Nem fogok hazudni. Az interjúnk felrobbantotta a netet.

Mindenki minket akart. Minden rajongó megőrült mikor megtudta, hogy utáljuk egymást.

Elkezdtek shippelni minket. Persze, teljesen logikus. Rakj össze két embert akik megfolytanák egymást egy kanál vízben, és örülj neki.

Egyetlen pozitívuma volt ennek az egész kibaszott Azahriah helyzetnek: végre nem kellett titkolnom, hogy ismerem Desh-t. Most már az sem tartott vissza, attól, hogy a legjobb barátommal lógjak, hogy Ati ki akarta sajátítani. Megtanultam őt ignorálni.

Szóval îgy teltek a napjaink: Én, Desh és a seggfej. Sajnos mindenhol ott volt, mindig jött a közös programokra és mindig kurva idegesítő volt. Azzal, hogy visszakaptam a legjobb barátomat, kaptam egy beképzelt koloncot is a nyakamba. Szuper.

Megőrültem tőle. Arogáns volt, okoskodó, és modoros. Mindent mindig jobban tudott, mindenről volt véleménye és mindig a tudtomra is adta. Fogalmam sincs Desh mit szerethet benne.

Az első nagy baj akkor ütött be, mikor végighallgattam az albumát.

Ami nem volt rossz. Sőtt. Sose ismerném be senkinek, de volt pár dolog ami megérintett. De erről neki nem kell tudnia.

Ati

Megőrjített. Olyan szinten bele itta magát a gondolataimba, hogy minden másodlagos lett. És azzal, hogy a napjaim szerves részévé vállt, nem sokat segített. Mindenhol ott volt, mindig jött velünk. Deshhel nagyon jól elvoltak. Mintha a húga lett volna. Idegesítő szuka.

Az volt vele a legnagyobb baj, hogy kedveltem. Kedveltem a személyiségét, a flegma stílusát és a szarkasztikus modorát.

Nem mellesleg gyönyörü volt. Nem olyan instagram lányosan szép, hanem olyan valódian. Formás volt, mindenhol kerek, a mosolya pedig beragyogta a legsötétebb éjszakát is.

De könnyebb volt őt gyűlölni, mint bevallani magamnak, hogy esetleg bírom őt. Ezt senki sem tudhatja meg. Nem, ha rajtam múlik.

Köcsög voltam vele, és ő is velem. Így volt rendjén. Persze a rajongóink megőrültek. Szó szerint. Ez valami olyasmi lehet, mint amikor a Harry Potterben össze akarták hozni Hermiónet Dracóval.

Semmi értelme. Logikátlan. Két más világ. És valahogy az emberek mégis imádják.

Azon a keddi napon, fáradtan indultam el a stúdióba. Nem volt kedvem Kinga flegma stílusához, pedig biztos voltam benne, hogy ott lesz. Valahogy kezdett elegem lenni az egészből.

Mikor beléptem az épületbe, hálát adtam a jó istennek, hogy nincs itt. Ma nincs kedvem a drámához. Egyből jobb lett a kedvem is.

Dudorászva léptem be a liftbe, majd mikor már majdnem bezáródott megjelent Kinga.

Mint a forgószél, úgy viharzott be mellém, kócos haja laza konytba volt fogva és egy nagyon szűk, fekete ruhát viselt.

Nyeltem egyet. Ez az én formám.

-Ja csak te vagy... már majdnem köszönni akartam.- nézett rám unottan, és elfújt az arca elől egy tincset, ami kiszabadult a kontyából.

-Szép jó reggelt, Karina!- vigyorogtam rá, mire csak egy szemforgatást kaptam. Utálta, ha így hívom. Én pedig pont ezert hívtam így.

-Mi lesz már?- nyomkodta idegbetegen a gombot, mintha attól hamarabb felérnénk.

-Ma reggel nem vetted be a gyógyszered?- kérdeztem, majd megkaptam érte a vilag leglenézőbb pillantását.

-Ha tudtam volna, hogy te is itt leszel, kettőt veszek be.

-Én mindig itt vagyok, szivi. Ez az én terepem. Itt te vagy a betolakodó.

-Hogy te mekkora egy beképzelt kis...- kezdte idegesen, de valószínűleg sosem tudom már meg, hogy hogy fejezte volna be, ugyanis a lift csikorogva megállt. Akkorát zakkantunk, hogy Kinga nekem esett, én pedig nekicsapódtam a lift falának.

-Nem kell ilyen hevesen mutatni, hogy kedvelsz.- mondtam szórakozottan, erősen tartva a derekát.

-Álmaidban!- rázta le magáról a kezeimet.- Mi a fasz történt?- kérdezte suttogva.

-Fogalmam sincs.- tártam szét a karomat.

-Jó reggelt tubicáim.- szólalt meg Desh hangja a rozoga hangszórókból.

-Ugye most csak szivatsz?- motyogta Kinga. Mi a fasz van?

-Na szóval, mivel ilyen szépen megálltatok, kettesben összezárva, mondom mi a szitu. Kéne nektek egy közös dal.- csengett Desh hangja vidáman, mire elhúztam a számat.

-Inkább a halál.

-Kizárt.- mondta szinte ugyanakkor Kinga, majd fújtatva egymásra neztunk.

-Gondoltam, hogy ezt mondjátok. Szóval addig a liftben lesztek, amíg bele nem egyeztek. Lehet 5 perc lesz, lehet 4 óra. Tőletek függ. Légyszi, ne öljétek meg egymást. Nincs kedvem takarítani. Jó szórakozást!- köszönt el, majd a hangszórók elnémultak.

-Kurva jó.- sóhajtotta Konga, majd rám nézett.- Asszem örökre itt ragadtunk. Kizárt, hogy énekeljek veled.

-Dettó. Van így is elég bajom.- motyogtam. Túl kicsi volt a hely, túl közel volt és túl kihivó volt a ruhája. A közös munka tűnt most a legkisebb gondnak.

-Nem lesz zene Desh, szóval ahelyett, hogy mondjuk itt rohadunk meg, akár el is indíthatnád ezt a szart.- rúgott bele idegesen a lift ajtóba, de nem történt semmi. Desh is néma maradt.

-Amúgy mi is a bajod? Belehalnál ha lenne egy közös számunk?- néztem rá felhúzott szemöldökkel. Mind a ketten csak nyernénk vele.

-Jelenleg abba is belehalok, hogy egy levegőt kell szívnom veled.- válaszolta fogcsikorgatva.

Eltelt 10 perc. Megpróbáltam nem bámulni, de az agyam egyszerűen lefagyott. Nem tudtam máshová nézni.

20 perc.

-Mi a faszt bámulsz? Megörülök tőled.

-Kapd be.

-Seggfej.

-Picsa.

-Most a lelkembe tapostál.

45 perc.

-Na jó. Desh fejezd be. Ez nem vicces.

1 óra 20 perc.

-Szar a covered.- mondtam ki, csakhogy végre ne legyen kuss. Mondjuk lehet, hogy egyel finomabb témával is kezdhettem volna.

-Hogy mi van?- nézett rám értetlenül.

-Az Angel dust covered. Szar.- ismételtem meg. Vártam a nagy kiakadást, de helyette egész más választ kaptam.

-Ja. Tudom.- bólintott fáradtan.

-Tessék?- most én voltam az, aki értetlenkedett.

-Nem is ismertem azt a számot. 1 óra alatt dobtam össze. Csak a gyűlölet motivált.- vonta meg a vállát.

-A többi sokkal jobb. Ami előtte van... az a Fall out boy szám. Öregem, az nem semmi! Van benne érzelem, düh és önazonosság. Nem értem, hogy miért pont az én számomat kapta fel mindenki. Igazságtalan.

-Mond ezt a több millió embernek, aki hallgatja és szereti. Az élet igazságtalan. Hidd el, ha tehetném, visszacsinálnám.- mondta ki komoran, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja.

-Feladnád mindazt amit elértél?- kérdeztem suttogva.

-Semmit nem értem el. A sikerem egy csalás. A hülye számod sokkal jobb volt, amíg bele nem piszkáltam.- megütötte a fülemet az utolsó mondat.

-Jobb volt? Utálod a számaimat.- mosolyogtam rá fáradtan. Bevallom, ezt bírtam benne. Nem állt be a sorba. Nem követte az embereket. Nem bírt, és ettől lett érdekes. Mert mindenki bírt.

-Haggyuk már. Te is tudod, hogy királyak a számaid.- sóhajtotta lesütött szemmel.

-Igen? Mióta? Mármint igen, azok, de te mióta gondolod így?

-Amióta meghallgattam. Ne nézz így rám, már bánom hidd el. De tényleg jók.- már éppen kezdtem volna vigyorogni mire hozzátette- Sajnos.- nevetve bólintottam. Egy dícséret, ami oltással végződik. Tipikus Kinga.

-Miért nem akartad, hogy Desh elárulja, hogy ismeritek egymást?- tettem fel egy újabb kérdést. Valahogy közelebb éreztem magamhoz, mintha végre megszűnnének köztünk a gátak.

-Őszintén érdekel?- nézett rám komolyan. Bólintottam, majd vártam, hogy folytassa.

-Az egyik ok, mert utállak.

-Kedves.

-De a másik- folytatta, meg sem hallva a kommentemet- az igazibb ok... nem akartam, hogy segíts.- mondta ki, mire értetlenül megráztam a fejem.

-Mi van?

-Ha Desh bemutat neked, mint az egyik legjobb barátját, kedves lettél volna. Megnézed a csatornámat, talán meg is osztasz róla valamit. Elintézed a sikeremet. Deshel is ezt csináltad. Ne érts félre, ez borzasztó rendes dolog. Desh végre ott van ahol lennie kell. De én ezt nem akartam. Nélküled akartam sikeres lenni. Amire amúgy kurvára rábasztam, mert így is miattad tartok ott ahol. A te zenéddel.- a szavai teljesen a szívemig hatoltak. Ez a lány sosem hitt igazán a sikerében, és nem volt senki mellette, aki hitt volna benne.

-Kinga...- kezdtem lassan, alig találva szavakat- te csodálatos vagy. A hangod, a stílusod. A zenéid. A saját számod is eszméletlen. Lehet, hogy miattam figyeltek fel rád, de magad miatt tartasz ott ahol. Egyedül érted ezt el. Ne kételkedj magadban.- mondtam méllyen a szemébe nézve. Láttam rajta a döbbenetet. Láttam, hogy sosem gondolta volna, hogy az a beképzelt seggfej Azahriah ilyeneket fog mondani neki.

-Tényleg így gondolod?

-Nem mondanám, ha nem.

-Köszönöm Attila.- mondta elcsukló hangon. Eddig is sejtettem, hogy többet érzek iránta, de ezeket kimondva nyilvánvalóvá vált.

-Nem lehet közös dalunk.- mondtam ki szomorúan.

-Mi? Miért? De azt mondtad...

-Nem lehet, mert nem tudnék úgy veled dolgozni, a közeledben lenni, úgy, hogy te nem érzed azt amit én. Nem megy. Sajnálom.- fájt, hogy erre rá kellett jönnöm. De még jobban fájt volna, ha nem mondom ki. Ha úgy viselkedek mint ahogy eddig. Ha elhihetem vele, magammal és mindenkivel, hogy gyűlölöm, pedig egyáltalán nem. Lassan kezdtem beleszeretni, és ez égetett belül.

-Mit érzel?- kérdezte suttogva. Nagy kék szemei csillogva várták a választ.

-Egyértelmű. Mikor beléptem a stúdióba azon a bizonyos botrányos interjún, már akkor éreztem, hogy más vagy. Különleges. De nem fogom erőltetni, mikor tudom, hogy sosem bírtál. Ennyire nem vagyok seggfej.

-Ati...- kezdte, de leintettem.

-Nem számít. Túlélem. Hidd el nagyfiú vagyok.

-Ati...- mondta ki megint a nevemet, de én csak megráztam a fejem.

-Hagyjuk Kinga, komolyan.

-Hagynád, hogy befejezzem?- kérdezte felháborodottan.-  Először nem kedveltelek, mert azt hittem szar alak vagy. Aztán pedig ezért nem mert kiderült, hogy tévedtem. Te... káprázatos vagy. Vicces, figyelmes és okos. Ez megrémített. Soha senki iránt nem éreztem még ilyet. Könnyebb volt elhinnem, hogy utállak, mint szembenézni ezzel.- mondta, majd félve rám pillantott.

Teljesen elvesztettem az eszem. Közelebb csúsztam hozzá, arcát a kezem közé vettem, majd lassan megcsókoltam.

Végre a helyére került minden.

Hirtelen a lift is elindult, mire mosolyogva elengedtem Kingát, és mind a ketten feltápászkodtunk padlóról.

Kézenfogva szálltunk ki a negyediken, ahol Desh várt ránk.

-Ki mondta, hogy lesz közös szám?

-Senki, de attól féltem, gyerek lesz, ha nem juttok ki onnan.- mondta nevetve, és megölelte Kingát.

-Te tudtad igaz?- néztem rá.

-Az elejétől. Nyilvánvaló volt. Na és mi lesz a szám címe?- mind a ketten kérdőn néztünk Kingára.

Szerettem volna, ha ő ad nevet az érzéseknek, ami bennünk kavarog. Amit aztán együtt formálunk dallammá.

-Vihar.- mosolyogott el, majd puszit nyomott az arcomra.