Atit választottam? Igen. Történt bármi is? Kurvára nem. Hónapok teltek el. Hónapok óta várom azt az átkozott randit. De semmi. Nem értem. Mindenkivel jóban maradtam, de Ati valahogy nem lett tagja a társaságunknak.

Talán Danival lett a legjobb kapcsolatom Manuel és Desh mellett. Néha nevetünk is ezen, mert teljesen olyan mintha járnánk. Elvisz vacsorázni, meghív a koncertjeire... szóval szerves része lettem az életének. Sokan gondolják, hogy egy pár vagyunk, ami persze hülyeség. Inkább olyan mintha a testvérem lenne. Kivéve mikor felhúzott szemöldökkel méregeti a dekoltázsomat. Fiúk. De megtanultam kezelni. Egy két tarkónbaszásba került, de megérte.

-Mit csinálsz?- léptem mögé, mire vigyorogva átkarolta a derekamat.

-Liveolok, baba.- suttogta, én pedig rácsaptam a kezére.

-Engedj el, mielőtt...- kezdtem de már késő volt.

Elkezdtek özönleni a kommentek.

Viki34: AWWWWW
tdannyfan: megjött a csaja
Csakegylany: 🥰🥰🥰
Nina_w: édesek vagytok
Albertp: grat tesó

-Nem neem... mi nem...- kezdtem halkan, de teljesen mindeg volt mit mondok. Ők eldöntötték, hogy cukik vagyunk és kész.

-Kinyírlak.- morogtam a fogam alatt, aztán csak úgy mellékesen a képernyőre pillantottam.

-Neemár.- sütöttem le a szemem. Mert bár több százan csatlakoztak a live-hoz, én mégis kiszúrtam azt a nevet, amitől megdobbant a szívem.

-Mi az?- nézett rám Dani, és végre valahára elengedett. Látta, hogy kezdek szétesni.

-Ati.- tátogtam égővörös fejjel.

Dani idegesen bólintott, majd megköszörülte a torkát.

Aztán jött a komment.

paulsonati: Grat. Aranyosak vagytok.

-Ezt nem hiszem el.- suttogtam, majd kínomban elröhögtem magam. Csodálkozok, hogy nem hív randira, mikor fél Magyarország azt hiszi Danival vagyok?

-Ati... beszélhetnénk?- kérdeztem hirtelen.

Erre az egész chat felbolybult, mint egy hangyaboly.

paulsonati: nem.

Semmi magyarázat, semmi szabadkozás. Csak egyszerűen nem. Elég konkrét.

-Kérlek.- néztem szomorúan a kamerába.

-Tényleg ezt akarod?- nézett rám Dani mosolyogva, és eltakarta a száját, hogy csak én halljam.

-Mindennél jobban.- suttogtam. Mert ez volt az igazság. Számomra csak Ati létezett. Nehéz ezt bevallani, de így van.

-Elintézem neked, kicsi.- csapott a combomra mosolyova.

-Na, ez jó buli lesz.- forgattam meg a szemem, majd ott is hagytam őt. Inkább átmentem Kevinhez Fifázni. Attól legalább nem törik össze a szívem.

Még csak egy meccset nyomtunk le, mikor Dani röhögve csatlakozott hozzánk, majd hirtelen felém fordult.

-Vedd a kabátod, Anna. Randid van.

-Hogy mi?- sikítottam, majd szó szerint Dani nyakába ugrottam.

-De hogy? Vagy... mi? Miért? Hihetetlen vagy!- néztem méllyen a szemébe.

-Tudom.

-Hogy csináltad?- kérdeztem a fejemet fogva. Őrület.

-Tessék.- dobta felém a telefonját, amin az instachat volt megnyitva.

tdanny_official: Hallod tesó. Ne legyél már barom. Megbántod a húgomat.

paulsonati: A midet???? Ez ilyen nappal hugom este dugom????

tdanny_official: haha. Ne poénkodj, nem áll jól. Anna nem a barátnőm.

paulsonati: Nem a faszt. Nemár. Ne kamuzzatok. Örülök, ha elvagytok, de én ebből kiszálltam.

tdanny_official: Anna. Nem. A. Barátnőm. Felfogtad? Vagy írjam le még egyszer? Gyökér. Beléd van zúgva.

paulsonati: mi

tdanny_official: Szedd össze magad. Légyszi. Tudom, hogy miért kerülsz minket. De a tiéd a csaj. Mindig is az volt.

paulsonati: Kösz Dani. Szólnál neki? Hogy várom. Vagy ilyesmi...

tdanny_official: Persze.

-Jézusom. Köszönöm.- öleltem át szorosan. Nincs kétség, igazi barát.

-Bármikor, baba.

Idegesen szálltam ki a taxiból, mikor a megadott címre értem.
Már bőven benn jártunk a nyárban, így a késői óra ellenére sem fáztam a rövidnadrágomban.

-Szia.- köszönt rám valaki a járda mellől, mire frászt kaptam.

-Szia, Ati.- húztam ki magam, és végigmértem az előttem álló srácot.

Barna haja kócosan hullott az arcába, egy szürke pólót és egy hosszú fekete nadrágot viselt. Érdeklődve tanulmányozta az arcom, mintha lenne rajta valami amit csak ő vett észre.

-Szóval...- kezdtük egyszerre, mire elnevettem magam. Két szerencsétlenség.

-Danival akkor nincs semmi?- kérdezte végül felhúzott szemekkel.

-Nincs. Nem is volt. Tudod van egy srác... elég jó zenész. Ja, odavagyok érte meg ilyenek. Úgy ezer éve. Nem tudom, hogy megérdemli e, de hát ez van.- mondtam ki a szemébe nézve, mire röhögve elkapta a fejét.

-Értem. És mi lenne ha az a srác azt mondaná, hogy mindent megtesz azért, hogy kiérdemelje a bizalmad?- fordult felém, majd tett egy bizonytalan lépést. Az irányinomba.

-Hiszem ha látom.- fújtattam, de alig bírtam leplezni a vigyoromat.

-Nem vagy könnyű eset.- lépett elém, majd óvatosan átkarolta a derekamat.

-Még te mondod?- fésültem ki egy tincset a szeméből. Ezer éve bele akartam túrni azokba a göndör fürtökbe.

-Na gyere ide!- ragadott meg erősebben, én pedig nevetve hagytam, hogy ajkai az enyémre tapadjanak.

-Sokáig tartott.- suttogtam, mikor véget ért a csók.

-A jó dolgokra várni kell.- mondta homlokát az enyémnek támasztva.- Nem nem vagyok egoista, rólad beszéltem nem magamról.- tette hozzá nevetve, majd még egyszer ráhajolt az ajkaimra.

-Reméltem is.

~
Dani egyedül volt a kihalt lakásában. Kevin éppen fogat mosott, így végre le tudta venni  az álcát amit hónapok óta magán tartott.

Ajkai fájdalmas mosolyra húzódtak, miközben az instát pörgette. A kép amit újra és újra visszanézett, sajdítva a szívét, szinte már beleégett a retinájába.

@paulsonati: Enyém❤️

A kép, ami alig pár perce készülhetett túlságosan igazinak hatott. És rettenetesen boldognak. Ati büszkén karolta át Anna vállát, a lány pedig nevetve éppen puszit nyomott az arcára. Idilli. Meg a faszom.

Hiába kattingatott össze vissza, valahogy nem akart eltűnni a faláról. Ott volt. Ott volt, mint egy bizonyíték. Elcseszte. Feladta. A szíve millió darabban, a lelke már rég halott.

-Elég lesz.- kapta ki hirtelen a mobilt Kevin a kezéből, majd rosszallóan kilépett az instából.

-Mióta állaz mögöttem?- rázta meg a fejét idegesen Dani.

-Pont elég ideje, haver. Hagyd abba. Ne tedd tönkre magad.- mondta a legjobb barátja szomorúan.

-Fogalmam sincs miről beszélsz.

-Aha. Vágom. Azért viselkedsz búvalbaszottan, vagy ezer éve. Lehet, hogy hülye vagyok, de engem nem versz át.- dobta vissza neki a lezárt telefont. Dani nem mondott semmit. Hagyta, hogy a készülék pattanva a földre zuhanjon.

-Kérdezhetek valamit?- nézett rá Kevin elgondolkodva.

-Úgy is fogsz. Szóval ki vele.

-Megérte?- nézett méllyen a szemébe, mire Dani összezavarodva viszonozta a pillantást.

-Tessék?

-Megérte elengedni azt a lányt, akibe az első pillanattól kezdve halálosan szerelmes vagy? Jobb látni, hogy mással van? Hogy nélküled is boldog? Ez nem te vagy. Az a Dani akit én ismerek, küzd. A könnyebb utat választottad. Ez nem oké.

-Ha szereted engedd el. Ha visszajön mindig is a tiéd volt, ha nem akkor sosem volt az. Ilyen egyszerű.- mondta ki a fájdalmas igazságot.

Persze, remélte, hogy Anna másképp dönt. De azután az este után, miután elment, ráadásul ő szervezte le az egészet, tudta, hogy vesztett. De méltósággal fogadta.

-Haver, nem vágom. Volt esélyed. Láttam, hogy néz rád.

-Jobban szeretem őt annál, minthogy kényszerítsem. Atit választotta.

-Jó nagy szarban vagy.

-Miért?

-Mert jobban szereted őt saját magadnál.- mondta Kevin, majd minden további szó nélkül kiment a szobából, egyedül hagyva Danit a fájdalmával.