Izgatottam toltam fel a szemüvegemet az orromon. A tömeg már oszladozni kezdett, de én nem hátráltam.

Exkluzívat ígértek, és nem adom fel amíg meg nem kapom. Ilyenkor már teljesen átkapcsolok riporter üzemmódba, bár a fangirl énem belül sikítva ugrándozik.

Budapestpark 2022.

Az év első Azahriah koncertje.

Hatalmas volt. Minden passzolt. A fények, a kivetítő a grafika. Profi munka. Több ezer ember énekelte teli torokból a Camouflage mára már ikonikussá vált dalait.

A VIP részlegben nem igazán érzékeltem a tömeget. Bármennyire is imádom a zenéit, most mindent szakmai szemmel kellett vizsgálnom. Ma nem kikapcsolódni jöttem. Szent célomnak éreztem, hogy én közöljen le a legbensőségesebb Azahriah interjút. Hónapok óta erre készülök. Szinte aludni sem tudtam az elmúlt napokban annyira ráfeszültem az egészre. Tökéletesnek kell lennie.

-Kislány mire vársz? Nincs fotózkodás.- nézett rám szúrós szemekkel a biztonsági őr. Fujtatva felé fordultam, és csípőre tettem a kezem. Ne tévesszem meg a termetem, az egyetemen a vitaklubb elnökeq voltam.

-Elnézést, uram, mivel nem ismerjük egymást célszerű lenne esetleg nem lealacsonyítő minőségben megszólítania. Továbbá leszarom a fotózást, riporter vagyok, tessék itt a kártyám.- mutattam fel unottan a "tudósító" passzomat, ami a nyakamban lógót.

-Értem.- húzta el a száját kínosan, majd ott is hagyott, de előtte még hallottam, hogy belesuttogja az adóvevőjébe, hogy "Pista küld ki a srácokat, mert engem lever valami ideges kislány amiért nem hölgyemnek szólítottam..."

Elfolytott mosollyal várakoztam, tovább, a tömeg pedig szinte már teljesen feloszlott. Pár perc múlva Desh lépett ki a színpad mögül, és mosolyogva elindult felém.

-Szia, te vagy Anna?- állt meg közvetlen előttem, és mivel vagy 20 cm lehetett közöttünk, jócskán felém is magasodott.

-Igen. Marosvári Anna Leana, riporter.- nyújtottam felé a kezemet, mire nevetve megrázta.

-Desh. Semmirekellő.- vigyorgott. Akkor ezt megbeszéltünk.

-Ati mindjárt jön, csak...- de ekkor észrevettem őt. A színpad oldalán állt, a felépőruháját lecserélte egy szaggatott farmerre és sima fehér pólóra.

Kiegészítőként pedig a világ leggyönyörűbb és legpicsásabb lánya vihogott az oldalán. És Ati egyáltalán nem úgy tűnt, mint akit ez zavar.

Felvont szemöldökkel Desh felé pillantottam, aki csak elhúzta a száját. A tekintetében minden benne volt.

A lány nevetve háttavetette hosszú, szőke haját, hagyta hogy a már hihetetlenül abszurdul mini haspólója még feljebb csússzon. Ati pedig élvezte a műsort. Pont mint minden 200 méteres körben elhelyezkedő férfi egyed.

-Esetleg nem tudnád...- pillantottam az órámra elkeseredetten. Eléggé csúszásban voltam.

-Hajonfogva lerángatni a színpadról, és addig ütni amíg nem fejezi be a vinnyogást?- nézett rám kérdőn, mire akaratom ellenére is felnevettem.

-Csak azt akartam, hogy szólj neki, de én nem állok az utadba bármi is a terved.- mondtam komolyan. Úgy éreztem Desh meg én jól kijönnénk egymással.

-Unalmas vagy. Na megyek összeszedem Rómeót, még mielőtt Júlia kiszúrja a szemét a hatalmas körmeivel.- hagyott ott, én pedig akaratlanul is tovább bámultam ezt a nem mindennapi párzási jelenetet.

Talán túl közel voltam, talán csak elhalkult a zene, de a következő pillanatban olyat hallottam, amitől teljesen elborult az agyam.

Desh odaért a gerlepárhoz, hadonászva magyarázott Atinak, majd felem mutatott. Ati rám pillantott, bólintott, majd elindultak felém. Ekkor ütötte meg a fülemet az a bizonyos mondat.

Ati pimaszul a lányra kacsintott, majd suttogva ezt monta neki: Várj meg bébi, 10 perc. Lerázom azt a nyomorult ujságírót.

Lehet, hogy csak menőzni akart, mert mikor odaért hozzám, kedvesen pillantott rám. Talán még érdeklődve is.

De nem tudott meghatni. Az egész életem arról szólt, hogy bizonyítanom kell. Szívem- lelkem beleadok minden írásomba. Nem hagyom, hogy egy beképzelt seggfej elrontson mindent. Olyan szintű csalódottság kerített a hatalmaba, hogy éreztem, kezd kicsúszni a lábam alól a talaj.

Neki csak egy idegesítő valaki voltam, aki visszatarja őt a csajtól akit ma este ágyba visz. Nekem viszont ez volt a munkám.

-Szia. Ati vagyok.- mondta aranyosan, majd felém nyújtotta a kezét.

-Anna.- néztem bele méllyen a szemébe majd gúnyosan elmosolyodtam. Ettől mintha kicsit összezavarodott volna. Esetlenül leengedte a kezét, majd megvakarta a tarkóját.

-Hol csináljuk az interjút?- kérdezte.

-Az a helyzet kedves Atilla, hogy mindent hallottam, amit tudni akartam. További jó szórakozást.- biccentettem, majd meg sem várva a választ, elindultam a kijárat felé.

Még hallottam magam mögött egy meglepett "Tessék?"- et, de nem foglalkoztam vele. Pontosan tudtam, milyen cikket fogok írni.

Mikor kiléptem a kihalt utcára és tárcsáztam a legjobb barátom számát, pár könnycsepp gördült le az arcomon.

Némán megsirattam a több hónapos kutakodást és azt, hogy a kedvenc előadóm úgy ejtett pofára, ami a legjobban fájt. Beletiport a munkám fontosságába.

Mire Dénes lefékezett mellettem a járdán, már nem sírtam. Dacosan szálltam be a kocsiba, és talán kicsit erősebben is csaptam be az ajtót a kelleténél.

-Minden rendben?- fürkészett aggódva. Túl jól ismer. Sóhajtva megráztam a fejem. Nem. Semmi nem volt rendben. Nem kérdezett többet, tudta, hogy úgy sem bírom sokáig, csak egyesbe tette a kocsit, majd balra indexelve befurakodott egy másik autó elé.

-Jó nagy barom lehet.- suttogta idegesen, mikor megálltunk a pirosnál.

-Tessék?- kaptam felé csodálkozva a fejem.

-Egy interjúd után sem láttalak még ilyennek. Álltalában izgatott vagy, és még haza se érünk, te már írod is a bevezetőt a cikkhez. Most meg szótlanul bámulsz ki az ablakon, és úgy nézel ki, mint aki minjárt megüt valakit.- hadarta.

-Ja. Csak, hogy teljes legyen a sztori, még interjú se volt.- mondtam ki.

A legjobb barátom nem tűnt meglepettnek, szerintem a gyilkos pillantásaimból kikövetkeztette, hogy valami hatalmas gáz lehet.

-Mit fogsz most csinálni?- kérdezte, miközben már a budai utcákon száguldottunk a közös lakásunk felé.

-Olyat, ami miatt vagy kirúgnak, vagy előléptetnek.

-Pontosabban?

-Megírom az igazságot. Mást nem tehetek.- tártam szét a karom tehetetlenül.

Amíg Dénes parkolót keresett a lakásunk közelében csodálkozva vettem elő a telefonom, ugyanis üzenetem jött. Instán. Ki a bánat ír nekem instán?

desh696: Mit mondott? A faszomba már. Megölöm. De komolyan... min akadtál így ki? Esküszik, hogy kedves volt, de engem nem ver át. Szóval?

Sóhajtva lehúnytam a szemem. Bárcsak Deshhel kellett volns interjút csinálni.

Lea_the_hoe: Honnan tudod az instám?

desh696: Hát igazából rögtön írni akartam, de sehol sem találtalak. Ezért felhívtam az újságot, ahol dolgozol, hogy adjanak rád valami elérhetőséget. Láttam a passzodon az újság nevét. Nyugi nem mondtam semmit. De biztos nagy gebasz lesz, ha nem jelenik meg a cikk.

Lea_the_hoe: Desh... megírom a cikket.

desh696: Gondoltam. Nem olyannak tűntél, aki csak úgy feladja. De kérhetek valamit?

Lea_the_hoe: Persze.

desh696: Ne szedd szét nagyon. Kérlek. Jó srác ő, a legjobb akit valaha ismertem. Csak valahogy mostanában nem önmaga.

Lea_the_hoe: Ja... láttam is az okát. Olyan 170 cm magas, és elfelejtett felöltözni.

desh969: xdddd Sajnálom, Anna. Komolyan.

Lea_the_hoe: Ne tedd, én sem teszem. Jó éjt, Attila.

desh696: Neked is. Majd küld el, amit írtál. Úgy érzem fel kell rá készülnöm lelkileg.

Lea_the_hoe: A szerkesztő és a legjobb barátom után neked mutatom majd meg. Kösz, hogy megkerestél. Legalább valakiben van még némi tisztelet.

desh696: Ugyan. Ez alap. Rendes lánynak tűnsz. Csak valaki ezt nem látja, mert elvakítja őt a szilikoncici és a napi 2 szex.

Lea_the_hoe: Romantikus.

desh696: Ja mindjárt hányok.

Nevetve csuktam be azt instát, és Dénes felé fordultam, aki türelmesen megvárta, hogy kiszórakozzam magam Ati cicababa barátnőjén.

-Minden rendben?- másodszor teszi fel nekem ezt a kérdést az elmúlt fél órában, de lehet, hogy teljesen jogosan. A karrieremet tettem fel az asztalra azzal, hogy nem csináltam meg az interjút.

-Azt hiszem. De majd holnap elolvasod. Kelleni fog a támogatásod.- suttogtam.

-Még ma megírod?- lepődött meg. Álltalában napokig bíbelődök egy- egy cikkel, mert azt akarom, hogy tökéletes legyen minden.

-Meg. Van pár dolog, amit ki szeretnék mondani.- most elöször nem egy tökéletes írást akartam. Hanem egy valódit. Leírni mindent, ami bánt. Azt akartam, hogy rosszul érezze magát. Azt akarzam, hogy mindenki tudja, hogy milyen. Hiába írta meg Desh, hogy ne szedjem szét. Dühös voltam.

Minden vágyam az volt, hogy a szavaimmal belédöfjek. Szét akartam szedni Baukó Attilát, úgy, hogy utánna utáljon, vagy könyörögjön a bocsánatomért.

Mert én nem csak egy nyomorult ujságíró voltam. Nem csak egy tag, aki bejár a szerkeztőségbe, firkál valami szart, aztán hó végén felveszi a fizut.

Nekem ez a szenvedéllyem volt. A művészi kiteljesedésem. Amit ő dallamokban, hangokban, rímekben mond el, én azt a szavaimmal közlöm a világgal.

És egy másik művésztől nem ezt várná az ember.

-Gyerünk, már Dénes!- toporzékoltam idegesen. Allig vártam, hogy leülhessek a laptopom elé.

-Na ez az az újságíró csaj, akit ismerek!-  karolta át a vállam, majd mind a ketten beléptünk az apró lakásunkba.