Jimin szemszöge.

Szemeimet a nap meleg sugarai cirógatták, majd lassan pislogni kezdtem, mire egy fehér szoba falai tárultak elém. Kezeimmel lassan nyúltam a szememhez, s dörzsölni kezdtem, majd tekintetemet körbe vezettem. Először a selyem pizsamám akasztott ki, aztán a fehér selyem ágynemű, majd végül a szoba is ami szintem patyolat fehér volt, a bútoroktól kezdve az utolsó szőnyegig. Szám is tátva maradt a látványra, mire éles fájdalom nyilallt az alfelembe, és beugrott minden az előző éjszakáról. Szégyenemben a szám elé kaptam a két mancsom és úgy kezdtem halk zokogásba. Jungkook... elvett mindenemet, amit eddig ovva őriztem az igaz szerelmemnek. Azt most már sose fogom tudni odaadni senkinek. Óvatosan próbáltam felkelni, s a mosdóba kitogyogni, de nem igazán ment a fájdalom miatt. Ekkor egy összehajtott papírt vettem észre az éjjeliszekrényen. Remegő kezekkel nyúltam utána, majd ketté hajta olvastam a sorait.

Jimin....

Köszönöm a tegnap estét, felejthetetlen volt. Most már az enyém vagy teljesen!!!!

Jah az irodában vagyok, ha felkelsz gyere be hozzám pontosan délbe!!! Ez parancs...

Üdvözlettel Jk.

A levél végére ismét könnyek gyűltek a szemembe, s mérhetetlen düh és csalódás volt a szívemben. Így mérgemben felturtam az egész szobát, mikor is több tucat pénzkötegen akadt meg a szemem. Sokáig hezitáltam mit is kéne csináljak, majd hamar felöltöztem és ki siettem a szobából, s a hatalmas házból is. Az utcára érve kézfejemmel szememet törölgettem majd elindultam egy random irányba. Csak vitt a lábam előre, s egy taxiállomás tárult elém. Hezitálás nélkül ültem be az egyik sárga kocsiba, majd haza vitettem magam. A sofőr a tömb ház előtt hátra fordult, s közölte az összeget.

-Kérem! Várjon meg 10 perc és mehetünk tovább. - szóltam neki reszketeg hangon mire nagy nehéz rábólintott, és már szaladtam is fel a kis lakásomban. Hamar összeszedtem minden ruhámat, majd a háziúrhoz mentem. Visszamondtam a kis lakásom kifizettem az utolsó lakbért, s már ott sem voltam. Amikor le értem a taxis még itt volt, hálát adtam magamba az istennek, hogy megvárt. Így újra kocsiba pattantam és a vasútállomásra kértem a következő fuvart. Kicsit lassabban értünk oda, mivel dugóban keveredtünk, de végre valahára megérkeztünk a célállomásra. Kifizettem a fuvart, majd egy köszönés után kiszálltam és a jegypénztár felé vettem volna az utam, de előtte a mosdóba mentem. Mivel Jungkook keze messzire élet így teljesen el kell tűnjek a szemem elől. Az utazó táskámból kivettem egy fekete halás sapkát, majd egy fekete XXL kapucnis pulcsit a fekete keretes szemüvegemet is magara kapva indultam kifelé. Utam a jegypénztár felé vettem, de kicsit hosszabb sor állt ott, így várnom kellett. Mikor is telefonom rezegni kezdett gyorsan kivettem a zsebemből és egy ismeretlen szám virított a kijelzőn. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak így megvártam míg leteszi, majd gyorsan kikapcsoltam a készüléket, és a sim kártyámat a mellettem lévő kukába dobtam. Remegve értem az ablakhoz, és az ott ülő hölgy kedvesen mosolygott rám.

-Szép napot. - köszönt nekem mire biccentettem neki. - Öhmm jól van?? - kérdezgetett mire rá néztem....

-Őő... egy jegyet kérek! Messze... - jegyeztem meg neki, mire kérdőn nézett rám.

-Értem! Hova szeretne utazni?- jött a következő kérdése, s ekkor a hangosbemondóba meghallottam egy kisebb városkát nevét.

-Busanba!!! - nyögtem ki, neki kissé feszülten.

-Jó. 10 perc múlva indult egy gyorsvonat. Első, vagy másod osztályra kéri a jegyet? -újabb kérdések, amire nem értem rá, de gyorsan rávágtam.

-Mindegy, ahol van ülőhely. - jegyzem meg neki kicsit ingerülten, mire kattint kettőt, s a nyomtató is beindult. A papírfecnit ki köpte a gép, majd átadta volna, de gyanúsan rámnézett, s kimondta....

-12000 won lesz. - reszkető kezekkel nyúltam a tárcámhoz, amibe raktam a Jungkooktól lopott pénzből, majd ki számoltam a pontos összeget és elé tettem. A nő kikerekedett szemekkel nézett rám, s se szó, se beszéd elvettem a pénzt, majd oda adta a jegyet.

-Köszönöm. - hajoltam meg enyhén amikor is eszembe jutott... - Hányas vágányról megy? - néztem rá kérdőn, mire újra mosolyogni kezdett.

-A hármasról, de siessen mingyárt indul! - legyintett felé a fülkéből. Gyorsan felkaptam a motyómat és a 3 vágány felé kezdtem futni. A peron már üres volt és a kalauz intett előre, hogy indulhatnak.

-NEEEEE.... - kiáltottam oda, mire egy barna hajú srác az utolsó ajtó szélén állt és nézett kifelé. Mikor meglátott kihajolt az ajtón és a kezét nyújtotta felé.

-Gyere... Siess már!!! - egyre közelebb és közelebb kerültem a vonathoz mikor is lenditettem a táskám, hogy kapja el, amit meg is fogott bevágta maga mögé és újra a kezét tartotta nekem. - Igyekezz el fog fogyni a peron a lábad alatt!!! - szólított fel és vészesen közeledek a végéhez. Minden maradék erőmet összeszedve kezdtem gyorsabban rohanni mikor is az utolsó percben elrugaszkodtam és elkapott egy kéz. - Hahaaaa megvagy! - mosolygott rám kedvesen, majd be rántott és a földre esve mindketten felnevetünk.

-Koszhhhh....nöhmmmm- ziháltam neki a szót mire megpaskolta a fejem tetejét, s felsegített a koszos földről.

-Huuu ez jó kör volt. - mondta. -... amúgy Jung Hoseok vagyok, de hívj nyugodtan Hobinak. - kap a mancsom után és megrázta jó erősen.

-Parhkkk... - Itt elgondolkodtam és a kedvenc filmemből vett névvel mutatkoztak be neki. - Park Sam, hálás vagyok a segítségért.

-Busanba utazol? - nézett rám hatalmas szemekkel és a helyét kereste, mire csak bólintottam, de ezt nem láthatta, mert éppen háttal volt nekem így szóban is megerősítették a mondandóm.

-Igen. - válaszoltam szűk szavúan. Mire megtaláltam az ülésemet lerogytam rá ki fújni magam, de nem kellett volna mert alfelembe hatalmas fájdalom nyilallt bele, így kicsit hangosabban nyögtem fel. Mire újdonsült barátom hátra nézett rám.

-Héé... Fáj valamid? - tettem kezét a vállamra.

-Nem... Csak azt hiszem meghúztam a lábam. - nyöszörögtem neki szenvedve.

-Várj van fájdalomcsillapítóm adok egyet. - evvel elkezdett a táskájában kutatni mire a kezembe nyomta a pirulát és egy palack vizet. - Vedd be! Utána jobb lesz. - félve és gyanúsan elvettem tőle a bogyót és bevettem, s a vizet a mellettem lévő kis asztal szerűségre letettem. - Amúgy én is Busanba tartok. Ott lakik az egyik nagybátyám. Kim Namjoon. Te?? - nézett rám nagy szemekkel.

-Nekem izé... Nincs senkim ott. Csak felejteni akarok. - gördült le egy könnycsepp az arcomon az emlékek miatt.

-Ohh értem. Sajnálom. - hajtotta le a fejét és ezek után csend telepedett ránk, majd az álom is elnyelt.

Bökdösésre ébredtem fel, s kómásan néztem fel ki is kellett fel a legszebb álmomból, Hobi volt az... - Megjöttünk Sam. - szólt hozzám mire arcomat megdörzsölve néztem körbe és már a vagon üres volt.

-Köszönök mindent. - mosolyogtam rá, majd felálltam és a táskám felé nyúltam, de a fájdalom vissza kúszott a testembe. - Ahhhuuu... - sziszentem fel kissé hangosan, mire barna hajú barátom aggódva nézett rám vissza.

-Még mindig fáj? - kérdezett rá a dologra, mire bólintottam neki. -Gyere segítek. - evvel kikapta a kezemből a motyóm, és segített leszállni a vonatról. - Figyi ha nincs hol aludnod mi befogadunk pár napra. - jegyezte meg míg kifelé bicegtünk az állomásról.

-Köszönöm, de nem fogadható el. Így is sokat segítettél. - hajtottam le a fejem szégyenkezve.

-Jaj ugyan már. Látszik rajtad, hogy alacsony rangos van. Plusz senkit nem ismersz itt. - nézett rám mindentudóan.

-E... Ezt honnan... tudod??? - kerekedtek ki a szemeim hirtelen, s meg is torpantam.

-Nézd csak magadra fekete pulcsi ami ki van nyúlva, rozoga szemüveg, és a nadrágodról nem is beszéljünk meg a táskádról. Segítek, mármint segítünk és találunk neked munkát is. Rendben???- mosolygott megint rám, amit kicsit furcsáltam.

-Jól van... - sóhajtottam nagyot. -... de beszállok a fizetni valóba.- jegyeztem meg beletörődő hangon, mire a mellettem lévő vigyorogva bólogatni kezdett.

-Na végre Hobi. Azt hittem lekésted a vonatot. - ütötte meg a fülem egy mély dörmögős hang, amire kicsit összehúztam magam.

-Ne haragudj Nam, csak a barátom rosszul volt. - mutatott rám a mellettem álló.

-Oh értem. Amúgy Kim Namjoon vagyok, de hívj nyugodtan Namnak.

-Park Sam. Örvendek. - ráztam vele kezet, majd a kocsi felé kezdett húzni.

-Jah Sam nálunk fog lakni egy ideig, ha nem baj. Csak amíg talál egy munkát és albérletet. - szólt Hobi a nagybátyának.

-Hááttt.... nem is tudom...-itt közbe vágtam a mondatába.

-Van pénzem egy kevés. Avval be tudok szállni mindenbe.

-Na jól van. De a vendég szóbán osztoznod kell Hobival. - fordult hátra úgy nézett rám.

-Semmi baj. Én elvagyok egy ággyal. - nevettem az abszurd kijelentésemen.

-Na akkor irány haza! - és már fel is bögöt a motor és elindultunk.

A ház aranyos kis kétszintes volt, egy nagyobbacska kerttel övezve, ami nagyon tetszett nekem. A lakásba lépve nem csalódtam, amilyen szép kívülről, olyan otthonos belülről. Hobi barátom megmutatta a közös szobánkat, nagyon hálás voltam neki és Namjoonnak is. A nap végéhez közeledve elmentem fürdeni, majd gyorsan ágyba bújtam, és hamar utolért az álmok világa.

Másnap reggel egy nagy csörömpölésre riadtam fel, s kócos hajjal rohantam ki a konyhába. De meg kellett lepődjek a látványon, Nam sűrű káromkodások közepette dobálja a serpenyőket a mosogatóba.

-Jó reggelt. - köszöntem neki, mire rám kapta a tekintetét és enyhén elnyíltak az ajkai. - Mi történt? - kérdeztem tőle széttárt karokkal.

-Veled mi történt? - rohant ide hozzám és jobbra - balra forditgatta a fejem. - Ezeket ki csinálta?? - nézett dühösen a szemembe, mintha féltékeny lenne vagy nem is tudom, mire elsöpörtem a kezét az államról és két lépést hátráltam.

-Ezt... senki! Csak ott vannak. - hajtottam le a fejem a mondat végére.

-Értem. Tehát nem akarsz róla beszélni! Igaz? - mire félve bólintottam egyet válaszom gyanánt. - Megértem. Nem könnyű az élet, főleg ha szegény vagy. Na de gyere reggelizni. Aztán elmehetsz újságot venni állásügyben. - fejezte a mondatát, majd egy tányér került elém, amit egy biccentéssel köszöntem meg. És ekkor Hobi is megjelent a konyha ajtóban.

-Reggelt... - ásított a szoba majd levágta magát az asztalhoz.

-Szia tökmag. Reggeli? - kérdezett tőle Nam.

-Ahhaaa kérek aztán bemegyünk a klubba? - kérdezi álmos unott hangon. De nekem a klub szón megakadt az agyam.

-Mi... Milyen klub?? - kérdeztem félve.

-Namjoonnak van egy klub szerű izéje, és ott kell neki segíteni, pincérkedni. - sóhajtott nagyot barna hajú barátom.

-E... Én is tudok pincérkedni. - vágtam közbe, mire mind a ketten nagyra nyílt szemekkel néztek rám.

-Hát jól van. Akkor fel vagy véve. - nevetett az idősebb és belekortyolt a kávéjába. Reggeli után gyorsan elvégeztem a napi rutinomat, majd már indultunk is hárman a hírhedt klub felé. Torkomban dobogó szívvel léptem be az ajtón és egyből szemetszúrt nekem a színpad és a két fémcső. Ahhh olyan jó lenne táncolni megint... - cikázó gondolataimból Nam hangja rántott vissza.

-Na mi az öcsi!!! Csak nem tetszik??? - mire csillogó szemekkel bólogatni kezdtem. - Kipróbálhatod ha akarod. - a mondat végére már szaladtam is a színpadra, lerúgtam magamról a cipőmet és nyújtani kezdtem. Kb tíz perc után a hűvös fémcsőhöz léptem és csak körbe - körbe jártam mire erősebben megfogtam és elkezdtem tekeregni rajta. Olyan kecses mozdulatokkal, mintha a közönségnek táncolnék, majd kifulladva feküdtem el a színpadon. De hirtelen füttyszó és hatalmas tapsot kaptam, mire kinyitottam a szemem és Hobival talált szembe magam Nam társaságában.

-Ez... kurva jó volt! - kiáltott fel barátom.

-Az... Baszki ilyen táncot még nem láttam. És már tudom is hol fogsz dolgozni. - húzta perverz mosolyra az ajkait Namjoon.

-Nekem fogsz dolgozni mint táncos. - nyúlt állam alá, s maga felé fordította az arcom, mire nagyot kellett nyeljek, de bele mentem.

-Rendben. - adtam tudtára a döntésem.

-Héé Sam... Én leszek az egyes számú rajongód.-dobta vállamra a kezét Hobi, és úgy ölelt magához. Ezek után gyorsan telt a nap további része, majd este pincér ruhát húzta, s így segítettem befogadóimnak.

S eljött a másnap este! Nam beharangozta a fellépéseket, így már tolongtak a klubban az emberek. Míg én a színfalak mögött ültem és vártam...

-Te figyi Sam! Kéne neked egy jó művésznév!!! Tudod!?!?! - nézett rám Hobi kedvesen, mire meghallottuk, hogy felkonferálnak engem. - Na menj. Kápráztasd el őket.! - csapot kicsit a fenekemre, amitől Pufi jutott az eszembe, s egy könnycsepp kiszökött a szememből, de most nem sírhatok. És már indultam is a vörös bársony függöny felé, majd beálltam a kezdő pozba. Indult a zene az én vérem elkezdett pezsegni és már kezdtem is a táncomat. Érzékien kezdtem tekeregni a rúd körül, néha megrázva a hátsóm, tudom mi kell az itt lévőknek így kér kezem felvezettem az ingem gallérjához, s az egyik érzelmesebb ütemnél ketté téptem azt, majd végig simítottam a mellkasomon egész a nadrágom korcáig, s előre lendítettem kicsit a csipőmet. A közönség hatalmas ovációval tapsolt és fütyült nekem, mire a zene kezdett lassulni, majd véget ért minden. A nézőtéren csend honolt egy légy zümmögését is lehetett volna hallani. Amikor is sűrű tapsvihar és éljenzés ütötte meg a fülem, majd barna hajú barátom szalad ide hozzám egy nagy ölelésre.

-Úristen ez eszméletlen volt. - kiabálta a fülembe a mondatot, mire vissza öleltem és úgy nevettem rajta. Hirtelen vált el tőlem, a közönség felé fordult velem együtt. - Van szerencsém bemutatni nektek aaaa Busani Főnixet! - a név hallatán a szívem hatalmasat dobbant és könnyek gyűltek a szemembe. Az életem mától teljesen megváltozott úgy, ahogy én is. Feltámadtam poraimból mint a Főnixmadár.

Sziasztok csajok.

Itt is volna a kövi rész. Remélem tetszett?! Igyekeztem nem el húzni a fejezetett.🥰😘
Millió puszika és ölelés

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️