Hol vagy?-kaptam fel izgatottam a telefont. Szinte alig hittem el, hogy itt van. Fél éve ment ki Angliába dolgozni, és be kell vallanom, hogy rettenetesen hiányzott.

-Hé kishaver, mi lenne ha megfordulnál?-kuncogott bele a telefonba, majd hirtelen lerakta.

Értetlenül forogtam körbe, mint egy hülyegyerek, amikor végre megláttam. Gyönyörű volt, mosolya betöltötte az egész kávézót.

Hirtelen lepte el a gyomromat a megmagyarázhatatlan érzés. Egy kis részem mindig is szerelmes volt bele, de ez inkább csak egy álom maradt. 15 évvel volt idősebb nálam.

-Jézusom Atilla, de megnőttél!-sikította boldogan, majd nem törődve az emberek rosszalló pillantásával, átvágott a tömegen és a nyakamba vetette magát.

Minimum 2 fejjel volt alacsonyabb nálam, így boldogan a karomba zárhattam, mint egy játékbabát.

Ez volt Trixie. Hangos, élénk, csodaszép és pimasz.

-Már megint új tetkód van, Trix?-böktem az alkarja felé, amin egy bagoly díszelgett.

-Tudod, hogy függő vagyok.-nevetett rám.

-Oda mi van írva?- kaptam el a másik kezét.

•Hathor•

-Ez is új.- mosolyogtam rá.

-Ez rád emlékeztet.-mondta komolyan.

-Mit jelent? Jóképű, sármos, fiatal és geci szexi?- nyújtottam rá a nyelven.

-Aha. Majdnem. Hathor a szépség és a szerelem istennője.

-Miért emlékeztet rám egy ezer éves ókori nyanya?- kérdeztem felháborodottam. Kicsit sem sértő, hogy a nő akire gyerekkorod óta felnézel, és szereted őt egy istennőhöz hasonlít.

-Emlékszel mikor először berúgtunk együtt?- miközben beszélt rámosolygott a pultos srácra, aki ettől nagy zavarában elejtett egy csészét. Tipikus Trixie.

-Mikor a bátyáddal ittunk?- húztam el a számat.

Trixie és a bátyja Ádám meghatározó személyei voltak az életemnek. Sosem kezeltek gyerekként, pedig minden joguk meg lett volna hozzá. Mert az voltam. De ők mégis úgy bántak velem, minta nem egy kissrác lennék, hanem egy velük egyenrangú személy. Nagyon sokat tanultam tőlük.

-Emlékszem, Ádám éppen akkor szakított a menyasszonyával és teljesen ki volt. A szerelmet hibáztatta, és elég durván elázva szidtott mindent.
Te alig voltál 15 éves. Értetlenül néztél rá, és azt mondtad "szerintem a szerelem nem a legrosszabb dolog a világon".

És akkor Ádám azt mondta neked, "te ezt nem értheted. Ha megtalálod a másik feled, egy napon meglátod, hogy az nem csak bőr és csont. Egy nap meglátod, hogy semmi igaz nincs egy összetört szívben".

Ez annyira megmaradt bennem. Bár jópár év eltelt már azóta, te még mindig nem tudod milyen az igazi szerelem. Milyen az igazi csalódás.- mondta komolyan, nekem pedig összeszorult a mellkasom.

Sosem mondtam el neki, hogy mint jelent ő számomra. Lehet, hogy ez nem az a nagy szerelem amiről mindenki annyit beszél, de más nő iránt nem éreztem még ilyet.

-Trixie...-kezdtem óvatosan.

-A legnagyobb világosság akkor tör utat, mikor minden sötétség elhalványul.-simított ki egy tincset a szemem elől. De nem vette el a kezét. Az arcomon hagyta, én pedig sóhajta simultam bele az érintésébe.

-Nagyon megváltoztál.-suttogta komoram.

Hirtelen kapta el a kezét, mint aki valami rosszat tesz éppen. Pedig én teljesen helyénvalónak éreztem.

-Csak fél év telt el, Trix.

-Fél év és nézzenek rád... kész férfi lettél.- éreztem, hogy más lesz körülöttünk a levegő. Éreztem, hogy valami megválltozott. Már nem az a kissrác voltam a szomszédból, akit felsegített, mikor elesett a biciklijével.

-Na, ne üljünk itt, nemsokára megy a repülőm.-mondta vidámnak tűnő hangon, de barna szemei szomorúan néztek rám.

Megremegett a kezem.

-Elmész? Máris? Csak most jöttél.-nem akartam, de a hangom mégis szemrehányóan csengett. Ennyit kapok belőle? Szinte már allig beszélünk. Hetente egyszer, ha ír. Egész hónapban azt vártam, hogy végre hazaérjen. Erre, tessék. Pár óra. Ennyit érdemlek? Dühös voltam.

-Ne húzd fel magad, kishaver. Ez most így alakult. Alig tudtam elszabadulni munkából.-mondta sóhajtva, de szinte nem is figyeltem rá.

Leakadtam az első mondatánál. Pontosabban egy szónál.

Kishaver.

Most teljesen máshogy csengett, mint amikor üdvözlésnél mondta. Mintha egy szitokszó lenne.

-Nem vagyok már gyerek, Tünde.-mondtam fogcsikorgatva. Meglepődve nézett rám. Sosem hívtam még így.

Mikor megismertem Trixiként mutatkozott be. Ő volt az egyik diák aki nyári munkát vállat a kocsmában, ahol laktam. 5 voltam, ő pedig 20 éves egyetemista. Az első pillanattól kezdve kedveltem, pedig nehezen nyitok az emberek felé. De Trixie valahogy más volt. Mindig is.

-Attila... nincs jogod haragudni rám. Mindent megtettem, hogy ma tudjunk találkozni.-nézett rám megbántva.

-Nem érzem úgy, hogy mennem kéne... de mégis ezt teszem.-suttogtam. Nem tudnék még egy percig a szemébe nézni. Pont azt tette velem, amit utáltam.

Gyereknek nézett. Egy taknyos kölyöknek, aki nem érti a nagyok dolgát.

Mikor felálltam a pulltól, Trixie még mindig elképedve bámult rám.

-Tudod Trix... jobbra, balra megyek minden nap. Ezen a történeten gondolkozok, hamu van a síromban.Mert minden apró dolgot elégettünk, ami ébren tart minket. És én az anyukámat keresem, nem egy szeretőt.-mondtam, majd felé sem pillantva kiléptem a kávézóból.

Időt sem hagytam neki, hogy reagáljon. Annyira dühös voltam. Rá. Magamra. Miért érzek így iránta? Hosszú évek teltek el, de az érzéseim a mai napig ugyanazok.

És tudom, hogy nem helyes.

Szinte az anyám lehetne. Van egy élete, külföldön. Amibe én kurvára nem vagyok benne. Most érzem azt, hogy gecire cserben hagyott.

Mert hiába hallgattam  egész életemben, hogy sosem szabadulok meg tőle, ő mindig itt lesz nekem, hogy fogja a kezem ha baj van. Hogy rá mindig számíthatok.
Nála aludtam, mikor annyira bebasztam, hogy nem mertem hazamenni. Ő segített, mikor tetszett egy lány, de nem tudtam, hogy közeledjek hozzá. Amit a szerelemről tudok, azt tőle és Ádámtól hallottam. Soha egyetlenegy lány sem fogott meg igazán a korosztályomból. Mindig Trixie-hez hasonlítottam őket, de egyik sem ért még a nyomába se.

Szinte meg sem álltam hazáig.

Olyan erővel csaptam be a lakásom ajtaját, hogy beleremegtek az ablakok.

-Gyerek... egyedül élek, van egy majdnem félmilliós Youtube csatornám, készülnek a zenéim... tudod ki a gyerek bazdmeg.-ordítottam el magam.

Szinte fel sem fogtam mit csinálok, csak leültem a gépem elé, felkaptam a gitáromat, és pengetni kezdtem. Egy idő után a hangok dallamokká álltak össze.
Hirtelen felkaptam egy füzetet és kapkodva elkezdtem leírni a szöveget, ami kristály tisztán kirajzolódott a fejemben.

A keserűség és a szerelem szavai szépen lassan
verszsakokká álltak össze.

Mikor befejeztem fáradtan a lap tetejére firkamtottam a címet.

Hathor

Éreztem, hogy minden erő elszáll a testemből. Vége volt. Bármennyire is akartam, Trix sosem lesz az enyém. Most már tudom. Meg kell vele szakítanom minden kapcsolatot. Csak így lehetek túl rajta.

De még valamit el kellett neki mondanom. Nem mehet úgy el, hogy ne tudja mit miért teszek. Tartoztam neki ennyivel. És magamnak is.

Tudtam, hogy nemsokára indul a gépe.

-Na Ati most legyél felnőtt, a kurva életbe is!-suttogtam miközben tárcsáztam a taxi társaság számát.

~
Rengetegen voltak a repülőtéren. Hogy a gyászba fogom így megtalálni? De nem eshettem pánikba. Lassan páztáztam a tömeget, de egy 1,60 magas nőt elég nehéz kiszúrni a pesti repülőtér kavalkádjában.

Lassan elhatalmasodott rajtam a tehetetlenség érzése.

-Hol vagy már, Trix?- suttogtam magam elé.

És akkor hirtelen megláttam. Ott állt, a kapuk előtt, még nem csekkolt  be.

Lemondhattam a nyálas "fiatalember oda nem mehet be" filmejelenetről, mert még simán utól tudtam érni. Lassan indultam el felé, összeszedve a gondolataimat.

-Trixie...-fogtam meg óvatosan a vállát. Mikor felém pillantott, láttam, hogy könnyes a szeme. Már nyitotta is volna a száját, de elé raktam a mutatóujjam.

Féltem, hogyha szól valamit, akkor elgyengülök, és nem mondom ki azt, amit már réges régen ki kellett volna. De most erősnek kellett lennem.

-A szemeid mint a tűz, égető vágy az örökkévalóságig. Te vagy az egyetlen biztonságos iglu a hóban. Tartozol nekem. Sosem mondtam, de nem is kellett. Tudtad, hogy szeretlek.- mondtam ki halkan.

Szinte némám ejtettem ki a szavakat. De láttam rajta, hogy tudja. Szerintem mindig is sejtette valahol legbelül, hogy ez több mint szimpla barátság.

-Ati...

-Tudom, hogy azt hitted nem vagy elég jó nekem. De Trix, nem mindig a legjobbra van szükségem. Rád volt szükségem. Évekig. De már nincs. Elengedlek. Kérlek ezt tartsd tiszteletben.-néztem mélyen a szemébe.

Nem volt választása. Már döntöttem. Két kezem közé fogtam  apró arcát, majd behúnyt szemmel megcsókoltam.

Idilli pillanat volt. Egy 18 éves srác éppen megcsókol egy bőröndöket szorongató 33 éves nőt az embertömeg kellős közepén a budapesti Liszt Ferenc repülőtéren.

Ez volt a búcsúnk. Mind a ketten tudtuk.

-Ez egy idézet volt? Amit mondtál.-kérdezte miközben próbálta nem elkenni a lesírt sminkjet.

-Az volt. Ki fogom adni.

-Tehetséges vagy. Sok sikert kívánok. Mindig is tudtam, hogy sikerülni fog.

-Még ne kiabáljunk el semmit.

-Ha majd 5 év múlva az MTV-n foglak nézni, emlékezni fogok erre a beszélgetésre. Sokkal többre vagy képes, mint gondolnád.-mosolyodott el szomorúan, majd még egyszer utoljára a karjaim közé bújt.

-Megleszel?-suttogtam a hajába.

-Én? Mindig. Tőled meg sem kérdezem. Tudom, hogy ez még csak a kezdet. Nagy ember lesz belőled, Baukó Attila.

-Kösz, hogy hiszel bennem, Trix.

-Szívesen, kishaver.

-Viszlát, Tünde.

-Viszlát, Attila.-lassan engedtem el, es bár minden porcikám tiltakozott ellene, elindultam a kijárat felé.

Csak pár lépést tettem meg, mikor meghallottam Trixie harsány hangját a hátam mögött.

-Hé kishaver!-ordította torka szakadtából, mire a mellette álló nő felháborodva lepisszegte. Persze Trixie ezt pont leszarta,tekintetével engem keresett.

-Mi az Trix?- ordítottam vissza, mire én is kaptam pár lenéző pillantást.

-Mi lesz a címe?- hatalmas mosolyota húztam a számat.

-Hathor.