-Ne mond már nekem, hogy sosem próbáltad!-kerekedett ki az akkori legjobb haverom, Ákos szeme.

Elpirulva ráztam a fejem. 16 voltam, soha életemben nem láttam még füves cigit. Nem akartam kitűnni, ezért mikor felém nyújtották gondolkodás nélkül beleszívtam.

-Ez pálutca, jobb mint a szex!-vigyorgott rám, és kikapta a kezemből. Erre se tudtam mit mondani, mert még szexelni sem szexeltem soha. Az én intorvertált környezetemben csak a Youtube létezett.

-Na ez is megjött.-nézett fel unottam a cigiből Ákos, mire az ajtóra kaptam a tekintetemet.

-Ő kicsoda?-tátottam el a számat.

-Rebeka. Undorító kis kurva.-köpte a legjobb barátom a szavakat és összehúzott szemekkel nézett a belépő lányra.

Aki csodálatos volt. Formás alak, fekete hosszú haj, szűk fekete ruha, sportcipő.

-Azért kurva, mert nem hagyta, hogy megdugd?- csapta röhögve hátba egy másik srác, akinek még a nevét sem tudtam.

-Ebből a faszból ő nem eszik.-mondta Ákos sértetten. Aham, tehát innen fúj a szél.

Rebeka időközben odaért hozzánk, és mosolyogva nézett végig a társaságon.

-Tomi, Gergő, faszfej!-bólintott két fiúra, és Ákosra, majd lassan rám emelte a pillantását.

-Hát te ki vagy?-suttogta méllyen a szemembe nézve.

-Attila.-mondtam remegő hangon. Hirtelen elkezdtem érezni a fű hatását.

-Hogy kerülsz ebbe az inpozánst társaságba?- nézett rám szemforgatva.

-Le lehet szállni Atiról, te pióca-vicsorgott rá Ákos.

-Milyen cuki vagy, hogy így véded...de szerintem ő is el tudja dönteni, hogy hajlandó e megajándékozni a figyelmével vagy sem.-mondta lesajnálóan.

Majd mindenki rám nézett.

-Most mi van? Én csak betépni akartam.-emeltem fel megadóan a kezeimet.

-Ja, de Rebeka mást is akarna veled.- vihogtak a többiek.

-Ugyan.-nevettem fel én is. A csaj ránézésre volt vagy 20 éves. Ugyan mit akarna tőlem?

-Tudod, eddig nem gondolkoztam ezen, de ha ez titeket annyira idegesít, akkor benne vagyok.-mondta ördögi vigyorral, majd hirtelen fogta magát, és leült az ölembe. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy élesen beszívtam a levegőt. Mindenki elnémult körülöttünk.

-Na mi az?-nézett bele a szemeimbe mosolyogva.- Mit fogsz most tenni velem, Attila?-hajolt közelebb, majd megharapta a fülem. Az egész testemet kirázta a hideg. Olyan dolgokat éreztem amiket eddig még soha.
Nyeltem egy nagyot.

-Gyerünk, nem harapok!-csókolta végig a nyakamat, mire éreztem, hogy el fogom veszíteni magam fölött az irányítást.

-Pff, persze, neki csak így odaadod magad...- nézett rám gyűlölködve Ákos.

-Most mi a bajod? Nem én kértem, hogy kezdjen ki velem.- mondtam egy kicsit akadozva. Kezdett melegem lenni. Rebeka csak kuncogott, majd a mellkasomra rakta a kezét.

-Lelépünk?- mondta komolyan. Nem tudtam, mit mondjak neki. Ákos ki lesz rám akadva.

-Menyj el vele Baukó, bánom is én. Te sem vagy jobb, mint a többi csicska, akik a lábai előtt hevernek.- bevallom, felcsesztem magam. Az, hogy ilyen hangnemben beszélt velem, feltette az i-re a pontot.

-Gyere Rebeka!-mondtam ki határozottam, majd megvártam amíg feláll az ölemből, és megragadtam a kezét.

-Tudod Ákos... néha igazán nem értem, hogy nevezhetsz a legjobb barátodnak.- néztem rá szomorúan, majd a lányt magam után rángatva kiléptem a lakásból.
A pesti utca össze nem téveszthető zaja csapta meg a fülünket, miközben némán sétáltunk egymás mellett.

-Szóval, mond el mi volt ez?- sandítottam a győztesen vigyorgó lányra.

-Mi mi volt?

-Ugyan már. Miről szólt ez az egész?-nem voltam hülye. Tudtam, hogy nem csak azért csinálta, mert annyira megtetszettem neki, volt valami a háttérben.

-Ákos egy tapló. Minden alkalmat kihasználok, hogy megszívassam.

-Mit csinált veled?

-Miből gondolod, hogy csinált valamit?-próbált érzelemmentesnek tűnni, de a hangja sok mindent elárult.

-Csak egy erős tipp volt.-mosolyogtam.

-Na jó. Túl okos vagy, ez nem tetszik. Fejezd be.-sóhajtotta, mire elnevettem magam.

-Szerelmes voltam bele. Azt hittem, hogy össze fogunk jönni, sőtt már ott is tartottunk. De mindig nagyon erőltette, hogy feküdjünk le, ami fura volt. Nem adtam be a derekam. Később kiderült, hogy csak egy fogadás volt az egész.-vallotta be szomorúan.

Elgondolkoztam.

-Te vagy az a csaj, akiről mindig hencegett, hogy kurva nagyot fog keresni vele?-jutott eszembe hirtelen. Ákoséknak ez egy igen rossz szokásuk. Téteket tesznek, hogy ki mikor milyen csajt tud meghúzni. Én ezekből mindig kimaradtam.

-Valószínűleg. Az előző pasim sem tudott megfektetni, szerintem ő adta a tippet, hogy nehéz célpont vagyok.

-Sajnálom.-mondtam őszintén.

Egyik lány sem érdemli meg ezt.

-Aranyos vagy.- mondta, majd azt vettem észre, hogy elgondolkozva tanulmányozza az arcomat.

-Mi az?-kérdeztem zavartan.

-Más vagy, mint azok. Fiatalabb. Értelmesebb. Hogy kerültél össze velük?

-Ákost ezer éve ismerem. Mindig is barátok voltunk. De én csak csapódok. Nem igazán tartozok sehová.

-És ez neked baj? Én a helyedben elkerülném őket.

-Nem jó mindig egyedül lenni.

-Pedig akkor senki sem bánthat.

-Keress olyat, aki nem akar bántani.-hirtelen csak azt vettem észre, hogy Rebeka lelassít mellettem, majd valahogy elém kerül. Nem mondott semmit, csak átkarolta a nyakamat, és megcsókolt. Ez volt életem első csókja. Ahogy ott álltunk a járdán, egymásba feledkezve, bevallom, boldog voltam. Nem is vettem észre, hogy esik az eső.

Egy csepp.
Még jobban magamhoz húztam, mire belemosolygott a csókunkba.

Tíz csepp.
Óvatosan átkaroltam a derkeát, ő pedig belemarkolt a hajamba.

Száz csepp.
Egy aprót nyögött, mikor beleharaptam a szájába.

-Nem tűnünk el innen?-kérdezte nevetve, arcán patakokban folytak le az esőcseppek. Az én hajam is totál elázott, göngör tincseim a homlokomra tapadtak.

-Mégis hová?-még mindig nem engedtem el a derekát. Jól esett a közelsége.

-Itt lakom, pár utcányira.

Be sem léptünk az apró lakásba, már megint egymásnak estünk. Ruhák repültek szanaszét, és úgy faltuk egymás ajkait, mintha az életünk múlna rajta.

Csak egyszer remegett meg a kezem. Csak egyszer bizonytalanodtam el. Rebeka az ágyhoz kísért, én pedig ijedten néztem rá.

-Mi az?-suttogta.

-Te leszel az első.-mondtam ki félve. Láttam rajta, hogy meglepődik, de aztán még határozottabban csókolt meg.

-Maradj itt éjszakára. Talán megmentheted az életem.-mondta hallkan, én pedig bólintva kikapcsoltam a melltartóját.

3 év múlva
Hangos kopogásra ébredtem.

-Mi a picsa?- néztem álmosam az órámra. Hajnali fél 2. Ki az isten keres ilyenkor?! Idegesen kászálódtam ki az ágyamból.

Holnap lesz az első koncertem. Aludnom kéne.

Mikor kitártam a bejárati ajtómat, egy pillanatra elakadt a lélegzetem.

-Tudom most mit gondolsz...-kezdte a lány akit 3 éve nem láttam. Akinek először odaadtam a szívem. Aki másnap darabokra törte.

-Nem akartál velem semmit kipróbálni. Nem akartad, hogy szeresselek. Nem akartál elmerülni velem az óceánban. Inkább hagytál egyedül égni a pokolban.-szinte már ordítottam. Mit képzel ez magáról? 3 év után ide meri tolni a képét?

-Ati... kérlek nyugodj meg.-mondta könnyes szemmel.

-Nem számít mit mondasz, nem nyugszom meg. Hogy tudnék?
Tűny a faszomba a lakásomból. Tűnj el a fejemből. Te voltál az oka, hogy mindent magam mögött akartam hagyni.

-Kérlek...Muszáj beengedned.-sírta. Akkor vetten észre a kék foltokat a karján.

-Mi történt?-kaptam el a kezét.

-Elmondom. Csak engedj be.-nem tudtam ott hagyni. Gyűlöltem őt, mert sosem értékelte, hogy szeretem. De akkor sem hagyhattam, hogy így elmenjem.

Talán nem is volt neki hova.

-Gyere be gyorsan, mielőtt meggondolom magam!-néztem rá idegesen.

-Megint te mented meg az életem.-mondta miközben beslisszolt a lakásba.

-Mert én már csak ilyen kibaszott jószívű vagyok!-morogtam.

Nem dőlök be megint neki. Rebeka arra a korszakomra emlékeztet, amire nem vagyok büszke. Az Ákos korszakra. A naív korszakra. A korszakra, mikor elhittem, hogy a lány akivel először lefeküdtem nem csak egy éjszakát akart tőlem. Kihasznált arra, hogy egy pillanatig jól érezze magát. Visszaigazolást akart. Nem tőlem. Bárkitől.

Csakhogy, ezek az idők már elmúltak.

-Kérsz valamit?- néztem rá, de nem mentem a közelébe.

Már nem voltam naív.

És az emlékek is kezdtek elhalványulni.