Tomi ritkán kételkedett bármiben is, ám most tisztában volt vele, hogy egy héttel ezelőtt alaposan elcseszett mindent. Elmúlt huszonkilenc éve alatt csak egy dolgot bánt meg jobban, mint ezt.

Nikinek igaza volt mindabban, amit a fejéhez vágott, de ott és akkor mindez rosszul érintette őt. Képtelen volt a kialakult helyzetet felnőtt ember módjára kezelni.

Ugyanakkor tudta azt is, hogy minden ballépést helyre lehet hozni. Ezért is ácsorgott most Robi közreműködésnek hála, annak a kisboltnak az ajtajában, ahol Niki dolgozott.

Tomi egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jó ötlet a lányt felkeresnie, de vesztenivaló híján mégis megtette.

A boltba belépve nem kellett sokat nézelődnie, kérdezősködnie pedig pláne nem, mert már az ajtóból meglátta Nikit, aki néhány zacskó ropit igyekezett odatuszkolni a rogyásig lévő polc elejére.

Tomi azonnal a lány felé vette az irányt. Noha tudta, hogy nem lesz egyszerű rávennie őt egy újabb találkozóra, ám arra még álmában sem gondolt, hogy Niki el akar majd menekülni előle, és neki utána kell iramodnia.

– Csak hallgass meg – kérte, amikor a raktár ajtajában utolérte őt.

– Aztán mégis minek? – kérdezett vissza dühösen Niki. – Mit keresel itt? Hogy találtál meg? Ki akarsz rúgatni? – záporoztak a kérdései.

– Dehogy is! – hőkölt hátra döbbenten Tomi. – Én... Én csak beszélni szeretnék veled...

– Mégis miről? Szerintem a múlt héten elmondtál mindent, amit akartál. Vagy tévedek?

– A múlt héten egy igazi idióta voltam. Beismerem és sajnálom.

– Sejtelmem sincs, hogy honnan tudtad meg, merre kell keresned, de szeretném, ha most elmennél. Én ezt az egészet nem akarom.

– Kérlek! – nyúlt Tomi a neki hátat fordítani készülő lány után. – Beszéljük meg! Szeretnék neked válaszokat adni.

– Csak az a gond – mászott bele Niki a férfi arcába –, hogy engem egyáltalán nem érdekelnek a válaszaid. Most komolyan! Ennyire szar a szex Reginával, hogy egy hét után máris itt kuncsorogsz nekem?

Bár Tomi egy futó pillanatra megtántorodott a durva gúnyba csomagolt sértéstől, végül meg tudta állni, hogy visszavágjon.

– Nem a szex miatt akarom megbeszélni.

– Hát akkor meg miért?

– Mert szerintem ennyit mind a ketten megérdemlünk. – Tomi egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, mielőtt folytatta volna. – Foglaltam estére asztalt a Drysome-ba, és...

– Fogalmam sincs, mit akarsz ezzel az egésszel elérni – szakította őt félbe a lány –, de szerintem nekünk nincs miről beszélnünk. A múltkor már mindent elmondtál. Vagy elfelejtetted? Idézzem?

Tomi arca fájdalmasan eltorzult.

– Ne csináld...

– Minden világos, mint a Nap! – kezdte idézni a lány a férfi egy héttel ezelőtti mondatait. – Neked pénzre van szükséged, nekem pedig arra, hogy kiereszthessem a gőzt a hét végén. Az én dolgom az, hogy kifizesselek, a tied pedig az, hogy bármit kérek, egy szó nélkül megtedd. Azért fizetlek, hogy szeress! – Niki egy pillanatra elhallgatott, mielőtt újra közel hajolt volna Tomihoz. – Csak annyit kérdezek, hogy mit akarsz ezen megbeszélni? – A férfi nem tudott mit felelni, a lány pedig erre elhátrált tőle. – Menj most el!

– Igazságtalan vagy – csattant fel Tomi. – És amikor azt mondtam, hogy szeretném, ha még sok-sok olyan csodálatos éjszakánk lenne, amikor nem kell a külvilág hülyeségeivel foglalkoznunk, csak egymással... Erre már nem is emlékszel?

– Dehogynem emlékszem... – lágyultak el a lány vonásai. – Hogyne emlékeznék... Eddigi életem egyik legszebb pillanata volt.

– Igen, nekem is. Ha másért nem is, hát ezért kérlek, hogy vacsorázzunk együtt ma este.

– Menj most el. Fogalmam sincs, hogy mit akarok – hadarta halkan Niki, majd beiszkolt a raktárba.

Tomi tehetetlenül nézte végig, ahogy faképnél hagyják, de őszintén hitte, hogy ez itt nem a vége. Egyszerűen azért, mert ennek az egésznek nem lehetett így vége: egy nyolcadik kerületi éjjel-nappali hátsó sarkában.

Néhány órával később Niki a torkában dobogó szívvel lépett be a Drysome étterembe. Bár egy pillanatig elgondolkodott rajta, hogy a legjobb lenne sarkon fordulni és hazamenni, végül mégis a maradás mellett döntött. Lelkiismeret-furdalása lett volna, ha nem ad egy esélyt a férfinak.

Niki azonnal kiszúrta Tomit a nyüzsgő étteremben. A férfi az egyik belső boxban ücsörgött, meglehetősen fancsali képpel. Arca csak akkor vidult fel valamelyest, amikor a lány megállt mellette.

– Nagyon örülök, hogy itt vagy – emelkedett fel az asztaltól. – Foglalj helyet – mutatott a vele szemben lévő üres helyre. – Utólagos engedelmeddel – ült le ő is – már rendeltem egy üveggel abból a pezsgőből, amit a múlt héten ittunk. Tölthetek?

Niki némán bólintott, aztán egyik kezével a magas nyakú poharáért nyúlt. Kényelmetlenül érezte magát, pontosan úgy, mintha escort lenne.

– Mikor döntötted el, hogy eljössz? – törte meg pár pillanat múlva a feszült csendet a férfi.

– Amikor öt perccel ezelőtt leszálltam a villamosról. – Niki nem akart hazudni. Semmi értelme nem lett volna.

A férfi előbb kelletlenül elfintorodott, aztán a szája felkunkorodott.

– Nem fogod megkönnyíteni a dolgomat, ugye?

Niki határozottan nemet intett a fejével, aztán a belekortyolt a pezsgőjébe.

– Ennyire biztos voltál benne, hogy eljövök? – fordult a férfi felé, miután a pincérnek leadták a rendelést. – Előre kérted a pezsgőt. Mintha tudtad volna...

– Inkább úgy mondanám, hogy felkészültem minden eshetőségre.

– Érthető – bólintott Niki, majd újfent a pezsgőjébe kortyolt.

Hosszú ideig nem szólt egyikük sem, amikor Tomi egyszer csak mély lélegzetet vett.

– Nézd, Niki – kezdett bele nagy svunggal a mondandójába, ám a lány hirtelen a szavába vágott.

– Ne! Hadd kezdjem én, kérlek! – A férfi engedékenyen bólintott. – Sajnálom, hogy akkora hisztit csaptam egy ilyen semmiségért. Meg azt is, ahogy ma reggel viselkedtem veled. Az a szexhiányos mondat elég nagy szemétség volt tőlem. Azt azonban továbbra sem tagadom, hogy igenis rosszul esett, hogy nem beszéltél a barátnődről. Ha megteszed, egy felesleges veszekedéstől megkímélhettük volna magunkat. De most már mindegy. – A férfi szólásra nyitotta volna a száját, ám Niki egy pillantással elnémította. – Abban is igazat adok neked, hogy túlbecsültem magam. Végtére is – szakadt ki belőle nagy sóhajjal, pontosan olyan hangnemben, ahogy Katától hallotta ugyanezt – az én dolgom az, hogy a péntek éjszakáid jól teljenek. Hogy ezenkívül mit csinálsz, az már nem tartozik rám. Sajnálom, hogy azt hittem, mégis. – Niki összeszorította az ajkát, és behunyta a szemét. Minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy visszafojtsa a könnyeit. Nem akart sírni.

Tomi nagy hirtelenjében egyszerűen képtelen volt bármit is válaszolni Nikinek. A férfi némán fürkészte lányt, és ha ez lehetséges, most még nagyobb szemétnek érezte magát, mint a múlt héten. Pedig nem gondolta volna, hogy azon túl lehet tenni.

– Nem mondasz semmit? – bukott ki percekkel később Nikiből.

– Nem tudom, mit mondjak – vallotta be az igazat, a poharáért nyúlva, Tomi. – Megleptél.

– Megleptelek? – kerekedett el a lány szeme.

– Igen, meg. Mindenekelőtt tudnod kell, hogy sajnálom, ami történt! Igazad volt abban, hogy beszélnem kellett volna Regináról. De esküszöm, soha egyetlenegy pillanatban sem jutott eszembe. Te annyira más vagy, mint ő. – Tomi lélegzetvételnyi szünetet tartott. – Nagyon dühös voltam a múlt héten. Dühös voltam, mert láttam a szemedben, hogy egy világ omlott össze benned. Igazából magamra haragudtam, nem is rád. Csak valahogy egyszerűbbnek tűnt neked támadni. Pedig nem lett volna szabad. Tényleg nagyon bánom a történteket. Ezt nem így kellett volna lereagálnom. Tényleg sajnálom. Őszintén. Te vagy a legjobb dolog most az életemben, és nem akarlak elveszíteni.

– Én sem – suttogta halkan a lány, halovány mosollyal az arcán. – Viszont – komolyodott el. – Innentől nincs több hazugság, és nincs több titok.

– Oké. Esküszöm – tette szívére a kezét Tomi, mialatt a megkönnyebbülés az egész testében szétáradt. És ezzel együtt az a kényelmetlen tudat is, hogy önámítás volt azt hinnie, miszerint képes lenne elutasítani Nikit. Igazából nagyon is vágyott a lányra, az érintésére, az együtt töltött pillanatokra. Még úgyis, hogy tudta, ebből még egyszer nagy baj lesz.

– Nos – szólalt meg kisvártatva lány –, ha nincs több titok, akkor viszont mesélj nekem Regináról.

– Regináról? – értetlenkedett Tomi. – De hát miért? Nem értelek.

Niki zavartan felnevetett.

– Nem tudom. Úgy érzem, tudnom kell róla néhány dolgot.

– Hát, ha tényleg szeretnéd, akkor mesélek róla.

A lány magabiztos hangon felelt. – Szeretném!

– Oké! Hát Regina... – Tomi elfordította a pillantását Nikiről, és a néhány méterrel arrébb lévő akvárium üvegében megpróbálta felidézni barátnője arcképét. – Nem is tudom, mit mondjak így hirtelen. Ő a múlt hónapban töltötte a huszonkettőt.

– Mióta vagytok együtt? – vágott közbe kíváncsian Niki.

– Három éve. Az egyetemi gólya táborban találkoztunk.

A lány bólintott, ám mielőtt újabb kérdést szegezhetett volna Tominak, a férfi elgondolkodva tovább beszélt. – Tudod, ő tipikusan az a lány, aki mindig eléri azt, amit akar. Ha kell minden és mindenkin átgázol érte. Nem számít mibe kerül, de megszerzi.

– Ez nem hangzik valami jól – csúszott ki a lány száján. – Mármint nem úgy értettem – próbált szépíteni.

– Ugyan – legyintett mosolyogva Tomi. – Tényleg nem hangzik jól, de valahogy Regi ezt nagyon okosan csinálja...

A férfi egy sóhajtással egybekötve elhallgatott, és hagyott néhány másodpercet a lánynak, hogy feldolgozza a hallottakat. Ő addig legalább nyugodtan bámulhatta őt.

– Hogy néz ki Regina?

– Mutatok róla képet – nyúlt Tomi a zakója belső zsebében lévő telefonja után, ám a lány a keze után kapott.

– Ne, ne, ne! – tiltakozott. – Nem akarom őt látni, csak mesélj róla.

– Öhm, hát jó... Hosszú, éjfekete haja van, és gyönyörű zöld szeme. Versenyszerűen tornázott, úgyhogy a teste maga álom. Feszes és... – Tomi hirtelen elhallgatott, amikor rájött, hogy alaposan túllőtt a célon. Mély lélegzetet vett, messzire űzte a fejéből Regina képét, majd tekintetét mélyen belefúrta Nikiébe. – Azt gondoltad, hogy hasonlítani fog rád, ugye?

– Igen, azt hiszem – vallott színt a lányt.

– Pedig nem hasonlít. Egyáltalán nem. Semmi közös nincs bennetek.

– Hát igen... – bólogatott lehorgasztott fejjel a lány. – Én azért egy fokkal kevésbé vagyok nőies, mint ő.

– Dehogyis! – horkantott fel rosszallóan Tomi. – Erről szó sincs, csak mások vagytok.

– Mások... – merengett el a lány, tökéletes alkalmat hagyva arra, hogy a játék az ellenkezőjére fordulhasson.

– Na és mi van veled? Neked nincs barátod?

– Nincs – rázta meg a fejét a lány. – Most nincs.

– De ezek szerint volt...

– Volt. De az már egy nagyon régi történet.

Tomi homlokán megsokasodtak a ráncok, arcára pedig sokatmondó félmosoly ült ki. – Tizenkilenc vagy. Annyira azért nem lehetett régen. Három éve még a homokozóban játszottál...

– Na! Azért nem... De majdnem... – Niki egy pillanatra beharapta az ajkát, mielőtt belefogott volna a történetébe. – Tavaly júniusban szakítottunk, és előtte évben tavasszal jöttünk össze. De az a kapcsolat már az első pillanattól kezdve halálra volt ítélve. Ezt csak mi nem vettük észre. – Furcsa, kiolvashatatlan grimasz jelent meg a lány arcán, ám mielőtt Tomi rákérdezhetett volna az okára, tovább mesélt. – Ő is abba a gimibe járt ahová én. Évfolyamtársak voltunk. Nem is tudom – gondolkodott el. – Talán túl fiatalok voltunk még.

– Mi volt a baj?

– Ő velejéig művész volt... Zseniálisan rajzolt. Imádott álmodozni, és a föld felett járni. Azt hitte, övé a világ, bármit megkaphat.

– És nem így volt? – kotyogott közbe ismét Tomi.

– De, egy darabig igen, aztán elromlott minden. Egy reggel ott feküdtem mellette, és azon gondolkodtam, hogy én mindent odaadtam neki, úgy idomultam hozzá, ahogy csak az lehetséges volt. De tőle semmit sem kaptam cserébe. Ő nem volt hajlandó semmire sem értem. Aztán megjelent az a másik lány. Amikor pedig elkezdett esküdözni, hogy csak barátok, akkor már tudtam, hogy ez ennyi volt.

– Akkor ezek szerint te szakítottál... – előlegezte meg a történet végét Tomi. Ám csalódnia kellett.

– Nem! Akkor még egészen más voltam. Bármilyen ostobán is hangzik, nem tudtam megtenni. Túlságosan féltem attól, hogy mi lesz, ha egyedül maradok. Végül ő állt elém. Közölte, hogy már nem érzi azt, hogy a lelki társa lennék, és igaz, hogy a szex jó, de csúnya dolog lenne, ha csak a testiség kötne minket össze.

– Erre te? – bukott ki a kérdés a férfiből.

A lány arcára széles mosoly kúszott.

– Elküldtem a francba.

Tomi értette is, miért.

– Azt jól tetted – emelte poharát a jó hírre, majd az állával a lány háta mögé bökött. – Ahogy látom, hamarosan érkezik a vacsora.

– Végre! Farkaséhes vagyok...

– Én is – bólintott egyetértően Tomi, aztán előrehajolt, és még azelőtt, hogy meggondolhatta volna magát, a lánynak szegezte azt a bizonyos kérdést, amely egy ideje már ott kavargott a fejében. – Velem maradsz éjszakára?

– Nem szégyelled magad? – kérdezte felháborodást színlelve Niki, miközben elhúzta a férfi ujjait az oldalától.

– Én? – értetlenkedett Tomi.

– Igen, te! – nézett hátra a válla felett.

– Hát – mímelt gondolkodást a férfi. – Egyáltalán nem – vigyorodott el komiszan, majd a keze újra útra kelt a víz alatt.

Niki arcára halovány mosoly kúszott, mialatt ellazította az egész testét. A csend, a forróvíz és Tomi ujjainak játéka tökéltes harmóniában ölelte őt körbe. Pillanatról-pillanatra éledt fel a testében a vágy, ahogy egyre közelebb és közelebb került a beteljesedéshez. A szíve hevesebben vert, és már az ajkát is beharapta, amikor minden erejét összeszedve végül elkapta a férfi karját.

– Ne, még nem – suttogta halkan, ahogy összezárta a lábát, és összekulcsolta ujjait Tomiéival.

– De miért?

– Mert még nem akarom – felelte tömören Niki, majd kikászálódott a férfi öléből, hogy szembe fordulhasson vele.

Hosszú ideig csak szótlanul fürkészték egymást, aztán Tomi mély lélegzetet vett, és kétszer egymásután megmosta az arcát.

– Túl vad voltam, ugye? – kérdezte bűnbánóan.

– Szó sincs róla – intett nemet a fejével Niki. – Csak úgy érzem, még nincs itt az idő. Te mindent nagyon jól csináltál – kacsintott csábosan, majd kisvártatva puhán megcsókolta a férfit.

– Tudod – lihegte Tomi, miután elváltak –, két órával ezelőtt nem gondoltam volna, hogy kapok tőled még ilyet.

– Én sem gondoltam volna. De az ember tervez, isten meg végez.

– Igen, ez így van – értett egyet a férfi, mialatt tarkóra tette a kezét. – De örülök, hogy itt vagy.

– Én is – simított végig a víz felszínén Niki. – Azt hiszem, ez eddig a legkülönlegesebb dolog, amit együtt csinálunk.

– Már a közös fürdésre gondolsz?

– Aha! Ez nagyon intim, és közben végtelenül meghitt. Úgy érzem magam, mintha sok-sok éve ismernélek már.

– Pedig még csak a harmadik közös éjszakánknál járunk – vetette közbe a férfi.

– Igen. És mégis... Olyan furcsa az egész.

– Szerintem nem az. Inkább sorsszerűnek mondanám.

– Ó! – nevetett fel jóízűen Niki. – Én nem hiszek ilyesmiben, mint Isten vagy a sors. Mióta apa meghalt legalább is.

– Tessék? – kerekedett hatalmasra a férfi szeme. Erről semmit sem tudott.

Niki hevesen megrázta a fejét, aztán a tenyerébe temette az arcát. A víz finoman mozogni kezdett körülötte, miközben az első könnycsepp végigcsorgott az arcán.

Tomi ledöbbenten figyelte némán síró lányt. Már a puszta látványba belesajdult az egész lelke. Legszívesebben odahajolt volna hozzá, hogy szorosan a két karjába zárja, de nem tudta, vajon ő akarná-e ezt.

– Sajnálom – mondta végül halkan.

– Ugyan! – törölte ki a szeméből a könnyeket a lány. – Nincs mit sajnálnod. Honnan tudhattad volna? Meg amúgy is már hat éve történt az egész. Butaság, hogy még mindig ennyire megvisel.

– Ne viccelj! – dőlt előre Tomi. – Az apukád volt. Persze, hogy megvisel.

– Ráadásul a halála teljesen értelmetlenül történt. Épp hazafelé tartott a munkából, amikor egy ittas barom szemből előzött, és frontálisan karambolozott vele. Ott, még a helyszínen meghalt. – Újra csend borult a fürdőre. Nyomasztó, terhes hallgatás. A lány látszólag elmerült a régi emlékek mindent magába rántó örvényébe, Tomi pedig azon gondolkodott, hogy mivel érdemelte ki ezt a bizalmat.

Hosszú percek teltek el így, amikor Niki egyszer csak előre dőlt.

– Nem akarunk lassan kimászni? Szétázott már mindenem – emelte ki a vízből a kezét.

Tomi szélesen elvigyorodott, aztán maga is előre dőlt.

– Azért remélem nem mindened – heccelte a lányt, majd gyors csókot nyomott az orrára, és kisvártatva állásba tornázta magát. – Egyébként is itt az ideje, hogy befejezzem, amit elkezdtem – nyújtotta a kezét Niki felé, aki gondolkodás nélkül kapaszkodott bele az ujjaiba.

Kedves Olvasók!

Köszönöm, hogy ezúttal is megtiszteltetek a figyelmetekkel. Ha tehetitek, hagyjatok magatok után nyomot, mert nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok a történetről.

Jövő héten érkezik a folytatás! Ehhez egy kis előzetes...