Utálom ezt az embert. Fizikai fájdalmat okoz, mikor vele kell dolgoznom. Persze, mivel minden gecis forgatásán én vagyok a sminkes ezért már valahogy elviselem a nagy pofáját. A magyar celebekkel az a baj, hogy azt hiszik magukról, hogy minimum Beyonce szintjén vannak, és elvárják, hogy te is úgy kezeld őket. De rajtam nem fog ki egy ilyen kiscsíra.

-Megtennéd, hogy nem mozogsz?- csapkodtam idegbetegen a fésűvel.

-Fogd már be, Ama és csináld meg a kurva hajam!- válaszolt unottan, rutinszerűen kezelve a kirohanásomat. Egymáshoz szoktunk már, azt hiszem.

-Hogy én mennyire utállak.- suttogtam, miközben próbáltam normálisan beállítani a haját.

-Tudom szivi. Az érzés kölcsönös. De nézd, ott jön a szerelmed.- mondta vigyorogva, mire felszisszentem.

-Halkabban, te nyomorult.- csaptam a vállára.

-Hogy van az, hogy minden embert utálsz, de ha megjelenik Magyarország új tinibálványa, elpirulsz mint egy sütit áruló kiscserkesz?- nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Ez nem igaz. Hagyd abba. Nem is kedvelem őt. Annyira.

-Oké, de ezt vele is közöld, mert pont ide tart. Szia, tesó!- integetett a magas, göndör hajú srácnak, aki mosolyogva felénk pillantott.

-Nem is akart ide jönni!-mondtam felháborodottan.

-Pech. Na ne csorgasd a nyálad, nem áll jól. Ja és csak egy tipp: klassz csaj vagy, a kurva bunkó stílusod ellenére is, de ha csak dadogni fogsz előtte, mint egy hal, sosem fog kedvelni.- mondta komolyan, majd a felénk lépő Atinak nyújtotta a kezét.

-Szia Manuel. Izé szia, Ama.- mondta ki fejvakarva és idegesen pillantott rám.

Mindig ezt játszuk, ha egy légtérbe kerülünk. Ő ideges, mert nyilván tudja, hogy reménytelenül bele vagyok zúgva, én pedig megnémulok, mert tudom, hogy neki nem jövök be.

Kínos.

Ezekből a szitukból általában Manuel ment ki. Bármennyire is utálom, ilyenkor mindig rájövök, hogy van benne még egy kis emberség. Valahol nagyon méllyen. De azért elvezi, ha szenvedek.

-Klassz smink.- nézett Manuel zombi fejére, amit az elmúlt 2 órában ügyeskedtem oda.

-Kösz. Ama pont olyan ügyes, mint amilyen bunkó.- nevetett rám Manuel, mire mosolyogva megráztam a fejem. Idióta.

-Te mit keresel itt?- mivel hang nem jön ki a torkomon Ati közelében, szokás szerint Manuel beszélgetett vele.

-Jöttem a forgatásra. Kell egy csomót posztolnom, hogy mennyire bírlak, meg milyen király a zenéd. Tudod, hogy a nép érezze a törődést.- nevetett fel zavartan.

-A popsztár élet átka.

-Amúgy kajak, tetszik a szám, csak jó lenne ha ezt önszántamból mutathatnám ki, és nem parancsra.

-Nekem ne magyarázkodj, én is le vagyok szerződve minden szarra.- sóhajtotta Manuel, majd gondterhelten beletúrt a hajába. Amit az előbb csináltam meg.

-Mit művelsz, te félkegyelmű!- visítottam, és rácsaptam a kezére. De már mindegy volt.

-Hupszi?- nézett rám behúzott nyakkal.

-Ez hihetetlen. Annyi eszed van, mint egy kifejlett csimpánznak. Alex, vidd innen. Felmondok. Elegem van.- néztem az időközben felbukkanó Alexra, aki vigyorogva figyelte a jelenetünket.

-Bocsi kislány, de meg van kötve a kezem. Nem vagyok ügyvéd, és sajnos nem tudok észt sem adni ennek a töknek.

-Káprázatos. Ne mozogj, mert levágom a füled.- morogtam, és a kezembe vettem a hajlakkot. Kezdhettem előről a több mint fél órás munkát.

-Ezek mindig ilyenek?- kérdezte Ati és láttam rajta, hogy remekül szórakozik. Legalább valaki.

-Ez még semmi. A Merülök forgatásán Ama hozzávágta a hajvasalót.

-Kicsúszott a kezemből.- dünnyögtem szórakozottan.

-És 2 métert repült?- nézett rám Alex és Manuel kétkedve, mire megvontam a vállam.

-Megesik.

-Ja persze. Meg is ölhettél volna.- kérte ki magának a székben gubbasztó srác duzzogva.

-Aha persze. Penye fos.

-Idegbeteg.

-Nyávogós.

-Halj meg.

-Csak utánnad.- kacsintottam rá, és helyre igazítottam még egy tincset.

-Bájos szerelmesek vagytok.- vigyorgott Ati.

Igen, ez volt az a pont, mikor a hajvasaló tényleg kicsúszott a kezemből.

Olyan csörömpölést csaptam a stúdióban, hogy mindenki ránk nézett.

Elszörnyedve fordultam Manuel és Alex felé, akik majd megszakadtak a röhögéstől.

-Nem bírom.- támaszkodott neki Alex a sminkes asztalnak,
Manuel pedig úgy nevetett, hogy az szinte már röfögésnek volt mondható.

-Feldobtad a napom, haver.- csapott Ati vállára Alex, és még mindig nem hagyta abba a vihogást.

-Most mi van?- nézett ránk értetlenül Ati.

-Minden tisztelettel kérdezem, te normális vagy?- néztem rá elborzadva. Ez volt hetek óta a legértelmesebb mondat, amit hozzá intéztem, mert a kiakadásom elfeledtette velem, hogy amúgy kurvára zavarban vagyok előtte.

-Mi rosszat mondtam?- kérdezte összezavarodva.

-Miből feltételezted, hogy nekem és ennek a papucsállatnak bármi közünk van egymáshoz a szín tiszta utálaton kívül?- kérdeztem csípőre tett kézzel.

-Akkor ti nem...?

-Nagyon nem, tesó. Ama max az idegesítő húgom lehetne.

-Idősebb vagyok nálad, te paraszt.

-Lényegtelen. Miből vetted le, hogy együtt vagyunk? Biztos a szeretetteljes párbeszédeink voltak megtévesztőek.- mosolygott rám Manuel.

-Ja szerintem is. Amúgy titokban imádlak. Kész a hajad, te gyász. Ha hozzá mersz nyúlni feldugom a hajvasalót a seggedbe.

-Erről beszéltem. Kinek ne kéne egy ilyen barátnő? Egyszerűen imádnivaló.

-Ezt a kedvességet, csak neked tartogatom, szivi.- kacsintottam rá.

-Kinyírom Desht.- motyogta Ati, majd rám sandított.

-Desht? Miért? Ő biztos, hogy tudja, hogy nem vagyunk együtt. Vele szoktam szivatni a legjobban Manuelt.

-Ja, kezd leesni. Az embernek csak ilyen legjobb barátai legyenek.- dünnyögte, és továbbra is engem bámult. Kezdtem zavarba jönni, hogy őszinte legyek.

-Akkor nincs barátod.

-Nem tudok róla.

-Hát ez remek. Megkímélhettem volna magam pár hét gyötrődéstől, ha ezt valaki közli velem. Vagy ha Desh nem egy vadbarom. Na mindegy.- csapta össze a tenyerét zavartan.

-Mi van? Nem értem. Te meg mi a gecit mosolyogsz?- kaptam idegbetegen Manuelre a tekintetem.

-Olyan okosnak gondolod magad, de ezt bezzeg nem érted. Istenem, Ama! Gondolkozz már.

Mivel ezzel nem túl sokat segített, inkább Alex felé fordultam.

-Rám ne nézz, én felfogtam mi van.- tette fel védekezően a kezeit.

-Most mindenki tud valamit, amit én nem?! Mi ez?- kezdtem ideges lenni. Nem értettem mi a frász folyik itt és hogy Ati mit bámul rajtam.

-Na jó, engedd meg, hogy segítsek, te nagyokos. Bejössz neki. Nyilvánvaló. Én ezt eddig is tudtam, mert hahó, akinek van egy kis esze egyből levágja. Állandóan a sminkben lóg, és ugyanolyan szerencsétlen a közeledben, mint te az övében. Meg egyszer hallottam, hogy arról beszél mennyire vicces vagy meg blabla. Undorító, ha engem kérdezel. Most már az is világos, hogy miért nem kezdeményezett soha. Azt hitte, hogy velem vagy. Gondolom Desh jó poénnak tartotta, hogy ezzel szívatja. De nyugi haver, szabad a csaj. Bírom őt, de előbb szúrnám le magam egy kiskanállal, minthogy randira vigyem.- fordult Atihoz, aki feszülten bólintott.

Amellett, hogy majdnem szívrohamot kaptam, felakadtam az egyik mondatán.

-Mi az, hogy szabad a csaj? Mi vagyok én valami szék a moziban? Ne legyél már geci.- boxoltam a vállába.

-Most mit panaszkodsz? Valami érthetetlen okból kifolyólag bejössz neki. Isten óvja őt, de ez van. Inkább sikítoznod kéne, hogy "Ezaz a srác, aki után hónapok óta csorgatom a nyálam bír engem". Ne rinyálj már légyszi. Fárasztó.- mondta unottan, majd belenézett a tükörbe.- Fasza lett a hajam, ez a szitu meg kezd kínos lenni. Szívesen végighallgatnám a nagy szerelmes jeleneteteket, de dolgom van.- állt fel a székből, majd elindult a kamerák felé.

Pánikba estem. Nem hagyhat most itt! Most van rá a legnagyobb szükségem. Ekkor jöttem rá, hogy ez az idegesitő, idióta srác a közös munkánk során az egyik legjobb barátommá vált.

Láthatta rajtam, hogy mindjárt elájulok, mert visszafordult és méllyen a szemembe nézett.

"Menni fog. Nyugi. Klassz csaj vagy, és ezt ő is tudja." Üzente a tekintete, mire kicsit megnyugodtan.

-Forgatás után megihatnánk egy kávét.- mondta bíztatóan.

-Oké, itt leszek. Asszem.- motyogtam, és néztem, ahogy kilép az ajtón.

-Szóval...-kezdtem torokköszörülve. Merthogy a szitu még mindig elég valós volt. Ati még mindig ott állt mellettem, kissé ledöbbenve.

-Bejövök neked?- kérdezte, szája apró mosolyra húzódott.

-Eléggé.- bólintottam elpirulva.

-Az klassz.- lépett hozzám közelebb és a kezét a derekamra rakta.