Kinga
Minden nagyon új volt még nekem. Szinte fel sem fogtam, hogy mi zajlik körülöttem. Szinte a semmiből kapták fel az egyik coverem, és mire észbe kaptam, már volt kiadóm és menedzserem.

Olyan emberekkel találkozhattam akiknek eddig a dalait dolgoztam fel, olyan helyekre hívtak meg, amit a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Mostanában mindenki ugyanazt akarta: kapni egy darabot belőlem, Németh Kingából.

Nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Évek óta zenélek, volt egy stabil közönségem, de ennyi. Tipikus youtube lány voltam.

De miután egyszer mérgemben feldolgoztam Azahriah Angel dust cimű dalát, minden megválltozott.

Az igazat megvallva, egyáltalán nem bírtam a srácot. Se a fejét, se a zenéit, se a hatalmas hype-ot körülötte.

Azon a bizonyos estén, kicsit eldurrant az agyam, és a hevességemmel egy olyan láncreakciót indítottam el, amire nem számítottam.

~
-Én ezt nem hiszem el.- mondtam idegesen a legjobb barátnőmnek, aki támogatóan hümmögött mögöttem.

Éppen az utolsó coverem megtekintését bámultuk mind a ketten.

Ami valljuk be, nem volt túl bíztató.
Mondhatnám botrányosan kevésnek is.

-Ne baszd fel magad. Szerintem tök jó.

-Nem számít. Több 10 órát beleölök egy-egy zenébe, erre mit kapok? "Szar. Ez semmi. Tudsz te ennél jobbat. Mi ez a szám"?- olvastam fel idegbetegen a kommenteket.

Persze értem én, mindenki valami jó kis slágert akar hallani, de az, hogy egy Fall out boy számot így becsmérelnek, szinte már sértő.

-Dögöljenek meg.- mondtam ki határozottam, miközben tovább vitatkoztam az egyik nagyszájú kommentelővel.

-Talán ha...- kezdte Emese, de egyből leintettem. Tudtam mit akar, és lehet, hogy igaza volt, de nem akartam hallani.

-Felejtsd el. Nem.

-Mindenki Azahriah covert akar, Kinga.

-Én meg világbékét és egy kocka hasú pasit. Pech, de nem mindig az történik amit szeretnénk.

-Tudom, hogy nem bírod őt, de valamit kell ezzel csinálnunk.- mutatott a nézettségszámlálóra komoran.

-Majd több lesz. Idővel.- próbáltam pozitívan hozzáállni, de sajnos meg voltam lőve.

-Ne álltasd magad. Nézd már meg miket írnak! " kéne egy jó kis Azahriah." "Azahriah covert a népnek!" Dolgozz már fel egy Ati számot pls!" És így tovább... elég egyértelmű.

Valami elszakadt bennem akkor. Nekem már mindegy volt. Faradt voltam, szomorú és frusztrált. Eldöntöttem, hogy beleszarok.

-Na jó. Ha azt akarják hallani, hogy annak a díszpintynek a dalait kornyikálom, oké. Legyen. Mondj egy Azahriah számot.- mondtam lehúnyt szemmel.

-Lehet, hogy nem nekem kéne...

-A picsába Emese, egy számot se ismerek attól a majomtól, szóval légyszíves válassz egyet. Kösz.

-Oké, legyen az Angel dust.- mondta sóhajtva én pedig bólintottam.

-Bánom is én. Ugyanolyan retek az összes.

Meghallgattam, memorizáltam a szöveget, párszor elénekeltem, majd felvettem.

Semmi 5 órán keresztüli gyakorlás. Semmi igényesség. Úgy ahogy voltam, pizsamában, kócos hajjal, smink nélkül vettem fel az egészet.

Mikor kész lett, csak kibasztam a csatornámra. Vissza sem hallgattam. Gúnyos mosollyal az arcomon feküdtem le aludni.

Azahriát akartatok? Nesztek. Tessék. Kapja be mindenki.

Ha sejtettem volna, hogy mi lesz belőle, még aznap este törlöm a csatornámat, nevet válltoztatok és elköltözök Mexicóba.

De sejtettem semmit. A lavina pedig elindult.
~

-Szia Kinga!- mosolygott rám a nemtomilyen műsor nemtudommelyik műsorvezetője, én pedig kénytelen voltam visszamosolyogni.

-Szia! Megtiszteltetés, hogy itt lehetek!- mondjuk nem tudom hol van az az itt, de ez csak részletkérdés.

-Mi köszönjük, hogy eljöttél. Beszélgessünk kicsit az új dalodról!- végre elmosolyodtam. Az egyetlen dolog ami miatt nem bánok semmit, az az, hogy végre kiadhattam a dalomat.

A háttérben némítva elindult a klippem, én pedig válaszoltam a feltett kérdésre.

-A "megjátszom magad" az egyik első dal akit írtam, miután dobott a középsulis szerelmem.

-Auch. Jó nagy búnkó lehetett.- mosolyodott el együttérzően a lány. Aha, kicsit mellé.

-A dal inkább rólam szól. Arról, hogy azt hittem szeretem, pedig nem.- örülök, hogy vette a fáradságod, és meghallgatta a 2 és fél perces dalomat...

Kész vicc ez az egész.

Mivel rájött, hogy beégett, nyilván terelnie kellett valamerre a témát. És vajon merre...?

-Az Azahriah covered már 5 milliós megtekintésnél jár.- Csak nyugi. Nem szidhatod, nem mondhatsz rá semmit. Sajnos, mivel neki köszönhetem a sikerem, be kell fognom a számat.

-Igen ez valóban hihetetlen. Roppant hálás vagyok mindenkinek!- műmosoly fel. Nyugi.

-Sikerült beszélned erről Atival? Biztos ő is hallotta, mekkora siker lett.- pff persze. Majd ha piros hó esik.

-Sajnos nem, de tudom, hogy Azahriah nagyon elfoglalt, nem szeretném őt zavarni.- az már büdös kurva élet, hogy nem fogom őt Atinak hívni. Nem vagyunk haverok.

-De biztos nagy rajongója lehetsz!- persze, a legnagyobb.

-Igen, nagyon sok inspirációt kaptam már tőle.- hazug, hazug, hazug. De ilyen a showbiznisz.

-Akkor végre elárulhatom neked, és önöknek is a nagy meglepetésünket. HÖLGYEIM, ÉS URAIM, KÖSZÖNTSÉK NAGY SZERETETTEL BAUKÓ ATTILÁT, AZAZ AZAHRIÁT A STÚDIÓBAN!- mondta ki boldogan, mire a nézőtömeg hatalmas ovációba kezdett.

Mi.
A.
Büdös.
Kurva.
Élet.

Nem hittem a fülemnek. Az arcomra fagyott mosollyal ültem a fotelben, és nem tudtam, hogy ordítsak, nevessek, vagy sírjak.

Ez egy rossz álom. Valaki csípjen meg.

De sajnos minden valóság volt. Pár pillanat múlva a göndör hajú, borostás srác belépett a stúdióba, integetett a nézőnek, majd helyet foglalt a fotelben.

Mellettem.

A kezem remegett, fehér voltam, mint a fal és majdnem elhánytam magam.

Így jár az, aki hazudik.

-De cuki, még össze is öltöztetek!- tapsikolt a csaj vidáman.

Végignéztem a mellettem ülő srácoon. Fekete szaggatott farmer, sima fekete póló és fekete Nike cipő.

Ja, merthogy en is tiszta feketében voltam. Király. Ez legyen a síromra írva. "Véletlenül összeöltözött Azahriah-val." Bah, meghalok.

-Mit gondoltál, mikor először meghallottad Kinga coverjét?-szegezte neki az első kérdést.

-Imádtam. Olyan mélységeket vitt a dalba, amit én is át szerettem volna adni. Megérdemli sikert.- mondta mosolyogva. Mivan? Milyen méllységek? Pizsamában voltam, az isten szerelmére!

-Hallottad egyáltalán a dalt?- sziszegtem oda neki halkan, mire zavartan rám pillantott.

-Tessék?- suttogta vissza.

-Felejtsd el. Mosolyogj inkább.- mondtam fogcsikorgatva, és visszafordultam a műsorvezetőhöz.

-Micsoda bók! Nem mindennapi, hogy egy Youtube énekes találkozhat a példaképével. Mit érzek most Kinga?- sok mindent. De leginkább undort.

-Szinte alig találok szavakat.- na ez legalább igaz volt.

-Mit gondolsz Kinga új számáról?- a kérdések csak jöttek, én pedig el akartam süllyedni szégyenemben.

-Nagyon tetszett. Remélem készülőben van az album is, mert szívesen meghallgatnám.- ja persze. Bármennyibe fogadok, hogy sosem hallotta.

-Mi a címe?- kérdeztem hirtelen. Mind a ketten kicsit összezavarodva néztek rám, mert belerondítottam az idilli seggnyálasba.

-Mi van?- nézett rám Ati, a szemén láttam, hogy remekül szórakozik.

-Mi a szám címe?- ismételtem meg határozottan. Ő csak ült ott, zavartan vakargatva a fejét. Fogalma sem volt.

-Nem tudod, igaz?- végre, őszintén tudtam mosolyogni. Beégetni a nagy Azahriát egyike volt a legnagyobb álmaimnak.

-Jaj fogd már be!- tört ki hirtelen. A műsorvezető a szája elé kapta a kezét, én pedig leplezetlenül felnevettem. Ez egy baromarc.

-Rendben, a reklám után folytatjuk, ne menjenek sehová, érkezik hozzánk a Valmar egy vadonatúj dallal!- hadarta a csaj ijedten, majd minden kamera leállt.

-Neked mi a bajod?- rázta meg a fejét Ati, de kurvára élvezte a helyzetet.

-Nekem? Idejössz, játszod a nyagymenőt, dicséred a dalomat, közben meg egy kibaszott sort nem tudnál belőle idézni!

-Na és? Jó fej vagyok veled. Promózom a gyász zenédet meg a béna coveredet. Csak ülj szépen csendben, mosolyogj, és fogadd el.

-A nagy büdös lófaszt. Nekem te ne mond meg, hogy mit csináljak!- mondtam felháborodottan.

-Nem vagy semmi. Lenyúlod a dalomat, felkapatod magad, aztán meg itt picsáskodsz. Komolyan Karina, az eszem megáll.

-Kinga vagyok, te tuskópalánta.

-Jó, én meg leszarom.- mondta flegmán.

Akkor vettem észre, hogy néma csend van a stúdióban. Mindenki leesett állal hallgatta a beszélgetésünket.

-Na jólvan Ati, kelj fel szépen és húzzál kifelé. Te is hercegnő.- jött be Desh idegesen, mire behúzott nyakkal kisomfordáltunk a sminkes szobába.

-Ez mi a tököm volt? Ati, benned nem csalódtam, de Kinga... nem azt mondták, hogy titkold el, hogy utálod?- nézett rám csalódottan. Na igen. Hupsz.

-Bocsi Desh, de nem bírtam ki.- mondtam ki unottan.

-Mi az, hogy utál?- vágott közbe Ati.

-Rossz a hallásod, vagy csak nem bírod felfogni ha valaki nem pisil körbe, mint egy csaholó kiskutya?- sziszegtem mérgesen. Elegem volt belőle.

-Te egy...

-Ajánlom, hogy ezt ne fejezd be.- nézett rá Desh rosszallóan. Hálásan elmosolyodtam. Vannak még normális emberek.

-Te meg mi a faszt véded? Hahó, nem az én pártomat kéne fognod? Mi a retrekfolyik itt?

-Én nem fogom senki pártját. Én Svájci vagyok.

-Igen? És mióta leszel pártatlan ha a legjobb haverodról van szó, hm?- nézett rá Ati dühösen. Jajaj, a picike Azahriah nem viseli jól, ha nem adnak neki igazat.

-Bocs tesó, de nem fogom miattad szidni a másik legjobb barátom.- mondta ki Desh, én pedig vigyorogtam mint egy vadalma.

Mert van amit még a híres Azahriah sem tud.

-Ez mióta lett a legjobb barátod?- köpte Ati utálkozva. Ez. Mint valami pondró. Bájos.

-Amióta élek? Fejezd be a féltékenykedést pálutca, nem áll jól.- nyújtottam rá a nyelvem.

-Megmagyarázná valaki mi folyik itt?- a szavaimat teljesen figyelmen kívül hagyva fordult Desh felé.

-Istenem.- sóhajtotta Desh.- Tudtam, hogy ebből baj lesz. Faszért lett olyan jó az a hülye cover. Kinga a szomszédom. Ismerem óvodás korom óta. Barátok vagyunk.

-És én erről miért nem tudtam?!

-Mert nem akartam, hogy tudd.- válaszoltam Desh helyett, mire Ati rám kapta a pillantását.