-Ne hívogass már!- vettem fel idegbetegen a telefont.

-De csak gondoltam...

-Nem érdekel. Ne gondolj semmire ami velem kapcsolatos!- a héten már minimum 10x hívott. És ebből kb. 10x fel is vettem. Sajnos. De sose mond semmi értelmeset. Az a baj Csillával, hogy sose tudom eldönteni, hogy szexuálisan zaklat vagy utálatból.

-Nem kell durvulni Baukó. Csak azt akartam mondani, hogy a Campus fesztiválon összefuthatnánk.- szinte láttam magam előtt ahogy forgatja a szemeit.

-Engem nehívjál! Nincs hívóm.

-Vicces.

-Elvágtam a telefonkábelt.

-Ennek a mondatnak még lenne is valami értelme, ha nem lennének okostelefonok.

-Képletesen értettem, szivi.

-Na akkor mi lesz a Campussal?

-Húzzál már a gyázba. Most egyszer szépen megkérlek, ne nézz többé rám! Mert ma még áldom az eget, de holnap esküszöm, hogy átkot szórok rá!- basztam rá mérgesen a telefont. Kicsinál ez a lány. Mindenhol ott van, mindig bunkó, de nem száll le rólam. Sose üttem meg még senkit, de ha így halad egyszer tarkon fogom vágni.

-Indulhatunk?- lépett be Desh a szobámba vidáman. Unottan felsóhajtottam. Ennek a könyörtelen kurvának mindig van érzéke ahhoz, hogy elbassza a hangulatomat.

-Mi a baj, cica?- vigyorgott rám a legjobb barátom.

-Csilla...

-Édes istenem. Tiltsd már le. Mindenhol. Nem ér annyit, hogy vele foglalkozz.- csapott a vállamra együttérzően.

-Hidd el, úgy is meg fogja találni a módját, hogy lefárasszon.

-Ne hagyd, hogy a fejedbe másszon. Én birom őt meg minden, az én baráti körömhöz tartozik, de már eskü bánom, hogy bemutattalak neki.- nevette el magát.

Na igen. Desh és Csilla alapiskolától ismerik egymást, így mikor fél éve megismertem Desh álltal, azt hittem, hogy szereztem egy jó fej lány havert. Aha, majdnem.

Csilla maga volt a sátán. Kezdettől fogva bunkó velem, és állandóan baszogat.

-Jó menjünk, mert a végén még nem érünk oda.-csaptam össze a tenyeremet. Száműznöm kellett Csillát a gondolataimból.

-Fel a fejjel, nagyot megyünk ma!-ordította Desh,  majd felkapta a kocsikulcsot és elindult lefelé a lépcsőn. Bezártam a lakásom ajtaját és elindultam utánna.

Koncertem lesz ma. A rajongóim számítanak rám. Ugyanolyan beleéléssel és enegriával kell lenyomnom ezt a bulit, mint az összes többit. Nem okozhatok csalódást. Magamnak sem.

Ilyen gondolatokkal pattantam be Desh autójába. A szokásos turnébusz helyett most ketten vágtunk neki az országútnak, mert a többiek már tegnap lementek. Nekem még ma reggel dolgom volt, így megbeszéltük, hogy mi kicsit később csatlakozunk hozzájuk.

Miközben felhajtottunk az autópályára elővettem a telefonom. Tiltom az instáját- döntöttem el magamban. Többé ne írjon, ne keressen. Ennyi volt. Fél év szarakodás után kezdtem megunni az egész nőt.

Miközben 120-al szeltük az utakat, kibámultam az ablakon. A magyar puszta látványa mindig megnyugvással töltött el. Minden csendes volt a késő délutáni órákban.

Aztán egyszer csak Desh megszólalt.

-Te Ati az ott nem...?- hunyorogva bámultam az előttünk pár 100 méterre áló alakot, aki az út szélén egy buszmegállóban csövezett.

-Ilyen nincs! Nem lehet.- mondtam fogcsikorgatva. Ahogy egyre közelebb értünk, tisztábban kirajzolódott a lány alakja.

Sötét, göndör fürtök, rózsaszín melír. Szegecses bőrkabát, fekete csőfarmer, Nirvana póló. Unottan szívta a cigijét, miközben az utat pásztázta.

Csilla.

-Ez mit keres itt?-ez hihetetlen. Ettől nem lehet szabadulni.

-Nehogy megá...-kedztem ijedten, de már késő volt. Desh csikorogva lefékezett a buszmeálló előtt, Csilla pedig meglepetten kapta ránk a tekintetét. Most, már szemügyre vehettem az arcát is. Erős, füstös fekete smink, vörös rúzs, orr pc. Nagy, szürke szemeivel bámult minket, miközben Desh lehúzta az ablakot.

-Buenos Dias, muchacha! Kell egy fuvar?- mosolygott rá.

-Én ezzel nem megyek sehova.- nézett rám sértetten. Éredt felnőtt viselkedés, meg ilyesmi.

-Micsoda kár. Na idulj meg, mert ha beszáll én kiszállok.- néztem dühösen a legjobb barátomra. Nehogy már komolyan felvegye! Nem bírok ki vele egy percet sem összezárva.

-Kit vársz?-hagyta figyelmen kívül Desh a sopánkodásomat.

-Valakit. Bárkit. Stoppolok. Menjetek nyugottan. Elleszek.- idegesen pillantott az órájára. Ha itthagyjuk, és fél órán belül nem veszi fel senki, esélytelen, hogy odaérjen a koncertre.

-Látod, jól el van. Nem kellünk neki. Na menj már!-sürgettem, de Desh egy szikrázó pillantással belém folytotta a szót.

-Gyere már Csillus ne kéresd magad! Elviszünk.

-Nem akarom. Így is szar kedvem van, nem kell, hogy Mr. Azahriah még jobban elbassza.- felháborodottan felmordultam.

-Te nem vagy képben, de nézd meg
Hogy éppen mit látsz!- az anyja picsáját sértegesse.

-Hülye popsztár.

-Beképzelt ribanc.

-Na elég legyen. Csilla ülj be, Ati te meg kussolj, mert ha tovább civakodtok, el fogunk késni!-csapott a kormányra Desh, mire mind a ketten elhallgattunk.

-Jó, de csak a Marci miatt megyek veletek.- mászott be végül sóhajtva a hátsó ülésre.

-Marci?

-Dzsúdló. Megígértem, hogy végighallgatom a koncertjét.

-Nincs olyan magyar előadó akit te nem zaklatsz?- fordultam hátra elképedve.

-Figyelj pálutca, te ezt zaklatásnak hívod, mások meg jófejségnek. Ennyi. Na ne bámulj.- hesegetett el, mire elképedve kaptam vissza a fejemet. Ez bolond.

-Ez a nő engem megölne...-suttogtam magam elé.

Így indultunk tovább. Desh, Csilla én és a kínos csend. Ami kitartott kb. másfél percig.

-Jó elég ebből, szétbasz a feszültség, ami köztetek vibrál.- hangosította fel Desh a rádiót, amiben valami spanyol zene szólt.

"- Uno, dos tres, cuatro..."- mind a ketten elkezdtek énekelni, én pedig lehúnytam a szemem. Mindig is irigykedtem Deshre, hogy ő normálisan ki tud jönni Csillával. Egy ideig nekem is ez volt a tervem, se sosem tudom hányadán állunk. Amúgy nem lenne rossz csaj. Szép volt, lázadó és nagyon okos. Nem tudom, hogy siklott félre ennyire a kapcsolatunk.

Mire Debrencenbe értünk megint tiszta ideg voltam. Desh és Csilla egész úton hülyültek egymással, én meg úgy tettem, mintha aludnék. Nem bírtam hallgatni a vinnyogásukat.

Mikor leparkoltunk a hátsó bejáratnál, szinte meg sem állt az autó én már ki is pattantam belőle. Azonnal elővettem egy doboz cigit a zsebemből és megkönnyebbülve rágyújtottam.

Csilla is lassan kiszállt majd tekintetét a kezemben égő cigire emelte. De nem mondott semmit. Sóhajtva felé nyújtottam a dobozt, amiből fintorogva kihúzott egy szálat. Némán cigiztünk egymás mellett, mint két idegen.

-Örülök, hogy még mindig imádjátok egymást.- állt meg mellettünk Sanci, akinek Csilla a nyakába ugrott. Ez a csaj mindenkivel jó fej csak velem nem?!

-Gyere Sanci, keressünk sört!-húzta arrébb a srácot, majd kisvártatva eltűntek a fesztivál irányába.

-Marha jó.-nyomtam el a cigimet. 2 óra volt még a kezdésik. Semmi kedvem nem volt a hangosítást kipróbálni. Már megint felment bennem a pumpa.

-Ez a nő téged tényleg megöl.-jelent meg mellettem Desh.

-Hogy szabadulhatnék meg tőle?- néztem rá ketségbeesetten.

-Kezdetnek, mondjuk jó lenne, ha nem lennél totálisan beleesve.

-MI AZ ANYÁMRÓL BESZÉLSZ?- nem hittem a fülemnek. Ez is megőrült.

-Nyugi Ati. Majd rájössz. Fejbe fog rúgni az érzés, mint El Chapo!- csak tátogni tudtam, mint egy hal.

Másfél óra. Kibírom. Lenyomom a bulit, aztán ha az a szuka velünk jön haza elmegyek busszal. Méghogy beleesve...

-Mivan Baukó? Együtt lógsz a haverjaiddal?- vigyorgott rám a sötétből Csilla, mire majdnem frászt kaptam.

-Haha.-Persze magamba voltam, ő meg azt hiszi, hogy kurva vicces.

-Nyugi nem fogom hagyni, hogy felidegesíts.- mondtam elszántan a szemébe nézve.-Ó, te nem teszel már tönkre, ezért vagyok mindig ébren.

-Ki akar téged tökretenni?- nézett rám elgodolkozva. Nem akartam, de ezen muszáj volt felnyerítenem.

-Mondjuk te? Minden szavaddal, minden beszólással? Minden kis mozdulattal, amitől a fejemet verném a falba?

-Na ne viccelj már. Mennyiszer próbáltam veled normális lenni? De te akkora büdös paraszt vagy, hogy az valami hihetetlen. Szóval taktikát válltottam. Te is bunkó, én is. Ilyen egyszerű.

-Kikészülök tőled.-morogtam sértetten.

-Dettó.

-Utállak.

-Én is téged.

1 óra a koncertig.

Közelebb léptem hozzá. Sokkal alacsonyabb volt nálam de feltartott fejjel nézett a szemembe. Utálkozva. Tüzesen. Elkaptam a derekát. Magamhoz rántottam. Ahogy a melkasunk összepréselődött, mind a ketten nagy levegőt vettünk. Durván csókoltam meg, amit nagy meglepetésemre viszonzott is. Szája puhán tapadt az enyémhez. Elöntötte a szivemet a nyugalom. Lassulni kezdett a pillanat, a csók pedig elmélyülni. Kezemmel megfogtam az arcát, ő pedig a hajamba túrt bele.

-Na végre!- Desh és Sanci mindig a legjobb pillanatban tűnnek fel. Nehezen lélegezve válltunk szét, de nem engedtem őt el. Magamhoz szorítottam és átkaroltam a derekát. Totálisan megőrültem. Ennyi.

-Kérem a pénzem.- nézett Desh Sancira aki fintorogva előkaparta a zsebéből a pénztárcáját.

-Szünny meg.- nézett rá mérgesen.

-Ohohó, így jár az aki rosszul fogad.

-Nem bírtátok ki volna még egy hétig?- pillantott felénk Sanci.

-Mi van egy hét múlva?- Csilla kérdőn nézett a barátaimra, majd rám. Megrántottam a vállam. Fogalmam sem volt miről beszélnek.

-Megyünk a Balatonra. A fél csapat arra fogadott, hogy ott estek egymásnak. Egyedül Desh és Zsombor mondta, hogy nem bírjátok ki addig.

-HOGY MI VAN?- én es Csilla is értetlenül néztünk egymásra.

-Nemár, ezek komolyan ennyire sötétek?- röhögtek fel.

-Kismadaraim, ezer éve egymásba vagytok esve.- közölte Sanci határozottan.

-Kizárt.- vágta rá Csilla.

-Nem igaz.- mondtam vele egyszerre.

Fél óra a koncertig.

-Teszteljünk! Csilla, mi Ati kedvenc színe?

-A zöld.- vágta rá gondolkozás nélkül.

-Ati, mit sportol Csilla?

-Kosarazik, snowboardozik és versenyszerűen tácolt, de mióta kiment a térde már csak edző.- mondtam ki unottan.

-Csilla, melyik Ati kedvenc száma az új albumról?

-A press f.

-Ati, milyen háziállatai vannak Csillának?

-Egy kígyó akit Lilinek hívnak és egy nyuszi, akit Bolyhosnak.

-Kezditek már kapizsgálni, miről beszélek?- nézett ránk Desh.

Na jó. Lehet tudok róla pár... sok dolgot, de ez nem jelenti azt, hogy beleestem.

Hacsak... behúnyt szemmel elgondolkoztam. Mindig is szépnek és okosnak tartottam őt. Szerettem volna vele jóban lenni, és ideges voltam Deshre, hogy ők tényleg barátok.

Mi.

A.

Oké.

Ijedten néztem Csillára, aki ugyanolyan rémült volt, mint én.

-Igazuk van.- suttogta bambán.

-Hogy nem vettük észre?- kérdeztem röhögve, majd magamhoz húztam, és belepusziltam a nyakába.

15 perc a koncertig. A tömeg már hangosan morajlott és a több ezer ember skandálása egy hanggá olvadt össze.

-Téged akarnak.-mosolygott rám Csilla.

-Megyek.- nyomtam egy gyors csókot a szájára, majd elengedtem.

-Mindenki néz, hogy mi a fasz van, ezt a gyereket nem szalagon gyártották.

-Oda kell magam tennem.

-Menni fog. Mindig jó vagy.-vallotta be sóhajtva.

-Igen?-húztam fel a szemöldököm. Még sosem dícsért meg.

-Ez egyértelmű, de azért ne szállj el magadtól.- boxolt a vállamba.

-Késő. Megvársz?- néztem komolyan a szemébe.

-Ott leszek oldalon.-simított ki egy tincset az arcom elől.

5 perc a koncerig. Felléptem a színpadra. Egy srác rám adta a fülesemet, a kezembe adták a gitárom, majd jóformán kilökdöstek a közönség elé.

A tömeg felmorajlott. Több ezer sikítás, mindenki a nevemet ordibálta.

Mielőtt lehúnytam a szemem és kiléptem a reflektorfénybe gyorsan oldalra pillantottam.

Mindenki ott volt. Sanci, Desh, Zsombor, apukám és... Csilla.

Erőt merítettem a jelenlétükből.

Kiléptem a fénybe.

-Jó estét, Miskolc!- szóltam bele a mikrofonba, majd megvártam, még csitul kicsit az ordítás.

-Mikor magamban őrzök ezer egy titkot, háromból egy álmom valóra vált!- mutattam ki a közönségbe, majd megpengetten a gitárt.

Elkezdődött a koncert.