogsz most tenni?

– Nincs választásom – húzta ki magát elszántan Tomi. – Most hétvégén utoljára leszek együtt Nikivel.

Robi szeme elkerekedett.

– Tényleg képes leszel őt elengedni?

Tomi tanácstalanul a hajába túrt.

– Alig három és fél nap múlva kiderül.

Péntek este Niki meglehetősen türelmetlenül toporgott a Keleti pályaudvar kapujában. Sosem ért még oda sehová a férfi előtt – őszintén nem is hitte, hogy lehetséges őt megelőzni –, most mégis megtörtént.

Bár fűtötte belülről az izgalom, még így is rettentően fázott. Lassan körbefordult a tengelye körül, hogy kicsit felmelegítse magát, amikor a válla felett hátranézve, az akkor érkező vonatról leszállók között egy ismerős arcot fedezett fel. A hideg azonnal végigfutott a gerince mentén. Lehunyta a szemét és megrázta a fejét. Nem sokkal később megint végig futtatta tekintetét a tömegen, ám a rettegett arc már nem volt sehol.

– Kezdek megbolondulni – motyogta magában, amikor birtokló karok fonódtak a dereka köré.

Niki hirtelen sóbálvánnyá vált, ám mielőtt sikíthatott volna, megérezte az ismerős illatot, majd meghallotta a fülébe duruzsoló férfi, mély hangját.

– Gyönyörű vagy.

A lány nagy lélegzetet vett, és azonnal eldöntötte, hogy nem hagyja egy rémképnek tönkre vágni a hétvégéjét. Széles mosollyal fordult meg.

– Elkéstél. Azt hittem, már nem is jössz – túrt a férfi szőkésbarna tincseibe.

– Igen, tudom. Bocsánat – ingatta a fejét szomorúan Tomi. – A BKV az oka.

Niki szkeptikusan felvonta a szemöldökét.

– Miért nem bérelt kocsival jöttél, mint a múltkor?

A férfi vállat vont.

– Egyszer volt Budán kutyavásár. És az is csak egy különleges hölgy kedvéért – suttogta, aztán gyors csókot lehelt Niki ajkára, amitől a lány vacogása egy pillanat alatt elillant. – Mehetünk? – kérdezte pár másodperccel később.

Niki sietve bólintott, és csakhamar el is indultak a vonathoz.

– Remélem valami jó helyre kaptunk jegyet – fűzte hozzá elgondolkodva.

– Megnyugodhatsz. Úgy intéztem, hogy csak ketten legyünk.

– Helyes!

Nem sokkal azután, hogy beszálltak, a vonat lendületet vett és a Taurus mozdony nekirugaszkodott a reggelig tartó útnak.

– Na mi legyen? – huppant le a lány mellé Tomi.

– Mire gondolsz? – kérdezett vissza ártatlan tekintettel Niki, mialatt finoman megnyalta az ajkát.

Több se kellett a férfinak. Minden önuralmát messzire űzve, legyőzte a kettejük között lévő távolságot, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt.

Hosszan, és egyre vadabbul ostromolták egymást, Tomi már épp azzal bajlódott, hogy megszabadítsa a lányt a pulóverétől, amikor az hirtelen elhúzódott tőle, és felpattant.

– Na – kapott utána sikertelenül. – Ez meg mi volt?

A lány arcára gonosz mosoly ült ki.

– Mindig megvárakoztatsz. Most én jövök! Ráadásul a múltkor egész éjszaka ápoltalak.

– Én most kezdtelek volna ápolni... – tárta a szét a két karját értetlenül Tomi.

– Azt ki kell érdemelni. Főleg, miután elkéstél – ingatta a fejét rosszallóan Niki, majd sietősen a bőröndjéhez lépett. – Most elmegyek, lezuhanyozom. Addig te csináltasd meg a fülkét, hogy le tudjunk feküdni aludni.

– Igen is, asszonyom! – vágta magát haptákba Tomi, és addig nem is mozdult meg, amíg a lány ki nem ment.

Várt néhány másodpercet, aztán a kalauz keresésére indult. Szerencsére hamar megtalálta a férfit, aki pár mozdulattal alváskészre alakította a fülkét. Miután távozott, Tomi befejezte az ágyazást, elpakolta a holmijukat, majd az ablak mellé ülve, a sötétbe vesző tájra szegezte a tekintetét és szépen, csendben összeomlott a rá váró megpróbáltatás súlya alatt.

Képtelennek érezte magát, hogy egyszer és mindenkorra lezárja ezt az egészet, ami köztük van. Pedig tudta, nincs választása.

Hosszú perceken át készült a nagy pillanatra, ám amikor Niki visszaérkezett, mindent, azon nyomban elfelejtett, és a szája önkéntelenül széles mosolyra húzódott. Igaz, ez csak addig tartott, amíg nem konstatálta, hogy a lány hosszú, bolyhos köntöst visel a szokásos szexi darab helyett. Kifejezetten nem szerette Nikit ennyire túlöltözöttnek látni. Bizonyára ezt a lány is észrevette, mert néhány pillanattal később, kioldozta a köntös övét.

– Ezt már szeretem – bólintott elégedetten Tomi, amint meglátta a kedvenc ruhadarabját a szétnyíló fürdőköpeny alól kivillanni.

– Mégsem szambázhattam végig így a folyosón – engedte le a vállán a köntöst a lány. – Még a végén valaki szemet vetett volna rám – fűzte hozzá gonoszan, mielőtt kitört volna belőle a jóleső kacagás. – Látnod kellene most az arcodat. Megfizethetetlen volt.

– Örülök, hogy tetszett neked – grimaszolt Tomi, és nyomban visszafordult az ablak felé.

– Ne légy már ilyen. Ez csak poén – bökte oldalba a mellé telepedő lány. – Menj inkább fürdeni te is.

– Fürödtem otthon.

– Oké - sóhajtott fel a lány.  – Akkor most szépen elmondod, hogy mi a baj. Még mindig az előbbin vagy kiakadva? – kérdezte aggodalmasan.

– Nem – válaszolta felindultan Tomi. – És nincs semmi baj – hazudta. Persze eredménytelenül, mert Nikit képtelenség volt  átverni. – Jó! Beismerem. Szemétnek érzem magam – hadarta el egy szuszra, mialatt felállt az ágyról.

– Szemétnek? – csodálkozott Niki.

– Igen, annak.

– De hát miért?

– Miért? – temette a kezébe az arcát Tomi. – Ezért! – mutatott körbe a fülkében.

Niki szeme elkerekedett.

– Lassan három hónapja töltjük együtt a péntek estéket...

– Az elején is mondtam már, hogy lelkiismeret-furdalásom van.

– Igen, ez igaz, de azóta egyszer se.

– Az ember – nézett mélyen a lány szemébe Tomi – nem mindig azt mondja, amit gondol.

– Na álljunk meg egy pillanatra! Én sosem hazudtam neked – emelkedett fel az ágyról Niki is. – Őszinte vagyok veled az első másodperctől kezdve.

– Most azzal vádolsz, hogy én nem vagyok az? – támadott vissza Tomi. A terve nem éppen haladt jó irányba.

Csupán egy arasznyi volt kettejük között a távolság, mégis mintha két külön világ szülöttei lettek volna. A máskor szenvedélyt és vad tüzet sugárzó szempárokból most csak féktelen hideg áramlott.

– Dehogy vádollak – legyintett a lány. – Hogy is tehetném... Csak nem bírlak követni.

– Miért? – értetlenkedett Tomi.

– Te hallod magad, hogy miket beszélsz? – gesztikulált idegesen Niki. – Egyszer azt mondod, hogy szeretsz, utána pedig azt, hogy nem. Most a lelkiismeret-furdalásodról papolsz, tíz perccel ezelőtt pedig még hancúrozni akartál.

– Persze, hogy hancúrozni akartam – vesztette el a türelmét Tomi. – Hiszen ezért töltjük együtt a péntek éjszakákat, nem?

Szavait hosszú, kínzó csend követte, majd két, legördülő könnycsepp a lány arcán.

– A múltkor azt mondtad – szipogta –, hogy szeretsz.

– Igen – bólintott a férfi, majd idegesen a hajába túrt. – De most őszintén... Abban a szituációban mi mást mondhattam volna? Megsebzett voltál, és...

– Szóval csak szánalomból mondtad? – hátrált a falnak a lány.

Tomi tehetetlenségében elfordította pillantását a fal felé. Még mindig képtelen volt elviselni, hogy Niki sír. Ráadásul miatta...

– Nem... – felelte megtörten percekkel később. – Ne haragudj! Természetesen nem szánalomból mondtam. Abban a pillanatban azt éreztem, azt hiszem...

– Tudod vagy hiszed?

– Most komolyan – dobbantott idegesen. – Mit vársz tőlem? Miért akarsz kész tények elé állítani?

– Én nem várok tőled semmit – rázta meg a fejét a lány, aztán letörölte a könnyeit, és elrugaszkodott a faltól. – Jól tudom, hol a helyem – mondta halkan, mialatt egy mozdulattal kioldotta a hálóinge övét, és az ágyra feküdt. – Tessék, itt vagyok. Csinálj velem, amit akarsz!

– Niki. Ezt ne... – mormolta hitetlenül Tomi, visszaroskadva az ágy szélére. – Ez nem te vagy.

– Dehogynem! A kurvák így viselkednek. És én a kurvád vagyok. Tessék! Nyúlj a lábam közé, üss meg, vagy csinálj velem, amit akarsz. Nem fogok ellenkezni.

– Ezt most miért kell? – értetlenkedett Tomi, egészen belehajolva a lány arcába. – Tudod, hogy szeretlek. De nem úgy, mint Reginát.

– Ő mivel tud többet nálam? – bukott ki Nikiből. – Én teljes szívemből, tiszta szerelemmel szeretlek. Ez miért nem elég? Miért nem számít nálad semmit?

Tomi mély lélegzetet vett, és néhány pillanatra behunyta a szemét. A lelke mélyén tudta, mit kellene válaszolnia, de egyszerűen képtelen volt a gondolatait szavakká formálni.

Amikor pedig tekintete újra találkozott a lányéval, minden önuralma odalett. Lassan közelebb hajolt a hozzá, és lágyan megcsókolta őt. A könnytől ázott ajkakon sós ízt érzett. E percben Niki gyönyörű volt, olyan esendő, olyan megmagyarázhatatlanul kívánatos. Ahogy a karjaiban szuszogott, ahogy fel-le hullámzott a mellkasa, ahogy a barna szemével kérdőn ránézett, ahogy a vékonyka kezek végigsimítottak a mezítelen hátán, Tomi érezte, hogy a szíve megszakad.

– Nagyon is számít – törte meg végül a hallgatást, néhány tincset kisöpörve Niki arcából. – De értsd meg, nem hagyhatom el Reginát.

– Igen, tudom. Sajnálom. Nem értem mi ütött belém – tolta el magától a férfit. – Néha rám jön ez az ostobaság.

– Néha? – vonta fel a szemöldökét kérdőn Tomi.

– Legfőképp, amikor nem vagy velem.

– De most itt vagyok – mosolyodott el haloványan a férfi.

– Igen. Most itt vagy. Na és mondjuk jövő kedden? Akkor is itt leszel?

Tomi inkább nem válaszolt. Noha az élet tálcán kínálta a tökéletes pillanatot, képtelen volt Nikinek megmondani, hogy soha többé nem lesz ott neki.

Egyszerűen nem ment...

– Nem!

– De!

– Nem!

– De! – bújt hozzá a férfi. – Maradj csak ruha nélkül! Imádlak így. Minek kéne rád?

Niki szigorú arccal hátranézett.

– Egyfelől, mert az ablakon bárki beláthat, másfelől meg, neked ugyan engedélyezett a bámulás, de másnak nem...

– Mindenki csak irigykedne – simított végig a férfi Niki belsőcombja mentén.

– Tomi! – kapta el az őt tapogató ujjakat. – Nem szégyelled magad? Reggel fél kilenc van. Tegnap hét óta szinte meg sem álltunk. Nem igaz, hogy ennyi sem volt elég. Főleg azzal a szívrohammal megspékelve.

– Ja, a gumi... – csillant értő fény a férfi szemébe. – No para, azt mondtad, szedsz gyógyszert, nem?

– Igen, szedek. De akkor sem volt kellemes.

– Tudom, bocs – csókolt a fülébe a férfi. – Miért van az, hogy belőled sosem elég? – duruzsolta érzéki hangon Tomi, amitől Niki minden ellenállása odalett. Néma megadásba burkolózva hagyta magát elcsábítani.

A férfi magukra terítette a takarót, majd olyan közel helyezkedett a lányhoz, hogy a testük teljesen egymáshoz préselődjön.

Niki mindennél jobban érezte magát az erős karok között. A világ innen nézve hibátlannak és rózsaszínnek hatott.

Ez a három nap csodálatos volt Münchenben, még ha pillanatok alatt el is repült. Az egész egy túlontúl édes álomnak tűnt, amiből soha nem akart felébredni. És őszintén azt gondolta, hogy a fülébe szuszogó férfi sem.

– Imádtam minden percét az utazásnak – suttogta Tomi.

Niki elmosolyodott, majd addig evickélt, amíg szembe nem tudott fordulni a férfival.

– Én is. Ez életem legjobb három napja volt – lelkendezett, ám az öröme hamar odalett, a másik, fájdalommal teli pillantását meglátva. – Mi a baj?

A férfi mély lélegzetet vett, mielőtt megszólalt volna.

– Jövő héten nem tudunk találkozni pénteken.

– Ó! – biggyesztette le az ajkát Niki. – Ezt szomorúan hallom.

– Hidd el, én sem vagyok boldog tőle, de muszáj hazamennem Tatára.

– Css! – tette mutatóujját a férfi szájára. – Nem kell magyarázkodnod. Nem tartozol nekem semmivel.

– Igen, tudom. De közben meg így érzem korrektnek.

Niki bólintott, aztán haloványan elmosolyodott, amint félig hangosan visszaidézte magában Kata szavait.

– Nagy szerencsém van, hogy téged fogtalak ki elsőre – motyogta, majd tekintetét mélyen a másikéba fúrta. – Talán nem mutatom ki mindig, de hálás vagyok érte, hogy emberként kezelsz ebben a kapcsolatban, és nem puszta szexuális tárgyként. Még ha az is vagyok.

– Nem – rázta meg a fejét hevesen a férfi. – És soha ne is hagyd, hogy az legyél. Akkor sem, ha mi már nem leszünk együtt.

Niki sírni tudott volna e szavak hallatán, de Tomi csókjai, minden rossz érzését egy másodperc alatt elűzték a messzeségbe.

Kedves Olvasók!

Hálából azért, hogy ennyien szeretitek és követitek a történetet, (mivel igen jól állok a fejezetekkel), úgy gondoltam, megleplek Benneteket egy bónusz fejezettel.

Ha tetszett csillagozzatok, és ha van kedvetek, írjátok meg nekem, mit gondoltok a történetről.

Szombaton találkozunk újra! ;)